Tétel adatlapja

CÍMLAP

Fáy András

Lúd és orr

TARTALOM, ISMERTETŐ



Tartalom

Ajánló levél
A meseíró és mecénás biográfiái
Ajánló levelem a könyvkötőkhöz!

A varjú és a fülemile
Cukormíves
A szamár
Kopernikusz és az uracs
A vak és a siket
A denevér
A fecske
A méhek és medve
A medve és evet
Az okos elefánt
A varjak gyűlése
A pásztorgyermek
A fagyal
Az ürge
A sas és fülemile
Az obeliszk
A kandúr
Az oroszlán és medve
A majom
Az állatok törvényszéke
A kutya
A téglavető
A hiúz és róka
A magyar vendégszeretet
A tarka köntös
A szamár és csikó
Az ahi
A medve
Cerberus
Haydn
A gólya és gazdája
A bagoly
A kakas
Hérakleitosz és Démokritosz
A láncos medve
A rinocérosz
Az egerek
A prücsök és vakondok
A tehén
Az igazság temploma
A verebek gyűlése
A szajkó és fülemile
Az özvegy galamb
Vinkelmann
Az oroszlán és szamár
A légy és pók
A csikó és anyja
Paine
A komondor és öleb
Az ökör és csikó
A macska és gazdája
A kakukk
A hangyák
A légy és szúnyog
A remete-medve
A tigris és oroszlán
A veréb
Bacchus és Vénus
A róka és oroszlán
A tigris és evet
A macska és róka
Arisztotelész és Nagy Sándor
Mómus
A juszalag és szilvafa
A szárnyas ló
A szarka, varjú és bagoly
A majomcsoport
A patrióta veréb
A róka és a nyúl
A bíró comme il faut
A megjutalmazott kard
A két eb
A méh és a viaszgyertya
A házi ebecske
Az ökör és oroszlán
A barátság oszlopa
A kolompos
A nyest és róka
A fiatal daru
A tudós vakondok
A békák és gém
A napszekér
A két veréb
Ikarosz
A barázdabillegető
A violinos
A palóc
A sas és bíbic
Hercules
A szilvafa és hernyók
A veréb és fogolymadár
A fülemile és velyhe
A csiga
A házimajom
Az unalom
A farkas és róka
A farkas és kutya
A paripa és majom
A harcsa
Az időpróféta
A vizsla
A jó gyomor
A gyűlés
A pergamenbőr
A gazdag ürge
Az Abdul udvari bolondja
A róka mint bíró
A macska és orsó
A varjú és tengelice
A város bírája és udvarnoka
A barátság fogadása
Az én spekulációm
A vízi és erdei madarak
A rigó és csóka
A tehén és róka
Az álmom
A szúnyog és anyja
A kutya és medve
Pán és Apolló
A csíz és daru
A halász és gólya
Az agár és fiai
A majmok
A gólya
A varjak
Az elefánt
A rosta
A gyík a vetés szélin
A róka fortélya
A vesta tüze
Yorick
A súlyos betegség
A leesett medve
A túzok és sólyom
A farkas és nyúl
A beteg oroszlán
A korosság elsősége
A kéregető borz
A görög nyilas
A pulykagúnár
A patakerecskék
A komló
A szabó és uracs
A párduc és róka
A kopó és a gazdája
Az öszvér és csikó
A cser
A gazdasszony és kakas
A macska és nagy állatok
A ló és kutya
A recenzens csóka
A kávé
Egy fösvény fuvaros
A seregélycsoport és kémje
Az angolkert
A paripa és szarvas
A paripa és bika
A sertés és róka
A páva
A pisztráng és béka
A kasznár és paraszt
A biztos és kutyája
A lepke és virág
A veréb és csíz
Az ács és legénye
Az oroszlán és macska
A papváltoztatás
A házaspár, à la mode
A rigó és büdösbanka
Az oroszlánkölyök
A forrás-erecske és tenger
A professzor és siket szomszédja
A gazda és komondora
A két csősz
A medve és atyafiai
A maczonkai bíró
A medvekirály
A különös gazdálkodás
A csevegő eb
A festő tanácsa
A róka és farkas
A vén fa kérése
A pióca és beteg
A holló és szarka
A galamb és saskeselyű
A cserebogár és méhecske
A stiglic és csíz
Az ökör és macska
Tamerlán
A verbunkos
Az egérzsinat
A tanácskozó verebek
A hangya és béka
Az angol paripa
A vadász és ebe
Az öszvér és szamár
A párkák ollója
A düledékes fal
A csiga és kígyó
Az indus fejedelem
Egy per kivonatja
Az oroszlántánc
A kígyó és több csúszó
A piramis


Fülszöveg

"Életem folyásáról csak annyit ereszthetek közre, amennyit minden nagy író biografiáiban találunk, tudniillik, hogy születésem után szoptam, ettem, ittam és aludtam addig, mígnem a magyar két haza csodájára szerzőnek felnevekedtem. Azt mindazáltal szükséges megjegyeznem, hogy már bölcsőm óta örömest hallgattam a dajkám kellemes mesézéseit a zöld királyról, annak három leányáról, kik közül mindig a legkisebbet óhajtottam; az aranyvárakról, melyeket ifjúságom bájos esztendeiben magam is számosat építgettem; s a mindent tehető tátosokról, kiket időjártával pénzes emberekben találtam fel..."

"Valamint a lúd minden elmenő állatra nyakat nyújtva sziszeg, de tőle egyik sem fél, sem sziszegésére útjából ki nem tér: úgy én is, a meseíró, hiában mesélek, moralizálok, csipkedek elő s hátra, senki sem fél tőlem, s nem is javítok meg, tudom, senkit." (1820)

Fáy András


×