Előszó

Irodalmi "virággyűjtemény" Verselő Antológia 2010, már a harmadik a Verselő Antológiák sorában. Ez azért már valami!

Egy gyermeknek háromévesen már jól érthető szókincse van, beszélgetni lehet vele, akár múltbéli eseményekről is. Sőt, már a rajz terén is komoly fejlődést mutat, hiszen eljutott az emberalakig és felismer néhány színt is.

Nos, mi is így vagyunk ezzel!

A Verselő Antológia 2010-nek jól érthető szókincse van, mintegy beszélgethetünk vele jelenről, múltról és némiképpen a jövőnkről is. Ebben a kötetben már a szerzők fényképei is megtalálhatók és ezeken kívül néhányuktól rajzok, képek is.

Így, három évesen, azt hiszem már sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani az életképességünket.

Az első év után kissé megvastagodtunk. Több mint duplájára "hízott" akkor a kötet. Nagy örömünkre a felszedett oldalaktól most sem szabadultunk meg. Ez a kötet is meghaladja a 400 oldalas terjedelmet.

A terjedelem persze önmagában nem sokat ér, de nyugodtan mondhatom, hogy a sokszínűség megőrzése mellett, az írások tartalma, őszintesége, érzelem gazdagsága is megmaradt. Ezúttal is igazi "virággyűjtemény" jött létre, amiből mindenki kiválaszthatja a neki legjobban tetsző "virágot", megtalálhatja azt az írást, ami leginkább hozzá szól, ami leginkább képes gazdagítani az életét. Mert mi más is lehetne az írás igazi célja, mint az, hogy képes legyen hozzá tenni valami értékeset az olvasók (és természetesen az írók) életéhez.

Az antológia sorozatról ma sem tudok mást mondani, mint amit az első kötetben, a Verselő Antológia 2008-ban írtam:

Anthologia... görög szó. Az anthosz - virág és a legó - gyűjt, olvas szóból származik. Anthologeó - virágot szed. Az anthologia tulajdonképpen virággyűjteményt jelent. Természetesen ma már főként gyűjtemény, válogatás értelemben használjuk. Mégis, azt hiszem rendkívül találó ez az eredeti kifejezés. Virággyűjtemény.

Pontosan. Irodalmi virággyűjtemény az, amit most Ön a kezében tart. Különböző írások, különböző virágok, más-más hangulatok, más-más színek. Van sokszirmú, tündöklő, varázslatos formáival magával ragadó. Van szerény kinézetű, de illatával elbódító. Van amelyik élénk színekben pompázik, van amelyik egyszerű szépségével ejt rabul. Van nemesített, kifinomult és van amelyik csak egyszerűen előbújt a földből és talán kicsit nyers, kicsit naiv.

Kinek ez, kinek az a virág a kedvére való. Így lesz ez ezekkel az írásokkal is. Lesz amelyiket megcsodáljuk, lesz amelyik gyönyörködtet, megsirat vagy megnevettet és lesz olyan amelyik nem nyeri el a tetszésünket. Ez így van rendjén.

Azt gondolom azonban, hogy a kötetet lapozgatva mindenki össze tud állítani önmagának egy "csokorra valót" a számára kedves írásokból.

Ezért született meg ez az antológia. Nevét verses oldalamról (http://www.verselo.gportal.hu) kapta. Jó válogatást, olvasgatást, "csokorkötögetést"!

Boldog napokat kívánok Mindenkinek!
Szeretettel: Komáromi János (koma)