Beköszöntő

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai ünnepélyes üléssel kezdődő egyhetes rendezvénysorozat nevében hordozza, hogy egyrészt őstörténeti találkozó, másrészt történeti iskola. E kettős meghatározás önmagáért beszél, azt közli, hogy délelőttönként a megjelenő és eszmecserére vállalkozó kutatók a legújabb kutatási eredményeiket bemutatják és vitára bocsátják, míg délutánonként ők és hozzájuk csatlakozó tanáremberek, tanításra kész értelmiségiek adják tovább a magyar múltra vonatkozó és a magyar múlttal kapcsolatos ismereteiket az érdeklődőknek, főleg reményünk szerint a Kárpát-medence minden térségéből érkező tanulóifjúságnak. Várakozásaink szerint így egyaránt érkeznek közénk a magyar múlt alapkérdéseinek tisztázását fontosnak tartó tudósok és az e tudósoktól tanulni, történelmi ismereteiket így gyarapítani szándékozó érdeklődők. Mindkét rendezvénysorozat az immár hét esztendeje vezetésem alatt működő Tudományos Tanács készítette elő, amely rendszeresen megtárgyalta és döntést hozott, tagjaink és a hozzánk csatlakozók mivel és miként lépjenek a nyilvánosság elé.

Hálásak vagyunk, hogy (az) 1986-tal kezdődően évenként kezdetben idegenben (Benidormban, Zürichben, Londonban, Felsőőrött/Oberwartban, Altenbergben és Sankt Gallenben) tartott, majd 1992-ben az ősi magyar földre érkezve (Szentendrén, Kaposváron, éveken át Tapolcán, majd ismét Felsőőrött, Szentendrén, végül Budapesten és Nyíregyházán) folytatott tanácskozásaink után, Hódmezővásárhelyi Asztaltársaságunk jóvoltából és Mártély Község Önkormányzati Testülete fogadókészségének köszönhetően, az immár XIX. Magyar Őstörténeti Találkozót mai kezdéssel ebben az ősi, mára neves üdülőhellyé vált, kedves Csongrád megyei községben tarthatjuk. Történelmi Iskolánk, amellyel 1992 óta igyekszünk a nemzet történelmi tudatát helyes irányba terelni, ugyancsak hosszú utat tett meg, míg erre a XIII. alkalomra Szeged, Tab, a többszörös házigazda Tapolca, Felsőőr, Szentendre, Budapest és Nyíregyháza után ideérkezett.

E kettős baráti összejövetel újabb sorozatos alkalmat teremt régi témák újratárgyalására, de egyúttal újabban felbukkant súlyos tudományos kérdések széleskörű megvitatására is. Így a délelőtti tudományos tanácskozások sorából elsődlegesen a genetikai vonatkozású előadások keltenek kiemelkedő jelentőségű érdeklődést, ezekhez csatlakozva azonban a nyelv- és írástörténet, az eszmetörténet és a jelkép-történet egyes kérdései fogják megbeszéléseink tárgyát képezi.

Miközben minden érdeklődő figyelemmel kísérheti a délelőttönkénti szakmai jellegű előadásokat és az azokhoz csatlakozó esetenkénti vitákat, délutánonként éppen a nem szakemberek számára hangzanak majd el előadások.

Ebben az esztendőben csak az iskolajellegű előadások, mint kiemelkedő két pillére, két egymástól fél évezredre lévő, de egyaránt máig meghatározó magyar történelmi eseményekre épülnek, Nándorfehérvár (a mai Belgrád) 1456- ban bekövetkezett, oszmán ostrom alóli felmentésére és a Budapest nevéhez kötődő, népfelkelésbe, majd szabadságharcba torkollt 1956-os forradalomra.

E két alappillér körüljárásán túl azonban sor kerül még a kettő közé eső további fontosabb Kárpát-medencei események bemutatására is, amelyek középpontjában a három és fél évszázadon át magyar földön, a magyarság pusztulásával együtt járóan folyt Habsburg-Oszmán nagyhatalmi vetélkedések egyetlen alkalommal magyar közvetítéssel és tevékeny magyar részvétellel átmenetileg véget vető, ám az ország három részre szakadását tartósan rögzítő, 1606-ban megkötött zsitvatoroki béke áll.

Az iskolajellegből fakadóan, ezekhez a fontos, tudatformáló előadásokhoz minden esetben minden hallgató kérdéseket tehet fel a mindenkori előadónak, és ők, valamennyien az adott témakör neves vagy még csak ifjú tudósai, készséggel készen fognak állni a válaszadásra. Mivel pedig a jelenben s múlt felé fordulva az igazabb jövő érdekében kívánunk tevékenykedni, kérek minden jelenlévőt, hogy ennek jegyében személyes közreműködésével is tanúsítsa eleven érdeklődését.

Abban a biztos reményben, hogy sikerül hozzájárulnunk a történelmünket illető tisztább látásmódhoz, ezáltal a nemzeti önbecsülés szilárdításához és így az emberségesebb magyar jövendő előkészítéséhez, az előttünk álló egyhetes együttlétre Isten gazdag áldását kérem.

Zachar József