Előszó

Későn, harminchat évesen kezdtem el komolyabban foglalkozni az újságírással. A korábbi, sportszakmai lapban tett próbálkozásaim után először a Fejér Megyei Hírlapban jelentek meg írásaim.

Ahogy elkapott a közlés, az írás vágya, úgy szaporodtak a kinyomtatott sorok. Megjelenhettek gondolataim sok kisebb újság mellett az Új Tükörben, Nők Lapjában, Esti Hírlapban, Magyar Nemzetben, Népsportban és jogutódjában a Nemzeti Sportban, Tallózóban, Fehérvári Hétben, Fehérvári Polgárban. Szerkesztő-riporterként dolgozhattam a Magyar Televízió Sorstársak című műsorában, a Duna TV Híradójában. Ideig-óráig műsorvezetője voltam a Danubius Rádiónak. Büszke vagyok arra, hogy főszerkesztője lehetek a velencei-tavi térség televíziójának, a gárdonyi központú Tó Tévének.

A Fehérvári Hétben láttak napvilágot nőkről, férfiszemmel írt történeteim, amelyek sorát csak a lap megszűnése szakította meg. Népszerű volt e sorozat és ez ösztönzött arra, hogy az akkor megjelent meséket, azok átiratát és új történeteimet immár kötetbe foglalva ajánljam az Ön figyelmébe.

Mottóként választottam a könyv elején lelhető kínai mondást, hiszen nagykorú fiam, több elültetett fám mellett talán e könyv teszi teljessé eddigi életemet.

Máté G. Péter