Előszó

"A czéhek történelméről Magyarországon" 1889-ben 152 lapra terjedő tanulmányt írtam, székfoglaló értekezésül a M. Tud. Akadémia lev. tagjává választatásom alkalmából.

Irodalmunkban ez az első összefoglaló, általános, nagyobb munka lévén, mely a czéhek történetével foglalkozik, élénk érdeklődést keltett, úgy hogy a kiadvány példányai csakhamar elfogytak s antiquarius útján is nehezen és ritkán volt egy-egy példány szerezhető. Irodalmi hatása is volt a könyvnek, mert azóta gyakrabban jelentek meg tanulmányok, értekezések egy-egy város, vármegye, vagy iparág czéheiről.

Hova-tovább mindinkább élénkebben nyilvánúlt meg a kivánság a czéhek történetének újabb kiadása iránt. A M. Tud. Akadémia elvből nem ad új kiadást. Ajánlatokat kaptam azonban másfelől, úgy tudományos társaságok, mint magánkiadók részéről; de egyéb elfoglaltatásaim miatt az új kiadásra mindeddig nem vállalkozhattam. Nem már csak azért sem, mert élénk tudatában voltam annak, hogy változatlan új kiadás nem felelne meg sem az én mostani igényemnek, sem azoknak a kívánalmaknak, melyek a tudomány előhaladásával az új kiadás iránt méltán nyilvánulhatnának. Átdolgozására pedig időt nem szakíthattam.

Az Országos Iparegyesület folyó év tavaszán (1912 május 16-án) ünnepelvén alapításának 70-ik évfordulóját: ipartörténelmi szakosztályának érdemes elnöke, az ipartörténelemnek eddig is bőkezű Maecenása - báró Kornfeld Móricz úr - alapítványt jelentett be "A czéhek története" cz. művem új kiadására.

A megtisztelő felhívás elől nem térhetvén ki, rászántam magamat a munka átdolgozására. Az éppen egy század-negyeddel ezelőtt készült első kiadás három fejezete hatra bővült. Az új fejezetekben vázoltam városaink keletkezését, Erdély iparát a fejedelemség korában és a magyar ipar fejlődését az új-korban. Ehez képest a czímbe is fölvettem az iparfejlődés jelzését. A czéhekről szóló három külön fejezetet is átalakítottam, újabb tanulmányaim alapján s a tudomány mai színvonala igényei szerint.

Mindezek következtében az első kiadás 64 oldalnyi feldolgozott szövege 231 oldallá nőtte ki magát.

Szükségesnek láttuk Okírattárt is adni a czéhek történetéből, melynek keretébe leginkább czéhleveleket, iratokat, jegyzőkönyveket, fejedelmi kiváltságleveleket s egyéb oly okiratokat (tanuló felszabadító leveleket, periratokat stb.) vettünk fel, melyek a czéhek életére és történetére nézve inkább jellemzőek. Az íratok nagyobb részét az Erdélyi Múzeum levéltárából válogattam ki, hol a kolozsvári czéhek iratai legnagyobbrészt, együtt vannak. Ezek közül is a két legerősebb czéh: a szabók és ötvösök írataiból válogattam ki a legjellemzőbbeket.

Felvettük az új kiadásba a régiből a budapesti levéltárakból összeállított czéhek lajstromát is.

Végül összeállíttattam az ipartörténelmi irodalom könyvészetét, főtekintettel a czéhekre s az azokról szóló közleményekre. Ez utóbbi Novák János erdélyi múzeumi könyvtári gyakornok úr, volt tanítványom munkája.

Az új kiadásban tehát sokoldalú tájékoztatást nyerhet az olvasó a magyar ipar történelmi fejlődéséről, főként a czéhek történetéről.

A kiadás érdeme br. Kornfeld Móricz úré, kinek azért hálás köszönetet mondani e helyen is kedves kötelességemnek tartom. Úgyszintén az Országos Iparegyesűletnek, mely a munka kiadása érdekében lelkesen buzgólkodott.

Kolozsvárt 1912 karácsony ünnepén.
Dr. Szádeczky Lajos