Bevezetés (részlet)

Arany irodalomtörténeti diktátumait, kőrösi tanársága szétszórt kincsei közűl talán a legbecsesebbet adjuk e kis kötetben. Több mint félszázada, hogy folyton emlegetjük, eredményeit közvetve vagy közvetlenűl értékesítjük is a nélkül, hogy teljes és hiteles szövegében közzé tettük volna. Pedig nemcsak személyi vonatkozásaiért, mint életrajzi adalék, hanem szempontjainál és eredményeinél fogva is megérdemli, hogy méltó figyelemben részesítsük. Czélja, a melynek sugallatára készült, bár kisebb körben, ugyanaz volt, a mi fő forrásának Toldynak: hogy ébren tartsa és készítgesse egy ifjú generáczió lelkét oly időben, a "midőn az illusiók elmultával minden elfogulatlan hazafinak azon meggyőződésre kellett ébrednie, hogy - ha nem mondom dicsőségre, de - önfenntartásunkra is nincs más út, mint a nemzeti műveltség öntudata a multban s minden erőnkkeli emelése a jövőben". Szóval nem pusztán ismeretközlés, hanem egyúttal honszerelem a tudományban.

[...]