Utószó

Kétségtelen, hogy égboltunkon a Hold a legromantikusabb, sőt a legtitokzatosabb égitest. A legősibb koroktól napjainkig az emberi képzelet ezt vette körül a legtöbb, a leggazdagabb kulturális alkotásaival. (Gondoljunk például Beethoven Holdfény-szonátájára.) Bármelyik költő verskötetét vesszük elő, tucatjával találhatunk benne Holdat megemlítő, sőt azt szerepeltető költeményt. Ő a legtöbbet idézett égitest valamennyi között. A Bibliában, az Énekek Énekében is úgy szerepel, mint a (női) szépség megtestesítője:

Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja,
s szép, mint a telihold...?
(Én 6;10)

Assisi szent Ferenc Naphimnuszában a természet alkotásait nagy családnak fogva fel az égitesteket közeli rokonaiként említi: "urunk-bátyánk a nap"; vagy "Áldjon Uram, téged hold nénénk..."

Régi magyar, Máriához intézett imák szövegében gyakran fordul elő a Szűzanya szépségének égitestekkel való jellemzése, például "Haynaly chyllagh", "Napnal fenessegesb", vagy "Holdnál zepsegesb maria".

A csillagászatban a Hold a legbonyolultabb mozgású természetes égitest, térbeli haladását csak több, igen hosszú mozgásegyenlettel lehet leírni.

A valóságban is a Föld körül keringő Hold szolgáltatott a régieknek szinte kézzelfogható bizonyítékot lakóhelyük, a Föld kiemelt, egyedülálló helyzetére, mint valamennyi égi mozgás központjára. Csalóka szerepet játszott, hiszen egyes egyedül csak ő kering a Föld körül, de a téves analógiára csak Kopernikusz világított rá. Ha például a Vénusz körül keringene, a Földről jól lehetne látni szabad szemmel is, és már évezredekkel Kopernikusz előtt tudta volna mindenki, hogy nem csak a Föld az égi mozgások központja. Az ember eleve tudatára ébredt volna, hogy nem az ő lakhelye és ezért nem ő maga a világ közepe és legfontosabb része. Nem születik korlátolt geo- és antroponcentrikus lénynek, másképpen formálódott volna világnézete, bizonyára még mindenféle vallási felfogása is.

Viszont itt, a közelünkben él-kering a Hold, kissé foltos-ragyás a képe, de megmutatta, hogy ugyanolyan változatos, hegy-völgyekkel, síkságokkal tarkított vidék ez, mint a Föld. Szinte kínálta magát: Itt vagyok a közeledben, érj el!

Sok száz millió ember nézte a képét, rakta össze valós alakokká szabálytalan foltjait, élte ki rajta formalátó képességét, meseszövési vágyait. Tengernyi legenda, mítosz, mese tárgya lett a képe.

Sokan állítják, hogy a Hold volt az űrkutatási, űrutazási tevékenységek fő forrása. Ezt bizonyítják a kultúra múltjából az egykori képzeletbeli holdutazások is. És valóban a Hold lett első kozmikus állomás, hiszen az Ég Királynője emberemlékezet óta a kozmikus közelünkben kering, kínálva magát: Itt vagyok, érj el!

És elértük.