Tétel adatlapja

CÍMLAP

Finta Kata

Nagymama meséi és történetei

TARTALOM, BEVEZETŐ



Tartalom

Bevezető

Történetek - Mesék

Igaz történet Lulu kandúrról
Anyai gondoskodás
Éjszakai látogatók
A mi cicáink... a Macskák!
Baleset érte Szürkénket
Maca cica is itt hagyott bennünket
Kékkő
Kirándulások Erdélyben
Bianka és Kristóf kalandja
Kati és az egerek

Életképek

Csúnyabácsi
Lénárd unokám
Gyerekek, talált kutya, meg Elekes
Palóc ligetben
Tűz van
Ufók
Ulinó, Annusta és Csóka bácsi
Üvegerdő...

Finta Kata verseiből

Alkonyat
Fecskék
Gerlepár
Galambok
Gólyák
Madarak koldusai
Gyíkocska
Hangyák
Méhek
Kakas
A kotlós
Kiscica
Hull a hó
Hóember
Mikulás
Ilyen vagyok
Kirándulás egy nyári délután
Harangoznak

Meglepetés: Finta István versei

Jön a fenyő
Peti Jézuska lesz
Mit hozott a kis Jézuska?
Levél az égbe
Diószüret
Fülemile
Zárszó
Régmúlt idők őszén az iskolában


Bevezető

Kedves gyerekek! - Bianka! Kristóf! Pötyi! Jancsi! - És a Többiek! Most szépen üljetek le, ide körém, és figyeljetek! Nagymama mesél nektek!

Hol volt, hol nem volt, akárcsak régen, most is így kezdődnek a mesék: Volt egyszer, de nem csak volt, most is van, a mi kicsi országunk északi részén egy kedves szép város, Balassagyarmat. Azért kapta ezt a nevet, mert az a terület, ahol most a város áll, valaha réges-régen, Balassáké volt. Itt, a városka mellett folyik az Ipoly, amely egyben országhatár.

Ezt a várost kettészelte valamikor a folyó, de egy irgalmatlan nagy-nagy háború következett, amit hivatalosan második világháborúnak neveznek. A nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy kettéosztják a városkát, egyik része maradt a magyaroknak, a másik részét Csehország kapta meg. Aztán a csehek meg a szlovákok valamin összezördültek, kettéosztották országukat, s így lettünk szomszédok a szlovákok.

Az emberek csak nézték, hogy milyen bonyodalmat tudnak azok a nagyurak cselekedni, hogy ezután már nem is lehetett átkelni a kisváros hídján, csak úgy, ha útlevelet vittek magukkal.

Telt-múlt az idő, sokáig álltak a határőrök egyik oldalon a csehek, másikon a magyarok, és szigorúan őrizték a határt, nehogy valaki engedély nélkül átléphesse, mert akkor annak meggyűlt ám a baja!

Megint telt az idő, jöttek az okosabbak. Csak nincs ez így jól. Össze kéne fogni az országoknak, ne kelljen folyton háborúskodni, meg katonákkal őriztetni a határokat, hagy járkáljanak egymáshoz az emberek, a rokonok menjenek meglátogatni a másik országban lakó nagymamájukat, szüleiket, nénikéjüket, testvérüket, vagy unokatestvérüket.

És épp most értem el odáig, hogy végre-valahára eljött az idő, kinyitották a határokat, a hídon már mi is átmehetünk a másik országba, nem kutatnak a táskáinkban, elég, ha kérik, akkor felmutatjuk nekik az igazolványunkat, és mehetünk oda is látogatóba.

Nos, e kitérő után hagy meséljem el, hogy ebben a folyó-menti városkában lakom én családommal, ahová az én kedves unokáim sokszor jönnek hozzám, engem meglátogatni.

Nagyon szeretnek nálam vendégeskedni, mert nekem van egy nagy kertem, aztán járunk kirándulni és főleg azért, mivel nálunk élnek a legkedvesebb cicák.

Elmesélem nektek, milyen macskákkal találkoztam.

Azonban nemcsak cicákról mesélek, más érdekes történetet is elmesélek nektek.


×