Előszó

A fejlődéstörténeti, művészettörténeti kutatások egyaránt tanúsítják, hogy a használati tárgyak szinte kivétel nélkül hűen tükrözik létrehozó koruk technikai fejlettségét, jellemző formajegyeit. Különösen, ha a kialakításukat nemcsak a célszerűség, hanem ezzel együtt külön díszítőszándék is motiválta (bútorok, kerámia, üvegtárgyak, fegyverek stb.). Ennek mindenkori serkentője az ösztönös alkotói képzelőerő és az ismertté vált formaalakító művészet szellemi kisugárzása. A vizuális művészetek hatása régtől fogva kimutatható a különböző használati tárgyak formáiban, formaelemeiben.

A hegedű mint használati tárgy - zeneszerszám - épp úgy magán hordozza kialakulás-kori társadalmának technikai fejlettségét, formáló készségét. S mivel a hangszer a szellemi világ tárgyi eszköze, megjelenésében, mi több formajegyeiben megkerülhetetlenül érvényesül kora mentális szemlélete, művészetének eszmei világa is. Növeli ennek hitelességét, hogy a hegedűt szinte kialakulása óta műalkotásnak tekintették. De honnan ez a megítélés, miből ered, s milyen bizonyítható tények támasztják alá? E mögött nagy valószínűséggel a vizuális művészetek és a hegedű formavilága között rejlő kapcsolat sejlik. Olyan viszony ez, amely a művészetek között egyetemlegesen jellemző, s a hegedű kialakulásának idején meghatározó művészeti stílusszemlélet hatásában kereshető.

A tanulmányban áttekintjük azokat az összefüggéseket, amelyek a hegedű sajátos formavilága és a társadalmi jellemzők, szellemi irányzatok, stílusfelfogás, illetve a vizuális művészetek között kimutathatók.