Előszó

Alkalmi jelenségeknek mintegy természetökkel jár, hogy felszinre emelkedésöket azon körülmények érintésével indokolják, melyek között eszméjök megfogamzott.

E kötelem alatt áll jelen alkalmi mű is, mely létokát a magyar orvosok és természetvizsgálók XVII. nagy gyülésében birja. A vándorgyülések eszméjéből u. i. természetszerüleg fejlődik ki azon eredmény, mely egyes vidékek tüzetes ismertetésében nyilatkozik. Ily eredményt képvisel jelen művünk.

Midőn 1872. szept. havában a magy. orv. és term. vizsgálók Mehádiában tartott nagygyülése Győr városát tűzte ki jövő gyülése helyéül, az első visszhang, mely körünkben emelkedett, a megye egyetemes leirását vette tervbe. Az eszme megtestesítésére monographia-bizottság alakult Dr. Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát ő mlgának - mint a XVII. nagygyűlés egyik elnökének vezetése alatt, ki is nemes áldozatkészséggel megajánlotta a mű kiadásának összes költségeit. Megyénk értelmisége közlelkesedéssel karolta fel az ügyet; a szellemi erők készséggel sorakoztak a kivitel érdekében.

Miután a nevezett bizottság megtisztelő felhivása elsőben a programm vázlatos összeállításával - utóbb pedig az egész mű szerkesztésével csekélységemet bizta meg: kötelességemnek ismerem eljárásomról röviden beszámolni.

A mű fő vonásainak megállapításánál a történelmi társulat által a helytörténeti monographiák számára ajánlott tervezetet (l. Századok, 1872, júniusi füzetében) vettem kiindulási pontul. Azonban az egyetemesség szempontja volt irányadóm akkor, midőn a történelmi társulat programmjától eltérőleg, a feldolgozandó anyagot három főcsoportba foglaltam, u. m. a természeti, társadalmi, és történeti viszonyok keretébe. A lényeg ezzel nem változott, de azt hiszem, átlátszóbbá lett a mű szerkezete, a mennyiben e három sarkalatos pontban mintegy jegőc-magvat nyertek a rokon tárgyak.

A részletezésnél hasonlókép iparkodtam az egyetemesség nézpontjára emelkedni; inkább óhajtottam minden egyes tekintetet - habár röviden is - átölelni, mintsem egyes pontok teljes kimerítése mellett egyéb helyeket igen is hézagosan hagyni. Hajlandó vagyok ugyan a művet hálóhoz hasonlítani, melynek meg vannak hézagai, - de a mely mégis átkarolja az összes viszonyokat; azt hiszem, ily szerkezet mellett könnyebb leend idővel a mutatkozó hiányokat kifoltozni.

Az egyes fejezeteknél szükségeseknek mutatkozott észrevételeket a mű folyamában illető helyeiken úgyis megtettem; befelé tehát alig van e helyen megjegyezni valóm.

De igenis is van a külsőségek között néhány pont, melyet nem hagyhatok érintetlenül.

Hálás elismeréssel kell elsőben is megemlékeznem a magy. tud. akadémia archeologiai bizottságának azon szivességéről, melylyel 55 fametszetét a régészeti ismertetéshez átengedte, s ez által munkánk érdekességét nagyban emelte.

A monographia-bizottság egyhangú kérelme folytán történt, hogy művünket a nagygyűlés mélyen tisztelt elnökeinek arcképeivel díszíthetjük. Éles fájdalom fogja el keblünket, midőn ide jegyezzük, hogy azon vonásokat - melyeket tiszteletünk oltárára szántunk - a gondviselés keze egy sírkőre is oda véste; Hédervári gr. Viczay Héder - a nagygyülés egyik elnöke elhunyt, mielőtt nemes buzgalmának gyümölcsét szerény művünkben megérhette volna.

Végül be kell vallanom, hogy lehetetlen volt teljesen kikerülni a műnek mozaik-szerű jellegét; bármennyire ügyekeztem is az alaki egyöntetűséget megadni, de nem lehetett teljesen elmosni az egyes szerzők egyéniségének elütő vonásait. Ez ugyan magában véve alig érinti a dolog lényegét; de természetszerűleg foly ebből egy más körülmény, mely első tekintetre talán visszatetsző is lehetne, ha az olvasó erre nincs előkészítve. Ugyanazon egy tárgyat különböző oldalairól más és más szerzők rajzolnak; a mi természetesen közvállalatnál a szerep-kiosztás kérdésével áll összefüggésben. Ez okozza, hogy több ismétlés és utalás válik szükségessé, mintha az egész kép egy ecset műve volna.

Szerénytelenség lenne részünkről magunknak egy minden tekintetben tökéletes mű érdemével hízelegni; igényünk enynyire nem terjedhet; a hiányokat készséggel beismerjük, utánpótlásukat szívesen fogadjuk; de e hiányokat kimenti egyrészről az idő rövidsége, más részről a szükséges előmunkálatok hiánya. Munkánk u. i. már a mult év julius havában került sajtó alá, s habár utóbb a kiállítás lassabban haladt is, a kéziratok legnagyobb részt már az említett időben együtt voltak.

Ha sikerült a megyénk múltja és jelene iránt való érdeklődés magvát elvetnünk, - ha szabad azon hiedelemben élnünk, hogy hazai tudományosságunk épületéhez egy homokszemmel járultunk: ugy e tudatban birjuk szerény munkánk bő jutalmát.

Pannonhalmán, junius hóban, 1874.
Fehér Ipoly.