Midőn 1903. és következő év nyarán a Héderváry s vele kapcsolatos gr. Viczay, Draskovich, hg. Grassalkovich családok levéltárait rendeztem, a legtávolabbról sem gondoltam volna, hogy a már akkor munkában levő Héderváry Család Oklevéltára elé az előszót majd én írom s hozzá oly veszteség, br. Radvánszky Béla élete árán. Elköltözött sorainkból az a férfiú, a kit csak tisztelni, becsülni és szeretni tudott az, a kit a sors kegye körébe vitt. Áldott emlékét hirdesse a hálás kegyelet szava e munka kezdetén is, melyen oly hév lelkesedéssel dolgozott és oly odaadó szeretettel csüggött.

A Héder nemzetségből eredő Héderváry család fényes múltja megragadta a benyomásokra oly fogékony s nemes lelkét s gr. Khuen-Héderváry Károly úr ő nagyméltósága örömmel csatlakozott tervéhez, hogy közzétehesse a családi levéltár becsesnél becsesebb adatait. Elhatározását hamar tett is követte s még a hetvenes évek elején hozzáfogott néhai Kovács Nándorral az oklevelek másolásához s boldogult Nagy Imrével azok összeolvasásához. Eredetileg csak a családi levéltár adatai kerültek másolás alá, majd a tárgy érdekessége s a mű teljessége szükségessé tette, hogy az oklevéltár egyéb, nevezetesen az Országos Levéltár s a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára anyagából kiegészítést nyerjen. Mindkét helyen a tisztviselő urak legnagyobb előzékenységgel segítették elő szorgos kutatását, mint boldogult Dr. Pauler Gyula, az Országos Levéltár akkori, Óvári Lipót volt, Nagy Gyula ez idő szerinti igazgatója, Dr. Csánki Dezső, Tagányi Károly orsz. levéltárnok urak az egész tisztviselői karral egyetemben, nemkülönben Dr. Fejérpataky László úr, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Széchenyi Orsz. Könyvtárának igazgatója s a M. Tud. Akadémia Tört. Bizottságának előadója.

A munkálat közben nálunk is elfogadták az újabb oklevél-közlési elveket, melyek alapján a boldogult gondos felügyelete s ellenőrzése mellett Dr. Szentpétery Imre úr javította át a régi másolatokat. Az újabb kutatás adatainak lemásolásában segítő társai már az ifjabb nemzedékből kerültek ki Dr. Benisch Artúr, Dr. Szabó Dezső és Dr. Szabó László, s főleg Dr. R. Kiss István és e sorok írója személyében, kik közül a két utóbbival a szükségessé vált ismételt összeolvasást, át- meg átjavítást, s az eredetiekkel való gondos egybevetést s a már megjelent oklevelek kivonatolását végezte.

Felejthetetlenek e kedves napok emlékei! Azt az ügyszeretetet, mellyel egy-egy érdekes oklevélen csüggött, azt a lelkiismeretes munkát, mellyel minden darabot át- meg átvizsgált, azt a diplomatikai s paleographiai tudást, melynek fényével a kétes helyek megvilágítást nyertek s azt a történelmi érzéket, mellyel a változatos múltba belehelyezkedett s életre keltette, szemeink elé idézte, - leírni nem, csak csodálni s bámulni lehetett. Szelíd humorral kedélyesen üdvözölte a "személyes ismerősöket", a mint az oklevelek során előkerültek. Velük élt, velük örvendett s szomorkodott. Benyomásait legott papírra, "kutyanyelvekre" vetette. Minden ízében magyar lelke rezignáltan merengett el egy-egy magyar intézmény pusztulásán: "A XIV. században töredeznek az ágak, közeledik az enyészet, néhány pár emberöltő és nem marad belőlük senki sem." (56. sz.-hoz.) - Ha meg fellángolt a Héderváryak régi virtusa, lelkével tolla is szárnyalt. "Kemény, szívós faj. A gyakor hűtlenség, a sok lázadás nem képes őket elfogyasztani, talpra állanak mindenkor, sőt visszahelyezkednek az elvesztett hatalomba. - A XIV. században több ágon hatalmas családokra oszolnak, pezsgő vérük látszólag lehűl, de alkalom adtán a régi erkölcsök néha még kiütnek." (107. számhoz.)

Az oklevéltár alapján megírandó családtörténethez az adatokat folytonosan gyűjtötte. Egy-egy személyre vonatkozó összes adatokat a legszorgosabb gonddal s pontossággal csoportosította, majd a családfát állította össze, megjelölvén rajta az egyes tagok helyét, sorrendjét. A nemzetség eredete, kora, az egynevű családtagok - a Miklósok - szétválasztása, számának megállapítása a legkedveltebb s legtanulságosabb tárgyai voltak a nyári esték beszélgetéseinek. Mindeniknek megvolt az újdonága, históriai ingere.

Ilyen körülmények között a fel-felmerülő irodalmi tervek s létesült alkotások során a hédervári, Országos s a múzeumi levéltárak anyagából készült el az 1526-ig terjedő rész, az Oklevéltár I. kötete. Helyet foglaltak az eredeti oklevelek, egykorú vagy hiteles másolatok mellett azok a regesták is, a melyeket Viczay Ádám által Eszterházy Pálnak átadott oklevelekről 1698-ban felvettek, de csak abban az esetben, ha az eredetiekhez nem lehetett hozzájutni. E regesta-sorozat csak egyszerű másolatban van meg, de hitelét kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy a Héderváryakra vonatkozó tizenöt regesta közül tíznek megvan a megfelelő eredetije.

[...]

Zombor, 1909. június 6.
Dr. Závodszky Levente.