Előszó

Áhítattal és gyönyörködve nézzük a fejünk fölött ragyogó csillagot, és elfogódik bele szivünk, midőn a tudósok, akik messzelátó csöveiken át vizsgálják a tündöklő égi testet, megértetik velünk, hogy hiszen az a csillag voltaképen szintén csak olyan teke mint az, amelyen magunk is élünk; szintén a nap körül forog; van éjjele és hajnala; van téli hava és jege; van tavaszi virulása, érlelő nyara, borongó ősze, mint a mi földünknek; s hogy felhők rajzanak körülötte, tengerek terülnek el fölületén s folyamok szeldelik keresztül-kasul; s hogy nyilván hozzánk hasonló teremtések is népesitik.

Áhítatunk csak fokozódik ezek tudatával, gyönyörködésünk csak annál nagyobb.

E példa magyarázza könyvünket is.

Látjuk a fejünk felett ragyogó királyt. Szeretettel és csodálattal tekintünk fel hozzá, mert hiszen az ő hű népének útjait világítja meg. Sugárzása nekünk szól, az ő hatalma a mi megnyugvásunk.

De nagyon magasan van.

E gy szép nap azonban megjön az engedelem, hogy a rajzoló és iró művész ám igazitsa feléje az ő közelitő ónját és tollát.

S megtörténik a kedves csoda.

A rideg távolság megszinesedik, ködös pontok alakot öltenek s meglátjuk a mi királyunkat az ő teljes, hóditó emberi voltában is, amint örül és bánkódik, dolgozik és imádkozik, szedvén a családi boldogság rózsáit, vagy nemes megadással nyújtva oda homlokát a vérző tövisnek.

A katona és családfő, az államférfi s a szeretetreméltó gazda vonzó változatokban vonul itt el szemünk előtt Ferencz Józsefben. Nagy jelentősége apróra váltva kerül birtokunkba. Értéke ugyan-egy, de közös mindnyájunké.

E rajzokban és leírásokban semmi odafurakodás, törleszkedés; semmi indiscretiója az orozva fényképező apró gépnek, csak közelebb-hozása annak a férfiúnak, akiben legalkotmányosabb királyát övezi rajongó szeretetével Szt. István birodalmának minden polgára.

Mig az egyik lapon fönségének s hatalmának sugárzó fényében látjuk, országja nagyjainak, hadserege vezéreinek tündöklő gyűrűjében - a másikon már egyszerű vadászöltözetben vijja a hegy magasát, hogy mesteri lövéssel a gyors zergét, vagy, gödöllei pagonyát járva, a vadkant teritse a maga lábaihoz.

Majd fejedelmi vendégeit köszöntve, minisztereivel tanácskozva, majd meg aranyos unokáit fogadva szerető ölébe, vagy magános sétát folytatva a budai várpalota kertjében: tartalmas életének számtalan változataiban vonul el, áll és ül előttünk.

Ott mély kegyességben borul térdre a szent oltárkép előtt, emitt hű munkában végzi nagy birodalmának ügyeit.

Emitt hódoló küldöttségek járulnak eléje, amott bandériumok dobogó paripái vágtatnak előtte. Itt pazar udvari ebéden köszönt rá felséges vendégeire; amott, a nagy hadgyakorlatok idején, katonáival osztozik a kemény tábori élet fáradalmaiban.

De szóljon maga mellett ez a könyv. Mert királyunk életében nincs jelentősebb mozzanat, melyet művészien, tehát híven föl ne tüntetne.

Több évi munka után a köznek ugy szolgáltatom át a »Király Könyvét«, mint ahogy azt magamban elképzeltem. Járuljon hozzá, hogy mind szorosabbra váljon az a kapocs, mely az ö királyához hűségben és szeretetben fűzi a nemzetet.

Herzig Miksa