Bevezető szavak

A Szent István király alapította győri püspökség hatalmas földterületet foglalt magában. A századok folyamán nagy történeti események játszódtak le ezen az őskultúra emlékeiben gazdag határterületen. Itt érintkezett a Kelet a Nyugattal, a keletrómai császárság a keresztény szellemben új életre támasztott római szent birodalommal. Az őslakók és a később betelepülő néptöredékek laza rétegeiből a maga erejével egységes országot alakított az államalkotó magyarság, mely meg akarta oltalmazni a maga állami életének függetlenségét mindkét világhatalom ellenében. Ez a nagy vállalkozás a fegyveres mérkőzések tépett földjévé tette ezt a területet, mely korán megismerte a testvérharcok pusztító orkánját is. Az egymást irtó keresztények küzdelmei után végigsepert rajta a tatárdulás, majd szinte lakatlan földdé tette a törökhódítás. Az újjáéledő földet az osztrák hercegek, a cseh Ottokár és Frigyes német császár egyaránt pusztították. A belső pártoskodás is sok nyomorúságot zúdított rá. A törökdulással egy időben a protestantizmus terjedése nemcsak templomait vitte el, hanem híveinek jelentékeny részét is leszakította anyai kebeléről. A szombathelyi püspökség felállítása az egyházmegye legszebb részét törte ki területéből; a trianoni békeparancs ismét egy harmadát idegenítette el. És e nagy eseményekben gazdag egyházmegyének máig sincs meg a története egységes és hozzá méltó írásban, hogy a múlton okulhatnánk, a jövőre pedig fokozott buzgósággal kérhetnők égi Pátronánk segítő közbenjárását Isten kegyelméért. A magánlevéltárakban őrzött okiratok lassankint elkallóidnak, a hagyomány elhalaványodik: mindig nehezebbé válik a történeti emlékek összeszedése. Ismételten kísérleteztünk egy kis írótársaság összeállításával, mely az adatgyűjtést megkezdené. A kísérletezést nem kísérte siker. Apró kis dolgozatok kerültek ki ugyan a buzgóbbak tolla alól, de a nagytörténet előző, alapvető munkája, a történet megírása késett. Rendszeres, céltudatos forráskutatást,okirattár kiadását nem kezdeményezett senki. Dolgoztunk néhányan, szedegettük az adatokat, forgattuk a levéltárak poros írásait, olvastuk a kiadott okmánytárakat, de mindig felötlő nagy hézagra akadtunk a győri Monumenták hiányában és a püspöki értékes levéltár rendezetlenségében.

Breyer István dr. megyéspüspök, aki székfoglalásának pillanatától kezdve szívébe zárta a győri egyházmegyét és annak megszentelt történelmi hagyományait, azonnal megindította azt a munkát, amelynek céljául a történelmi múlt emlékeinek felkutatását és rendszeres feldolgozását tűzte ki. Rendeztette a püspöki levéltárat; lelke egész melegével, örökké biztató szavaival ösztönzött bennünket a történet megírására. A legnagyobb akadályt, az anyagi nehézséget, áldozatos lélekkel eltávolította utunkból. Hármunkat: Mohi Adolf apátkanonokot, az országos nevű történetkutatót, csekélységemet, és Szabady Béla dr. tanárt, bízott meg a munkaterv összeállításával, a munkatársak kiszemelésével. A munkatársak között Eröss István cziráki plébános vállalta a megjelent okmánytárak átolvasását és a győri egyházmegyére vonatkozó adatok kiemelését. Bene István szemináriumi könyvtáros szedegeti össze az irodalommal foglalkozó egyházmegyei papok adatait. Karácsonyi Sándor péri esperesre vár a plébániák rövid történetének összeállítása. Reméljük, hogy Nagy Gyula bágyogi plébános helytörténeti és néprajzi kutatásait plébániája határán túlra szélesíti. A művészettörténeti fejezetek avatott íróra találnak Somogyi Antal dr. hittudományi főiskolai tanárban. A komoly, nagy munkát elindító főpásztor szerette volna a többkötetes egyházmegyei történelmet értékes ajándékul közreadni Szent István kilencszázados jubileumára. A munka részletes terve el is készült, szaktekintély részéről jóváhagyást is nyert. De látnunk kellett, hogy kellő ugartörés és előzetes részletmunkák nélkül a nagy és tudományos egyháztörténeti szintézis elkészítésére elégtelenek vagyunk 1938-ig. Azért a monografikus rendszer mellett döntöttünk és elhatároztuk, hogy egyelőre az anyaggyűjtést, az épületkövek összehordását végezzük el. Mikorra a minden történeti eseményre, egyházmegyei intézményre világosságot vető monográfiák elkészülnek, talán akkorra az egyházmegye Monumentái is napvilágot láthatnak: és akkor nagy történeti tudással, áttekintéssel és az írásban is gyakorlattal rendelkező vállalkozó hozzáfoghat az egységes történet megírásához.

Megemlítem azt is, hogy dolgozatainkkal egy időben vitéz Házi Jenő dr. soproni főlevéltáros és Bán János árvaházi igazgató vállalkoztak Sopron sz. kir. város és a tulajdonát képezett 7 község, egyelőre 1780-ig terjedő egyháztörténetének megírására, amely munka a soproni hitélet történetét egységes képbe foglalja és a protestantizmus soproni erőfeszítéseit is okiratszerűen megtárgyalja. Egyházmegyénk e fontos területének története természetesen szerves része lesz tervezett munkánknak.

A dolgozatok egységes irányítását az ellenmondások kiküszöbölése miatt egy kéznek kell vezetnie, - és e nagy munkára Szabady Béla dr. vállalkozott.

Ez általános dolgok előrebocsátása után jelzem, hogy első kis monográfiánkul a győri székesegyház, mint minden templomunk és egész egyházmegyénk édesanyjának történetét választottuk ki, a megyéspüspök úr akarata szerint is. Szólunk a székesegyházzal kapcsolatos kápolnákról és oltárjavadalmakról is. Sok tekintetben csak holt történeti emlékeket elevenítünk fel ez utóbbiakban, melyeknek ma gyakorlati értékük nincs, de a régi, vallásos, istenes lelkek alapításait látjuk meg bennük, melyek ránk nézve is példaadók és egyúttal alkotó elemei a magyar művelődéstörténetnek is.

A székesegyház művészi leírását Somogyi Antal dr. hittudományi főiskolai tanár vállalta el, aki tudásával ma már országos elismerést vívott ki.

Ahol hézagos lesz munkánk, ott olvasóink jóakarata töltse ki a hiányokat.

Győr, 1936. július hó.
Bedy Vince dr.