Bevezető szavak

Szemináriumi igazgatóságunk idejében többször tapasztaltuk, hogy egyes intézeti szokások, intézkedések és javadalmak eredetét, elindító okát a feledés homálya takarta el. Egyik igazgató átvette a másiktól, egyik számadás átírta a másikból, de kezdetének ideje, oka ismeretlenné vált. Ez a körülmény adta az első indítást kutatásunk megkezdésére. A szeminárium hatalmas anyagú irattára után a püspöki és káptalani levéltárak átböngészéséhez fogtunk hozzá; majd a győrvárosi levéltár anyagából szedtünk ki a szemináriumot érintő okiratok adatait; kutatásunk elvezetett a piaristák budapesti székházának levéltárához, a budapesti egyetemi könyvtár kézíratosztályához, a budapesti országos levéltárhoz: összeszedegettük a szemináriumra vonatkozó adatokat. A bécsi Pazmaneum levéltárából, sőt az egyes plébániák irattárából is kiemeltük az intézetünket érdeklő adatokat. A vonatkozó nyomtatott forrásmunkákat is átforgattuk: így akkora adathalmazunk gyűlt össze, hogy történeti keretben való feldolgozásra elégségesnek és alkalmasnak gondolhattuk. A hasznossági cél mellett az a gondolat is hatott ránk, hogy az egyházmegyei hitélet kifejlődésében kétségtelenül nagy és fontos tényező a papnevelés milyensége. De tisztán a nemzeti művelődés szempontjából is nagy jelentősége van a papnevelésnek. A papnevelés célját szolgáló értékes intézmény nemcsak az egyház érdekét mozdítja elő, hanem az állammá alakult nemzetét is. A nagyterjedelmű egyházmegye papságának nevelése és képzése folytán az országtestnek jelentékeny részét olyan szellemi és erkölcsi levegő járta át, amilyenben a győri papnevelő- intézet falai között hivatásuk teljesítésére készültek a növendékek. A tudásnak, a vezetésre hivatott irányító szellemnek, a komoly erkölcsi alapra épített nemzeti érzésnek a melegágya volt ez az intézet, tehát megokolt, hogy méltó helyet nyerjen egyházmegyénk múltjának ismertetésében annak története. Ámde egyházmegyei papnevelésünk korábbi a szeminárium keletkezésénél. Ezért előbbi századokig kellett visszamennünk történetünk kezdetével és a szeminárium történetét ki kellett bővítenünk a győri papnevelés történetévé. Az Árpádok koránál kezdtük meg a gyér adatok összehordását. A káptalani iskola, mint alig ismert győri tanítóintézmény kínálkozott első fejezetnek a papnevelés történetének megírásához. A külföldi egyetemekről, illetőleg az azokból hazatérő papokról is szólnunk kellett. A fokozatos fejlődés folyamata egymásután felölelte a jezsuiták győri gimnáziumát, akadémiáját és a kialakult egyházmegyei hittudományi főiskolát: így jutottunk el napjainkig.

Dolgozatunkat három részre osztottuk: az elsőben az egyházmegyei papnevelés általános történetét, a szakszerű kiképzés történeti ismertetését; a másodikban a papnevelőház - a szeminárium - viszontagságos életét rajzoljuk. Ide tartozik az anyagi erők csoportosítása, a növendékek élete, az elöljárók működése. Harmadik részként belekapcsoljuk a kisszeminárium történetét. Ez az intézet korban fiatal, de működésének értékében számottevő tényezője papnevelésünknek. Ez készíti elő a gimnázium V-VIII. osztályából toborzott ifjakat a teológiai főiskolára is és módot és alkalmat ad a hivatást nyert növendékek kiválasztására.

Egyes dolgokat apró részletességgel tárgyalunk; de talán dolgozatunk irodalmi értékét evvel nem rontottuk meg; a világosság pedig nyer vele. Ha nem tudtunk tökéletes művet alkotni, az a gondolat vigasztal, hogy könnyebb a hibák kijavítása, a hiányok pótlása, mint a nagy anyag összehordása és céltudatos elrendezése.

1938-ban 250 esztendeje lesz annak a papnevelés történetében nagy fontosságú eseménynek, hogy Széchényi György győri püspök a szemináriumot megalapította, megépítette: szerény dolgozatunkkal a nagy alapító emlékének hálaáldozatot akarunk bemutatni. Ez az év az államszervező szent király, István halálának is 900 éves fordulója: így a nemzetmentő, a lélek üdvét kereső, a kultúrát terjesztő két nagy szellem emléke előtt egyszerre hódolhatunk szerény dolgozatunkkal.

Szívből köszönjük mindazok szíves támogatását, akik e törekvésünkben segítségünkre voltak. Különösen pedig Szabady Béla dr. tanár urnák, aki munkánk folyamán is, a sajtó alá való rendezésnél is támogatott bennünket értékes tudásával.

Győrött, 1937. szeptember 8-án.

Bedy Vince dr. nagyprépost