Előszó

Nem tagadom, a magyar tudományos élettel, a tudományszervezéssel, a Magyar Tudományos Akadémia működésével, sőt mi több, a magyar felsőoktatással, s ha úgy tetszik a tudósképzéssel, mindig is elégedetlen voltam. Főként nem a benne szereplő emberekkel volt és van problémám, hanem magával a struktúrával. A rendszerrel van problémám, amely sok tekintetben befolyásolja, vagy meghatározza az emberek cselekedeteit, viselkedését. Vizsgálataim tehát nem az emberek viselkedésére, hanem a struktúrára, a rendszerre irányulnak, objektívebb struktúrát keresve. Ha munkámban személyek részvételével megtörtént események, tehát név szerint személyek szerepelnek, azok csupán megállapításaim verifikálására, bizonyítására szolgálnak.

Régen készülök arra, hogy fél évszázados oktatói és tudományos munkásságom tapasztalatai alapján foglalkozzak a tudományos élet problémáival, különösen annak fonákságaival, keresve a kiutat olyan tudományos közélet irányába, amikor kizárólag a tudományos teljesítmény játszik szerepet a tudós megítélésében és elismerésében.

A felsőoktatásról, annak működési problémáiról, visszásságairól, már 2006-ban írtam egy tanulmányt. (Tóth József: Tandíj vagy átfogó reform a felsőoktatásban. https://mek.oszk.hu/03900/03976/)

A továbblépésre, a tudományszervezéssel kapcsolatos problémáim leírására azonban nehezen szántam rá magam, tudva, hogy darázsfészekbe nyúlok, s aki darázsfészekbe nyúl, az ki van téve a fészekben lévő "darazsak" szúrásainak. Másrészt húsz éve (éppen a tudományok területén dolgozókban történt csalódásaim miatt) visszavonultan élek, nem vagyok benne a tudományos élet sűrűjében, a tudományos nyüzsgésben, s ebben az időben történtekről inkább csak a szóbeszéd, s főként a média, az internet segítségével tájékozódom a tudomány világáról. Igaz azelőtt sem voltam közel a tűzhöz, s vidékiként inkább csak naivan, kívülről figyeltem (figyelhettem) a tudományos élet zajlását, s nem ismertem, legfeljebb csak néha hírből hallottam, az egyes emberek, embercsoportok tusakodásáról, könyökléséről az előnyösebb pozíciókért, anyagiakért. Ezektől igyekeztem távol tartani magam.

Személyes tapasztalataim tehát legfeljebb a rendszerváltás előtti időkből származnak. Úgy gondoltam, hogy ez a múlt, amin már változtatni úgysem lehet, tehát nem sürget az idő gondolataim leírására. (Ámuldozva olvastam Ungvári Tamás: Lezáratlan nyomozás c. könyvét. Pl. "Törzsvendégek és szekértáborok uralkodtak, vagy szenvedtek." (153 old.) Micsoda harc folyt a kulisszák mögött! Egymás beárulása, stb. Milyen jó, hogy mindebből és hasonlókból nem tudtam semmit!)

Az utóbbi időben történt események és a napi on-line sajtóban is megjelent írások és a TV képernyőjén látottak, a TV-ből hallottak azonban inspiráltak a véleménynyilvánításra, mert azokkal ugyan sok tekintetben egyetértek, más vonatkozásokban nem, s azt érzékelem, hogy a tudományok területén ma sincs minden rendben. A megjelent írásokban közel sem találok megnyugtató megoldást, vagy megnyugtató megoldáshoz vezető utat, másrészt úgy vélem, hogy mélyebb, lényegi összefüggésekre is célszerű lenne rámutatni.

Már 1989-ben Dr. Bodnár Rezső akadémikus, DAB elnök kérésére ötoldalas levélben fejtettem ki véleményem a készülő akadémiai törvényről /prekoncepcióról/.

Levelemben, amely irattáramban ma is megvan, többek között a következőket írtam:

"A szabályozó rendszer csak kritikus helyzetekben és akkor is csak meghatározott korlátok és feltételek között avatkozhat be a szabályozott rendszer működésébe." (Szabályozó rendszer alatt az államot, szabályozott rendszer alatt a tudományos életet definiáltam.)

"A törvény nagyfokú önállóságot biztosítson az akadémiának", (...) a szabályozások "inkább az állami beavatkozás korlátait és feltételeit írják elő."

"Mondja ki a törvény (...) az akadémia feladatát (a tudomány fejlődésének ösztönzése); a kutatás és a kutatási eredmények publikálásának szabadságát, hogy ezt sem a társadalom, vagy annak csoportjai illetve tagjai, sem az állam, sem az akadémia, tehát senki nem korlátozhatja..." "A tudományos élet monopolizálását tiltani kell az akadémiának is, más szerveknek és egységeknek is."

"Jó volna valamilyen objektív mérce az akadémikus tagság elnyerésére."

"... az akadémia ne értékelje társaságok tudományos tevékenységét. Ez az akadémia monopóliumához vezethet. Segítse a társaságokat és ne értékeljen, ne szabályozzon, ne vizsgáljon, vagy ne számoltasson be. Ezek a társaságok legyenek függetlenek és önállóak."

Olyan javaslatokat is leírtam, ami akkor (jelenleg is?) nem egyezett meg az általános és a érvényekben lévő felfogásokkal, törvényekkel.

Természetesen véletlenül sem hittem, s ma sem hiszem, hogy írásos munkámban mindent megoldó gyógyírt tudok javasolni, a tudományos élet minden problémájára. Csupán a jelenlegi és a múltbeli helyzet néhány, általam (esetleg csak a médiából) ismert és lényegesnek tartott mozzanatából indulok ki, s néhány lényeges problémára keresem a választ, illetve a megoldás lehetőségeit.

Tulajdonképpen már 2010 márciusában kezdtem el gondolataim leírását. Közbejött betegségek és sok más probléma és teendő, s az ezekből következő szakaszos munka nyújtotta az időt. Aztán mindinkább felfigyeltem a Magyar Tudományos Akadémiával, a tudományos intézetekkel és a tudománnyal kapcsolatos TV adásokra, az interneten is megjelent írásokra, amelyek némelyikére szintén igyekszem reagálni, bevonni saját elgondolásaim körébe, vagy vitatkozni, ha azokkal nem értek egyet. Végül Kenesei István szavai inspiráltak az írás folytatására.