Fülszöveg

"- Adna egy cigarettát?

- Parancsoljon. Tessék. - A föllobbanó gyufaláng egy pillanatra megvilágítja az árnyékban ülő írót, behorpadt arcát, ahogyan nagyot szív a megnyálazott végű cigarettából.

- Köszönöm. - Hosszan néz a riporter szemébe. - Jaj, de nagyon hálás lennék, ha valaki végre emberi módon közeledne hozzám, a gondjaimhoz, a cselekedeteimhez... úgy érzem, ön nincs előítélettel irántam... Úgy érzem...

- Szó sincs bármilyen előítéletről...

- Akkor jó... jó így... tehát, hol is hagytam abba?

- Fekete lista. Az ötvenes évek.

- Ja, igen. Köszönöm... (...) származású vagyok, mint mondottam. Képzelje, csak annyit tudok nagyszüleim nyelvén, mint a beolvadtak általában: bútor és szerszámnevek, no meg a káromkodás... - elmosolyodik, aztán hirtelen elkomorul az arca. - Istenem! Nem lehetek próféta itthon! Mit tegyek? Mondja meg, mit tegyek, ha az vagyok?

- Hamis? - kérdezi élesen a riporter.

- Hát... Krisztus után kevesen vannak az igazi próféták... jobban félek a bárányoktól... a farkasok szelídek... egyenként... külön-külön."

*

Ebben a könyvben mindennemű hasonlóság a valósággal, egyáltalán nem a véletlen műve. Így hát, akinek nem inge, annak gatyája. És a képzelet szülöttei? Nos, fölbukkannak ilyen sorok is...

Koppány Zsolt