Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

Mariska Vilmos

Az államgazdaságtan kézikönyve

TARTALOM, ELŐSZÓ

Tartalom

Bevezetés.

1. §. Az államgazdaság s az államgazdaságtan. Az államgazdaság föladata és fontossága. Az államgazdaság s az állami élet egyéb nyílvánulásai között mutatkozó összefüggés
2. §. Az államgazdaság s a magángazdaságok közt fenforgó különbségek
3. §. Az államgazdaságtan alap- és segítő-tudományai
4. §. Az államgazdaságtan története
5. §. Az államgazdaság tárgyalásának rendszere

Első rész.
Az állami kiadások.

6. §. Az államszükséglet s az állami kiadások általában
7. §. Az állami kiadások megállapításánál követendő főelvek
8. §. Az állami kiadások fölosztása
9. §. Az állami kiadások főágai

Második rész.
Az állami bevételek.

I. Szakasz. Az állami bevételek általában.

10. §. Állami bevételek fogalma s a beszerzésük körűl követendő főelvek
11. §. Az állami bevételek nagysága
12. §. Az állami bevételek fölosztása

II. Szakasz. Az állam magángazdasága.

13. §. Az állam magángazdasága s az államvagyon általában
14. §. Az állami termelés és vállalkozás megengedhetőségének kérdése
15. §. Az államjószágok elidegenítése
16. §. Az államjószágok kezelése
17. §. Az állami bányászat, kincstári gyárak, államépületek s ingó államvagyon

III. Szakasz. Az állami egyedárúságok.

18. §. Az állami egyedárúságok általában
19. §. A dohányegyedárúság s a dohányadó egyéb alakjai
20. §. A sóegyedárúság
21. §. A sors- és szerencsejátéki egyedárúság
22. §. A lőporegyedárúság

IV. Szakasz. Az illetékek.

23. §. Az illetékek általában
24. §. Az illetékek megszabásának és beszedésének módjai
25. §. Az egyes illetéknemek

V. Szakasz. Az adók.

Első fejezet. Az adók általános elmélete.

26. §. Az adó fogalma s az adóztatás jogalapja
27. §. Adótárgy; adóforrás; adóalany; adózóképesség; adóegység; adótétel; adóösszeg
28. §. Az adóztatás mértékalapja és forrása
29. §. A helyes adórendszer legfőbb kellékei
30. §. A fokozatos adó
31. §. A létminimum adómentessége
32. §. A jövedelem minden nemét egyenlő nagyságú adótétellel kell-e megterhelni?
33. §. Az adók nagysága
34. §. Az adózás állandósága
35. §. Az egyetlen adónem eszméje s az összetett adórendszer
36. §. Az adók nemei
37. §. Az adók hatása és az adóáthárítás
38. §. Az adóigazgatás

Második fejezet. Az egyes adónemek.

I. A hozadéki adók.
39. §. A hozadéki adók általában s a kataszter
40. §. A földadó
41. §. A földadói kataszter
42. §. A hozadéki kataszter ellenei. A földadó kirovása a földbirtok érteke alapján
43. §. Tekintetbe veendők-e a földadó alapjának meghatározása alkalmával a földbirtokon fekvő dologi és jelzálogi terhek?
44. §. A földadó megváltása
45. §. A földadó mértéke és kivetésének módja. A haszonbérbe adott telkek megadóztatása. Az adóelengedés és adómentesség
46. §. A földadó áthárítása
47. §. A házadó
48. §. A mezőgazdasági s egyéb ipari czélokra használt épületek megadóztatása
49. §. A házadó nagysága s a házadómentességek
50. §. A házadó áthárítása
51. §. A tőkekamatadó általában s annak jogosultsága
52. §. A tőkekamatadó kivetése
53. §. A törlesztéses járadékok megadóztatásának módja
54. §. A tőkekamatadó nagysága s a kamatadómentességek
55. §. A iparadó általában s annak kivetési módjai
56. §. Az iparadó áthárítása
57. §. A munkabéri adó
58. §. A munkabéri adó áthárítása

II. A személyi adók.
59. §. A fejadó és osztályadó
60. §. A személyes jövedelmi adó

III. A vagyoni adók.
61. §. A vagyoni adók általában
62. §. Az általános vagyoni adó, mint rendkívüli bevételi forrás

IV. A fogyasztási adók.
63. §. A fogyasztási adók általában
A) A közvetetten fogyasztási adók.
64. §. A közvetetten fogyasztási adók általában s az ú. n. fényűzési adók
65. §. A lakásadó
B) A belforgalom tárgyaira vetett, azaz a belső közvetett fogyasztási adók.
66. §. A belső közvetett fogyasztási adók beszedési módjai
67. §. A húsadó
68. §. A lisztadó
69. §. A boradó
70. §. A söradó
71. §. A szeszadó
72. §. A czukoradó
73. §. Egyéb, csekélyebb jelentőségű közvetett fogyasztási adók
C) A határvámi adók.
74. §. A vámok fogalma és fölosztása. A pénzügyi vámok előnyei és hátrányai
75. §. A kiviteli, behozatali és átviteli vámok pénzügyi szempontból
76. §. A visszvámok s az adóvisszatérítés
77. §. A határvámi igazgatás
78. §. A vámok s általában a közvetett fogyasztási adók áthárítása

V. A forgalmi adók.
79. §. A forgalmi adók általában
80. §. Az egyes nevezetesebb forgalmi adók

Harmadik rész.
Az államháztartás rendje.

81. §. Az államháztartás rendje általában; az államháztartási súlyegyen s a pénzügyi hiány
82. §. A pénzügyi terv s az államköltségvetés
83. §. Pénzügyi időszak; állandó költségvetés; póthitel; hitelátruházási tilalom; pótkezelési időszak
84. §. Az országgyűlés budgetmegszavazási joga
85. §. Az országgyűlésnek az államháztartásra vonatkozó ellenőrző joga. Az állami zárószámadás
86. §. Az állami szükségletek födözésére szolgáló eszközök megválasztása körül követendő alapelvek

Negyedik rész.
Az államhitel és az államadósságok.

Első fejezet. Az állam hitel s az államadósságok általában.

87. §. Az államadósság jogalapja. Az államhitel s a magánhitel között fönforgó különbségek
88. §. Az államhitel föltételei
89. §. Az államkölcsönök gazdasági és pénzügyi hatása. Az államadósságoknak tulajdonított előnyök és hátrányok
90. §. A külföldi államkölcsönök
91. §. Az államadósságok fölosztása

Második fejezet. Az államadósságok egyes alakjai.

92. §. A függő adósság közönségesebb alakjai
93. §. A bankjegyadósság
94. §. A papirospénz-adósság
95. §. Az egyszerűen kamatozó államkölcsönök
96. §. A törlesztő járadékok eladása útján keletkező államkölcsönök
97. §. Sorsjegykölcsönök
98. §. Kényszerkölcsönök

Harmadik fejezet. Az államkölcsönök kibocsátásának módja. A kölcsönföltételek s az adósságtörlesztés.

99. §. Az államkölcsönök kibocsátásának módjai
100. §. Az államkötelezvények kibocsátási ára és tőzsdei árfolyama. A névértékkel meg nem egyező kibocsátási ár
101. §. Az állampapirosok kiállításának módja
102. §. Az államadósságok biztosítása s az államhitelezőknek igért kedvezmények
103. §. Az államadóssági kamatok fizetése körűl követendő szabályok
104. §. Az államadóssági kamatok leszállítása s az adósságkonvertálás
105. §. Az államadósságok törlesztése
106. §. A pénzügyi bukás

Ötödik rész.
A községi háztartás főelvei.

107. §. A községek kiadásai
108. §. A községek bevételei

Betűsoros tárgymutató

Előszó

Nincs tudomány, mely ne tett volna az emberiségnek fontos szolgálatot. Nincs tanszak, mely a szellemi élet fejlesztésén kívül közvetetlenűl vagy közvetve nem szaporítaná egyúttal az anyagi jólét tényezőit és elő nem mozdítaná az ember egyéni czéljait. Ilyen az államgazdaságtan is!

Az állami pénzügyek rendezése a jelenkor legfontosabb és legsűrűbben emlegetett föladatai közé tartozik. Az államháztartással összefüggő intézmények nemcsak az államférfiak és szaktudósok legélénkebb vitatásának tárgyai, de a nép szélesebb rétegeiben is közfigyelmet keltenek. És ezen legkevésbbé sem csodálkozhatunk. Az általános politikai helyzetet a legtöbb államban pénzügyi kérdések uralják. Az egyre öregbedő állami terhek a polgárosult országokban az elviselhetetlenséggel határosak, s így mindenki abban töri fejét, hogy mi módon lehetne az állam gazdasági helyzetét javítani? Az állam a rendelkezésére álló eszközök elégtelensége, vagy talán téves irányban való felhasználása miatt nem gondoskodhatik kellően a nép szegényedésének megakasztásáról, sőt a néptől saját gazdaságának sülyedése következtében mindig több és több áldozatot kíván. Az egymással szemben álló politikai pártok és a csak saját legközvetetlenebb érdekeikkel törődő s ez okból széthúzó néposztályok más- és másféle, a saját álláspontjuk szerint egyedül üdvösnek tartott, a leggyakrabban egészen ellentétes intézkedésektől várják az államgazdasági viszonyok s az ezekkel összefüggő összes közállapotok javulását.

A szétágazó nézetek ezen tusájában kétszeresen szükségesek a pártok fölött álló és egyoldalúan egyik osztály érdekei által sem befolyásolt tudománynak útmutatásai, melyek, mint a tárgyi igazság kiderítésére irányzott vizsgálódások eredményei, a népélet viszontagságaival való mérkőzés közben fölmerült nézetek és óhajok jogosultságának, valamint a különböző néposztályok körében nyilatkozó ellentétes érdektörekvések alaposságának mérlegelésénél biztos kalauzul szolgálnak.

Igaz ugyan, hogy az államgazdaságtan a szaktudósok megfeszített munkásságának daczára nem fejlődött még odáig, hogy csupa általánosan elismert igazságokat tárna elénk, sőt tekintve a nyílt kérdések nagy számát, az államtudományok többi ágánál semmivel nem tökéletesebb; de a ki figyelemmel követte a pénzügyi elmélet férfiainak az utolsó két évtized folyamán kifejtett tevékenységét, nem tagadhatja el, hogy több nézetellentét immár elenyészett, sok jelentékenyen enyhült, és a néhány évtizeddel ezelőtt merő elvontságnak csúfolt nem egy igazság a közvélemény tudatába ment át. Sőt a tudomány képviselői már azzal is dicsekedhetnek, hogy a pénzügyi kormányzás egyik-másik téves irányát az elmélet komoly bírálatának gyümölcse váltotta föl.

Az államháztartás rendezése, biztos, rendszeres és a nemzetgazdasági tekintetek által vezérelt pénzügyi politikának életbe léptetése a mi állami életünknek is egyik legégetőbb föladata. És egy oly országban, melynek polgárai az országgyűlésben, a törvényhatósági és községi képviselőtestületekben közvetetlenűl befolynak az állami és helyhatósági pénzügyek rendezésébe, az volna kívánatos, sőt szükséges, hogy a pénzügyi tudomány legfőbb elvei szélesebb körökben is visszhangra találjanak. Addig, a míg a nemzet- és államgazdasági ismeretek elsajátításától kulturális fejlődésünk nagy kárára még műveltebb osztályaink is idegenkednek, nem lehetünk számítani tudó nép. Pedig a művelt népek versenyében mostanában csak a számítani tudó nép állhat meg.

Az államgazdaságtan gyakorlati tudomány, mely nem szakíthat a gyakorlati viszonyokkal. Ennélfogva fejtegetéseimben mindig az öszszerű állapotokra voltam tekintettel. Az önmagának tetszelgő, tartalom nélküli elmélkedés és a merően kivihetetlen tervezetek nem valók egy gyakorlati czélokat követő tudomány rendszerébe. Vizsgálódásaim folyamán az államgazdaság eszményi rendjének megállapítását nem hanyagoltam ugyan el, de az államháztartás főintézményeinek tárgyalásánál első sorban az állami és gazdasági szerkezet tényleges állapotait tartottam szem előtt, mivel meggyőződésem szerint az államtudományok valamennyi ágának az a czélja, hogy az igazság elvont elveit és a jövőben elérhető tökély eszményképét az állami és társadalmi élet öszszerű alakulásával hozzák viszonylatba.

Budapest, 1898. évi szeptember hóban.
M. V.