Előszó (részlet)

A "Hat terminológia lecke" címmel született könyvben közreadott tanulmányok két forrásból táplálkoznak. Az egyik forrás a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészeti Programjában, a 2005/2006 tanév első félévében tartott terminológia témájú előadásaim anyaga. A másik forrást az e témában végzett kutatásaim eredményei adják, amelyek egy része már közlésre került hazai és külföldi konferenciákon elhangzott előadásokban, valamint lektorált szakfolyóiratokban. Az anyag jelen formában való közreadását indokolja, hogy nincs e témában olyan, magyar nyelven megjelent összefoglaló jellegű munka, amely akár az oktatásban, akár a kutatásban, akár gyakorlati feladatok megoldásában segítséget nyújtana. Ennek a hiánynak a részbeni pótlását célozza meg ez az összeállítás.

A képzés során tartott előadások, és az azok tartalmára épülő írott anyag további célja, hogy a terminológia alapvető általános kérdéseit egybegyűjtve bemutassa, és az ezekhez fűzött fejtegetéseken keresztül rámutasson a megoldandó problémákra. Egy ilyen rövid kurzusnak nem lehet a célja sem annak a nagyszámú munkának az értékelő tárgyalása, amely eredményesen folyt és folyik jelenleg is egyes részkérdések megoldására, például egy-egy szakterület terminológiai kérdéseinek vizsgálatára, sem a terminológia eredményeinek történeti szemléletű feldolgozása.

Mivel az egyes kérdésekhez kapcsolódó saját kutatási eredményeim egy része közlésre és megvitatásra került, e monográfia egyes részei a tudományos közvélemény előtt ismertek. A kérdéskörök teljesebb kapcsolatrendszerét azonban ez a hat fejezet együtt adja meg, és így válik oktatási segédletként közvetlenül felhasználhatóvá. A könyv egyes részei nemcsak ebben a formájukban, hanem egyáltalán nem kerültek nyilvánosság elé (így az 1. fejezet és a 2. fejezet). A többi fejezet anyaga a témában megjelent közlemények kiegészítésével, átdolgozásával készült. Az anyag összeállításának ebből a módjából következik, hogy egyes fejtegetések más megközelítéssel és más környezetben több fejezetben is előfordulnak, ezeket az ismétlődéseket azonban nem szüntettem meg, azért, hogy az egymásra épülő, de tematikailag egymástól elkülönülő fejezetek önállóan is, az eredeti közlési célnak megfelelően felhasználhatóak legyenek.

A terminológia kutatása és művelése interdiszciplináris szemléletet kíván meg. Számtalan tudományág és szakma foglalkozik a terminológia kérdéseivel. A nyelvészeten belül például a lexikográfia, a fordítástudomány, a szaknyelvkutatás, a nyelvészeten kívül a szemiotika, az információtudomány és a különböző szakterületek (a saját tárgyköreik, saját tudományterületük terminológiájával), és ezek határterületén, kicsit mindegyikből merítve, a terminológia. A különböző irányokból való megközelítésnek az a következménye, hogy több kérdés vizsgálata során más a kiindulási alap és eltérő a tárgyalásmód is. Ezek a szemléletmódból származó eltérések nem érintik sem a tudományos, sem a gyakorlati kérdések lényegét, mégis, sok esetben úgy tűnhet, mintha választani kellene az állítások között a helyesség kritériuma szerint. A terminológia nemzetközi irodalma az alapkérdésekben való egység kialakulásáról tanúskodik, a magyar szakmai közleményekben azonban fellelhető ez a szemléleti elkülönülés. A magyar terminológia előzményeit, és a jelenlegi külföldi irodalmat áttanulmányozva, továbbá a hazai terminológia problémáit, a fejlesztés lehetőségét kutatva alakult ki a terminológia kérdéseinek a leírt képe. Hiányzik a magyar terminológia egységes, szakmai viták során kialakított elméleti és gyakorlati oldalról visszaigazolt képe, ezért az várható (mint azt mind a szemináriumi viták, mind a megjelent publikációk visszhangja mutatta), hogy a leírtak sok kérdést és megjegyzést váltanak ki. Az alkotó viták kialakítása érdekében (ami ennek az írásnak az egyik célja is), nem mások különböző állításainak sorát írtam le, hanem az egyes kérdésekről megfogalmaztam a saját álláspontomat.

Legjobban felépített a klasszikus természettudományok terminológiai rendszere, annak köszönhetően, hogy több évszázados hagyományokkal, szoros nemzetközi együttműködés keretében tárják fel újabb és újabb ismereteiket, és a kialakított fogalmak nyelvi megjelölését, a terminológia rendezését évszázadok során folyamatosan végezték. Ilyen precízen felépülő rendszerek a természettudomány területén a fizika, a biológia, a kémia, más tudományok közül pl. a matematika és egyes műszaki tudományok terminológiája. Jó lenne, ha ezekben az egységes terminológiai szemlélet kialakítását szolgáló vitákban a nyelvészek mellett a szakterületek képviselői is alkotó módon részt vennének. Számos tudományágban problémát okoz a magyar nyelvű terminológia hiánya, megalapozatlansága, a számos szinonima együttélése, az alá-, fölé-, mellérendeltségi kapcsolatok meghatározatlansága; a nyelvészetet pedig azért is érinti közelről e probléma, mert a nyelv maga a terminológia eszköze is egyben. Több szerző is kiemeli a szaknyelvi és terminológiai vizsgálatok során az interdiszciplinaritás fontosságát, valamint az új tudományos tények és szemléletmód kihívásait, és a nyelvre gyakorolt hatásukat (pl. Pusztai 2000).

Jelenleg Európa számos országában - pl. Dánia, Finnország, Hollandia, Lettország, Litvánia, Portugália - országos szinten fogják össze a terminológiai munkálatokat: nemzeti nyelvtervezés folyik (vö. Hartmann 1999, Pusztay 2002, Gaivenis 2002). A nemzetközi kutatások fóruma a "Terminology" című nemzetközi tudományos folyóirat, emellett számos jelentős forrás elérhető (pl. Cabré 1998, Antia 2000, Sager 2000, Temmerman 2000, Gaivenis 2002, Daille és mások 2004). Részletes információk a nemzetközi terminológiai kutatásokról, eseményekről, és kiadványokról hozzáférhetők a terminológiai társaságok honlapjain (vö. Függelék).

Magyar nyelvterületen szervezetten először a nyelvújítás idején folytak komoly műszóalkotási munkák - ezek elméleti és gyakorlati kérdéseit több munka tárgyalja (pl. Tolnai 1929, Pais 1955). Fél évszázaddal ezelőtt jelent meg Klár János és Kovalovszky Miklós tollából a "Műszaki tudományos terminológiánk alakulása és fejlesztésének főbb kérdései" című tanulmánykötet (Klár és Kovalovszky 1955), amelyben a szerzők összefoglalták a terminológiai változások eredményeit, analizálták a hiányosságokat és felvázolták a tennivalókat. Sajnálatos, hogy az általuk felvázolt negatív kép keveset változott az eltelt évtizedek alatt, azóta sem alakult ki az átfogó munkálatokhoz szükséges szakmák közötti interdiszciplináris együttműködés, egy egységes nyelvtervezési folyamat. Ma talán még súlyozottabban igaz az ötven éve tett megállapítás: "Nálunk ennek a tárgykörnek irodalma, módszertani alapvetése alig van, jóllehet egyes szerzők gyakran foglalkoznak a tudományos terminológia kiragadott kérdéseivel, pedig a probléma egészének megoldása volna égetően időszerű" (Klár és Kovalovszky 1955: 30). A kérdéskör aktualitása ellenére e tanulmánykötetet nem követték hasonló összefoglaló munkák, nem jelent meg terminológia tárgyú tudományos alapokon nyugvó monográfia, és a szakterületnek nincs megfelelő publikációs lehetősége.

A terminológia iránti érdeklődés csökkenése a nyelvészek és a többi szakterület művelőinek a terminológia kérdéseitől való elfordulásához vezettek, s így a terminológiai rendszerezésre indult kezdeményezések nem érhették el az indításnál tervezett céljaikat. Igaz azonban, hogy a szótárkiadás egyes területein komoly munkák folytak.

Magyarországon többször indult kezdeményezés a terminológiai munkák összehangolására. A2005-ben indult terminológiai kezdeményezések közül (konferenciák, kerekasztalok stb.) kiemelem az UNESCO szakmai albizottságaként Szombathelyen megalakult MaTT (a Magyar Nyelv Terminológiai Tanácsa) létrejöttét, melynek célja, hogy a magyar terminológiai kutatásokat végző intézményeket és kutatókat, valamint a terminológiát alkalmazókat egy csapatba fogja össze.

A terminológia kérdéseivel való komplex foglalkozás szükségességét azok a vizsgálatok bizonyították, amelyeket a terminusok szótárakban való rögzítésének problémáival kapcsolatban végeztem. A magyar egynyelvű szótárakban (nyelvi értelmező szótárakban, lexikonokban, enciklopédiákban) a vizsgált szócikkek nagy része pontatlanságokat, következetlen megfogalmazásokat, felesleges részleteket tartalmazott, és olyan is volt, amelyik elemi hibákat. Kimutatható volt az is, hogy a szótárak típusától függetlenül gyakran szó szerint ugyanazok a definíciók találhatók meg különböző szótárakban, valószínűsíthetően egyik szótárból a másikba vándorol a helytelen megfogalmazás. Ezek az előzmények indokolták a terminológia és a lexikográfia kérdéskörének átfogó vizsgálatát, s e vizsgálatokból kiindulva, és ezekre támaszkodva született meg ez a hat fejezet, amelyekben több különböző oldalról közelítem meg a terminológia kérdéskörét.

[...]