Előszó (részlet)

Egy évtizede indult a világ legjelentősebb, legnagyobb hatású nemzetközi tudásszintmérő programja, és most negyedik alkalommal kerül sor az eredmények bemutatására. A PISA számos új elemmel gazdagította a nemzetközi vizsgálatokat, és óriási lendületet adott a pedagógiai értékelés fejlődésének. Már indulásakor világossá váltak azok az új vonások, amelyek más hasonló felmérésektől megkülönböztetik, mindenekelőtt az, hogy a világ legfejlettebb országainak oktatási rendszereire méretezték. Bár egyre több partnerország vesz részt a mérésekben, olyanok is, amelyek távolabb vannak a világ élvonalától, a mérések tematikája és az eredményeket megjelenítő skálák elkészítése egyaránt az OECD-országok társadalmi-gazdasági viszonyaihoz és oktatási rendszereihez igazodik. A PISA a legfrissebb tudományos eredmények és technológiák alkalmazásával az oktatáspolitika orientálása szempontjából releváns elemzések közreadására és az időbeli trendek felrajzolása vállalkozik.

A PISA új tudáskoncepciót dolgozott ki, és új alap elvekre helyezte a mérések tartalmi kereteinek ki dolgozását. Míg a korábbi felmérések többnyire a részt vevő országok tanterveire épültek, és azt értékelték, milyen mértékben sajátították el a tanulók azt, amit az iskolában tanítottak számukra, a PISA-mérések elméleti keretei azt a tudást írják le, azokat a készségeket helyezik a középpontba, amelyekre a fejlett országok fiataljainak szükségük van ahhoz, hogy a magánéletükben sikeresek legyenek, önmagukat fejleszthessék, és hatékonyan bekapcsolódhassanak a társadalmi gazdasági folyamatokba.

A PISA új mintavételi eljárást alkalmaz. Nem az egyes évfolyamokat veszi alapul, hanem az azonos életkorúakat, egy adott évben születetteket. Így össze lehet hasonlítani, hány évet töltöttek iskolában a különböző országokban felmért tanulók, milyen hatása van a korábbi vagy későbbi iskolakezdésnek és az esetleges évismétléseknek. A PISA viszonylag rövid ciklusidővel működik, a hároméves periódus lehetővé teszi a trendek nagyon pontos megrajzolását, ugyanakkor ennyi idő alatt akár már egyes intézkedések hatásai is megnyilvánulhatnak, amelyeket a mérés eredményei kimutathatnak. A PISA egységes rendszerben kezeli a három fő műveltségterületet, az olvasásszöveg értést, a matematikát és a természettudományt. Ezek egy időben, azonos elvek szerint elvégzett felmérése lehetővé teszi oktatásuk eredményességének összehasonlítását, kölcsönhatásuk vizsgálatát.

A PISA egyik legnagyobb erőssége az, hogy az oktatás eredményeinek felmérése révén keletkező adatbázis a világ egyik legátfogóbb nemzetközi statisztikai adatbázisába illeszkedik. Az egymást követő mérési ciklusok eredményeit és a részletes társadalmi-gazdasági statisztikai adatbázist felhasználva mind pontosabb matematikai modelleket lehet alkotni a tudás gazdasági fejlődésben játszott szerepéről. Az első három mérési ciklus adatait felhasználva már készültek becslések arra vonatkozóan, milyen gazdasági hatása lenne az olyan reformoknak, amelyek révén az egyes országok oktatása elérné a ma legjobbakét. Az eredmények immár matematikai alapossággal bizonyítják, hogy az oktatás fejlesztése a legjobban megtérülő beruházás.

Miközben megállapítjuk, hogy a PISA megfelel kitűzött céljainak, világossá kell tennünk azt is, hogy számos feladatra nem vállalkozhat. Sok olyan értékelési funkció van a közoktatásban, amelyet más alapelvek szerint kell elvégezni, a PISA azonban ezek fejlődésére is óriási hatást gyakorolt. A PISA nem azt tűzte ki célul, hogy univerzális, az oktatás minden szempontját lefedő tudáskoncepciót dolgozzon ki. Az iskolák úgy érhetik el céljaikat, ha közvetítik az egyes szaktudományok és a művészetek által felhalmozott tudást és értékeket. Ezek felmérésére, miként az oktatás közvetlen szabályozására is szükségesek a nemzeti, tanterv alapú, fejlesztési szempontú értékelési folyamatok, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az iskolai gyakorlathoz. Az oktatás további fontos feladata az értelem kiművelése, a gondolkodás, az általános képességek fejlesztése. A PISA ebben az irányban is meghatározó folyamatokat indított el, nemzetközi kontextusban először vállalta egy általános képesség, a problémamegoldás értékelését.

A PISA számos további módon is hatott a részt vevő országok oktatási rendszereinek fejlődésére. Sok országban a PISA-mérésekkel párhozamosan, a nemzetközi tapasztalatokat is felhasználva épültek ki a nemzeti értékelési rendszerek. Az egyes PISA ciklusok lebonyolítását a világ legjelentősebb értékelési központjaiból létrehozott konzorciumok végzik. Ezek a központok önmagukban is óriási tudást képviselnek. E tudás világméretű koncentrációja és megosztása a résztvevőkkel a tudástranszfer egyedülálló példája. Magyarország rendkívül hatékonyan hasznosította ezt a tudást, és a PISA-folyamatban felhalmozott adatfelvételi, méréselméleti és adatelemzési technológiát is felhasználva világszínvonalú nemzeti értékelési rendszert hozott létre. A több korosztályra kiterjedő magyarországi felmérésekre évenként kerül sor. A háttéradatok kiterjedt rendszerének felhasználásával az iskolák nagyon pontos visszajelzéseket kaphatnak oktatómunkájuk hatékonyságáról. Ezen túl az egymást követő mérések adatai longitudinálisan össze kapcsolódnak, lehetőséget nyújtva így a tanulók fejlődési folyamatainak követésére.

A legutóbbi mérési ciklus eredményeit a PISA-folyamat kiterjedt hatásrendszerét is szem előtt tartva tekinthetjük át. Az első és legszembetűnőbb vonás, hogy ismét gazdagodott az elvégzett elemzések köre. Amíg az első két ciklus összegző jelentései még egy-egy kötetet alkottak, a 2006-os felmérés eredményei két vaskos kötetben láttak napvilágot, a 2009-es eredményeket már öt kötet mutatja be. Ezeket, ahogy az korábban is történt, további tematikus elemzések fogják követni.

[...]