Előszó

A sors ritkán, talán soha máskor nem ad a köszöntőnek oly lehetőséget, hogy a magyar múlt kutatása számára majd két évszázadon át kiváló tudósokat, mint pl. a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1843 és 1869 között igazgatót is adó família köztünk élő sarját méltassa. Kubinyi András 1929-ben született Budapesten. Az Eötvös-Kollégium tagjaként a fővárosi egyetem bölcsészkarán történelem-latin szakra iratkozott be. De hallgatott régészetet, s később felvette a levéltáros szakot is. Pályáját a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban Miskolcon kezdte, ahol 1952 és 1954 között dolgozott. A feladat (részvétel Budapest történetének feldolgozásában) azonban igen gyorsan újra a fővárosba szólította, és 1954-től közel negyedszázadon át a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt. Új hivatás vállalása lendítette innen tovább, amikor 1978-ban László Gyula utódaként az ELTE-n a középkori régészetet oktatta. Előbb docens, majd professzor, aki megalapította a Középkori és Kora újkori Régészeti Tanszéket, ahol iskolát teremtett, számos tanítványt nevelt. Kandidátusi értekezését 1970-ben, akadémiai doktori disszertációját 1986-ban védte meg. Munkásságának méltó elismerése, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 2001-ben tagjai sorába választotta.

A Magyar Tudomány 2001-es októberi számában Kubinyi András úgy nyilatkozik magáról, hogy élete során két tudományággal foglalkozott: a szorosan vett történettudománnyal és a régészettel. Nézete szerint a kettő csak forrásanyagában (írott források és tárgyak), valamint módszerében különbözik egymástól, de céljuk azonos: a múlt feltárása. Mindkét tudományágban egyaránt otthon van, miközben késő-középkori kutatásainál természetesen nem nélkülözhette a jogtörténetet, s a néprajztudományt sem. Várostörténész, akinek a pályája kezdetén kialakult igazgatástörténeti érdeklődése kiszélesedett a középkor mindennapi életének és anyagi kultúrájának kutatásával, a késő-középkor gazdaság, társadalom és egyház történetének tudományos vizsgálatával. Eredményeit mintegy háromszáz tanulmányban és számos kötetben tette közzé. Írásaira a források igen széleskörű levéltári alapkutatásokon is nyugvó ismerete, virtuóz interpretálása, a témák világos, modern szemléletű és kiegyensúlyozottan tárgyilagos kifejtése a jellemző. Kötetei, írásai mindig figyelmet keltő új eredményeket adtak és adnak közre.

Külföldön elsősorban a középkori magyar várostörténet tudósaként ismerték és ismerik, s harminc év óta szinte minden évben rendszeres előadója az európai várostörténeti konferenciáknak.

A főváros múzeumában dolgozók számára fontos, hogy Kubinyi András 1954 és 1978 között a nagy múltú múzeum középkori osztályán kezdetben muzeológusként, 1969-től osztályvezetőként dolgozott. Ebben a korszakban számos jelentős tanulmánya született, amelyekben a magyar főváros történetével foglalkozott. A múzeum mindkét periodikájában, a Budapest Régiségeiben, valamint a Tanulmányok Budapest Múltjából köteteiben szerepelt dolgozatokkal. Néhány fontos eredményét érdemes felidézni az utóbbi sorozatból, ahol 1956-tól 1979-ig folyamatosan publikált. Előbb Újpest és Csepel történetének egy-egy fontos momentumát dolgozta fel, Budafelhévíz topográfiájáról és gazdasági fejlődéséről publikált, majd számos alapvető tanulmányt adott közre a XV. századi kincstári személyzetről, Buda város pecséthasználatáról, a városi rend kialakulásának gazdasági feltételeiről, a XIV-XV. századi magyarországi városfejlődésről, stb. Nélkülözhetetlen ismereteket összegeznek azok a terjedelmes fejezetek, amelyeket az ötkötetes Budapest története a középkori (1241-1541 közötti) évszázadokról 1973-ban publikált. 2001-től újra tagja az évkönyvsorozat szűk szerkesztőbizottságának, s 2001-ben a TBM-ben adta közre "Buda, Magyarország középkori fővárosa" című dolgozatát.

Kubinyi András hetven éves születésnapját 1999-ben a Budapesti Történeti Múzeum gótikus lovagtermében ünnepeltük. Rengeteg tanítványa, munkatársa, tudós- és tanártársa köszöntötte. Felemelő ünnepség volt! Most, a hetvenötödik születésnapon számtalan munkatárs, barát, tanítvány és tisztelő nevében kívánok változatlan alkotókedvet a további tervek teljesítéséhez. Várjuk a középkori magyar város- és mezőváros-hálózat összefoglaló monográfiáját. Érdeklődő figyelemmel reméljük az anyagi kultúra kutatását összefoglaló "A középkori Magyarország mindennapi élete" címmel tervezett kötetét. De rendkívül fontos a Mátyás és a Jagellók kora történetének megírása is, s mindaz, ami még Kubinyi András "lúdtollából" vagy computeréből az olvasóhoz kerül.

ISTEN ÉLTESSE!