|
az első emberiség jegyeit viselte magán. Ezt keverjük össze azzal az elmélettel, hogy az állatvilágból emelkedtünk ki. Majd Gilgames előtárja Ut-napistimnek, hogy miért kereste fel: „Áruld el nekem, hogyan jutottál az istenek gyülekezetébe, hogyan találtad meg az örök életet.” Ut-napistim így válaszolt: „Feltárom előtted, ó, Gilgames, ezt a rejtélyt, felfedem előtted ezt az isteni titkot. Jól figyelj hát!” Ezután egy meseszerűen előadott szöveg tárul elénk, ami egy városra, helységre vonatkozik. Azonban, ha egyszer tudományosan is megtudjuk vizsgálni, akkor megfejtődik, hogy ez az egész Földre értendő. „Régi város Suruppak városa, amely, mint tudod, az Eufrátesz partján fekszik. Ott laktam Én egykoron. Ámde ez időben az istenek megharagudtak az emberekre, és elhatározták, hogy vízözönt bocsátanak rájuk, hogy elpusztuljanak. Összegyűltek tanácskozásra ebben az ügyben. Atyjuk, Anu is jelen volt, továbbá a hatalmas Enlil, de ott volt az istenek követe Ninutra, a vizek őre Ennugi, s a fényes tekintetű Éa is. Éa isten a tanácskozás után bekiáltott egy sövénnyel körülvett nádkunyhóban: – Nádkunyhó, nádkunyhó! Sövény, sövény! Nádkunyhó hallgass ide! Sövény!, ne feledd, amit mondok! És te, suruppaki ember (Noé), Ubar-Tutu-fia, jól jegyezd meg szavaimat. Bontsd le házadat, és építs egy bárkát! Hagyd ott a birtokod, és keresd az életet! Gyűlöld a vagyont, és becsüld a lelkedet! Építs bárkát, és vidd beléje mindenből az élet magját. Számítsd ki pontosan a mértékét a bárkának, amelyet építeni fogsz. Legyen arányos a hossza és a szélessége, és a tetejét fedd be. A nádkunyhó ezt elmondta nekem.” Majd Ut-napistim tovább folytatta: „Én megértettem mindent, és így szóltam Éahoz, az én Uramhoz: – Amit mondtál, Uram, azért köszönet és dicsőség illet. Én mindent úgy teszek, ahogy tőled hallottam. De, mit mondjak a városnak, a népeknek, a véneknek? |
