|
földet kirabolták. A javakat felemésztették, erőszakoskodtak, viszálykodtak, gyűlölködtek. Végül az özönvízzel majdnem ők is, teljesen megsemmisültek. De, amikor Ádám és Évát kétneművé változtatták utódaik értelmében elhintették összes gonoszságukat is: – A háború, a vérengzés, a bosszú, a kapzsiság szenvedélyeit. Mert, a nephilim egy része testi lény, más része láthatatlan démonikus szellem volt. Énok szerint a föld, ezen első világ démonikus lényeinek martaléka lett. Ha itt az értelmünkben megbúvó rosszirányú erényekre gondolunk, amikkel szemben még ma is tehetetlenek vagyunk, akkor sajnos nemcsak a mesék világába mentődtek át a leírhatatlanul erőszakos, szégyentelen, vérszomjas, buja, kapzsi, mohó, gonosz, álnok, obszcén, hazug tisztátlan szellemek, hanem értelmünkben is. Azonban az angyalok jó erényei is átmentődött értelmünkben: Mikháel, Uriel, Ráfael, Gábrie, Száriel, Remiél, az ezerszer ezer, és tízezerszer tízezer, amelyek nemcsak angyalokként, vagy pedig a mesékben jó tündérként, hanem tetteinkben még ma is visszatükröződnek. Azon kívül a csengő, bongó fácska, az aranyalmát termő fa, vagy a háromágú tölgyfa tündére, szintén az elmúlt világ természetére utal. Akár Énok: Látások Könyvében „az üdvösség fája” soraival bizonyítja be azon növényvilágot: „S, akkor hét fenséges hegyet láttam káprázatos és ragyogó kövekből. A hegyet illatos fák vették körül. A fák közül pedig volt egy, amelynek olyan illata volt, amilyent még sohasem éreztem, és egyetlen fa sem hasonlított hozzá. Illata messze terjedt és fája, levele soha el nem szárad, és el nem hervad, gyümölcse olyan szép, mint a datolyapálma fürtje.” Vagy, a „Szakadékok” sorai is arról számolnak be, hogy a föld egy részén olyan helyet látott Énok, hogy a fák örökké hajtottak, és a kivágott fákból is új ágak nőttek. Vagy pedig, „figyeljétek meg a fákat, minden fa úgy néz ki, mintha elszáradt volna. Kivéve tizennégy fát, amelyek az égig érve nem vesztik el, |
|
hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielőtt új lombok takarják be őket, hogy aranyalmát teremjenek.” A kilencedik táblában pedig Gilgames is, amikor „megpillantotta az istenek drágakő kertjét, akkor a drágakő levelet hajtott. Gyümölcsöt termett és szőlőfürtöt hozott. Öröm volt látnia a nagy sötétség után.” S, ha az első emberiség állatvilágát próbáljuk kielemezni, a griff madarat, a kilenc és a hétfejű sárkány tüzet okádó szörnyét, a beszélő állatokat, stb. vagy az ókori Görög Eposz, Odisszeusz trójai háború utáni kalandokban gazdag bolyongásának, hányattatásainak szörnyeit, akkor az előttünk létező világ állatlényeiről van szó, még akkor is, hogy később népenként különböző nevekkel lettek ellátva. Itt újra fel kell hívjam a figyelmet az Ádám utáni generációk: Noé, Ézsau stb. különleges kinézetére, mert még a Biblia is megemlékezik róluk. Nem beszélve az „angyal és ördög” téves fogalmáról, mert a jót és a rosszat az előttünk létező világ lényeitől örököltük. Ezért nehéz változtatni a rosszon. Nem pedig Isten és a Sátán által van. De, mivel világunk alá van rendelve a fejlődés ütemének, és értelmünk eredményeinek, ezért bármilyen nehezünkre essen is, az első emberiségtől örökölt rosszat fokozatosan le kell építeni. Mert, ha a soha nem elég vágyának kapzsisága vezeti tetteinket, akkor az összes velejáró többi rossz a csalás, a gyilok, a tévesen értelmezett vallásháborúk, a nukleáris energiák, kémiai szerek helytelen kísérletei és bevetései fogják a Földet újra folyékony tűzgolyóvá változtatni, és megint megsemmisül minden, ami eddig a felületén létezett. Ugye ezt senki ember nem akarja! Tovább folytatva a tizenegyedik táblát amikor Gilgames sok fáradságot vállalva magára, mégsem tudja elnyerni az örök életet, Ut-napistim, hogy mégse küldje el üres kézzel, elárulja, hogyan szerezheti meg a „Megfiatalodik-Az-Ember-Öreg-Korában” tövishez hasonló csodálatos növényt, amit a tenger mélye rejt magában. Azonban Gilgames ezt is elveszíti egy kígyó miatt, |
