|
Mielőtt rátérek minden idők legcsodálatosabb és legnagyobb titkára, előtte be kell valljam, hogy legszívesebben abbahagynám. Hiszen az évezredek folyamán, olyan sok tonnaszámú különböző teóriát állítottak fel erről, hogy én nem akarok közülük az egyik lenni. Mégsem hagyom abba, mert érthetővé akarom tenni azt, amit eddig nem értettünk meg: hogy nem az állatvilágból váltunk emberré, annak ellenére sem, hogy a természet éppen olyan elválaszthatatlan részei lettünk, mint az állatok. De, hogy miért, ehhez újra és újra vissza kell térjek Ádám és Éva előtti, ma még bizonyíthatatlan első emberiség egynemi lényeinek világára. Arra a világra, amely éppen úgy a Földön játszódott le, mint a miénk. Sajnos, azt a világot keverjük össze az Édenkert, a Paradicsom fogalmával. A Vallási Iratok, az eposzok, a mesék, és Énok is erről emlékezik meg. Ezen kívül még arról is, hogy amikor fejlődésükkel azon lények elértek egy olyan nívót, akkor fénytesti formájukat nemcsak anyaggá, hanem egynemiségüket is kétnemivé változtatták. A mi után ketté választódtak. Azon lények, amelyek megmaradtak egynemiségükben „angyalok” szimbólumával kerültek bele a vallási iratokba. Azok pedig, amelyek kétneművé változtatták magukat, Sátánként, ördögökként, mert az elmúlt világ jó, és rossz lényeit, ahogyan Énok is megnevezi őket, név szerint vették át a vallások. Így, ha visszagondolok arra az időre, amikor a boszorkányok és eretnekek égetése dívott, és azokra a borzalmas vallásháborúkra, amik még ma is fenn állnak, hangyává kell zsugorodni, mert óriási tévedéseken alapulnak. Hiszen olyan formában nem létezik az Édenkert, a Paradicsom valósága ahogyan gondoljuk. Azért, mert ez Ádám és Éva megvalósulása előtti Föld felületére értendő. Ezért nem kerülhet bele lelkünk a halál után, abba a Paradicsomba, amit képzelünk, mert olyan formában soha nem létezett. Korábbi könyveimben már kifejtettem, hogy a halál után, amikor lelkünk kikerül az Univerzumból utána vagy fennakad a Sátán energiahálójában, vagy |
