Előszó

A nyájak és pásztorok görög istenének, a nagy Pánnak nevét is magában viselő római tartományt: Pannóniát az ókorban - és az újkorban is sokáig - a marhavész (pestis bovina) szülőhazájának tekintették.

Magyarország ugyanis egészen 1881-ig - amikor is sikerült országunkat a keleti marhavész jelentette csapástól végérvényesen megszabadítani - földrajzi fekvésénél fogva a nagy népvándorlás, majd a "tatárjárás" és a későbbi hadjáratok során is nagyon sokat szenvedett ettől a távoli ázsiai sztyeppékről kiinduló, útjában fokozatosan fölerősödő, majd egész Európán tombolva végigpusztító veszedelmes állatbetegségtől.

Járványtörténészeink már eddig is sok értékes adatot tártak fel a keleti marhavész okozta jelentős gazdasági károkról és azok következményeiről. Tudjuk, hogy a XIX. század első felében pusztító járvány első hulláma 1827-ben, az orosz-török háború kitörésével kapcsolatos csapatmozgásokat kísérve, az akkori Moldva és Oláhország felől tört hazánkra és 1842-ig szakadatlanul szedte áldozatait. Kitörése után országunkban két év alatt mintegy 30000 szarvasmarha hullott el marhavészben, amely 1849-ben újból fellángolva 1857-ig folyamatosan uralkodott.

Történészeink általában kevés figyelmet fordítanak annak a kérdésnek tanulmányozására, hogy részint az állattenyésztés maga, részint és különösen az értékes állatállományt ért jelentős veszteségek a gazdasági viszonyokon keresztül miként hatottak vissza a történelmi-társadalmi fejlődésre. Ez utóbbinak helyes megítéléséhez azonban ma már nem nélkülözhetjük az adott kor állategészségügyi-állatjárványügyi helyzetének ismeretét. Ehhez szolgáltat szorgos levéltári kutatások alapján feltárt eredeti dokumentumokat a következőkben olvasható anyag, amely a hódmezővásárhelyi agrár-felsőoktatás megindulásának negyedszázados évfordulója alkalmából megjelenve nemcsak az agrár- és állatorvos-történelem kutatói számára nyújt értékes ismeretanyagot, hanem az állatjárványoknak a társadalmi-gazdasági fejlődést befolyásoló hatását tekintve az egyetemes történetkutatás számára is figyelemreméltó forrásmunkaként szolgálhat, ezért joggal tart számot a legszélesebb körök érdeklődésére.

Dr. Karasszon Dénes