Előszó

A Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézetében működő Politikai Kommunikáció Kutatóközpont harmadik kampánykutatással foglalkozó kötetét bocsátjuk az olvasók elé. Jelenlegi munkánk közvetlen előzményei a 2004-es év két politikai kampányát - az Európai Parlament magyar képviselőinek megválasztását megelőző korteskedést valamint a 2004. december 5-i kettős népszavazás kampányának -, feldolgozását tartalmazó Távolabb a médiától, és a 2006-os országgyűlési választások kampányáról írott Tükörjáték című kötetben foglalt tanulmányok. Mindkét könyvünk a L'Harmattan Kiadó gondozásában jelent meg.

Az előző köteteinkben bemutatott munkáinkhoz hasonlóan most is ragaszkodtunk ahhoz, hogy paradigmatikus kutatásokat folyassunk. Más szóval: a tanulmányokat egy jól körülhatárolt elméleti keretbe foglaltuk, amely meghatározza, hogy miként tekintünk vizsgálatunk tárgyára és hogyan kívánjuk azt feltárni. Úgy véltük, hogy a közös kutatási kérdés és módszertan amellett, hogy egységessé teszi a kötetet, további tudományos hozadékkal járhat. Ez pedig az összehasonlítás, illetve a magyar politikai kommunikáció területére történő, valamiféle holisztikus rálátás lehetősége.

Kötetünkben a 2009-es európai parlamenti választásokat megelőző kampányok vizsgálata olvasható két egységben tárgyalva. Az első a pártok kampányait, a második a média politikaképét mutatja be.

A pártkampány-kutatás keretében az MSZP-ről (Ughy Márton), a Fideszről (Mihályffy Zsuzsanna), és az SZDSZ-ről (Ördögh Tibor) született megfelelő minőségű tanulmány. Az MDF-ről csak előtanulmány született, azonban a párt sajátos szerepvállalása miatt - amely nagyban összefüggött kampánya sikerével - róla is szót kell ejtenünk az összegzésben. Sajnálatos módon az LMP-ről csak az adatgyűjtés eredménye áll rendelkezésünkre, a Jobbikról pedig még adatok sem, noha az EP-választás eredményeinek ismeretében nagyon is indokolt lenne, hogy róluk is szerepeljen 1-1 tanulmány e kötetben.

A kötet második felében közöljük médiatanulmányainkat. Ezek az elemzések azért születtek, hogy a tömegkommunikáció politikatálalási módozatairól (tehát nem a pártok, politikusok médiahasználatáról) mélyreható információkat szerezzünk. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy a média tanulmányozása fontos ahhoz, hogy a 2009-es év magyar politikai történéseit megértsük. A médiakutatások közös elméleti kerete tartalmazza, hogy mit gondolunk a tömegkommunikáció politikai diskurzusok formálódásában játszott szerepéről, illetve, hogy melyek a kutatási terület politikatudomány számára releváns hot issue-i, dilemmái. Ezután azt a módszertani alapot tisztázzuk, amely mentén vizsgálódunk. Majd a médiatanulmányok következnek; a bulvársajtóról Rigó Ágnes, az ingyenes lapokról Péter Mónika, a televíziós híradókról Németh Ákos Lehel, a reggeli televíziós magazinműsorokról Horváth Szilvia és Tóth Bálint, az internetes portálokról pedig Szabó Gabriella írt. A feldolgozott médiumok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy - tudomásunk szerint - az ingyenes újságok és a reggeli televíziós magazinműsorok politikai tartalmáról és sajátosságairól magyar nyelven még nem született tudományos munka. A bulvársajtóval és az online tömegkommunikációval az előző, Tükörjáték című kötetben is foglalkoztunk. A televíziós híradók pedig úgy véljük továbbra is kitüntetett szerepet töltenek be a politikai tájékozódásban.

A zárszóban összevetjük a kampányokat, illetve a médiumok kampánytálalását, következtetéseket vonunk le, továbbá kísérletet teszünk a 2009-es év politikai kommunikációs fejleményeinek tudományos értékelésére.

A pártok kampányairól szóló részeket Mihályffy Zsuzsanna szerkesztette, a médiatanulmányokat Szabó Gabriella.

Köszönjük az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramoknak és a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének az e kötet elkészítésében, és a kutatások lebonyolításában biztosított támogatását. Köszönettel tartozunk Kiss Balázs tudományos főmunkatársnak (MTA PTI) és kutatásvezetőnek, aki értékes iránymutatással, hasznos tanácsokkal és építő kritikával segítette munkánkat.

Budapest, 2010. november 25.
A szerkesztők