Előszó

...

Az első ötven esztendő munkájáról terjedelmes kötetben számolt be az igazgatóság megbízásából e sorok írója. "Ötven év a magyar ipar történetéből 1842-1892. Az Országos Iparegyesület félszázados működése" volt a czíme e 81 negyedrétíves (648 oldal) munkának, mely felölelte az első uttörő korszak (1842-1852) történetét, melynek lapjait Kossuth Lajos és Batthyány Lajos nevei aranyozták be és tüzetesen ismerteti a második korszak, az ujjáébredés korszakának (1867-1892) küzdelmeit és eredményeit, a melyek báró Eötvös József, gróf Zichy Jenő és első sorban Mudrony Soma fáradhatatlan buzgalmának emeltek örök emléket. Ezt a könyvet, mint értékes ipartörténeti forrásmunkát az akkori kereskedelmi miniszter melegen ajánlotta az ipari érdekeltség pártolásába, ugy, hogy az majdnem teljesen elfogyott.

A félszázados ünnep óta minden lusztrumban megpihenünk egy-egy órára, hogy hálásan tekintsünk a multba, szemlét tartsunk vetésünk és aratásunk fölött és bizalommal nézzünk a jövőbe. A hatvanéves ünnepen, 1902. május 25-ikén, Ő Felsége apostoli királyunk legfelsőbb kéziratban megengedte, hogy Egyesületünknek "a hazai ipar előmozdítása körül kifejtett hasznos tevékenységéért" és Egyesületünk elnökének "ezen minőségben szerzett kiváló érdemeiért" elismerése tudtul adassék.

És most elérkeztünk a hetvenéves fordulóhoz. Ha az első korszak az uttörés és magvetés, a második az ipar népszerűsítésének, bevezetésének és térhódításának, vagyis a szántás-vetésnek korszaka volt, akkor ezt a harmadik, 1892-től 1912-ig terjedő korszakot, a mélyebben szántás, az aratás kezdete és a hasznos részletmunka időszakának lehet nevezni, a mely majdnem teljességében Matlekovits Sándor nevéhez és vezető tevékenységéhez fűződik.

Erről a korszakról kíván beszámoló lenni ez a kötet. És miután az "Ötven év" a könyvpiaczról már majdnem teljesen letűnt és a mai generáczió előtt kevésbé ismeretes, elkerülhetlennek látszott e munka elején az Iparegyesület első félszázadának történetét bevezetésképpen, mintegy dióhéjba szorítva, ujból föltárni azok előtt, a kik ezt a beszámolót kézhez veszik; mert a jelen számos eredménye és sikere a régebbi kezdések talajából fakadt és oly szoros kapcsolat és összefüggés van a mult és jelen között, hogy ezeket ezuttal is némi összefüggésbe hozni, elodázhatlan kötelesség gyanánt jelentkezett a régi és az uj krónika egyazon irója előtt.

Tehát az ujabb husz esztendő ipari köztevékenységének vázlatos megismertetését czélozza ez a kötet. Nem rendszeres ipartörténet ez, hanem a fölmerült anyag kronologikus felsorolása, egymás mellé állítása. Teljes és rendszeres ismertetése tevékenységünknek sokkal több tért vett volna igénybe. De a terjengősséget mellőztük, mert hiszen számos oly alárendelt részletet lehetett elhagynunk, a melynek elintézése ugyan sok munkával járt, de a napi termelés szigorú rostáján keresztül esett. A mi némi súlylyal birt, azt felszínen tartottuk. De azért nem lehetett mellőzni kisebb részleteket, melyek egy-egy kérdés teljes megvilágításának s bizonyos kezdeményezések összhangzatos kiépítésének fontos bizonyítékai.

Ez a beszámoló repertóriuma az ipari közügyeknek, a mint ezek évről-évre napirendre kerültek. Ennek a közügynek a vezérei és közkatonái napról-napra szaporodnak. Ezek számára ez a repertórium hasznos kézikönyvül és a további munkálkodás segédeszköze gyanánt is szolgálhat.

Ezért szinte elkerülhetlennek látszott, hogy egyes előadásoknak, fölterjesztéseknek ne csak konklúzióját, hanem e konklúziók megokolásának lényegét is ismertessük és hogy a tárgy beállításának argumentumait is megvilágitsuk, Mert ezzel egyes állásfoglalásaink helyességét sokkal tökéletesebben lehetett kidomborítani. Igy az ipartörténelem is meg fogja bennük találni az anyagot egy rendszeres, pragmatikus munka számára. Ilyen összefoglaló, áttekinthető szemle hiján, mint a milyennek e kötetet szántuk, ez a föladat nehezebben volna megoldható.

...