Előszó

2001 óta a magyar neveléstudomány képviselői évente országos neveléstudományi konferenciákon vitatják meg az oktatás és nevelés időszerű kérdéseit, ismertetik legújabb kutatási eredményeiket és az iskolaügy előtt álló feladatokat.

Követve a hagyományokat, 2008-ban is arra törekedtünk, hogy a Konferencia címében - Hatékony tudomány, pedagógiai kultúra, sikeres iskola - jelezzük azt a szellemi-tudományos horizontot, mely keretet adhatott a szakmai eszmecserének. Idézzük most fel, mire is gondoltunk, mikor e címet kiválasztottuk:

"Válaszút elé érkeztünk. Az elmúlt években a magyar oktatásügy felelős irányítói, kutatói, felsőoktatási és közoktatási szereplői nehéz viták közepette végül a magyar oktatási rendszer európai integrációja mellé álltak. Az ehhez szükséges jogi és gazdasági környezet kialakítása, a bolognai folyamathoz való csatlakozás, a tanárképzés rendszerének átalakítása, a minőségi oktatás biztosítása, a teljesítmény növelése során azonban egyre nyilvánvalóbb, hogy új fejezetet kell nyitnunk a neveléstudomány és a pedagógiai gyakorlat ellentmondásos kapcsolatában is. Mára bizonyossá vált, hogy a gyakran önmagáért való tudomány és az osztálytermekbe zárt erőfeszítések önmagukban nem lesznek képesek az ígért és remélt új pedagógiai kultúra elmélyítéséhez és egy jobb, élhetőbb, sikeresebb intézményi és személyes életvilág felépítéséhez. Ideje tehát szembenéznünk azzal a dilemmával, miképpen lehet a közös szándékot felelős együttműködésben is megerősítenünk. A VIII. Országos Neveléstudományi Konferencia azt a célt szolgálja, hogy a hatékony tudomány és a sikeres iskola közötti kapcsolatot egy közössé tett pedagógiai kultúrában is értelmezhessük."

A 410 résztvevővel lezajlott Konferenciára a hazai résztvevők mellett Kanadából, Horvátországból, Vajdaságból, Szlovéniából, Szlovákiából, Erdélyből és Kárpátaljáról is jelentkeztek. A szakmai program keretében 75 előadás, 46 poszter és 27 szimpózium - ez utóbbiakban további 124 előadás - hangzott el. Az előadások és szakmai viták nyomán érlelődött meg bennünk az az elhatározás, hogy tanulmánykötetben foglaljuk össze a Konferencia tudományos eredményeit.

Ebben a kötetben azokat az előadásokat gyűjtöttük egybe, amelyekből azt is kiolvasni véltük, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati pedagógiának van üzenete a másik oldal számára. A szerkesztés során is arra törekedtünk, hogy olyan témakörökbe rendezzük a kiválasztott tanulmányokat, melyekben markánsan érvényesül a kutatás és a gyakorlat párbeszéde. Összeállításunkban így a Nevelés és iskola, a Tanítás és tanulás, a Nyelvpedagógia, a Szakképzés és felnőttoktatás, a Neveléstörténet, az Oktatáspolitika, oktatásszociológia témakörei csak a neveléstudomány különböző szakmai hangsúlyait jelzik.

A kötet tanulmányai akár cáfolatai is lehetnek a pedagógiai elmélet versus iskolai gyakorlat áthidalhatatlanságát panaszoló teoretikusoknak és gyakorló tanároknak. Az efféle cáfolatok mindig aktuálisak, mert fogjuk bármelyik oldal pártját is, a másik oldal világának megfejtése nélkül menthetetlenül csak a saját partunkról osztogathatunk tanácsokat, s ezeken az intelmeken sajnos nem sokat fényesít az a körülmény sem, hogy az íróasztal vagy a tanári asztal mögül szaporítjuk-e éppen a szót. Mindaddig ugyanis, amíg nem vállaljuk el az elmélet és a gyakorlat közötti szakadék áthidalását, addig nemigen felelhetünk jól a közös pedagógiai kultúra építésének kihívására.

Kötetünket azzal ajánljuk a Kedves Olvasó figyelmébe, hogy e szellemi körkép olyan távlatokról is üzenjen, ahol a tudományos gondolkodás érvényessége mellett a gondolatok megvalósításának bátorsága sem halványul el.

A szerkesztők