PRUDENCE
Pszt, halkan! Nehogy felébresszük, mert vége a mulatságnak.

GASTON
Hol vannak a hengerek?

JEANOT
A puncs bekészítve...

OLYMPE
Hol van?

BERTRAND
Gyújtsd be, hadd forrjon!

PRUDENCE
Valaki álljon a bejárathoz, bármikor megjöhet...

ARMAND
Én szívesen odaállok... úgysem ismerem ki magam...

ST. GAUDENS
Olympe, hol vagy?

OLYMPE
Pszt, ne áruljatok el! (lebújik, St. Gaudens keresi)

PRUDENCE
Megvan a zene?

GASTON
Igen... (elindítja, gyorsan lekapja) Nos, ki hova áll?

OLYMPE
(nézi a puncsot) De gyönyörű, mint a vér!

BERTRAND
Nem lehetne megkóstolni?

ST. GAUDENS
Hát itt vagy?

OLYMPE
Miért? Keresett?

JEANOT
Ez az az ágy...

BERTRAND
Láthatott egy s mást!

PRUDENCE
Mit fecsegtek! Álljatok a helyetekre!

OLYMPE
De hol a helyünk?

GASTON
A zongora mögött... Ne lásson meg egyből!

PRUDENCE
Gyere... (behúzza Gastont a fotel mögé)

ST. GAUDENS
Szívesebben bújnék az ágyba.

OLYMPE
Hogy ott elaludjon, mi?!

BERTRAND
Nem próbáljuk el?

JEANOT
Valaki nem látta az álarcomat? Elejtettem... (nevetés, keresi, belebotlik Prudence-ékba, akik a fotel mögött falják egymást) Nézzétek csak, ki van itt! Pszt ide, pszt oda, aztán bebújnak a fotel mögé...

PRUDENCE
Miért, tilos?

GASTON
Mindenki a helyére! Figyelem! Amikor megérkezik, várunk... egy, két, három lépést - és halkan, mint egy madrigált, elkezdjük... annál a résznél, hogy... mindenki felemeli a lampiont, fényárban úszik minden...

ST. GAUDENS
A malacságot meg ordítva!

GASTON
Nem! Épp ellenkezőleg! Szinte némán, épp csak mozog a száj... csak a képzelet tölti ki a hiányt...

PRUDENCE
Jaj, de okos! Megeszlek, te Gaston Rieux! Öreg napjaim boldogsága...

GASTON
Nem vagy te öreg! Csak érett, mint a méz!

OLYMPE
(St. Gaudens-nak) Mint a dinnye, inkább!

ARMAND
Jön! Itt van... megjött!

GASTON
Mindenki a helyére! Csend! Majd én intek... a kezemet figyeljétek!

OLYMPE
De hát sötét van.

PRUDENCE
Ccs! (Gaston-nak) Micsoda egy sötét lány ez!

DOKTOR
Van itt valaki? (csend) Ki az?

PRUDENCE
Állj! Álljatok meg! (dal elhal) Mit keres maga itt?

OLYMPE
Ki az?

GASTON
A Doktor... jöjjön ide! Halkan! Bújjon le!

DOKTOR
Maguk kicsodák?!

PRUDENCE
Pszt! Fel akarja ordítani a házat?

DOKTOR
Mit csinálnak itt? Éjjel egy óra van, kérem! És hol van Marguerite?

BERTRAND
Hol, hol? Farsang van doktor...

JEANOT
...ha nem vette volna észre!

DOKTOR
Engem nem érdekel! Hagyják aludni a betegemet!

GASTON
De hát itthon sincs!

OLYMPE
A fenébe, ez képes elrontani az egész estét...

ST. GAUDENS
Bízd rám! (odalép az orvoshoz) Ez egy zártkörű soirée, kérem, belépés csak meghívóval és jelmezben!

DOKTOR
Én orvos vagyok! Érti? Orvos!

OLYMPE
Az nem jelmez! Az foglalkozás!

DOKTOR
Kikérem magamnak!

PRUDENCE
Pszt! Hallgasson!

BERTRAND
Jelmez nélkül nincs belépés!

DOKTOR
Én nem szórakozni járok ide. Három hétig vért hányt, akkor bezzeg egy maskarást sem láttam itt. Egy óra múlt, és még nincs ágyban!

JEANOT
Hiába ágál! Jelmezbálhoz jelmez kell!

DOKTOR
Ne merészelje még egyszer!

OLYMPE
Van egy ötletem! (Prudence fülébe súgja, az tovább, a nevetés körbejár)

ST. GAUDENS
Mi az, mi az?

PRUDENCE
Adjunk rá fehér parókát, és mondjuk, hogy ő Liszt Ferenc.

JEANOT
Tényleg! Kiköpött Liszt! (arcába világít) Nézzétek!

BERTRAND
Toljátok ide a zongorát! Hol a paróka? Jöjjön, üljön ide! Gyorsan széket neki!

OLYMPE
Meglátja micsoda príma jelmeze lesz!

DOKTOR
Ne merészelje! Paraziták! Lelketlen csibészek! (kirohan)

ARMAND
Jön!... Azt hiszem, most tényleg jön!

GASTON
Mindenki a helyére! Gyorsan! A kezemet nézzétek! Egy két há... a refrénnél fény... Figyeljetek!

BERTRAND
A mindenségit! Egy automobil!

PRUDENCE
(Gaston-nak) Ne menj túl közel!

GASTON
Egy valódi önjáró automobil!

OLYMPE
De gyönyörű, mint egy hajó...

ST. GAUDENS
Veszek én neked... (megöleli) Mindent!

JEANOT
Tudtam, hogy létezik... de hogy ilyen!

MARGUERITE
Nyomja meg a dudát, kedves! (dallamos, öblös kürt) Még, még! Ne kímélje! És menjünk még egy kört... Gyorsabban, még! Még! Nyomja a dudát!

PRUDENCE
(szalad a kocsi mellett) Felülhetek?

MARGUERITE
Persze, kapaszkodj!

PRUDENCE
Gaston, segíts!

GASTON
Ugorj! Fogd a kezem... (mindketten beugranak)

JEANOT
Én is! Helyet... helyet! Állva is lehet, nem?

BERTRAND
Fel, a pótkerékre! Támaszd meg a lábad! Gyere, Armand! Fuss neki!

VARVILLE
Hé, mit csinálnak? Ez nem vurstli!

MARGUERITE
Nyomja a dudát, kedves és hajtson! Gyorsabban! Még!

NANINE
Jesszusom... mi ez! Jézus Mária!

ST. GAUDENS
(szalad utánuk) Én is fel akarok szállni... Segítsenek!

OLYMPE
Én pedig nem rohanok senki után. (felmászik az ágyba) Jó nekem itt az ágyban is!

MARGUERITE
(Varville-nak) Vigyázzon! A puncs!

VARVILLE
Azonnal szálljanak le! Ez nem játék... Szálljanak le!

MARGUERITE
Gyorsabban! Még!

OLYMPE
Lökjetek meg engem is!

OLYMPE
Még, még! Gyorsabban! Érjük utol őket!

GASTON
Zenét! Indítsa el a zongorát!

VARVILLE
Abbahagynák végre a tombolást?! (St. Gaudens-nak) Kapcsolja ki! (lecsapja a zongora fedelét, kétszer, háromszor, de az tovább harsog, Gaston odaugrik, kikapcsolja. Varville a száguldó ágy elé lép) Kisasszony! Szálljon le, az ágyból!

OLYMPE
Ha kitalálja, hogy ki vagyok!

PRUDENCE
(súgja) Gyere már le!

VARVILLE
Szedje le valaki azt a nőszemélyt!

MARGUERITE
(nevetve belekarol) De kedvesem, milyen hang ez! Ki sem néztem volna magából...

VARVILLE
Határtalanul unom barátai pimaszságait!

OLYMPE
(nevet) Miért, ki ez?

PRUDENCE
(súgja) Fogd már be! Mit feszíted?

BERTRAND
(bambán, félrészegen) Nem tudom, soha nem láttam...

JEANOT
Valami motoros...

GASTON
Hagyjátok már abba! Észnél vagytok?!

BERTRAND
(idétlenül nevet) Neem... ez az, hogy nem! (Olympe-nak) Te észnél vagy? (tölt neki)

OLYMPE
Gyümölcsöt is tégy bele, sokat, édeset...

VARVILLE
Egy pillanatig maradjon csendben, kérem!

PRUDENCE
Bocsásson meg! Nem tudtuk, hogy Ön is itt lesz... Nem akartunk alkalmatlankodni...

OLYMPE
(St. Gaudens-nak) Úgy suhannék egyet egy ilyen hajóval... úgy suhannék...

VARVILLE
Marguerite! Arra kérem, küldje el a barátait...

MARGUERITE
De hát farsang van... jó kedve van mindenkinek! (Bertrandnak) Töltsön nekünk is...

VARVILLE
Küldje el, vagy én megyek el!

VARVILLE
Csend! Nem képes uralkodni magán? Fényt! Nanine! Gyújtsa fel a villanyt...

ST. GAUDENS
(megöleli) Ne bosszankodj, öregem! Nem a mi korosztályunk...

MARGUERITE
(két pohár forró italt hoz) Egészségére! Csin! Fogják meg! Boldog farsangot mindenkinek...

VARVILLE
Nem, kedvesem! Úgy látom, nem értett meg! Elküldi őket - most, azonnal, vagy én megyek el... Válasszon!

MARGUERITE
(odalép Armand-hoz) Maga kicsoda? Még soha nem láttam... (Armand levenné az álarcát, de Marguerite megállítja) Ne vegye le, nem vagyok kíváncsi... annyi arcot láttam már... (tovább lép)

VARVILLE
Nem felelt!

PRUDENCE
Már itt sem vagyunk! Épp csak felugrottunk... (többiek felé) Gyerünk, kedveseim... menjünk!

OLYMPE
(nevet) Miért? Engem nem ő fizet... ugye, szivi? (megcsókolja az Öreget)

PRUDENCE
(súgja) Fogd már be! Induljunk... (elindul a kijárat felé, de senki nem megy vele)

MARGUERITE
Elmegy?

VARVILLE
Talán nem fogalmaztam eléggé világosan?

MARGUERITE
De, nagyon is... döntenem kell. Vagy a barátaim vagy maga...

VARVILLE
Pontosan.

MARGUERITE
Ahogy akarja... "Menjetek el!" (Varville felé) Erre gondolt? (barátainak) Mit néztek? Nem hallottátok, menjetek el! Takarodjatok! Menjetek! (kettős játék, hangja egyre keményebb, határozottabb, de a szeme nevet. A játék lassan átragad a többiekre.) Menjetek már! (Senki nem mozdul. Varville-nak) Így képzelte?

VARVILLE
Ne játsszon, Marguerite!

MARGUERITE
Nem játszom! A kérését próbálom teljesíteni... (rákiált a mosolygó tétovákra) Menjetek már! Hát nem értitek! Bertrand, Olympe! (Bertrand nevetni kezd. Jeanot eljátssza, hogy megijed.) Ez az úr a barátom. Ma este együtt akar lenni velem, kettesben... (A nevetés átragad Olympe-re, majd a többiekre is. Marguerite egyre keményebb) Joga van, nem? Ő fizet itt mindent! Na... menjetek már! Takarodjatok! (egyre jobban élvezik a helyzetet) Mit néztek!? Tűnjetek el!... Menjetek... nem halljátok! Menjetek! (a társaság egyre élvezi Marguerite kiabálását, röhögésbe fullad az egész)

VARVILLE
Hagyja abba! Elég! (beszáll a kocsiba, bevágja az ajtót) Találkozunk még!

PRUDENCE
Megőrültél? Álljon meg! (szalad a kocsi után) Gaston, siess... Hívd vissza! Menj utána! Jeanot... Bertrand, szaladjatok! Évi százezret kidobni az ablakon... eszednél vagy! Hívd vissza! Kérj bocsánatot tőle...

MARGUERITE
Elég! Ma este táncolni akarok, mulatni... Lemegyünk a partra... élni akarok, nevetni! Tölts, Gaston, mindenkinek! Igyatok! Nanine, hozd be a ruhámat! Siess! (eloltja a villanyt, lampionok budoárja)

MARGUERITE
(odalép Armand-hoz) Nem bántottam meg, ugye? Szabad? (felbillenti a maszkot) De hiszen maga egy jóképű fiú... miért ácsorog itt ilyen anyátlanul?

ARMAND
(nagyon udvariasan, némi fiús izgalommal) Bocsásson meg, azt hiszem, még nem volt szerencsénk egymáshoz... Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Armand Duval.

MARGUERITE
Maga illemtanár?

ARMAND
Nem, kérem... Mint említettem, nevem Armand Duval.

MARGUERITE
Jézusom, hogy beszél! Maga a holdról jött?

ARMAND
Nem kérem. Vidéki vagyok... messze van Párizstól, az igaz... de mégsem a hold...

MARGUERITE
Hát ez isteni! Hallottátok?... Ki hozta ezt a fiatalembert?

ARMAND
Duvernoy asszonnyal jöttem...

MARGUERITE
Az ki?

PRUDENCE
Én... ez a nevem.

GASTON
Téged Duvernoy asszonynak hívnak?

ARMAND
Bocsásson meg, kérem, azt hiszem, nem értettem jól kegyed nevét...

MARGUERITE
Persze, mert nem mondtam meg! (hátralép, kicsit meghajol, kezét nyújtja) Alphonsine Duplessis.

GASTON
Nem igaz!

BERTRAND
Nem is így hívják...

JEANOT
Hát persze... hogy nem!

ST. GAUDENS
Gautier... Marguerite Gautier...

JEANOT
A mennyei Margot!

MARGUERITE
(Armand-nak) Ez a művésznevem... De az igazi nevem Alphonsine Duplessis... Így születtem. Nem tudtátok? Szólíthat így is, ha akar...

OLYMPE
Armand és Alphonsine... mindjárt elsírom magam.

PRUDENCE
Menjünk, kedveseim! Mindjárt hajnalodik... A parton áll a bál, és mi itt élcelődünk a sötétben!

MARGUERITE
Készüljetek! Mármint, hogy igyatok... Nanine, segíts, add rám a ruhát. Csupa víz vagyok! (Nanine öltöztetni kezdi, a többiek hátravonulnak a punccsal. Armand nézi a nőt) Szóval vidéki... És mit csinál Párizsban?

ARMAND
Dolgozom.

MARGUERITE
Ne mondja! Halljátok... dolgozik! Ez hihetetlen! Még soha nem láttam embert, aki dolgozik...

BERTRAND
Miért? A családja nem ad pénzt?

ARMAND
Ezt hogy érti? Apám éveken át takarékoskodott, megvont magától mindent, hogy nekem és a húgomnak a megfelelő nevelést biztosítsa. Igazán nem lenne méltó, ha továbbra is a segítségére szorulnék...

MARGUERITE
Ez a nyelv! Én megeszem magát...

ARMAND
Higgye el, maguk legalább olyan különösen beszélnek...

MARGUERITE
És hol lakik?

ARMAND
Édesanyám hagyatékából vettünk egy kis lakást...

OLYMPE
Meghalt a mamája. Végre valami érdekes...

ARMAND
(Olympe-hoz) Igazán csodálkozom, hogy egy ismeretlen emberről ilyen hangnemben beszél...

MARGUERITE
Ne törődjön velük! Szóval saját lakása van. Ez érdekes! Ilyent se hallottam még!

ARMAND
Két kis szoba... mindössze negyvenkét négyzetméter...

MARGUERITE
Nem lenne okosabb bérelni egyet? Olyant vesz ki, amilyent akar, és ha megunja, tovább áll...

ARMAND
Nyolcszáz frankból, kérem, nehezen...

OLYMPE
Annyiból él!? Nekem a virágszámlám nagyobb...

MARGUERITE
Két szoba? Istenem. Az egy cella! És hol tartja a bútorait, a zongoráját, hol alszik, hol fogadja a barátait...

ARMAND
Kicsit szűkös, ez igaz... de nekem elég. Nagyon szeretek ott lakni. Van egy fa az ablakom előtt, egy nyárfa. Az az egy fa van az egész környéken. És pont az én ablakom előtt. Olyan jó hallani, hogy reggel, amikor felébredek, a hűvösben még alig van hangjuk a madaraknak, aztán ahogy erőre kap a nap, az ő hangjuk is megtelik melegséggel, fénnyel. És ilyenkor átsüt a nap a fán, és a szoba megtelik táncoló susogó árnyakkal... odahúzom a széket, és órákig tudom nézni, hogy játszik a fény a függönyön... (Armand víziója megjelenik hangban is, fényben is - ez a táncoló levélárnyék fogja kísérni Marguerite életigenlő delíriumait)

PRUDENCE
Mint egy festmény.

BERTRAND
De kár, hogy nem vagyok szegény.

MARGUERITE
Mindig ugyanazon jár az eszetek. Pénz, ital, szórakozás! Mint ahogy nekem is! Na gyerünk! (felteszi az álarcot) Ezt nézzétek meg! Varville utolsó ajándéka... (megperdül a ruhában)

PRUDENCE
Én mindjárt elsírom magam! Egy vagyont költöttem erre az aranyra és tessék! Mellette elszürkülök!

MARGUERITE
Maga is itt van, Doktor? (Tölt neki) Egészséget! Ez jó kívánság, nem?

DOKTOR
Kérem, Marguerite... hallgasson meg!

MARGUERITE
Félek magától, amikor nem kiabál...

DOKTOR
Ne menjen most el!

MARGUERITE
De hát jól vagyok! Se láz, se köhögés... két napig feküdtem, hogy ma este jól legyek, hogy bírjam...

DOKTOR
Nem igaz! Tegnap se volt itthon... tegnap előtt sem...

MARGUERITE
Máshol feküdtem... (megsimogatja) Ne haragudjon rám, tudja, mennyire szeretem a hazugságot... fehéríti a fogakat...

DOKTOR
Elhoztam a felvételeket... megnézi?

MARGUERITE
Itt vannak?! Mutassa! (a kezébe veszi) Gyertek ide! Nézzétek! A tüdőm! A kavernáim! Olyanok, mint a hold kráterei... az én tüdőm!

DOKTOR
Sokkal aggasztóbb a helyzet, mint gondoltam... Nézze! Ez a karácsony előtti felvétel. Ezzel a tüdővel még lehet élni, óvatosan, lábujjhegyen, de lehet. Ez pedig a múlt heti felvétel. A vérhányás után. Nézze. Alig van már légző-felület, élő anyag, Ezért kínlódik úgy a szíve, csak nyomja, nyomja a forró, beteg vért! Hallja ezt a vergődő, törött ritmust - ez a maga szíve. E felvétel alapján fél évet sem adok magának. És az utolsó két hónap iszonyú lesz, leállnak a hörgők, begörcsölnek a légzőizmok, és maga gyakorlatilag megfullad levegő után kapkodva. Nincs morfium, ami enyhet adna. Mert ez nem fájdalom, amit enyhíteni lehetne, hanem fulladás! Halálos légszomj!

DOKTOR
Ne menjen el ma este! Maradjon itthon! Feküdjön le!

MARGUERITE
Ma minden férfi ágyba akar dugni... szegény kis test...

OLYMPE
Bújjunk el! Gyorsan, tűnjön el mindenki!

DOKTOR
Marguerite! Kérem, küldje el őket! És feküdjön le!

MARGUERITE
Pszt! Halkan... ne rontsa el a játékukat! Most menjen el... (kíséri a kijárat felé) Vigyázok magamra, ne féljen... Meghalnék, ha ma este itthon kéne maradnom... (átöleli, megpuszilja) Ne hagyjon el, Doktor!

ST. GAUDENS
Olympe... hol vagy? (feláll) Hol vagytok? Szóljatok már... Olympe... Van itt valaki!? Szólaljatok már meg. Elmentek... (szinte sír) Most hol keressem? Hova menjek!?... (ide-oda járkál a színpadon, a gépzongora lassan követi)

OLYMPE
Nézzétek! Könnyes a szeme! Öreg szeretőm! Hát még meg is sirat... (nevet)

MARGUERITE
De gonosz vagy! (St. Gaudens-nek) Ne törődjön vele, George! Jöjjön! Mutassuk meg nekik! Hölgyeim és uraim! Zenét kérek! Zenét... Lássuk, ki bírja tovább - a budoárok bikája, vagy a mellbeteg örömlány! Lehet fogadni is. Tessék, faites vos jeux! Én százat teszek magára!

ST. GAUDENS
Én pedig kétszázat, magára!

MARGUERITE
Egy úr! Tessék, fogadjanak... Kifulladásig, első vérig! Gyerünk!

MARGUERITE
Levegőt! Levegőt!

MARGUERITE
Add a kezed... Megfulladok...

NANINE
Nem lesz semmi baj... semmi baj... nyugodjon meg...

MARGUERITE
Hívd vissza... a Doktort... menj... jöjjön vissza... nagyon kérem! (a körbeállók lassan, kíváncsian közelednek)

NANINE
Mit néznek! Menjenek el! Menjenek... (A barátok zavartan, némán eloldalognak. Nanine felveszi a kendőt, kiszalad.)

MARGUERITE
(Nanine-nak, aki már nincs) Hozz egy kis bort... az jót tesz... vöröset... nézd, vércsíkok a vízben... mint a márvány... hozz bort...

MARGUERITE
Maga?

MARGUERITE
Nem ment el?

MARGUERITE
Miért néz így?

ARMAND
Szeretem.

MARGUERITE
(kínjában nevetni kezd) Soha alkalmasabb pillanatot... (kioldja a ruhát, rángatja, lecsúszik a vállára - mint egy szétcincált rongybaba. Magába roskadva ül.)

ARMAND
Tudtam, hogy beteg... nagyon beteg...

MARGUERITE
Fél órája még nem is ismert...

ARMAND
Sokszor láttam, amióta Párizsban vagyok... szinte minden héten... többször is... mindig arra gondoltam, mit nem adnék, ha felébreszthetném...

MARGUERITE
Miből?

ARMAND
Ebből, ahogy él... Higgye el, hogy ez az egész... vidámság...

MARGUERITE
Szeretem, ahogy élek. Halálosan szeretem. Nem nevet? Pedig ezt szépen mondtam... (csend)

ARMAND
Untatom? Vagy le akar feküdni...

MARGUERITE
Mondja még egyszer!

ARMAND
Mit?

MARGUERITE
Hogy szeret. (csend) Na, mondja már!

MARGUERITE
Most megbántódott?

ARMAND
Nem. Dehogy... Nem hittem volna, hogy ma este ilyen közelről fogom látni magát... a szemét, az arcát, a haját...

MARGUERITE
Egy véres lavór fölött...

ARMAND
Miért gúnyolódik?

MARGUERITE
Utálom a lihegést, a romantikát.

ARMAND
Olyan sokat gondoltam magára az elmúlt hónapok alatt...

MARGUERITE
Miféle hónapok, kedvesem! Ne bosszantson! Látott egy szomorú nőt a tömegben, megsajnálta, mindenféle ábrándokat szőtt köré. De ezekhez nekem semmi közöm. Érti? Semmi közöm! Ez nem én vagyok. (Feláll, otthagyja a hallgató Armand-t) Nanine! Kértem egy pohár bort! Hozod már? (visszatér a fiúhoz) Most mi baja? Remélem nem fog sírva fakadni nekem.

MARGUERITE
Álljon meg! Nem akarom, hogy így menjen el. Jöjjön vissza kérem... És mondja el szépen, hogy miért maradt itt? Mit akart!? (visszahozza a férfit, a tükörhöz megy) Bocsásson meg, kicsit rendbe szedem magam addig... jézusom, hogy nézek ki. (visszajön a tükörtől, csend) Nem mond semmit?

MARGUERITE
Csalódott bennem... vagy már ki is ábrándult?

ARMAND
Nem.

MARGUERITE
Hát...

ARMAND
Bocsásson meg! Tapintatlan voltam. Az én érzéseim érdeklik most magát a legkevésbé...

MARGUERITE
Maga szerelmet vallott, én meg épp hánytam... de ez semmit sem von le a pillanat szépségéből...

ARMAND
Terhére vagyok, úgy látom... hadd köszönjek el!

MARGUERITE
Álljon már meg! Bármit mondok, maga szaladni kezd a kijárat felé... (Armand megáll, visszajön) Jólesett, amikor azt mondta, hogy... szeret... az ilyesmi mindig jólesik az embernek...

ARMAND
Annyira közel éreztem magamhoz...

MARGUERITE
Kíván?

ARMAND
Tessék?

MARGUERITE
Azt kérdeztem, hogy kíván engem? Mint férfi...

MARGUERITE
Közönséges voltam? Durva?

ARMAND
Igen.

MARGUERITE
Ez a mesterségem.

ARMAND
(megragadja a nőt) Nagyon kérem, hagyja ezt abba!

MARGUERITE
Most mi lelte?!

ARMAND
Ez nem igaz! Ez nem maga... Semmi sem igaz ebből az egészből...

MARGUERITE
Menjen el! Elég volt magából! Ne mondjon semmit... Menjen!

MARGUERITE
A fenébe! Teljesen feldúlta a nyugalmamat. Jöjjön vissza! (Armand megáll az ajtóban) Ne kéresse magát! Őszintén akarok magával beszélni.

MARGUERITE
Azt mondja, hogy hónapok óta figyel, követ...

ARMAND
Igen.

MARGUERITE
Hogy nagyon közel érez magához... (közelebb lép hozzá) Szeretne megcsókolni? Magához szorítani forró, lázas testemet... a magáévá tenni? Szeretné?

ARMAND
Nem, nem ezt akarom!

MARGUERITE
Akkor hagyjuk. Ne beszéljünk többet róla! (eljön)

ARMAND
Engedje meg, hogy elmondjam, mit érzek.

MARGUERITE
Nem vagyok kíváncsi!

ARMAND
Azért hívott vissza, hogy őszintén beszéljen velem... Akkor hallgasson meg!

MARGUERITE
Nem akarom! Már régóta keresek egy fiatal szeretőt, aki figyel rám, akivel jó együtt lenni. Nem akarok szenvedni - van itt bent baj elég! Nos, akar a szeretőm lenni? A kedvesem?

ARMAND
Nem.

MARGUERITE
(nevet) Ezt csak hiúságból mondja. Ez nem igaz. De nagyon fogja bánni... (odalép a férfihoz, hangot vált, megsimogatja az arcát) Akar a kedvesem lenni... az én titkos kedvesem?

MARGUERITE
Jöjjön el, amikor színt vált a kaméliám, és a magáé leszek. Egyszer, kétszer... Amíg el nem múlik a szerelem. (megcsókolja) Most menjen el! Aludni akarok.

ARMAND
Hogy érti, hogy színt vált a kamélia?

MARGUERITE
(nevet) Gondolkozzék, kedvesem! (odamegy hozzá, gomblyukába tűz egy virágot) Ez a vörös már három napos, kissé fonnyadt szegény... Na, menjen!

MARGUERITE
(utána szól) Mondja még egyszer! Kérem!

ARMAND
Szeretem.

MARGUERITE
(nevet) Milyen hamisan hangzik. Ez sem igaz, más sem.

ARMAND
Miért játszik velem? Folyton kinevet, megaláz. Miért?

MARGUERITE
Három feltételem van. A kapcsolatunkról nem beszél senkinek. Bízni fog bennem, és csak akkor jön, ha hívom... megértette? Nagyon kíván?

ARMAND
Szeretem!

MARGUERITE
Én nem! Nem is fogom. De szívesen eltöltök pár estét magával... csak ne akarjon többet, mint amit adni tudok!

MARGUERITE
Ki sem néztem volna... menj! (megfogja) Gyere vissza holnap este... (felnevet) Ma este! Tizenegykor... Ne siess, és ne késs... Pontban tizenegykor!

MARGUERITE
Várjon. Ne jöjjön mégse! (visszajön, Armand utána) Majd ha üzenek... ha hívom...

ARMAND
De miért?

MARGUERITE
Nem szeretem a rajongókat, félek tőlük! Hónapok óta szeret? Micsoda ostobaság! Fekszik az ágyon a sötétben, a nyárfák árnyékában, rám gondol és szeret. Gyűlölöm az efféle szerelmet! Ha hozzám jön, akkor örüljön nekem - ezt akarom! Éljen a szerelme, szorítson magához, vágyjon rám, akarjon engem! (Armand nem bírja tovább, megöleli a nőt, sodródnak az ágy felé. Marguerite ellenáll) Nem lehet, most nem szabad... alul, felül dől belőlem a vér, ez még a maga szerelmének is sok lenne! Menjen!

ARMAND
És holnap este?

MARGUERITE
Majd üzenek...

ARMAND
Hadd jöjjek el!

MARGUERITE
(nem felel)

MARGUERITE
Armand! (odaszalad, megsimítja az arcát) Menj!

JEANOT
Na végre! Már azt hittem, soha nem lesz egyedül.

MARGUERITE
Nem vagyok itthon.

JEANOT
Nyertem a kártyán... sokat! Nézze! (elővesz egy marék pénzt) Azt mondják, maga nagyon tud szeretni.

MARGUERITE
Igen... mondják... (mosolyog, nézi Jeanot-t)

JEANOT
Aki megfordult itt, mind visszavágyik... azt mondják... (vetkőzni kezd) ez az ágy már sok boldog embert látott...

MARGUERITE
Igen... beszélik...

JEANOT
Mi a titka? Árulja el! Mert valami titka biztos, hogy kell legyen...

MARGUERITE
Szeretem a férfiakat...

JEANOT
Ez jó. Szereti! Nem vetkőzik? (ő maga közben már alsónadrágban, holmijait szépen összefogva leteszi az ágy végébe)

MARGUERITE
Nem.

JEANOT
Annyit fizetek, mint senki más... Ezerötszáz, nézze! Nagyon sokat nyertem... Ennyit még senki nem adott, ugye?

MARGUERITE
Van egy csinos, fiatal barátnőm. Ha gondolja, szólok neki...

JEANOT
Nem! Én magát akarom. Egész éjjel ez hajtott. Ezért játszottam... magát akartam megnyerni! És itt van... Mind odaadom! Jöjjön!

MARGUERITE
(odamegy az ágyhoz) Csalódás lenne, barátom. Magának is, nekem is. Szeretem a férfiakat. Én szerelmes leszek beléjük, arra az egy másfél órára, amit velem töltenek. Odaadom magam, mindenem, a lelkemet is. De csak örömből. Akinek akarom. Én örömlány vagyok, érti? Pénzért? Soha. (nevet)

JEANOT
De miért... Nem értem... De hát megfizetem!

MARGUERITE
Maga kedves fiú, jó fiú, de most nem tudnék magába szeretni... akkor miért vegyem el a pénzt?

JEANOT
Hát azért... amiért másoktól... mért rosszabb az enyém, mint másé... nem értem!

MARGUERITE
Nem. Ne erőltesse! (közelebb lép hozzá) Kérhetek valamit? Engedje meg, hogy felöltöztessem... Egész életemben vetkőztettem a férfiakat... annyira szeretném egyszer... mint egy feleség... egy anya...

JEANOT
Szajha! Nyomorult ribanc!

MARGUERITE
Neked mióta nincs senkid?

NANINE
Napra?

MARGUERITE
De komolyan.

NANINE
Három és fél éve. De azt az utolsót nem érdemes számolni... csak átfutott rajtam, mint a nyári zápor.

MARGUERITE
És nem rossz?

NANINE
Ne kérdezzen ilyent! Jöjjön, feküdjön le... (kisimítja az ágyneműt) Nem is feküdt benne senki, mégis, mint a csatatér...

MARGUERITE
Hagyd most az ágyat... És nem hiányzik?

NANINE
Micsoda?

MARGUERITE
A szerelem.

NANINE
Ilyen az élet... van, akit kényeztet, annak ad mindenből bőven... hány csinos, guszta fiatalember járt itt, a középkorúakból is a jobbféle... néha rajtam is végigfut a szemük, amikor vágytól tüzelve magát keresik... Volt, hogy álmodtam is velük... bocsásson meg! (elindul)

MARGUERITE
Állj meg!

NANINE
Ne! Ne kérdezzen többet... nem tartozik ez senkire!

MARGUERITE
De én tudni akarom. (megfogja a kezét)

NANINE
Mit? (nézik egymást) Hogy milyen érzés egyedül élni itt, ahol szeretnek... Ezt akarja tudni? Ahol minden szó, nesz, reccsenés arról szól, hogy vágy, vágy! Törlöm a port, és tudom, melyik csecsebecse melyik éjszakának az emléke!

MARGUERITE
Mikor szerettél utoljára?

NANINE
Mondtam már!

MARGUERITE
De nem úgy... igaziból!

NANINE
Hogy érti?

MARGUERITE
Szerelemmel.

NANINE
Miért! Maga mikor szeretett...

MARGUERITE
Én kérdeztem elsőnek... Mondd el!

NANINE
(hosszú csend után) Nem tudom... én... azt hiszem... én azt érzem, hogy... hogy én... már nem tudnék... hogy én már nem is érzek... (sírni kezd) csak vágyódok, és forgolódok... cipelem ezt a nagy éhes testet... de nem tudok... képtelen vagyok... (belebújik a dunyhába, zokog)

PRUDENCE
Sirassa csak, kedvesem, sirassa! (Marguerite-hez) Ezt jól megcsináltad! Tele az egész város. Mindenki erről beszél. Akkora a botrány!

GASTON
(nevet) Nagy feneket mindennek! Szokás szerint...

PRUDENCE
Te mit szólsz bele!? Kérdezett valaki? Nézd meg, máris leetted magad. Csináltatok neked egy gyönyörű ruhát, és első nap leeszed! Nanine, hozz egy kis vizet, hátha kijön így frissiben... (Nanine lehajtott fejjel kimegy)

GASTON
Elegem van! ebből, érted!? Döntsd el végre, mit akarsz: szeretőt vagy gyereket! Egyik pillanatban "mon petit bijou", a másikban meg letolás! Leeszem, ha akarom, és fel is képellek, ha úgy tetszik! Engem többet nem nevelsz, megértetted?

PRUDENCE
Na, álljon meg a menet! Hát mit képzelsz te?

MARGUERITE
Elég! Hagyjátok abba! Mi történt? Rosszul aludtatok, vagy mi?

PRUDENCE
Az, hogy eltűnt az éjszakában Olympe-al!

GASTON
Mert az öreget terelgettük, hogy bele ne essen a Szajnába...

PRUDENCE
Ezt is az öreg szívta ki, mi?

GASTON
Nem, az te voltál... csak már szenilis vagy! Írd fel máskor! Csak öreg nőkkel ne kezdjen az ember...

PRUDENCE
Öreg a jó édesanyád!

GASTON
Két ével fiatalabb nálad!

PRUDENCE
Hozzám többet be nem teszed a lábad!

GASTON
Ne haragudj... na, Denci! Elragadott az indulat... Kérlek, nem akartalak megbántani... Hiszen tudod, mennyire szeretlek...

PRUDENCE
Ha tudnád, milyen tüskéket hagysz bennem ilyenkor... De egyszer visszakapod te ezt! Mindent visszakapsz...

MARGUERITE
Na jó, menjetek már... nagyon elfáradtam...

PRUDENCE
(megtörli a szemét) Helyedben én most nem feküdnék le. Mindenki... (Gaston-ra néz) de mindenki azt beszéli, az egész város, hogy a holmi részeg csürhe miatt kirúgtad Varville-t... és százezret, huss ki az ablakon!

MARGUERITE
Nem szeretem, ha döntés elé állítanak...

PRUDENCE
Hát most megnézheted maga! Vagyonod semmi... az adósságod negyvenezer... harmincnégy éves múltál!

MARGUERITE
Harmincnyolc!

PRUDENCE
Hiába ironizálsz! Ebből nem fogsz talpra állni, kedvesem! A híred tartott fent eddig is, hogy mindenféle legendákat költöttek köréd - a kaméliás hölgy - röhögnöm kell... de ezek most leszedik rólad az aranyozást... és ha valaki rákérdez: "Tényleg, mi is olyan rendkívüli ebben a nőben..." figyeld csak meg! Fél év múlva itt fogsz álldogálni lent az utcasarkon!

MARGUERITE
Te csak tudod!

PRUDENCE
Reggel óta futkosok, gyűjtöm neked a híreket... És ez a hála! Minden barátodat el fogod veszíteni... Mert gőgös vagy! És szívtelen... gyere Gaston! Ne kéresd magad, mert nyakon váglak! (indulnak kifele)

MARGUERITE
És mit tanácsolsz?

PRUDENCE
Nem tudom. Őszintén... fogalmam sincs...

GASTON
(előveszi a meghívót) Arra gondoltunk, hogy...

PRUDENCE
Neked mindenbe bele kell kotyognod! (kikapja a kezéből)

GASTON
Bocsáss meg, de ezt én találtam ki...

PRUDENCE
Akkor mondd el, tessék! Szervezd meg, hozd össze őket... én leülök ide, és szépen végignézem!

GASTON
Nem értem, mi bajod... kibékültünk, nem?

MARGUERITE
És Varville mit csinál?

PRUDENCE
Semmit... nagyon okosan! Ő az áldozat, ugye? Ül otthon, ki sem mozdult azóta. Elvégzik helyette a többiek... hogy micsoda orgia volt, te magad is részeg voltál, mindenféle ocsmányságot műveltél... mellékesen azt is hozzáteszik, szép halkan, hogy nem húzod már sokáig... Varville is csak szánalomból tart ki melletted...

MARGUERITE
Ezt mondják?

PRUDENCE
Botrány van, mondom... semmi sem drága!

MARGUERITE
És mit tanácsolsz?

PRUDENCE
Fölé kell menni! Még nagyobb botrányt kavarni. Tessék! Itt a válaszunk!

MARGUERITE
Mi ez?

PRUDENCE
Egy meghívó ma estére...

MARGUERITE
Nekem?

GASTON
A német követségre... ma este kilenc órától...

MARGUERITE
(elmosolyodik) Von Stackelberg? A kis Bruno... nézd csak...

PRUDENCE
Meghalt az apja... Múlt héten, Berlinben. Felszabadult az örökség... És a kis Bruno is...

GASTON
Tegnap reggel érkezett. Azt mondják, ő lesz a német követ...

MARGUERITE
A felesége is itt van?

PRUDENCE
Itt... de ha úgy alakul, szívesen elküldi Davosba, azt mondta, valami szanatóriumba...

MARGUERITE
(nevetni kezd) Mellbeteg, mi? Istenem, de szánalmas ez az egész... (egyre jobban nevet)

PRUDENCE
Föltétlen menj el, azt üzente... látni akar...

GASTON
Hát te? Mit keresel itt?

ARMAND
(Marguerite-nak) Nem bírtam otthon maradni... a perceket számoltam... az utcát lestem...

MARGUERITE
(belevág) És eljöttél?

ARMAND
Nem haragszol, ugye? Képtelen voltam egy helyben ülni!

GASTON
A mindenit! Armand! Te aztán nem lazsálsz!

PRUDENCE
Mi van? Nem értem...

GASTON
Nézz rájuk! Éjfélkor még nem is ismerték egymást! Barátom... Ki sem néztem volna belőled!

PRUDENCE
De mikor? Hiszen végig itt voltunk.

MARGUERITE
(otthagyja őket) Menjetek el!

PRUDENCE
És a meghívó... mit üzensz?

MARGUERITE
(nem felel)

PRUDENCE
(utána jön) Mi legyen, Marguerite? Mit mondjak? Választ vár...

MARGUERITE
Menjetek már!

GASTON
(hátrál, nézi őket) Egyszerűen nem hiszem el...

PRUDENCE
Ugyan, menj már! Kirúgja Varville-t, és felszedi ezt a vidéki jólneveltet... Eszednél vagy? (kimennek)

ARMAND
Haragszol?

MARGUERITE
Nem ebben egyeztünk meg!

ARMAND
Annyira vártam, hogy lássalak!

MARGUERITE
Megegyeztünk, hogy akkor jössz, ha hívlak!

ARMAND
Láttam, hogy itt van Prudence... gondoltam, nem bánod...

MARGUERITE
Kértem tőled valamit! És te már az első nap megszeged? Menj el! Nem akarom, hogy még egyszer ide gyere... nem akarom! Nanine! Gyere, fűzz be! És kísérd ki a fiatalembert...

ARMAND
(halkan) Bocsáss meg.

MARGUERITE
Nem, Armand! Neked másféle nő kell, egy fiatal lány vagy férjes asszony... akinek ajándék a te szerelmed... Neked szerelem kell. De én nem tudok szerelmes lenni... nem is akarok.

ARMAND
Marguerite! Soha többé, esküszöm...

MARGUERITE
(Nanine-nak) Fűzz be!

ARMAND
Várni fogok... otthon ülök és várom, hogy hívj...

MARGUERITE
De nem akarom, nem érted?! Nem kellett volna belém szeress. Olyan szép lett volna... tetszettél nekem... Annyira vártam azt az éjszakát... (hirtelen feláll, kitépi magát Nanine kezei közül) Menj el! Nem akarlak, nem érted?!

NANINE
Így nem lehet fűzni! Intézzék el egymással, és akkor hívjon, ha már... (elharapja, kiszalad)

MARGUERITE
Ne szeress... Hallod? A tiéd leszek, ahányszor akarod... soha ilyen szeretőd nem volt... Most menj!

MARGUERITE
Armand! (odamegy a tükörhöz) Itt egy kulcs... nem adtam még oda soha senkinek... Soha! De ne használd... Csak amikor hívlak... megígéred?

MARGUERITE
Ne kutass utánam... ne kérdezz!

ARMAND
Csak ha hívsz...

MARGUERITE
Gyere, Nanine, fejezz be... Elment! (nevetve, Armand-nak) Siess, menj már! Ne hagyj hazugságban... szaladj! (vele szalad egy darabig, hirtelen megállítja) De miért szerettél belém? Mikor!

ARMAND
Nem tudom...

MARGUERITE
Mert nem is... ugye?

ARMAND
Mindig szeretni foglak...

MARGUERITE
Mindig? (nevet) Én már csak egy évig élek, de így is túlélem a te szerelmed... Ne mondj semmit! Menj!

MARGUERITE
Gyere, fűzz be! Siess! Készülnöm kell!

NANINE
Hát elmegy?

MARGUERITE
Visszajött a kis Bruno! Von Stackelberg... (Nanine fűzni kezdi) Ha háború, hát legyen háború... Húzd meg! Ahogy bírod... Ma szépnek kell lennem... muszáj. (kihúzza magát) Még! Erősebben...

MARGUERITE
Most miért hallgatsz?

NANINE
Mire vár?

NANINE
Mire tartogatja magát?

MARGUERITE
Rizsport is hozz, és krémet, fehéret... a halálomon vagyok, azt beszélik... akkor sápasztunk.

NANINE
Miért menekül? Mitől fél?

MARGUERITE
Hogy őszülök, Istenem! Hennát is hozz... a marokkóiból, annak vörösebb a fénye. És készítsd ki a Stackelberg ékszereket! Azt fogom felvenni... Lássuk, ki az erősebb!

NANINE
(összeszedi a farsangi kellékeket) Lefekhetek, amikor elmegy?

MARGUERITE
Emlékszel, Nanine, amikor az öreg Stackelberg, az apja vissza akarta vásárolni őket... a családi ékszereket... merthogy Véreskezű Harald óta a család birtokában vannak... emlékszel?

NANINE
Rizsport, hennát, ékszereket. Óhajt még valamit? (indul kifele)

MARGUERITE
Micsoda kígyó vagy te! Egy percig nem hagysz békén!

NANINE
Nem értem, mivel ingerlem!

MARGUERITE
Ahogy nézel! Ahogy hallgatsz... Ahogy jössz-mész körülöttem!

NANINE
Szeretne mást helyettem?

MARGUERITE
Nem! Gyere vissza! (Nanine odamegy. Marguerite feláll - könnyed a hangnem, de mély) Nanine... szerinted én... (megáll... csend) ... tudnék szeretni?

NANINE
Nem.

MARGUERITE
Igen... igazad van... köszönöm...

MARION
Itt vannak? Akkora ház, elvész benne az ember...

MARGUERITE
Ki az?

MARION
A kaméliás hölgy. Elhervadtak a virágai, szépségem, hoztam frisset... nézze! Ide teszem a zongorára? Olyan ez a virág, mint a szerelem... Levegő kell neki, szabadság, tér. Gyönyörködjenek... Addig kell élvezni, amíg nyílnak, olyan gyorsan illannak el... (leül Marguerite mellé) Én, ha egy nap újra szerelmes lennék... ne nevessen, egyáltalán nem kizárt. Én készen állok... minden reggel, amikor fésülködöm, megnézem magam - megnézem a magam szemével, valóságosan, illúziók nélkül, és megnézem egy idegen szemével is, hogy van-e rajtam olyan, amit szeretni lehetne... és minden reggel találok, hol ezt, hol azt... az embereket is így nézem, hogy ha én lennék az az idegen, az ő arcukon találnék-e... (Nanine bejön a hennás tállal, rizsporos, krémes tégelyekkel) No, de feltartom, bocsásson meg! Látom készül valahova... henna, rizspor... elrendezem a virágokat, és már itt sem vagyok... (Marguerite leteszi a tálat a földre. Letérdel mellé. Arcát bekeni krémmel) Nem bánja, ha nézem, miközben szépítkezik? Én is szép nő voltam valamikor... a magam idején... nevem is volt... de mostanra csak ennyi maradt: a kaméliás hölgy... maga sem ismer másképp... pedig lassan tíz éve hordom magának... tessék, ezt vegye a kezébe, ha elmegy... még nem nyílt ki egészen. Olyanok mintha kis emberfejek lennének... a hervadtakat összeszedhetem? Szeretem a szirmokat... szerencsét hoznak... (indul kifele, elszórja őket. Nanine kikíséri) Szép nevem volt...

MARGUERITE
Oldozz ki! Megfulladok... (rángatja a fűző zsinórjait.) Vedd le ezt rólam! Vedd már le! (Nanine a csomókkal küzd. Marguerite leszakítja a meghívó fedelét. Ír.) "Gyere el ma este..." (gondolkozik, kihúzza) "Éjfélkor várlak..." (összegyűri) Nanine!... Menj, szólj Prudence-nak, jöjjön át! Most azonnal... siessen! Hagyd, majd én kifűzöm... Szaladj! Menj már! (Újabb papírt vesz elő, ír) "Legszívesebben én jönnék el hozzád..." (összetépi, mondja, de nem írja.) "Szeretnék adni neked valamit, többet, mint bárkinek"... micsoda melodráma... (írja) "felkavartál, nyugtalanná tettél..." (Kihúzza. Gondolkozik. Letép egy új darabot.) "Szeretlek." Eh, minek ennyit beszélni róla! Elmegyünk, és kész! Ha szeretjük egymást... ha szeretem... És ha nem, akkor szépen hazajövünk... (lassan összetépi, beleszórja a hennába, nézi a kis úszó fecniket, keresi a szót) Ott úszik... "szeretlek"

PRUDENCE
(felkiált) Jesszusom, mi történt... Rosszul vagy?!

NANINE
Mi baj? Marguerite!

PRUDENCE
Gyorsan, az ágyat... Fogd meg a karját! Óvatosan... emeljük fel... Mióta fekszel így?

MARGUERITE
(nevetve nézi őket) Nem. Nem... nincs semmi...

PRUDENCE
Jól vagy?

MARGUERITE
Azt hiszem... rájöttem...

PRUDENCE
Mire?

MARGUERITE
Levegő kell neki, szabadság, tér... Egy hely a fák alatt, egy pad... arcunkon a levelek árnyéka... (elmosolyodik) Közel akarom engedni magamhoz, átölelni, egybeolvadni vele... nem félni senkitől, semmitől...

PRUDENCE
Bevette a gyógyszereit? Ez a morfium hatása...

MARGUERITE
Látod... ott úszik a hennatengerben. Leírtam, de még nem merem kimondani... "Szeretlek".

PRUDENCE
Kit? (Nanine-ra néz) Kit szeret?

NANINE
Azt a fiút... a fiatalembert... Aki itt járt...

PRUDENCE
Duvalt?! Armand Duvalt! - (dühösen feláll) Ezért rángattatok ki az ágyból!? Armand Duval miatt! Elmentek a fenébe! (elindul kifele, hirtelen visszajön) De mi ez az őrület?! Tegnap láttad először... Nem is ismered!

MARGUERITE
Évek óta várom... Itt állt az ajtóban... csak nem mertem beengedni. (felveszi az ujjbegyére az alvadt hennás fecnit) Milyen jó kimondani is... sze-ret-lek... És közben milyen nevetséges! (nevet, hosszan, élvezettel) Még nem is aludtunk együtt... csak kóstolgatjuk az éjszakát... hívtam és elküldtem... nem engedtem közel... ugye, Nanine, édes Nanine! De nem várok tovább. Ez az én nyaram. Érzem. (feláll) Azt akarom, hogy minden olyan legyen... minden... a ház, a folyó, a pad, a rét... a fák levelei... a domb, az út, a csónak... minden!

PRUDENCE
De miből, Marguerite?

MARGUERITE
Nem érdekel.

PRUDENCE
Ébredj már fel! Adósságban úszol.

NANINE
Az nem kerül olyan sokba, egy kis ház vidéken...

PRUDENCE
Párizsból elmenni, az a méregdrága, aranyom! Három hónapig nem keresni semmit! Az sokba kerül. Nagyon sokba! Itt van ez a ma esti fogadás...

NANINE
(Marguerite-nak) Összehúzzuk magunkat. Vidéken olcsó minden, tej, vaj, tojás, kis zöldség a kertből... én mindent megfőzök.

PRUDENCE
És tojáson lesztek boldogok? De szép, istenem... a szerelem tojásai! Kinek a vállán bőghetek?

MARGUERITE
(Prudence-nak) Tizenkétezer kéne...

PRUDENCE
Tizenkét? Ezer?! Honnan?

MARGUERITE
A ház, amit ki szeretnék venni...

PRUDENCE
Neked elment a józan eszed! Nem érted, hogy nincs!

MARGUERITE
(Nanine-nak) Hozd be a fekete ruhámat! Nem kell henna, nem kell rizspor sem... Eredj!

PRUDENCE
Ezt miért tépted össze? (nézi a meghívót)

MARGUERITE
Csak havi kétezer, személyzet nélkül, egy kertész, egy kocsis meg egy-két fő van mindössze...

PRUDENCE
Ébredj fel, az istenért!

MARGUERITE
Menj el, Varville-hoz!

PRUDENCE
Kihez?

MARGUERITE
Beszélni szeretnék vele. Jöjjön fel hozzám ma este, nagyon kérem. Tízkor várom.

PRUDENCE
Én oda nem megyek. A környékére sem. Levelet sem viszek! Nem őrültem meg!

NANINE
(Hozza a ruhát) Milyen ékszereket készítsek?

MARGUERITE
Semmit...

NANINE
Kocsit kér?

MARGUERITE
Nem. Itthon vacsorázok. Két személyre teríts.

PRUDENCE
Te mindenkit ostobának nézel?! Nyilvánosan megalázod, elüldözöd, rajta csámcsog a város, most meg idefüttyented, hogy vacsorázzon veled, és hozza a pénztárcáját is, mert tojástúrára akarsz menni az új fiúddal? Én nem tudom, hol neveltek téged...

MARGUERITE
(nevet) Vidéki vagyok...

PRUDENCE
Na, ebből elég! Tudod, kivel gúnyolódjál?!

MARGUERITE
Ne haragudj! (nevetve megöleli) Olyan jó kedvem van! Várj csak... (elővesz egy karperecet) Vidd el neki ezt!

PRUDENCE
Ne is álmodj róla! Én nem dobatom ki magam!

MARGUERITE
Az első ajándék, amit tőle kaptam... Tessék...

PRUDENCE
De hát ez nem is arany!

MARGUERITE
Nem akart megsérteni... akkor még azt hitte, tiszta nő vagyok...

PRUDENCE
Hogy te mennyire félreismered az embereket, Marguerite... (kimegy)

NANINE
Ne fogadja Varville-t...

MARGUERITE
Soha életemben nem azt csináltam, amit akartam.

NANINE
Mindig azt csinálta!

MARGUERITE
Másoktól függtem!

NANINE
Soha nem törődött senkivel! Soha!

MARGUERITE
Ez az én nyaram!

NANINE
Akkor ne kérdezze a véleményemet! Többet ne kérdezze!

MARGUERITE
Kérdeztem?

MARGUERITE
A hosszú asztalt terítsd meg, gyertyával, a muranói készlettel. Hideg vacsora lesz, csibefasírt, sárgadinnye, sajt, édes fehér borral... könnyű éjféli vacsora...

DOKTOR
A beteg itthon van! Egyedül van! Ébren van! Mi történt, kedvesem? Nem érzi jól magát?

MARGUERITE
Istenien...

DOKTOR
No, mindjárt elrontjuk a kedvét! (felveszi a fűzőt) Megtiltottam, hogy ilyen kényszerzubbonyt használjon. Túl nagy árat fizet azért, hogy kicsit domborúbbnak tűnjön a keble.

MARGUERITE
(nevet) Túl nagyot? Mennyire nem ismeri a nőket, Doktor.

DOKTOR
A férfiakat sem. Én csak betegekkel foglalkozom... (előveszi a sztetoszkópját) Hideg lesz...

MARGUERITE
Doktor. Maga volt szerelmes?

DOKTOR
Biológiailag?

MARGUERITE
Nem, lelkileg.

DOKTOR
Hál' istennek nem... no, sóhajtson egy nagyot! (Nanine-nak) Maga miért sóhajtozik kedvesem? Hogy át vannak ma szellemülve mind!

MARGUERITE
Segítsen, hogy ne legyenek fájdalmaim... mindent betartok...

DOKTOR
Ugyan, Marguerite! Felnőtt emberek vagyunk... Ki hiszi ezt el?!

MARGUERITE
Csak egy évet! Fájdalom nélkül... Annyira szeretnék még egy kicsit élni...

DOKTOR
Nocsak... mióta?

MARGUERITE
Segítsen! Mindent megfogadok! Bízzon bennem...

DOKTOR
Sok alvás, nyugalom, friss levegő... Látja én is nevetek, amikor kimondom... (összecsukja a sztetoszkópot) Tegnap óta nem romlott olyan sokat... A szíve még bírja!

MARGUERITE
Doktor! Ugye volt idő, amikor maga szerelmes volt belém?

DOKTOR
Egy napig... minden nőbe... (elmosolyodik) Ezt pedig elviszem. Hogy kísértésbe ne essék! Ne feledje: nyugalom, friss levegő, sok-sok alvás... mint a temetőben. (fogja a fűzőt, és mint egy derűs strici, fütyörészve kiballag. Liszt, La Campanella)

NANINE
Itt van, Armand... Visszajött...

MARGUERITE
Hol?

NANINE
A lámpán túl... a sötétben...

MARGUERITE
Szeretnék egy meglepetést neked...

ARMAND
Mi az?

MARGUERITE
Nagyon fogsz örülni...

ARMAND
De minek?

MARGUERITE
Még nem mondhatom meg... Ne kérdezz többet!

ARMAND
Milyen szép vagy!

MARGUERITE
Menj!

ARMAND
Jöjjek vissza később?

MARGUERITE
Majd hívlak?

ARMAND
Ma?

MARGUERITE
Ne kérdezz? Menj!

ARMAND
Vársz valakit?

MARGUERITE
Bízz bennem...

ARMAND
Bocsáss meg! Annyira nehéz...

MARGUERITE
Menj...

ARMAND
Marguerite...

MARGUERITE
Bízz bennem!

MARGUERITE
(Nanine-nak) Zárj be mindent. És feküdj le.

NANINE
Jó éjszakát. (rövid, mint egy kivégzés)

MARGUERITE
Köszönöm, hogy eljött.

VARVILLE
Az első emléke tőlem... Visszaadhatom? (felhúzza a karperecet a nő karjára)

MARGUERITE
Kérni szeretnék magától valamit...

VARVILLE
Gondoltam.

MARGUERITE
Mint barátomtól... És érzem, hogy nem fogok csalódni...

VARVILLE
Bennem?

MARGUERITE
Abban, hogy barátomként számítok magára...

VARVILLE
Értem!

MARGUERITE
Foglaljon helyet. (kihúzza neki a széket)

VARVILLE
Lenyűgöz, milyen könnyedén átsiklik a kellemetlen helyzeteken. Ezek szerint nem szeretne beszélni a farsang éjszakáról...

MARGUERITE
Szabad a poharát?

VARVILLE
Legyen minden úgy, ahogy azelőtt volt?

MARGUERITE
Nem. Én most a barátságát kérem... csak a barátságát.

VARVILLE
(némi hallgatás után) Értem.

MARGUERITE
Hideg csibefasírt, sárgadinnye, sajt. Ahogy szereti. Parancsoljon. (Leül Varville-al szemben. Esznek)

VARVILLE
Mennyi kell?

MARGUERITE
Tizenkétezer.

VARVILLE
Az igen! (esznek) Nem kis pénz. Megkérdezhetem, mire?

MARGUERITE
Nem mondhatom meg.

VARVILLE
Értem. (esznek) És ezért rám áldozza a mai éjszakát?

MARGUERITE
Nagyon hálás lennék, ha nem élne vele...

VARVILLE
Ezek szerint a barátságot komolyan gondolta? A szó szoros értelmében?

MARGUERITE
Tudtam, hogy meg fog érteni.

VARVILLE
És ha azt mondanám, hogy sajnálom, Marguerite, ezúttal maga túlment minden határon!

MARGUERITE
Hét évig voltam a szeretője, Étienne... ha nem bíznék vakon abban, hogy teljesíti a kérésemet, meg se kérdeztem volna... Nem vagyok jól... ne bántson... ideadja a pénzt, vagy sem?!

VARVILLE
Én is szeretnék kérni magától valamit, Marguerite... már jó ideje készülök rá! A szakításunk csak megerősített abban, hogy... (elhallgat)

MARGUERITE
Igen...

VARVILLE
Töltse velem a nyarat! Utazzunk el!... Kibéreltem egy házat vidéken... (a nő nevetni kezd - az a kínos, elfojthatatlan, tiltott nevetés)... egy tó mellett, távol minden lakott helytől... árnyékos park közepén... mint egy álom... Utazzunk el!

MARGUERITE
Bocsásson meg... (a szalvétába próbálja fojtani)

VARVILLE
Az egészségének is jót tenne... közel vannak a hegyek, friss, hűvös a levegő... Olyan nyugalom és csend van ott... Csak mi ketten lennénk... sétálnánk, beszélgetnénk... kérem, Marguerite!

MARGUERITE
Ne haragudjon! (kirobban belőle, elfojthatatlanul) Bocsásson meg... ne haragudjon... eszembe jutott valami... esküszöm...

VARVILLE
Értem.

GASTON
Menj haza, hallod! Mit ácsorogsz itt?

PRUDENCE
Ki az? (közelebb lép) Maga?

ARMAND
(suttogva) Varville van nála.

GASTON
Micsoda álszent alak vagy! Hát miből él, mit gondolsz, idegenvezetésből?! (felrángatja) Na, tűnj el innen, ne leskelődj...

PRUDENCE
Hagyd békén! Nem látod, hogy lelke van...

GASTON
Dédelgessed csak!

ARMAND
Kérdeztem, hogy vár-e valakit...

PRUDENCE
Hallgasson meg! Armand! Marguerite szereti magát... őszintén...

ARMAND
...azt mondta, bízz bennem...

PRUDENCE
Mert nem akar fájdalmat okozni magának... Szereti magát, de a viszonyuk nem lehet komoly.

ARMAND
... és közben tudta, végig tudta, hogy vendéget vár...

PRUDENCE
Az ölébe hullt ingyen, minden erőfeszítés nélkül egy színes, izgalmas nő, aki mindent tud a szerelemről... Fogadja el őt olyannak, amilyen... az élet ajándékának...

ARMAND
...megölelt... hozzám simult... Bízz bennem, mondta...

GASTON
Rossz hallgatni! Hagyd már abba! Mi jogon kérsz te számon bármit is... mit tettél te érte?!

PRUDENCE
Elég! Ne rángasd... megőrültél! (Leszedi róla Gastont) Gondolkozzon józan ésszel: maga 800 franc-t keres havonta, Marguerite pedig tizenötezret költ... Érti? Legyen a kedvese, egy hónapig, kettőig, örüljenek egymásnak, élvezzék az életet...

ARMAND
...még kulcsot is adott... hogy soha, soha senkinek... vársz valakit - kérdeztem... bízz bennem, ezt mondta...

PRUDENCE
Eh! Magán nem lehet segíteni! Hát sirassa, ha ennyi esze van! Gyere, Gaston! (kivonul, visszaszól) Gyere már!

GASTON
Nem hagyhatjuk itt... (felszedi Armand-t) Gyere! Szedd össze magad! Iszunk valamit, addig szépen elmegy a pasas... és tiétek az éjszaka! Csak tréfáltam, na... ne végy mindent a szívedre!

MARGUERITE
Nem felelt... ideadja?

VARVILLE
Én sok örömet kaptam magától... sőt, hogy őszinte legyek... (elhallgat) nehéz kimondani... hét év után... Szeretem! (Marguerite elkomorodik) Akkor döbbentem rá, amikor tavaly ősszel elhagyott... amikor először elhagyott... nem hittem volna, hogy ennyire fog fájni! És most ugyanezt éreztem... csak sokkal gyötrőbb volt! Semmi nem érdekelt, csak magára gondoltam egész nap... hogy hol van, mit csinál... nem volt nyugtom, csak maga, csak maga, egész éjszaka, vég nélkül... az őrjöngésig...

MARGUERITE
Nem, Varville! Maga nem szeret engem! Csak nem bírja elviselni, hogy elveszítsen...

VARVILLE
Az mindegy! Hogy maga miatt szenvedek vagy a hiánya miatt - mindegy! Szeretem! Bárhogy nevezi is ezt az érzést! Szeretem! Fáj, amikor nincs velem... Volt két hónapunk, egyszer réges-rég, amikor maga is szeretett... azt nem bírom elfelejteni! Hét éve azért fizetem, hogy érezzem a közelségét... hogy lássam! És ha nincs velem, akkor én kínlódom, vergődök... képtelen vagyok elszakadni magától!

MARGUERITE
És... mit szeretne... tőlem?

VARVILLE
Marguerite... Ha szeretett valamikor... mert szeretett... ugye? (választ vár, Marguerite hallgat) Segítsen nekem, hogy el tudjak szakadni magától... végleg!

MARGUERITE
Hogyan?

VARVILLE
Töltse velem a nyarat... engedje meg, hogy a közelében legyek... hogy beteljek magával... hogy elbúcsúzzak... hogy lezárjam magamban ezt a hét évet... Kérem, ne tagadja meg! (csend, vár) Ezt az egy nyarat kérem...

MARGUERITE
Nem lehet, Étienne... Most nem. Értse meg! Nem mehetek magával...

VARVILLE
Kénytelen lesz!

MARGUERITE
Mit mond?

VARVILLE
Velem jön...

MARGUERITE
Nem értem...

VARVILLE
Felvásároltam az összes adósságát, minden kifizetetlen számlát... (előveszi a papírt, az asztalra teszi)

MARGUERITE
Meg akar fojtani?

VARVILLE
Választhat...

MARGUERITE
Én nem tudom szeretni magát...

VARVILLE
Miért?

MARGUERITE
Mert unom! Mérhetetlen unalmat érzek, amikor magára nézek! Unom a testét, az érzéseit, a gondolatait... szeretkezés közben is unom... soha embert ennyire nem untam még... minden lapos, amit mond, gondol, érez... unom magát, érti, unom, unom, unom...

VARVILLE
(csend után) Kár volt ezzel terhelnie a barátságunkat. Így sokkal nehezebb lesz... Küldje el a karperecet, ha meggondolta magát...

NANINE
Hívja vissza! Ne engedje elmenni... Bosszút fog állni... hívja vissza!

MARGUERITE
Akkor is elmegyünk... Egy dologgal nem számolt! Itt vannak az ékszereim, a köveim, bútoraim, lámpáim, ruháim, díszeim, száz meg száz éjszaka emléke. Eladunk mindent, és elmegyünk...

NANINE
De hát... hol van itt annyi pénz, annyi érték?

MARGUERITE
Van, mert az enyém! Meghirdetjük és eladjuk: egy örömlány budoárja! Itt mindenhez az élvezet, a gyönyör bűnös sejtelme tapad... Tükröm, ágyam, párnáim... Eladó mind! (nevet)

MARGUERITE
(megöleli) Ne csüggedj, Nanine! Minden jó lesz! Megszabadulunk mindentől, és elmegyünk... ahogy megálmodtam... ez a mi nyarunk! Annyira érzem...

ARMAND
(gyűlölettel) Nem akarlak látni! Soha többet! A szemembe nézel... "Bízz bennem"... és hazudsz!? Hát miből van a lelked? Itt a kulcsod! Annak add, akit beengedsz! (odadobja a nő elé) Soha többet nem akarlak látni...

ARMAND
(váddal) Kérdeztem, hogy vársz-e valakit... (odamegy a nőhöz) Vársz valakit? - kérdeztem... A szemembe néztél... "Bízz bennem"... és közben hazudtál... Így volt? Bízz bennem?!... Soha többé nem akarlak látni...

MARGUERITE
Jó... értettem...

ARMAND
(bizonytalanul) Hazudtál... a szemembe néztél, és hazudtál... (elindul, pár lépés után visszafordul) Megkérdeztem: vársz valakit... "bízz bennem" - mondtad... Bízz bennem! És közben tudtad... hát miből van a te lelked?

MARGUERITE
Menj el, Armand... jobb így... menj...

ARMAND
(könyörögve) Mondj valamit... kérlek... Mondd, hogy nem így volt... a szembe néztél... azt mondtad, hogy bízz bennem... kérdeztem... hogy vársz valakit? Bízz bennem, Armand... mondtad... a szemembe néztél... vársz valakit... kérdeztem...

MARGUERITE
(nem bírja tovább) Neked akartam meglepetést... hát nem érted! Te bolond!... Hát nem érted!? Miattad volt az egész! (rázza, görcsösen öleli, szorítja) Te bolond... te buta, gyanakvó bolond!

PRUDENCE
Több kávét nem kérek! (odaadja Nanine-nak a csészét.) Igazán felébreszthetné már őket... Mindjárt dél van! Fél tíz óta itt ülök!

NANINE
Úgy örülök, amikor ilyen sokáig alszik. Friss levegő, csend, nyugalom... ezt ajánlotta a Doktor.

MARGUERITE
Nézd, mit hoztunk, Nanine! Ezt nézd meg!

NANINE
Merre jártak? Csuromvíz a hajuk...

MARGUERITE
A folyónál voltunk... (Armand-nak) Nyisd ki, szépen, lassan...

NANINE
De hogy? Se törölköző, se úszóruha...

MARGUERITE
Nem jár arrafelé senki...

NANINE
Az istenért, Marguerite! Fényes nappal?

ARMAND
Ezt nézze meg, Nanine! Óvatosan... nehogy megijessze!

PRUDENCE
(magában) Három órája ülök itt, mint egy nádirigó! Hogy végre felébredni méltóztassanak! És ők itthon sincsenek!

NANINE
Mi ez?

ARMAND
Az ebéd.

MARGUERITE
Azt mondtad, nincs semmi a háznál... hát hoztunk!

NANINE
De honnan? Miből?

MARGUERITE
Jaj, ne rontsd el a kedvem! Van és kész! (lekapcsolja a fülbevalót) Tessék, a másik megmaradt... vigyázz rá!

NANINE
A zafírt! Egy kakasért... Az istenért, Marguerite!

MARGUERITE
(játékosan befogja Nanine száját) Nézd, milyen gyönyörű! Nanine! Hogy jár, néz!

ARMAND
(tereli) Nem akar visszamenni... menj vissza... hess!

NANINE
Vigyázzon, nehogy megijessze! Repülni is tud...

ARMAND
Vonjátok el a figyelmét! (veszi a lepedőt) Én majd hátulról elkapom. Lassan, kerítsük be! Csináljatok úgy, mint a tyúkok...

MARGUERITE
Ki.. kiki... kikki... szép kakas... nem fél... kot... kot...

NANINE
Krá... krá... kráááá... ne félj... nem bántunk...

PRUDENCE
(a kosárban) Én mindjárt felrobbanok. A félhármas vonatot sem érem el! Egész nap zötykölődni, reggeltől estig, ebben a melegben... ők meg itt szórakoznak... nem barátság ez, hanem rabszolgaság...

MARGUERITE
Fogd jó erősen! Ki ne szabaduljon!

ARMAND
Tessék, Nanine! Vigye innen... siessen!

MARGUERITE
Gyors lángon, könnyű bundában, ropogósra! Iszonyúan éhes vagyok! (beugrik az ágyba)

ARMAND
Hé, Nanine... ez itt maradt!

MARGUERITE
Gyere! Hatalmasat eszünk, utána alszunk egyet, s újra lemegyünk a folyóhoz. Olyan jó veled! (megcsókolja) Egyetlenem, boldogságom...

ARMAND
Vigyázz! Összenyomjuk!

NANINE
Ötödik hete nem kapok egy vasat sem! Szavam sincs. A kakast viszont tisztelettel átengedem az úrnak! (nyújtja a baltát)

MARGUERITE
Siess! Annyira éhes vagyok...

ARMAND
Legalább segítsetek lefogni!

NANINE
Nem kell ahhoz két ember, kedvesem. Szépen balkézzel összefogja a két szárnyát, rátérdel... és nyissz!

MARGUERITE
(Armand-nak nevetve) Ne nézz így! Menj már!

NANINE
Itt van Prudence. Reggel óta várja!

PRUDENCE
Rossz híreim vannak, Marguerite! Tessék, nézd meg! (egy papírt nyújt felé)

MARGUERITE
Ne haragudj... elfejtettem, hogy ma jössz...

NANINE
Ezt nekem találták ki?

MARGUERITE
Hogy ne aggódj... (nevetve) Armand ötlete volt!

PRUDENCE
Figyelsz rám, Marguerite!

MARGUERITE
Olyan furcsa érzés, Prudence! Én még soha nem voltam így... Mintha nem is az én életem lenne... boldog vagyok... azt hiszem... Ne nevess! Boldog...

PRUDENCE
Meg se nézed?

ARMAND
Ez a kis madár... hogy küzdött az életéért! Nézd, meg hogy nézek ki...

MARGUERITE
Eredj, fürödj le! Nanine csinál egy jó vizet.

ARMAND
Kivel beszéltél? (előrejön, meglátja Prudence-t) Maga az? Mikor érkezett?

PRUDENCE
Az imént... egy perce sincs...

NANINE
Ezt jól lemészárolta... hogy fogom kirántani?

ARMAND
Örülök, hogy élek!

MARGUERITE
Menj, fürödj le! (utánaszalad, megcsókolja, nem tud betelni vele) Mindjárt jövök én is...

PRUDENCE
Nekem erre nincs időm, Marguerite! Meghallgatsz végre!? Tessék! Nézd meg! Senki nem vállalja... szívják a fogukat, nyár van, rossz hírű, zavaros dolog... küldözgetnek körbe, körbe...

MARGUERITE
Mennyi!?

PRUDENCE
Nyolcezer háromszáz! Árverés nélkül...

MARGUERITE
Micsoda?!

PRUDENCE
Az egész! Bútorok, festmények, ékszerek, szobrok, ruhák, minden. Nyolcezer háromszáz, egyben. Alku nincs. Ha nem tetszik, tartsd meg! - azt mondták.

MARGUERITE
De hát ezt legalább negyvenet ér! Legalább negyvenet!

PRUDENCE
Annyit ér, amennyit adnak érte! Látod, megmondtam én! Kértelek, figyelmeztettelek...

MARGUERITE
Jó, jó... hagyd ezt!

PRUDENCE
(rákiált) Ébredj fel végre! A kezükben vagy! Mindenedből kiforgatnak! Egyik ment a másik alá... kétezerrel, négyezerrel Ez rablás! Mondtam! Színtiszta rablás!

MARGUERITE
Sszt, jön!

PRUDENCE
Miért nem mondod meg neki? Így még bűntudata sem lesz, amikor elhagy...

ARMAND
Nedves a hajad... meg ne fázz! (megöleli)

PRUDENCE
Nézni sem bírom!

ARMAND
Mit csináltok itt?

PRUDENCE
Értelmesen beszélgetünk...

ARMAND
Miről?

MARGUERITE
Menj... Jövök mindjárt. (Armand elindul)

PRUDENCE
(elővesz egy levelet) Ez a magáé... a lakásomra hozták...

MARGUERITE
Kitől?

PRUDENCE
Nincs feladó.

MARGUERITE
Mutasd (kiveszi a kezéből)

PRUDENCE
Hagyd, neki is lehetnek titkai... (odaadja Armand-nak)

MARGUERITE
Bontsd már ki!

ARMAND
Mikor jött?

PRUDENCE
Tegnap estefelé... nem voltam otthon...

MARGUERITE
Armand... Majd hívjál...

ARMAND
Mikor?

MARGUERITE
(nevet) Ha kész a víz... (visszajön Prudence-hoz) Állandóan ez a dal jár a fejemben... egy lány szokta énekelni a folyónál... (dúdolja)

PRUDENCE
Mondhatok valamit? De nem haragszol meg...

MARGUERITE
Nem, dehogy is... (dúdol)

PRUDENCE
Ez nem szerelem, édesem! Ismerem én jól ezt az érzést... Ez kapaszkodás... kétségbeesett kapaszkodás valamibe, ami nincs... ami már elmúlt! Te nem vagy szerelmes, csak belelovalod, hergeled magad...

MARGUERITE
(nevet rajta) Boldog vagyok...

PRUDENCE
Hazudsz! Magadnak is! Neki is! Az fogott meg téged, hogy beléd szeretett! Fiatalabb nálad és szeret téged! Ennyi! Más értéke nincs ennek a fiúnak, se humora, se pénze...

MARGUERITE
Nem ismered...

PRUDENCE
De ismerlek téged! Elfogott a vágy, hogy egyszer az életben tisztán, szabadon... elbújva a világ elől... egymás karjaiban...

MARGUERITE
Meg fogok gyógyulni... úgy érzem... (hirtelen) Képzeld, gyereket akar!

PRUDENCE
És te elhiszed?

MARGUERITE
De gonosz vagy! (nehéz csend, mindketten hallgatnak) Mi bajod, Prudence? (nem felel) Engedj magad mellé!

PRUDENCE
Leszakad...

MARGUERITE
Dehogy szakad... egész nap itt lógunk Armand-nal! Engedj már!

PRUDENCE
Hallgass meg, Marguerite! Ez öngyilkosság...

MARGUERITE
No, megállj! Kiszedlek én... (forgatni kezdi a függőkosarat, Prudence sikít)

PRUDENCE
Ne, Marguerite! Szédülök... Eressz el! Tessék, legyen a tiéd!

MARGUERITE
Mi történt? Prudence...

PRUDENCE
Semmi... nem érdekes...

MARGUERITE
Mi baj?

PRUDENCE
Meleg van... az!

MARGUERITE
Gaston?

PRUDENCE
(szemét törli, bólint)

MARGUERITE
Mikor?

PRUDENCE
Tegnapelőtt este...

MARGUERITE
Biztos?

PRUDENCE
Virágot is hozott... sokat... egy egész kosárral... (sírva fakad) És épp nyáron, a legnagyobb hőségben... ha tudnád milyen egyedül van az ember abban a nagy meleg ágyban... Aludni sem bírok! (visszaül a kosárba) Én voltam az ostoba, hogy hittem neki! És mennyit költöttem rá... mert szerettem. Érted, szerettem! Igazán...

NANINE
Egy türelmetlen úr várja a kádban. Jöjjön, kihűl a víz! (kibontja a lepedőt) Nézze, milyen illata van! Attól, hogy napon szárad! (észreveszi Prudence-t) Jaj, bocsánat! Azt hittem, egyedül van... bocsássanak meg! (nevetve kimegy)

PRUDENCE
Kígyó! (feláll, megtörli a szemét) No, mindegy! Sírásból nem élünk meg!

MARGUERITE
Rendben van, mondd meg nekik. Nyolcezer-háromszáz! Egyben. Alku nélkül...

PRUDENCE
Ne kapkodd el! Kérlek!... Aludj rá egyet! Ebből még ezt a házat sem tudod kifizetni!

MARGUERITE
Nyolcat hozz el nekem, háromszáz a tied... menj!

PRUDENCE
(elindul, megáll, visszajön) Marguerite...

MARGUERITE
(rákiált) Nem! Nem gondolom meg... Menj már!

ARMAND
Miért ülsz így?

MARGUERITE
Szeretlek.

ARMAND
Mondd még egyszer!

MARGUERITE
(hallgat)

ARMAND
Rád teríthetem? Megfázol...

MARGUERITE
(inti, hogy nem kell)

ARMAND
Miről beszéltetek? Légy őszinte hozzám! Nagyon kérlek.

MARGUERITE
Nem szeretném megmondani.

ARMAND
Értem... (hallgatnak)

MARGUERITE
Tudom, hogy bánt téged... De nem akarok erről beszélni. Egy-két hét és végleg lezárul. Ne kérdezz többet... kérlek!

ARMAND
(belevág) Tizenkétezret vettél kölcsön erre a nyárra! Harmincezerrel tartozol Varville-nak!

MARGUERITE
Ne, Armand! Kérlek! Ne!

ARMAND
Jövő hónap elején Varville megkapja a pénzét. Nem akarom, hogy tartozz neki! Senkinek...

MARGUERITE
Miről beszélsz?! Az istenért! Mi ez!

ARMAND
Nem akartam megmondani, de nem bírom tovább. Titkolózunk, bujkálunk, hazudozunk egymásnak... Én nem akarok így élni! Jelzálogot vettem fel a lakásra...

MARGUERITE
Nem engedem!

ARMAND
Mindent vissza fogok fizetni, Marguerite... mindent!

MARGUERITE
Nem titkolózom Nem rejtegetek előled semmit..., csak nem akarom, hogy közöd legyen hozzá... Tudom, hogy rosszul esik... de nincs más választásom!

ARMAND
Hallgass meg!

MARGUERITE
(odasimul a férfihez) Ölelj meg! Szoríts magadhoz!

ARMAND
Marguerite... kérlek! Soha nem hallgatsz meg...

MARGUERITE
Miért szeretsz engem... miért? Öreg vagyok, beteg... tele félelemmel... Miért szeretsz?

ARMAND
Nem tudom! Ne kérdezz ilyent... édesem!

MARGUERITE
Reggel, amikor felébredek, te még alszol, nézlek... olyan gyönyörű a fejed a párnán... ahogy fekszel... És arra gondolok, hogy egyszer, egy nap majd te fogsz elsőként felébredni... (nevetni kezd) Rám nézel... aztán szép csendben felöltözöl, és elmész...

ARMAND
De bolond vagy! Istenem...

MARGUERITE
Ugye, nem hagysz el?

NANINE
Kicsit át is vasaltam. Melyiket veszi fel?

NANINE
Biciklivel, ebben a hőségben? Bele fog izzadni.

ARMAND
Hajtsa össze, felkötöm a csomagtartóra...

MARGUERITE
Hová készülsz?

ARMAND
Megérkezett apám... Azt írta, hogy ma délután meglátogat...

MARGUERITE
Idejön?

ARMAND
Nem, a lakásomra... Szerencse, hogy még időben megkaptam a levelét. Akkora utat megtesz, és én otthon sem vagyok!

MARGUERITE
Megengeded?

ARMAND
Nyolc hónapja nem láttam őket. A húgom még kislány volt, amikor eljöttem... már gyönyörű nő lehet...

MARGUERITE
Erős, szálkás írása van... (kinyitja a levelet) Tud rólam?

ARMAND
A húgom tud... (kis szünet) Akkor gondolom ő is...

MARGUERITE
Tudja, hogy ki vagyok?

ARMAND
A húgom? Nem... tizenhét éves... korai még...

MARGUERITE
Nem hívod meg az apádat, ide? Hozzánk...

ARMAND
De... csak előtte el akarok mondani neki mindent...

MARGUERITE
Felkészíted?

ARMAND
Nem, dehogy...

MARGUERITE
(bemutatkozik) Marguerite Gautier, Párizs néhai első kurtizánja... Örvendek.

ARMAND
Ne viccelődj ezzel, kérlek! Apám vidéki, más világból jön.

MARGUERITE
Igen, tudom. Egy hím, egy nőstény életfogytiglan, mint a vadkacsáknál.

ARMAND
Meg fogja érteni. Szeret engem...

MARGUERITE
Megvárjalak a vacsorával? Kakas lesz...

ARMAND
Sietek... Estére visszajövök. (felül a biciklire) Mindenképp!

MARGUERITE
Hajts meg búcsúzóul!

MARGUERITE
(nevetve) Nem mész inkább vonattal?

ARMAND
Adok én neked gúnyolódást!

DUVAL
Duval vagyok.

MARGUERITE
Armand édesapja? (a férfi hallgat) Épp most ment el...

DUVAL
Tudom. Én magával akarok beszélni. Elfordulok. Vegyen fel valamit... Bár ez magánál nyilván nem követelmény...

MARGUERITE
Uram, fontolja meg, mit mond! Én nő vagyok, és itthon vagyok.

DUVAL
No lám, önérzetünk is van.

MARGUERITE
Azt mondta, beszélni akar velem.

DUVAL
Látni akartam, kivel él a fiam...

MARGUERITE
Tessék... Kérdezzen...

DUVAL
Tudom jól, hogy ki maga. Tegnap elmentem a házhoz, ahol lakik. Elegáns, drága környék. A legdrágább. Ordít a jómód, a pénz. Vajon miből telik erre az életre a fiamnak? Havi nyolcszázból?! Ugyan! Nyilván pénzt fogad el... Azt a pénzt, amit maga más férfiaktól kap! A szolgálataiért. Ilyen mélyre még senki nem aljasodott a mi családunkban!

MARGUERITE
(uralkodik magán, nem felel)

DUVAL
Nem mond semmit?

MARGUERITE
Szakítottam azzal az élettel! Amióta Armand-t ismerem...

DUVAL
(belevág) Ne haragudjon, de nem vagyok kíváncsi az átváltozására. Ugyanis nem hiszek benne!

MARGUERITE
Miben hisz?

DUVAL
(elővesz egy pakk levelet) Tessék! A lakásán találtam őket. Itt van mind, felbontatlanul. A húga is írt, rendszeresen. Amióta magát megismerte, egy levelemre se válaszolt. Meg is halhattunk volna anélkül, hogy tudomást szerezzen róla!

MARGUERITE
(halkan) Két hónapja itt élünk...

DUVAL
...és az a mód, ahogy magával összeköltözött... titokban, lopva, a hátunk mögött! Ez nem az én fiam!

MARGUERITE
Azt várta, hogy majd személyesen... ha találkoznak...

DUVAL
Nem mert nyíltan kiállni, a szemembe nézni! Ő, akinek soha nem volt titka előttem... most bujkál, titkolózik, fél! És miért? Hogy egy mások által levetett nővel... (elhallgat)

MARGUERITE
Jobb, ha most elmegy, azt hiszem... (elfordul)

DUVAL
Bocsásson meg... Elragadtattam magam...

MARGUERITE
Mit kíván még tőlem?

DUVAL
Ennek a viszonynak nincs értelme... nincs jövője! Ezt maga is nagyon jól tudja... Ne tegye tönkre a fiamat! Kérem...

MARGUERITE
(halkan) Szeretem...

DUVAL
(nevet) Maga? Hát persze... (előveszi a pénztárcáját) Nézze, nem kérem ingyen...

MARGUERITE
Szeretem.

DUVAL
Hány éves? (közben számolja a pénzt)

MARGUERITE
38.

DUVAL
És most jött el a mindent elsöprő szerelem... az én fiam képében!

MARGUERITE
Azt hiszem, nem fogjuk megérteni egymást... (indul kifele) Nanine!

DUVAL
(megfogja a kezét) De igen. Meg fogjuk... Hallgasson meg!

MARGUERITE
Beszéljen vele... várja meg őt, estére itt lesz...

DUVAL
Nem! Nekem magával kell egyezségre jutnom!

MARGUERITE
A háta mögött, titokban?! Párizsba csalja egy levéllel, maga meg idejön... Egy ilyen tisztességes, egyenes ember...

DUVAL
(Megragadja) Mit képzel! Hogy jön maga ehhez... Nyomorult kurva!

MARGUERITE
Maga nem szereti a fiát! Fogalma sincs, mit gondol, mit érez... nem is kíváncsi rá! Armand szeret engem! Szerelmes belém... érti!? Halálosan szerelmes... Gyereket akar...

DUVAL
Magától? Na, ne nevettessen! Nézze, Marion...

MARGUERITE
Marguerite!

DUVAL
Persze! Szóval... Marguerite... mint mondtam, én hajlandó vagyok áldozni rá... nem vagyok egy gazdag ember...

MARGUERITE
Elég! Menjen el... Menjen!

DUVAL
Mi baj? Rosszul van?

MARGUERITE
Nem... Dehogy... (kiáltana, de alig hallható) Nanine, kísérd ki az urat...

DUVAL
Adjon neki egy lehetőséget...

MARGUERITE
(összeszedi magát) Próbálkozzék nála... győzze meg őt...

DUVAL
Nem lehet. Armand meggyűlölne...

MARGUERITE
Erre is gondolt?! Mindenre...

DUVAL
Szüksége van még rám... Hallgasson meg! Azt mondja, szereti...

MARGUERITE
Menjen el... Elég! Menjen már!

DUVAL
Mi baja? Milyen forró a keze...

MARGUERITE
Beteg vagyok, lehet... hogy... csak egy... másfél év az életem...

DUVAL
És nem akar egyedül maradni, mi?!

MARGUERITE
Szeretem...

DUVAL
Szereti... azt mondja! Mégis képes lenne arra a pár hónapra magához kötni! Alig tudtunk lelket verni bele, amikor az anyja meghalt... Most magát kísérgesse a sírba?!

MARGUERITE
Meg fogok gyógyulni... az orvos azt mondta... ha vigyázok magamra...

DUVAL
Meghal, meggyógyul, mikor hogy! És elvárná, hogy higgyek magának?! Maga csak magára gondol... csakis magára! (nézi a nőt) Ha valóban szereti őt...

MARGUERITE
Nem... nem lehet...

DUVAL
Engedje el!

MARGUERITE
Nem fog elhagyni...

DUVAL
Mondja azt, hogy nem szereti már!

MARGUERITE
Nem hiszi el.

DUVAL
Akkor hagyja itt! Utazzon el!

MARGUERITE
Addig keres, míg megtalál.

DUVAL
Azt bízza csak rám... Marguerite... Hallgasson meg!

MARGUERITE
Nem! Nem akarom... Menjen el! (otthagyja Duvalt, próbál kimenni)

DUVAL
Ne árulja el neki... hogy itt jártam! Megígéri?

MARGUERITE
(elfordul)

DUVAL
Ne áruljon el!

MARION
Jól elbújt előlem, kedvesem. Senki nem tud magáról. Nincs - azt mondták. (közelebb jön) Megismer, ugye? A kaméliás hölgy... hoztam virágot magának. (elővesz a táskájából egy vörös csokrot) Ide is szórok... magára. Szerencsét hoz. Egy csomó szirom mindig lehull a táskámba... (a csokrot leteszi az ágyra) Szívesen járok errefelé. Ismerős a környék... Volt egy kisfiam... olyan érdekes neve volt. Jácint. Azt ember azt hinné, leánynév... pedig fiú. Mindössze két évet élt. És mégis, az a két év értelmet adott egész életemnek. Ha ő nem lett volna, azt érezném, hogy nem is éltem. Pedig alig egy-két emlék maradt róla... Akkor sem voltam vele, amikor meghalt... (feláll) Itt nyugszik, nem messze, ahol az út beér a dombok közé... Jácint... mindössze két évet... (kimegy)

MARGUERITE
(ír) Amikor elmentél... (megáll) úgy éreztem... (összegyűri, újat tép) Írok neked, mert nem tudnám... (összegyűri, újat hasít) Itt járt apád... (feláll, visszaül) minden összezavarodott bennem... (megáll, kihúzza, összegyűri, új lap) Adj egy kis időt... ne találkozzunk... (ez utóbbit kihúzza) Félek. Nem tudom, mi lesz... (új lap) Szeretlek... azt hittem, hogy veled... hogy te... (megáll) Nem... ezt soha nem fogja megérteni... (hirtelen lehasít egy darabot, pár szót ír, tépi, szaggatja a ceruza a papírt)

Nanine! Nanine! (elébe megy) Olyan helyre tedd, hogy azonnal meglássa, ha megjön... Csomagolj, és gyere utánam! (felmarkolja a ruháit, kiszalad)

NANINE
De miért?... Mi történt?

ARMAND
Itt vagyok! Megjöttem! Marguerite... hol vagytok? (odamegy a hintához) Senki... (kiált) Nanine! Miért van itt sötét? Hol vagy? Marguerite!

ARMAND
"Mikor ezt megkapod, én már más férfi szeretője vagyok. Ne keress többet."

DUVAL
Megőrültél!? Egy ilyen miatt!

DUVAL
Ez a lehető legjobb, ami történt! Kell a szerelem. Nem mondom. Férfi vagy... Szeress! De az életedet rááldozni? (Megöleli. Armand tűri, szinte eltűnik apja ölelésében) Embereld meg magad, fiam! Összeszedem a dolgaidat. Menjünk!

ARMAND
Miért? Nem értem... Nem értem...

DUVAL
Ez nem a te világod... Otthon szeretet vár, nyugalom... megnyugszol! Gyere!

OLYMPE
Armand! Na, végre! Már azt hittem, soha nem látlak! Ma avatjuk az új lakást... Tudtad? Vagy csak véletlenül? Mindenki itt lesz. (St. Gaudens-nek) Tegye le a kocsit, és hozza be a hengereket. Siessen, mindjárt jönnek!

Ide a zongorát oldalra. A kártyaasztalt meg középre!

OLYMPE
(belekarol Armand-ba) Itt vadonatúj minden... vadonatúj! De jó, hogy itt vagy! (Bertrandnak) Keverj nekünk valamit! Engedd el magad, édes! (Érkezik St. Gaudens a hengerekkel) Zenét! Indítsa el! (felnevet) Micsoda blamázs lenne, ha nem működik.

DOKTOR
Jöjjenek gyorsan! Ilyent még nem láttak. Siessenek! Pár pillanat az egész!

DOKTOR
Meg fogják ölni egymást.

ST. GAUDENS
Micsoda?

DOKTOR
Sziámi harcos-halak. Két hím egy folyóban nem bír meglenni, nemhogy egy üvegszamovárban.

ST. GAUDENS
Négyszáz frank volt párja!

BERTRAND
Ez az üzlet benne!

OLYMPE
Kezdődik!

DOKTOR
Órákon át nézik, bűvölik egymást, aztán szempillantás alatt cafatokra tépik egymás úszóját, és a végén két nyomorék vergődik az iszapban.

ST. GAUDENS
Csináljon valamit, Doktor! Egy vagyonba került!

BERTRAND
(nevet) Gyorsabbak magánál!

ST. GAUDENS
Segítsenek!

DOKTOR
Ki kell venni az egyiket... Hozzon valami edényt! Gyorsan! Én majd vigyázok... (feltűri az ingujját)

JEANOT
Nézd a kicsit, hogy nekirontott!

OLYMPE
Őrület, teljesen megvadultak!

DOKTOR
Az a különleges bennük, hogy a nőstény nem számít. Hiszen látják, nincs is jelen. Ez a két hím a nőstény lehetőségéért harcol, a nő eszméjéért... (nevet) Maga a nőstény, kit érdekel?

BERTRAND
Hogy tépik egymást! Durr, neki! Most menekül, fordul, vissza, és újra neki!

JEANOT
Öt frankot a kicsire!

DOKTOR
Nem érdemes fogadni... mind a ketten meg fognak halni. Bár az egyik győztesen...

BERTRAND
Szép vigasz!

ST. GAUDENS:
(visszatér a lavórral.) Gyorsan! Vegyük ki! (belenyúl a vízbe) Nem harap?

BERTRAND
Mindjárt kiderül! (nevetve visszamegy a koktélzongorához. Olympe vele nevet.)

ST. GAUDENS
A fenébe! Nem hoztam vizet...

DOKTOR
Várjon, merek ebből... (két kézzel locsolja, de kevés)

ST. GAUDENS
(kikapja a kezéből a halat, Jeanot-nak) Hozd utánam a tálat! Gyorsan! Megfullad! (kirohannak)

OLYMPE
Nem mondasz semmit?

ARMAND
Ne haragudj... nem vagyok olyan állapotban...

OLYMPE
Örülj, hogy vége! Mindenki kíváncsi rád... Használd ki! A pasi, akibe majdnem belehalt Marguerite Gautier! Mert nagyon rosszul volt, tudod... nem jár sehova... azóta sem.

ARMAND
De akkor miért? Nem értem... miért?

OLYMPE
Hagyd már abba! Jaj, de unalmas vagy! Azt hittem, miattam jöttél... Úgy megörültem neked! Na, Armand! (közelebb simul hozzá) Ébredj fel! Iszol valamit?

ARMAND
Köszönöm... nem...

DOKTOR
(Armand-nak) Menjen haza, fiam... Ne maradjon itt!

ARMAND
Muszáj beszélnem vele... Annyira érthetetlen, ahogy... hirtelen... egyik pillanatról a másikra...

DOKTOR
Nem érdekel! Hagyja békén őt!

OLYMPE
Keverj valami jó erőset neki, lelki élet ellen...

BERTRAND
Elegem van! Halálosan elegem! Az öreget lenyelem, belőle élsz! De te mindenkivel flörtölsz!

OLYMPE
Flörtölööök? Hiszen vendég! Házavató van, te buta...

BERTRAND
Azt hiszed, nem látom, ahogy a meztelen hátadat villogtatod, mindened kint van...

OLYMPE
(nevet) Miért baj az, ha jól nézek ki? Miért zavar az téged?

BERTRAND
Na elég! Mostantól kezdve én is vendég vagyok! Egy idegen. Egy angol!

OLYMPE
Mit akarsz? Mindenkit küldjek el?

BERTRAND
Sorry Miss! I don't understand...

OLYMPE
Hagyd abba!

BERTRAND
What a delightful evening isn't it? Wonderful party, beautiful people!

OLYMPE
Bolond vagy? Nem látod, hogy szeretlek!

JEANOT
(Prudence-nek) Na, végre! Már azt hittem, nem jössz.

PRUDENCE
Nem tartunk még ott, hogy végrézz nekem, Jeanot! (St. Gaudens-nak) Ezek a mai fiúk! Egyszer-kétszer kedves az ember hozzá, és már azt hiszi, hogy "végre"!

ST. GAUDENS
Hogy tetszik a lakás?

PRUDENCE
Gyönyörű, álomszép! Úgy látom, minden új itt... vadonatúj...

ST. GAUDENS
Csak én vagyok régi... Igaz, Olympe?

ST. GAUDENS
Kicsit tapintatosabban, kérlek... Nekem nincs időm! Gondolj erre is... Nincs időm veszekedni, féltékenynek lenni...

OLYMPE
Édesem! Ezt milyen szépen mondtad... "nekem nincs időm" (felnevet, megsimogatja) Táncolsz velem?

ST. GAUDENS
Örömmel.

ST. GAUDENS
Olyan szép a szemed... Úgy szeretem nézni.

JEANOT
Nem játsszunk egyet, szűz az asztal?

PRUDENCE
Nem, mert csalsz! Olyan kisstílű, amikor egy férfi csal...

JEANOT
Veled soha... (odajön) Hozzak valamit?

PRUDENCE
Máris itatsz, Jeanot? (megsimogatja) Minden gondolatodat ismerem.

BERTRAND
(hangosan) May I recommend you something special? A Slippery Nipple? A Leg Spreader? Or just a fine long drink, for Madame Duvernoy... (rázza, keveri)

PRUDENCE
Ezt meg mi lelte?

JEANOT
Én meg szteppelni tudok... (rákezdi, Bertrand a jeget csörgeti, angol koktél-összetevőket sorol. Két régi barát.)

ARMAND
Nekem nem is köszön?

PRUDENCE
Hagyd békén! Túl van már rajtad! Minek jöttél ide!?

ARMAND
Mi történt? Mondja meg! Maga ott volt... látta, milyen boldogok voltunk...

PRUDENCE
Megjött az esze! Ennyi... így is túl sokáig tartott...

ARMAND
De miért? Valami oka kell legyen...

PRUDENCE
Gondolnia kellett a jövőjére is...

ARMAND
Ezt hogy érti?

PRUDENCE
Úgy hogy elárverezték volna mindenét... bagóért! Már a nap is ki volt tűzve...

ARMAND
Nem... Ez lehetetlen.

PRUDENCE
(Belép Gaston) Ez meg hogy kerül ide?

GASTON
Hallgass meg!

PRUDENCE
(félrevonja a kártyaasztalhoz.) Nem beszélek veled! Nincs mit beszélnünk... Egyszerűen nem beszélek, nekünk kettőnknek nincs mit beszélnünk egymással, én veled nem akarok beszélni, mert nincs miről beszélgessünk... nincs! Nem akarok beszélni... (kezdi és végzi, egyre idegesebb, Gaston közbe akar vágni, próbálja megállítani, köröznek az asztal körül, egyre feszültebb, nekinyomja Prudence-t a kártyaasztalnak, zsetonok lavinája, lehajolnak, hogy felszedjék, vad, heves ölelkezés, marcangolás az asztal alatt idegi alapon)

JEANOT
Néha jön, hogy hányjak ettől az egésztől.

BERTRAND
Nesze, így könnyebb lesz. (jó adag konyakot önt bele) Rázd fel, kis habot is kapsz. Ez visszaköszön: Hello, my darling!

OLYMPE
Csakhogy! Már azt hittem, nem találtok ide. Vegye el a bundát, kedvesem! (St. Gaudens szalad a keppért, Olympe továbblibben) Nézzetek körül nyugodtan, még nem volt időnk belakni. Minden festékszagú még...

MARGUERITE
(észreveszi az akvárium mellett álló Armand-t, Varville-nak) Itt van Armand... menjünk, kérem! (St. Gaudens után indul) George, a bundámat!

VARVILLE
(halkan) Nem, Marguerite... most nem mehetünk el! Lássa be... most nem!

ST. GAUDENS
Fázik? (visszahozza a bundát)

MARGUERITE
Bocsássanak meg, nem érzem jól magam... (Varville-nak) Maradjon, ha akar! Doktor, kérem, kísérjen haza! Nem vagyok jól...

VARVILLE
(mellé lép) Nagyon kérem, uralkodjon magán... Maradunk!

ST. GAUDENS
(áll a bundával) Akkor most mennek? Vagy nem mennek? (nem kap választ, indul kifele a bundával)

OLYMPE
(közbelép) Gyerekek, csak nem fog erről szólni az este! Mindenki tudta, hogy előbb-utóbb vége lesz... Semmi sem tart örökké!

MARGUERITE
(halkan) Miért jöttél ide?

ARMAND
Beszélni szeretnék veled...

MARGUERITE
De én nem tudok... Nem akarok... (Varville-nak) Nagyon kérem, vigyen haza...

VARVILLE
Rendben... Nem értek egyet vele, de rendben... (kikiált) George! (csend, elindul kifele) Hozom a bundát...

OLYMPE
Meddig kerülgetitek egymást? Felnőtt emberek vagytok... Gyere, Armand! Kezet fogunk, kibékülünk, mosolyogunk egymásra... és mindenki gondol, amit akar...

ARMAND
(kihúzza a kezét) Hagyjál, kérlek!... (Marguerite elindul Varville után) Állj meg... Marguerite!

OLYMPE
Nem értem, miért csinálsz ekkora ügyet belőle! Mást is hagytak már el... durvábban is!

BERTRAND
Hajaj!

OLYMPE
Na, ebből elég! Lakásavató van... Bertrand, zenét! (Jeanot-ba karol) Gyere, játssz velem! Hölgyeim és uraim... Tartsanak velünk! Hol van Prudence? Hova tűnt Prudence? (forgolódnak, keresik)

PRUDENCE
(kibújik az asztal alól, ziláltan) Leesetek a zsetonok... azokat próbáltam...

JEANOT
Zsetonokat, mi? (elhúzza az asztalt, Gaston fekszik alatta, elnyúlva)

OLYMPE
(nevetve) Mi van itt ma?

BERTRAND
A crazy, crazy night... I will eat my head!

ARMAND
(Varville-nak) Bocsásson meg! Két percet szeretnék beszélni vele... utána elmegyek. (Marguerite-nak) Kérlek...

MARGUERITE
(inti, hogy nem)

VARVILLE
Nem akar beszélni önnel... láthatja!

ARMAND
Ne avatkozzon bele! (a nőhöz lép) Muszáj beszélnünk...

VARVILLE
Ez igazán furcsa! Hányszor kell magának mondani! Mintha elment volna az esze! (feladja a bundát) Jöjjön, kedvesem! (belekarol, indulnak. Armand utánuk)

DOKTOR
(megfogja) Hagyja őt, fiam! Alig áll a lábán... Hadd menjen el!

ARMAND
Segíts... Kérlek! Nem tudok megnyugodni... Mi történt? Mondd el!

OLYMPE
Fejezzétek már be! Vagy menjetek át a másik szobába... Az ember kiteszi a lelkét, hogy a barátai jól érezzék magukat... és tessék! Játsszunk már! Lapot kérek! Kinél van a bank?

ST. GAUDENS
Leszek én a bankár!

ARMAND
Miért tetted? Magyarázd meg... kérlek...

JEANOT
(az asztal mellől) Jaj, Armand... Akit otthagynak, az soha nem érti. Nézz meg engem! Úgy jöttem ide, mint Prudence pasija, aztán... kivel keresi a zsetonokat? (megöleli Gastont) De nem haragszom... az a lényeg, hogy valakinek jó legyen! (megcsókolja őket)

MARGUERITE
Nem vagyok jól, Armand... Engedj!

ARMAND
(rákiált) Én jól vagyok, azt hiszed!?

VARVILLE
Elég! Álljon félre az útból. (megragadja Armand-t, félrelöki) Takarodjon innen! Nyomorult!

MARGUERITE
(Varville-nak) Ne bántsa, Étienne... kérem. Hagyja őt békén! (előrejön a zongorához, Armand feltápászkodik, követi)

ST. GAUDENS
(Olympe-nak) Ne foglalkozz vele! Mindjárt elmennek. Játsszunk!

MARGUERITE
(Bertrandnak) Adjon egy kis vizet.

BERTRAND
Keverjek bele valamit?... Egy gyöngéd koktél! A tender drink for good sleep!

MARGUERITE
(inti, hogy nem.)

ARMAND
(utána jön) Marguerite...

MARGUERITE
(hallgat)

ARMAND
Mi hiányzott? Boldog voltál... emlékezz!

MARGUERITE
Nem lett volna szabad... belém szeress... annyira féltem tőle...

ARMAND
Ezért menekültél vissza ehhez a gazdag hülyéhez?

MARGUERITE
Nem tudtalak elhagyni másképp... Bocsáss meg...

OLYMPE
Hát én ebből egy szót sem értek!

VARVILLE
(odalép) Megyünk?

MARGUERITE
(bólint, Varville a vállára teszi a bundát) Bocsássatok meg... Jó éjszakát...

ARMAND
Várjanak... Egy pillanat! (Varville és Marguerite megáll, visszafordulnak) Hölgyeim és uraim! Elnézést, hogy megzavartam a mulatságukat... Engedjék meg, hogy elmondjak egy történetet. Egy férfiról meg egy nőről...

MARGUERITE
Kérlek, Armand...

ARMAND
Érdekes és igaz történet! (odamegy az kártyaasztalhoz)

VARVILLE
Jöjjön! Megnyugszik, ha elmegyünk... (de Marguerite nem indul)

ARMAND
De ennek a történetnek ára van. Mint mindennek! Húsz franc! (Jeanot-hoz) Az hány zseton? (Jeanot kirak tíz piros zsetont) Nos, megér ennyit valakinek?

ST. GAUDENS
Miféle játék ez? Nem értem.

VARVILLE
Miért nem tud elegánsan veszíteni? Férfi módjára, méltósággal...

ARMAND
Maga is így vásárolta fel az adósságait, jótékony céllal, ugye?

VARVILLE
De nem éltem vissza vele!

ARMAND
Kíváncsi a történetemre? Sok érdekes részletet megtudhat belőle...

VARVILLE
Hagyja abba!

ARMAND
Rendben... Hallgatok. De az ötvenbe kerül. Ha megnyeri! Megér magának ennyit? Zsetont ötvenért... (Jeanot odacsúsztatja)

VARVILLE
Pojáca! (Odamegy Marguerite-hoz) Menjünk...

OLYMPE
Húsz franc? Zsetont kérek. Egy jó történet megér annyit. Tartja még valaki?

ST. GAUDENS
Én tartom, de nem értem.

OLYMPE
Osszon!

PRUDENCE
Micsoda vipera... Gyere, igyunk valamit. (magával húzza Gastont a bárhoz)

ARMAND
Farsangkor kezdődött... akkor találkoztak először... a nő lakásán...

MARGUERITE
Armand, nagyon kérlek...

ARMAND
Ötven franc és hallgatok...

VARVILLE
Nevetséges!

ARMAND
Hát akkor nevessen! Lapot az úrnak!

JEANOT
Baccarat, ötven franc-os alapon, első körben ászra lapot ráhúzni lehet, a bank nem játszik. (Varville felé tartja a paklit) Tessék, vágja el!

GASTON
Állj! Ilyen komoly téthez egyetlen játék való. A Marakesh. Szabad? (elkéri a paklit, pillanatok alatt szétdobálja) Huszonnyolc lappal játsszák a Dzsemáel-fna téren. Hármastól a kilencesig. Ezt űzik az éjszakában, narancsok és sült húsok illatában. Szólnak a dobok, olajos, villogó berber arcok hajolnak a hold fényénél a kártyák fölé. Ezüstben játszanak, csörren a érme, csattan a lap. (Bertrand verni kezdi a ritmust az asztalon, Olympe gyűrűvel a koktélos poháron, St. Gaudens a kulcsot zörgeti. Marakesh delírium.) Egyszerű játék. (felvág két lapot) Hármas, négyes. A négyes nyert. A kilences mindent visz. Ha egyenlő, új leosztás, és duplázódik a tét. Egy történet kontra ötven franc. Tartja? (Varville nem felel) Zsetont neki... az adja meg az ízét! (Jeanot leosztja a zsetonokat, Armand csörgeti a kezében)

PRUDENCE
De mi értelme ennek?

GASTON
A játéknak? A játék...

OLYMPE
Ötven franc? Nem értem, mit habozik ennyit! Legfeljebb elveszti.

JEANOT
Sír az asztal!

MARGUERITE
Mennyi fájdalom van az arcán... a szemében... Nem kellett volna idejönnöm...

PRUDENCE
Túl fog jutni rajta! Nem ülhetsz bezárkózva életed végéig.

MARGUERITE
Talán, ha beszélnék vele...

PRUDENCE
Ne! Azzal csak reményt adsz... A legjobb lenne, ha Olympe felszedné. Nagyon ráhajtott! (nevettetné) A kocsid már övé. Szívesen kipróbálná a fiúdat is...

GASTON
Balra hat, jobbra négy. Armand nyert.

ARMAND
Lám, lám! Ötven franc! Ez könnyen jött! Én két napot dolgozom érte! Lapot kérek! Dupla vagy semmi! (Leteszi a pénzt balra.)

GASTON
(Varville-ra néz) Száz franc jobbra - mehet? (Csend.)

(Varville inti, hogy rendben.) Jobbra négy, balra hat. Armand nyert.

ARMAND
Megint nyertem. Száz franc! (felmutatja) A hallgatásért! (Varville-nak) Talán cseréljünk helyet? Volt már ilyen! (megforgatja az asztalt) Száz franc és egy igaz történet. Tartja, Varville?

VARVILLE
Tartom. (kitesz két százast. Jeanot felváltja)

GASTON
Balra kilenc, jobbra hét. Armand nyert.

JEANOT
Négyszáz franc, két perc alatt. Jó a huzatod!

VARVILLE
Megkeverhetem én a lapokat?

GASTON
Persze! Sőt... új paklit bontok Önnek. Tessék.

MARGUERITE
(Prudence-nak) Olyan szépen bánik velem... ki gondolta volna. Pedig sok öröme nincs bennem... de ahogy minden este lemos... először olyan furcsa volt... egy férfi szivaccsal...

VARVILLE
Osszon! (visszaadja Gaston-nak a paklit)

GASTON
(Armand-nak) Vágja el!

ARMAND
Balra ezer! Zsetont kérek!

JEANOT
Ezer? De vastag vagy, barátom!

ARMAND
Majd kölcsönkérek... elfogadja?

VARVILLE
Adjon lapot neki! Ezer, jobbra.

OLYMPE
Ha ezt is viszed, megyünk az Étoile-ba...

ARMAND
Az úr vastagabb!

GASTON
Jobbra öt, balra öt.

JEANOT
Egyenlő!

ARMAND
Öt - öt. Egyformán jók vagyunk, úgy látszik! Ráhívhatok, Varville? Kétezer franc! Az már egy hónap falun... jó helyen! Tudok egy villát, egy hatalmas park közepén...

VARVILLE
Ne fecsegjen annyit! Ideges?!

ARMAND
Igen. Ez nekem már komoly pénz, tudja?! Melyik oldalt óhajtja?

VARVILLE
Ami volt. Kétezer jobbra!

GASTON
Jobbra négy, balra hét. Armand nyert!

VARVILLE
(bedob még két ezrest) Négyezer! Balra!

ARMAND
Lám, lám! Meggondolta magát? A bal oldal eddig az enyém volt...

VARVILLE
Akkor jobbra... eltévesztettem...

ARMAND
Nem, nem. Amelyiket akarja... maga az idősebb...

VARVILLE
Négyezer... jobbra!

GASTON
Jobbra négy. Balra hat. Armand nyert.

ARMAND
Úgy látszik, ma este vagyont szerzek...

OLYMPE
(nevet) Mert nincs szerencséd a szerelemben.

ARMAND
Nyolcezer franc! Ezt megjátsszuk balra... és ha bejön... ha újra bejön... én kibérelem azt a villát... Nyolcezer balra!

ST. GAUDENS
Ne kísértse, fiam... A nyakát töri!

VARVILLE
Váltsa fel! Mindet!

VARVILLE
(Gastonnak) Fordítsa már fel!

GASTON
Jobbra öt, balra nyolc. Armand nyert!

ARMAND
És kiköltözöm oda... De nem egyedül ám! Egyedül éljen, aki szegény!

VARVILLE
Játsszon! Tizenhatezer... Jobbra! Tessék, adjon lapot neki! (Már zsetont se vált, csak bedobja a pénzt)

ARMAND
Tartom... Azzal megyek, akivel már voltam... de most jobb lesz! Már nem kell attól félnem, hogy elhagy...

GASTON
Jobbra négy, balra hét. Armand nyert.

ARMAND
Harminckétezer franc-nal már nem olyan könnyű elhagyni az embert. Nyugodtan alhatok mellette.

VARVILLE
Elég! Szedje össze a pénzét, és takarodjon!

ARMAND
Nálunk, vidéken, a játszótársak nem szokták sértegetni egymást. Harminckétezer franc balra! Lapot Varville-nak!

PRUDENCE
Ezt muszáj megnéznem!

MARGUERITE
(megfogja) Ne hagyj itt, kérlek!

OLYMPE
Tartja, Varville? Harminckétezer... huh!

ARMAND
Csend! Csak Varville beszéljen!

VARVILLE
Kilenc!

PRUDENCE
Megőrülök!

OLYMPE
Kilenc!

ARMAND
Osztozunk? (Marguerite-re néz)

VARVILLE
Lapot kérek! (Gaston kiteszi eléjük a két lapot) Melyiket parancsolja?...

ARMAND
Csak ön után, elvégre ez mind a maga pénze!

VARVILLE
(bedobja a pénztárcáját) Az egészet, jobbra!

MARGUERITE
Elég! Menjetek ki! Menjenek ki mind!

MARGUERITE
Gyere fel ma este... tizenegy után... várlak.

ARMAND
Mi?!

MARGUERITE
Ne kérdezz semmit... (elindul)

ARMAND
Állj meg!

MARGUERITE
Hallgass... ne beszélj... ha akarod... amíg akarod, a tiéd vagyok... gyere...

ARMAND
De mi történt! Marguerite... Miért tetted?

MARGUERITE
Ne... kérlek...

ARMAND
És Varville?

MARGUERITE
Majd elküldöm, ha jössz... (leejti a bundát, nem veszi észre)

MARGUERITE
Várlak...

ARMAND
Állj meg! (utánamegy, megfogja) Gyere velem... elfelejtünk mindent... ugyanúgy lesz, mint rég... visszamegyünk a házhoz, a folyóhoz...

MARGUERITE
Nem lehet...

ARMAND
De miért? Mi történt?

MARGUERITE
Hallgass...

ARMAND
Nem szeretsz már?

MARGUERITE
Nem... nem szeretlek...

ARMAND
Hazudsz!

MARGUERITE
Várlak... amikor csak akarsz... Minden este várlak... várom, hogy jöjj...

ARMAND
De nem! Nekem te kellesz... (megfogja) Szeretlek! Gyere velem!

MARGUERITE
Nem lehet... nem szabad... (próbálja kihúzni magát)

ARMAND
De miért! Mondd el!

MARGUERITE
...nem mondhatom meg...

ARMAND
Tudni akarom... (megfogja a nőt)

MARGUERITE
Nem lehet... eressz! (kiszakítja magát, indul kifele)

ARMAND
(kiáltja) Jöjjenek be! Gyertek be... mind! Jöjjenek!... Itt van ez a nő, ismerik, ugye? A kaméliás nő... Párizs első virága! A szeretőm volt két hónapig, nem titok... Sőt! Egymásba is szerettünk. Szerelemmel! Így volt, nem? Szerettél! Mindent feladtál értem! - Mindent! De én visszaéltem ezzel... eltűrtem volna, hogy eladjon értem mindent... amit nehéz munkával keresett éveken át! Elkábított a szerelem, azt hittem, hogy ez jár nekem... hogy az érzés, ami összeköt, a gyönyör, a bizalom, az együttlét öröme az önmaga jutalma. Tévedtem! Szeretném jóvátenni a hibámat... Itt, mindnyájatok előtt! Tanúsíthatjátok, hogy én többé nem tartozom semmivel ennek a nőnek... (felmarkolja a pénzt az asztalról) Kifizettem...

MARGUERITE
Itt vagy... tudtam, hogy eljössz... El akarok mondani neked mindent... hogy megnyugodj... hogy megérts... hogy újra tudjuk kezdeni...

MARGUERITE
Visszajössz velem, ugye... a folyóhoz... elölről kezdünk mindent... gyere közelebb... annyira kívánom, hogy hozzám érj... megölelj... érezzem a tested illatát... gyere...

MARGUERITE
Nekem nincs utam rajtad kívül... ha ez a két hónap nem lenne... olyan, mintha nem is éltem volna... miért nem mondasz semmit... Armand... ölelj meg... szólj hozzám... (leesik, meghal)