Bevezető szavak (részlet)

Az országépítő szent király jubileumára készül csonkahazánk. Világraszóló ünnepségek keretében akarjuk bemutatni vallásos és hazafias hódolatunkat Szent István áldott emlékének. Úgy gondoljuk, nincs erre jobb mód, mintha rámutatunk azokra a hasznos intézményekre, melyeket romlást nem ismerő szent jobbja nemzetünk javára alkotott.

Ezek közé számíthatjuk az általa alapított győri püspökség székesegyházi káptalanát is, melynek főpásztorunk kitüntető bizalmából élére kerültünk. Káptalanunk együtt viselte a nap hevét és terhét a viharos magyar századokban a nemzettel és a nemzetfenntartó kereszténységgel. Sírt és örült a nemzet és keresztény sorsa szerint és részt kért és kapott abból a munkából, amely nemzetünket elvezette vérzivataros időkön át a mai napig. Ezt a sokrétegű munkát akarjuk feltárni jószándékú olvasóink előtt, mert tudjuk, hogy igen sokan nem ismerik. Nem csodálkozunk rajta. A kilencszáz évnél idősebb győri káptalan híven és buzgón végezte azt, amit az egyház, a haza, a magyar állam, a honvédelem, igazságszolgáltatás, gazdasági élet, keresztény szeretet, általános emberiesség, a társadalmi és művelődési haladás érdeke rászabott, de - nem beszélt róla. Az ismeretlenség homályába burkolva lappangott mindez. Minket bántott ez a kártékony homály és huszonöt esztendő óta kutatjuk a kiadott és kiadatlan forrásokat, hogy fényt derítsünk káptalanunk életére, munkálkodására. Nem áltatjuk sem magunkat, sem olvasóinkat azzal, hogy teljes és minden mozzanatra kiterjedő életkép megrajzolásával meg is valósítottuk azt, amit szerettünk volna. Erőnk véges és gyarló. A változó idők malma nemcsak az intézményeket őrli meg, hanem a létjogosultságukat, hasznukat, hű és értékes kötelességteljesítésüket bizonyító emlékeket is. A mi káptalanunk forrásanyagából is sok elkallódott, de amit a magunk fáradozásával vagy mások lekötelező szívességével megtalálhatunk, összegyüjtöttük és szerény dolgozatunkban felhasználva közrebocsátjuk. Sok érdekes és értékes forrásra bukkantunk. Ez a történetírói célokra eddig nem használt anyag erős támasztékunk volt írásunkban, melynek célja nem az volt, hogy a magyarországi káptalanok történetét összefoglalja, hanem csak az, hogy a győri káptalan történeti forrásanyagát bizonyos célok szerint rendezve, lényeges adataiban közölve megvázolja annak munkáját és a homályáttörő hézagokon át belepillantást engedjen a győri káptalan belső életébe, szellemi és anyagi viszonyaiba.

[...]

Győrött, 1938-ban, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén.

Dr. Bedy Vince
nagyprépost.