CÍMLAP
Koppány Zsolt
Krisztus után
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
József Attilát újra eltemették
AKVARELL
Verseim elé
Konklúzió
Anyám rapszódiája
Meddig?
Egy költemény
Akvarell
Mit tehet a költő?
Gyászbeszéd Ady sírjánál
Prelude
Őszi kérdés
Mikor eléje mentem
Rapszódia ősszel
Valcer
Meghívtak és választottak
Befejezetlen vers
Iszonyeszmélet
Tűnődés
A hit
Lebegés
Sodrásban
Harminc évesen
Eszmélek
Már megint
Félek
Döbbenet
Krisztus után
Munkabírás
Temetői éj
A depressziós imája
Kórterem
Levél Arankához
Ige
ALGERNONI ÓDA
Szemes Mari
Altatódal
Algernoni óda
Ezek
Anyámnak
Keserű
Konstatáció
Ólmos álmok
Tömegben
Két komponens
Szédület
1964. Balázspuszta
Trauma
Papírzászló
Öt sor a sírkövemre
Temetés után
Halottak napján
Variációk elhagyott sírkövekre
L. Z. utolsó imája
Színésznő
Bach kantáta
Isten, Szent Péterhez
Filmvetítés
Tanmese
Vízió
Impresszió a barátomról egy esküvőn
Himnusz a tömeghez
Epigramma
Önarckép, 1976.
1977. december 16.
A legújabb Attila-sír
Karácsonyi tiráda
Mosolyogjunk?
Apróhirdetés
Telefonhívás
Háziáldás
Hegyibeszéd
Legújabb-szövetség
Budapest
Elégia Tóth Árpádnak
Őszi szonett
Insigne regium alci
Aforizmák
KÖLTŐI SZÍNJÁTÉK
Fénytörés
Szellemidézés
Emlék
Költői színjáték
A középső ikon
Éjszaka
Koldus
Apám rapszódiája
Vers a ravatalról
Megtréfált macskák
A vers
Szólószonáta öregasszonyokra
Rövid önéletrajz
Öregség
Csonka szonett
Oratórium
Golgota
Kérdezd!
Szárszói monológ
Pieta
Szonett Pilinszkyhez
Rövidfilm
Hiányod, Hajnal Anna
Stáció '77
Etűdök és gyászdalok
Impresszionista vázlat
Egy arc a csillagok fölött
Kosztolányi
Művészet
Miatyánk
Számvetés
Mea maxima...
Patika
Módi
Idill
Blank vers egy asszonyról
Mörbisch 82'
Veronai szerelmesek 84'
Ecce homo
Szerelem
Tavaszi elysium
Éjféli chanson
1979. öleléseim anatómiája
Vágyvillamos
Találkozás
Levelek Arankához I.
Levelek Arankához II.
Levelek Arankához III.
Levelek Arankához IV.
Apoteózis
Zajok
Esti ébredés
Chopin: Gesz-dúr keringő; Op. 70. No. 1.
Álmatlanság
Halhatatlanságom
Szerettem és szeretem...
Szukcesszió
Kórtermi etűd
Mondattövek
Abszurdum
Expresszív temetés
Szonatina
Fülszöveg
Legfőbb a gyónás.
1955-ben, Szent István napján születtem, s gyermekkoromban kidagasztott
mellel sétáltam szülővárosomban Budapesten, az "alkotmányünnepi" csattogó
zászlók között; azt hittem, miattam lobogózták föl a várost. Sokan azóta is
föltűnési viszketegségnek vélik determinált földönkívüliségemet, pedig
amolyan Nakonxipán az a világ, amelyben élek. Ezért, hogy vonzódásom a
művészetekhez, "középkori".
Krisztus óta minden művész, gondolkodó, filozófus-esszéista. Nyomasztó
örökség; de próbálom: följegyezni mindazt, ami a gátor tájékán nyilall
és formálódik lassan, csomóvá a torokban.
A szeretet fontosabb mint a mű, illetve az a mű fontos, ami - szeretet.
Részvéttel próbálok szeretni. Ólomnehéz. Terhétől sok ember összeroppan.
Szerelmem, szeretetem, bűntudatom, halottjaimba-olvadásom, halálfélelmem
és szorongásos kitartásom - szenvedélyes.
Predesztinált sorsom ellenére nem nehéz jónak és gyöngének maradnom.
Kosztolányival szólva nem vagyok különb, csak különböző.
Gyermekkorom bármily sötét volt és kegyetlen, valaki szeretett, s ettől ma
úgy fénylik múltam, mint a föltámadás. Gyerek maradtam: nyitott és befelé
forduló, álmélkodó és dühös.
Nem élek. Átderengek a világon. Élőkkel és holtakkal kavargok minden
lapomon, egymást ölelve, ahogy életet ölel a halál.
A Krisztus után a nyolcadik megjelent könyvem. A többi? A többi odafönt. A
"nagy súgások" égi birodalmában. Talán továbbra is rámtalál a kegyelem.
Koppány Zsolt