Előszó

1992-ben a szőnyi Vásártéren, az ókori Brigetio városának területén régészeti feltárások indultak a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókori Régészeti Tanszéke és a komáromi Klapka György Múzeum együttműködésében. A feltárások során előkerült leletanyagot 1995 óta anyagcsoportok szerint, részben állandó, részben pedig időszaki kiállítások keretében mutattuk be: a falfestmények (1995, 1996), házi- és importkerámiák (1996), bronz használati tárgyak és apróleletek (1997), feliratos használati tárgyak és érmek (1999) valamint az állandó kiállításban helyet kapott szarkofágleletek (1999) után a sorban a Komárom/Szőny-Vásártér lelőhelyen feltárt csonteszközök, valamint az azokat előállító illetve javító, feltételezett csontfaragó műhely leletanyagának a bemutatása következik. A Brigetio kincsei c. kiállításban és annak katalógusában helyet kapott csonteszközök, csontból faragott gyöngyök már jól ismertek a Brigetióba látogató közönség és a szakemberek számára; ezúttal a Szőny-Vásártéri ásatás 1992-2000 között feltárt faragott csont leletanyagát (Kat. 1-53.), az 1999-2000. nyarán a szőnyi Vásártéren feltárt, csonteszközöket javító és esetleg faragó római kori műhely leletanyagát (Kat. 54-162.), illetve két szarvasagancsból készült tárgyat (Kat. 163-164.), továbbá a 19. század végi hamisítóműhelyben készített faragott csonteszközöket, valamint hamisított kőfaragványokat szeretnénk bemutatni (Kat. 165-166.). Az összeállítást kiegészíti egy a csontfaragványokkal együtt előkerült kerámialeleteket, valamint a velük kapcsolatos, és messzire mutató kronológiai és kereskedelem-történeti összefüggéseket taglaló tanulmány. Célunk az volt, hogy a római kori csonteszközök tipológiai és kronológiai rendszerezése mellett egyrészt a római kori Brigetio kézműiparába adjunk betekintést, másrészt pedig a két műhely produktumának egymás mellé állításával láthatóvá váljék az előképek és a nyomukban készült hamisítványok formavilága és motívumkincse. A színvonalasan megmunkált ókori csonteszközök formai gazdagsága önmagában is igazolja a 19-20. század fordulóján létrejött csonteszközöket és kőfaragványokat hamisító műhely létét, amely az ókori, római provinciális művészet befogadását és továbbélését, a helybeliekre gyakorolt sajátos hatását jelenti. Bízunk abban, hogy a római kori művészet, iparművészet eme emlékcsoportjának bemutatása tovább erősíti az ókor iránti érdeklődést.

A csonteszközök feldolgozását, rajzos dokumentálását tanítványaim, Bartus Dávid és Pásztókai-Szeőke Judit régészhallgatók és Miklósity Szőke Mihály régész végezték el. Közreműködésüket ezúton is köszönöm. A csontok archaeozoológiai meghatározását és a csonttűk mikroszkópos vizsgálatát Alice Choyke archaeozoológus, a terra sigillata-leletek meghatározását - a kerámialeletekkel együtt - Fényes Gabriella valamint Miklósity Szőke Mihály régészek, PhD-hallgatók végezték. Az érmeket Vida István régészhallgató határozta meg. Munkájukat, a feldolgozásban való részvételüket megköszönöm. A hamisított faragványok jelentős részét a Magyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteménye bocsátotta rendelkezésünkre, szívességükért ezúton mondok köszönetet.

Budapest, 2001. március

Dr. Borhy László régész, egyetemi docens ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszék
a Szőny-Vásártéri ásatások Pro Urbe Komárom-díjas vezetője

Számadó Emese régész, múzeumvezető Klapka György Múzeum, Komárom
a Szőny-Vásártéri ásatások vezetője