Előszó

Az Oktatáskutatási Szakkollégiumnak már voltak korábban előzményei. A Márton Áron Szakkollégiumban 2000 óta folyik szakkollégiumi oktatás a magyarországi tanulmányokat segítő ösztöndíjazási tevékenység kiegészítéseként. A tárgyak többsége a kisebbségek helyzetével, történeti hátterével foglalkozik. Arra törekedtünk, hogy a szomszédos államok területéről érkezett, Magyarországon tanuló hallgatóink minél többet tudjanak a Kárpát-medencéről, és gondolkodjanak el, nézzenek szembe saját helyzetükkel. A Szakkollégiumon belül Elit szakkollégium néven már korábban folyt hasonló tevékenység. Kiemelkedő hallgatóink kutatásokat végeztek, közben pedig szakmai és kutatásmódszertani ismereteket szereztek.

Az utóbbi években csökkent az ösztöndíjasok és a szakkollégisták száma. Megváltoztak a velük szemben támasztott "írott" követelmények és a közvélemény által támasztott elvárások. A hallgatók motivációja is megváltozott. A "politika", a "szakma" és a "közvélemény" egyaránt azzal küszködik, hogy a határon túli magyar fiatalok felsőoktatási tanulmányaival kapcsolatban új prioritásokat és elvárásokat fogalmazzon meg. A szülőföldi, a magyarországi, sőt más európai országok oktatási intézményei egyre inkább versenyeznek a hallgatókért. Ilyen körülmények között, ha akarjuk, ha nem, újra kell gondolni a szakkollégiumi oktatást is. Nem lehet vitás, hogy tevékenységünk egyik pillérjének a tehetséggondozásnak kell lennie!

Ennek a gondolatnak a jegyében kerestük meg az OKM Határon Túli Magyarok Titkárságát, ahonnan nemcsak biztatást, de anyagi támogatást is kaptunk terveink megvalósításához. Az "elit szakkollégium" megszervezésében segített a Balassi Intézet főigazgatója. Az MTA Kisebbségkutató Intézet igazgatóját kértük fel, hogy szakmailag irányítsa a kutatásokat, aki munkatársaival együtt csoportos és egyéni konzultációk formájában segítette munkánkat. Vidéki és budapesti egyetemek oktatóit kértük fel a hallgatók tútori támogatására.

A hallgatók nevében is köszönöm mindenkinek, aki támogatott bennünket a források biztosításával, szakmai, pedagógiai tudásával, lelkesedésével, és segítette ennek a kötetnek a létrejöttét!

Szakkollégiumunk egyik célját a tanulmánykötet megszületésével elérte. Kötetünk azt mutatja, hogy hallgatóinknak legalább egy része (az elitje?) felmérte saját és szülőföldje helyzetét, szembesült a közhelyekkel, az ígéretekkel és az illúziókkal. Következtetéseket vont le, és ezeket a következtetéseket tudományos igénnyel rendszerezni próbálta. Nem az én feladatom, hogy a kötetben szereplő tanulmányok tudományos értékét megítéljem. Az elfogultságom miatt sem tudnám ezt megtenni. Számomra a tanulmányokban megjelenő - gyakran szubjektív - gondolatok a fontosak. A szerzők - magyarok, de külföldi állampolgárok és "peregrinus" diákok - tulajdonképpen saját helyzetüket, a jövőjüket meghatározó társadalmi, oktatási, munkaerő-piaci helyzetet elemezték. Közben tanultak is. Tanulták, hogyan kell kutatni, rendszerezni, következtetéseket levonni. Abban bízom, hogy munkájukból sokat profitálnak ők és társaik is, s talán segíteni tudják a már említett politikai és szakmai döntéshozókat.

A határon túli magyar közösségek életében régi és új gondok tűntek fel. A magyar népesség fogyásának következtében (a Vajdaságban a jugoszláv háború egyik átkos, ezekben az években jelentkező "eredményeként" is) csökken a beiskolázásra váró gyerekek létszáma, veszélybe kerülhetnek a magyar iskolák. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz megnehezítette a kárpátaljai és vajdasági magyarság kapcsolattartását az anyaországgal, a határokon nem könnyű átjutni. Az ottani magyar fiatalok számára már nem feltétlenül a magyarországi tanulás és munkavállalás a legjobb karrierstratégia. A szülők egyre gyakrabban választják az állami nyelven oktató közoktatási intézményeket, mert azokból könnyebb bejutni az állami felsőoktatásba. A magyar iskolák utánpótlásának elvesztése Erdélyben és Felvidéken is fenyeget. Erdély és Felvidék magyar fiataljai előtt nyitva áll Európa is. Kérdés, hogy a nemzet számára elvesznek-e az anyaországi állami és az európai felsőoktatásban tanuló magyar hallgatók. A többségi oktatási nyelv, a más nemzethez tartozó mintaadó korosztályi csoportok, a baráti, szerelmi kapcsolatok ebben a környezetben természetes asszimilációs tényezők.

A határon túli magyar közösségek problémáiról legtöbbet az ezekből a közösségekből származók tudnak. A felsőoktatásban tanuló fiatalok egyszerre látják szűkebb pátriájuk gondjait és a nagyvilág kihívásait. Talán sérül helyenként a kutatótól elvárható objektivitás és elfogulatlanság, azonban vitathatatlan, hogy kutatási eredményeik segítik a kisebbségi magyarság problémáinak megvilágítását.

Ezért szeretném elmondani, hogy reményeim és kollégáim reményei szerint az olvasó a "HATÁRHELYZETEK" I. kötetét tartja a kezében, amely kötetnek szerkesztői, tútorai, szerzői és az Oktatáskutatási Szakkollégiumhoz később csatlakozó hallgatók/oktatók folytatják a munkát.

Fejes István
szakkollégiumi igazgató