Előszó

E könyv megírásának körülbelül harminc évvel ezelőtt fogtam neki.

Mint kezdő tollforgató, többek között gyászjelentések írásával is foglalkoztam. Gondolván, hogy az én időm is eljön egyszer, az "Amerika Hangja" riportereként és tudósítójaként, kevés szabadidőmben, a Kennedy Űrközpont egyik "utánfutó irodájában" nekifogtam saját gyászjelentésem megírásának.

Ebből végül könyv lett. "A Tiszától az Atlanti-óceánig" - ezt a címet gondoltam legtalálóbbnak. Úgy gondolom, ez a könyvcím jelképes összefoglalója életutamnak, annak az életútnak, mely a Tisza-parton fekvő Szegeden kezdődött, ahol először láttam napvilágot, és ami most már több mint bizonyos, az Atlanti-óceán egyik partvárosában, Floridában fog befejeződni.

Szóval az a rövid szöveg, mely eredetileg saját gyászjelentésem lett volna, az idők folyamán több mint háromszáz oldalas könyvvé alakult. Önéletrajz vagy memoár - az olvasó fogja majd eldönteni. A wikipédia meghatározása szerint az emlékirat általában rövidebb terjedelmű önéletrajzi írás, többé-kevésbé választ adva ezen három kérdésre: Ki vagy jelenlegi életedben? Mit jelent számodra az élet? Mik a szándékaid jövőre nézve?

Mivel könyvemet elsősorban az Egyesült Államokban élő szeretteimnek, családomnak és barátaimnak szántam, csupán emlékeimre alapozva, eléggé bőven ismertetem családom történetét és Magyarországon töltött ifjúságom első húsz évét. Szükségét éreztem, hogy részletesen leírjam az Ausztriában és Németországban menekültként töltött évek zajos eseményeit. Az emlékek néha összekuszálódnak az ember agyában, de az események pontosabb felidézésében segített nemrég előkerült naplóm, melyet azokban a zűrös években írtam, amikor menekültként próbáltam a felszínen maradni az európai történelem lélekromboló áradatában.

Könyvem legnagyobb része az "Amerika Hangjánál" fölfele ívelő karrierem harminc évének részletes ecsetelése. Tizenhárom évig a rádió magyar nyelvű részlegének tudósítójaként dolgoztam, azután pedig az űr-missziók tudományos riportere lettem. Különféle témájú, de főleg az orvostudománnyal kapcsolatos riportokat készítettem. A könyvben található tucatnyi kivonat rádióműsoraim hivatalos szövegleírásaiban és a különböző riportok alkalmával készített jegyzeteimben megtalálható.

Az űrkutatással kapcsolatos témákhoz való vonzalmam ismeretes volt a tudományos riporterek körében is. Az Amerika Hangjától való nyugdíjba vonulásom előtt egyik munkatársam megkérdezte, mik a jövőbe irányuló szándékaim. A válaszom ez volt: "Először letelepedek Jupiterben..." "Na, semmi értelme nincs túlozni." - válaszolta mosolyogva a kolléga.

Nyugdíjazás után még közel húsz évig közvetítettem, szabadfutó íróként, főleg a Floridában történt eseményekről. A pihenést gyakran rohangálás váltotta fel, ugyanis többször részt vettem washingtoni, sőt Spanyolországban szervezett gyűléseken, konferenciákon is. Romló egészségi állapotom miatt azonban meg kellett állnom. Most pedig, hogy könyvemet végre befejeztem, utolsó gyönyörűségként el szeretnék még olvasni néhány nyugdíjas korom idejére félretett könyvet.