Előszó

Tisztelt Olvasó!

Rezignáltan gondolok vissza az elmúlt húsz évre. Vers- és kisprózaíróként átéltem életem leggyötrőbb időszakát; hazánk kifosztásának és megaláztatásának szörnyű folyamatát.

Mindezt nagyrészt az MSZP, az SZDSZ, majd az MDF szinte egy életre a "Tisztelt Házba" listán beválasztott képviselői tudták előidézni, saját érdekeiket álságosan képviselve.

Szomorúan, de egyben felháborodottan kellett végigkísérnem egy korábbi hős - és tehetséges nemzet maradvány népének önmagába való fordulását, szebb jövőjükbe vetett hitük az "elit" által való beléjük fojtását.

A posztkommunisták és az ún. neoliberálisok kifosztották, tönkretették az országot. Morális, politikai és gazdasági válságba taszították a magyarságot. Nem részletezem, mivel most már minden magyar érzelmű honfitársam tisztában van a körülményekkel, a kialakult helyzettel. Azzal, hogy csalárd módon vezető helyzetbe került pártok - és a kormány tagjai gyanús körülmények között váltak gazdaggá.

Az egyszerű emberek sokaságától viszont ún. "megszorító csomaggal" elveszik a legszükségesebbre valót is. Ez mindent elárul róluk.

Nekem nincs már bensőmet mardosó vágyam, végre kiegyensúlyozott vagyok.

Meditálva és csendesen szemlélődve várom, hogy beteljesítsem "küldetésemet", reménykedve abban, hogy hazám pár évtized alatt igazi otthont tud nyújtani polgárainak.

Én, mindig hittem egy minden felett állóban,... bárhol bárhogyan is nevezzék.

Autodidakta módon való tanulásommal egyfajta gnosztikus kereszténységet hozva létre magamban. A többi, az csak számomra az emberek által vélt - és tudott akarat terméke.

Az Úr legyen velünk!

Kecskemét, 2009. április 11.
A szerző