
CÍMLAP
A fogyatékosság definíciói Európában
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A JELENTÉSBEN HASZNÁLATOS RÖVIDÍTÉSEK
1. függelék
2. függelék
3. függelék
VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ
I. RÉSZ: BEVEZETÉS ÉS MÓDSZERTAN
1. fejezet: Bevezetés
1.1. A Bizottság tenderdokumentumának háttere
1.2. A társadalmi modell
1.3. A fogyatékosságdefiníciók szociálpolitikai perspektívája
2. fejezet: A kutatás kontextusa és tervezése
2.1. Az említettekkel rokon kutatások
2.2. Kutatási terv
II. RÉSZ: KUTATÁSI EREDMÉNYEK
3. fejezet: Fogyatékosságdefiníciók a szociálpolitikában
3.1. ADL-hez adott támogatás és az önálló életvitel előmozdítása
3.2. Jövedelemfenntartás és jövedelemtámogatás
3.3. Foglalkoztatási intézkedések
4. fejezet: A fogyatékosságfelmérési eljárások elemzése
4.1. A fogyatékosságfelmérési eljárások fajtái
4.2. Felmérési gyakorlat az európai uniós államokban
III. RÉSZ: AZ EURÓPAI UNIÓ FOGYATÉKOSSÁGÜGYI POLITIKÁJA
5. fejezet: Fogyatékosság és diszkrimináció
5.1. Diszkrimináció és egyenlőségfelfogások
5.2. A szűkebb definícióhoz kapcsolódó jogok és érvek
5.3. Diszkriminációellenes definíciók és szociálpolitikai meghatározások
6. fejezet: A fogyatékos személyek mozgásszabadsága
6.1. Tartózkodási jogok
6.2. A juttatások hordozhatósága
6.3. Definíciók, tartózkodási hely és a döntések kölcsönös elismerése
7. fejezet: Összehasonlítható fogyatékosságügyi adatok szolgáltatása
IV. RÉSZ: KÖVETKEZTETÉS
8. fejezet: Következtetés
8.1. A szociálpolitikában alkalmazott fogyatékosságkategóriák
8.2. Szociálpolitikai definíciók és kategóriák
8.3. Kategóriák, identitások és konstrukciók
HIVATKOZÁSOK
FÜGGELÉKEK
1. függelék: A munkaképtelenség felmérése
2. függelék: Definíciók a foglalkoztatási intézkedésekben
3. függelék: A mindennapos tevékenységek támogatásában és a független életvitel előmozdításában alkalmazott definíciók
Előszó
Ez az átfogó tanulmány, amely elemzi és értékeli a fogyatékosság különféle definícióinak a fogyatékos
emberek érdekében hozott intézkedésekre gyakorolt politikai vonzatait, igen nagy jelentőségű azok
számára, akik érdekeltek a fogyatékos embereket szolgáló közös cselekvés jövőjében.
A tanulmány világosan megmutatja, hogy a fogyatékosság tartalmának definíciója különleges hatással
van arra, hogy a kormányzatok és más szervezetek milyennek tekintik a fogyatékos embereket, és
hogyan bánnak velük. Engedtessék meg nekünk, hogy két, európai összefüggésből kiragadott példát
idézzünk: a különféle definíciók jelentős következménnyel járnak a fogyatékos emberek mobilitására,
és arra a képességükre, hogy élni tudjanak az Amszterdami Szerződésben foglalt egyik elemi joggal és
alapvető szabadságjoggal - a mozgásszabadsággal. A szabad mozgáshoz való jog talán még nagyobb
jelentőségre tesz szert a huszonöt tagúvá bővülő Unióban, a nemzeti gazdaságok és a társadalmak
fokozódó globalizációjának körülményei között.
A fogyatékosságot meghatározó definíciók és kritériumok - amelyeket a nemzeti törvények és más
szabályozói szintek rögzítenek - nagymértékben különböznek egymástól a jelenlegi tizenöt tagállamban.
Ez lehet a legnagyobb akadálya a fogyatékosság tárgyában hozott nemzeti döntések kölcsönös
elismerésének, és különösen a speciális szolgáltatásokhoz és eszközökhöz való hozzáférési jogosultságnak.
Így például az Európai Unióban a fogyatékos emberek különleges nehézségekkel találhatják
magukat szemben a szociális biztonság és az európai polgárokat megillető más jogok tekintetében,
amikor egyik tagállamból a másikba költöznek.
A Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága ennek a háttérnek az ismeretében adott megbízást
e tanulmány elkészítésére, és e megbízásnak a Brunel Egyetem kiválóan eleget is tett. Egyrészt a tanulmány
országról országra és juttatásról juttatásra részletes információval szolgál mindazon nemzeti szabályokról
és intézkedésekről, amelyek a fogyatékos embereket érintik, illetve amelyek a fogyatékossággal kapcsolatos
dimenzióval rendelkeznek, ezért kiváló eszközt ad a kutatók kezébe. Másrészt - ami véleményem
szerint még fontosabb - gondolatébresztő összehasonlító elemzést kínál ezekről a szakpolitikai
intézkedésekről és arról, hogy a definíciók miként befolyásolják e szakpolitikai intézkedéseket.
A tanulmány rámutat a fogyatékossággal kapcsolatos "társadalmi modell" egyes korlátaira is. Ez a
"társadalmi modell" sokkal befogadóbban tekint a fogyatékosságra, mint a korábbi "orvosi modell",
mi több, annál jóval nagyobb mértékben ismeri el a fogyatékos emberek "jogait". Mindazonáltal e
"társadalmi modell" nélkülöz bizonyos naprakészséget a fogyatékossággal kapcsolatos intézkedések
legújabb fejleményei terén, különösen, ami a fokozottan személyre szabott megközelítéssel elérhető
eredmények főáramba helyezésének [mainstreaming], fokozott megismertetésének erősödő
tendenciáját illeti.
Ennak az elemzésnek a kulcsfontosságú üzenete az, hogy a közhatóságoknak - európai szinten is -
fontos szerepet kell játszaniuk abban, hogy a társadalmat mindinkább befogadóvá tegyék, nem utolsó
sorban azáltal, hogy megfogalmazzák a fogyatékosság nyitott és befogadó definícióját. Nem fér kétség
ahhoz, hogy a tanulmány jelentős mértékben hozzájárul a Fogyatékosok Európai Évének utófigyeléséhez
azáltal, hogy bemutatja, széles tér nyílik az információcsere és a kölcsönös politikai tanulás
előtt: a tanulmány egyértelműen leszögezi, hogy a fogyatékosság alapkoncepciójával kapcsolatos
zűrzavar és az egyértelműség hiánya a legnagyobb akadály az Európai Unión belül a fogyatékossággal
összefüggő szakpolitikai intézkedések elemzése és értékelése előtt. Továbbá, a definíciók kérdése
döntő fontosságú a fogyatékossággal összefüggő koherens intézkedések kidolgozásához, és annak
megértéséhez is, hogy e sajátos terület fejleményei milyen kölcsönkapcsolatban állnak más, fontos
szakmapolitikai területekkel, amilyen a diszkriminációellenesség, a jövedelemtámogató programok és
a munkaerő-piaci politika egésze.
Jérome Vignon
igazgató
Szociális Védelem és Társadalmi Integráció Igazgatóság