Befejezés

El lehet-e venni négy almából hatot?

Nem. Próbáljuk csak meg.

Igen. Marad mínusz két alma.

A pozitív egész szám fogalmát a környező tárgyak sugallják. A negatív szám absztrakcióját azért vezetjük be, hogy a műveleti szabályok, az összefüggések, egyszerűek és átfogó érvényűek maradhassanak. Ezzel már az olyan elemi dolgok körében is elszakadunk a valóságtól, amilyen egy alma.

Csakhogy az alma egyáltalán nem elemi dolog, és azon kívül, hogy Évát kísértésbe vitte, semmiféle átfogó szerepe nincs a természetben.

Annál inkább van az elektronnak. És ezért nemcsak csodálatos, hanem természetes is, hogy amikor a "két juh meg három juh, az öt juh"-tól a "mínusz egy négyzetgyöke = i"-n keresztül olyan messzire távolodunk, mint a "négyzetesen integrálható függvények tere", akkor egyszer csak szemben találjuk magunkat az elektronnal.

A fizika felszín alatti világában a matematika a megbízható vezető. De ez egy kicsit azt is jelenti, hogy az elektronok éteri muzsikájában a juhok bégetését halljuk. A tér mint pontsokaság, a makroszkopikus testekből merített idealizáció. ψ(x), bár éppen "nem olyan""-ságot fejez ki, mégis erre az idealizált térre támaszkodik. Szinte azt mondhatjuk: a természetmagyarázat cirkulus. A-t a B-vel, B-t az A-val magyarázza. Ez így is van. A tudomány nem az állapítja meg, hogy mi van a természet mögött, hanem, hogy mi van a természetben. Viszonyt tár fel, nem abszolút, nem uralkodik.

Az ősember a mennydörgést vezette vissza magához hasonló lények "idegességére", Galvani az idegműködés mögött kereste a villámot. Szegényebbek lettünk-e?

Könyvünk elején arra vállalkoztunk, hogy megküzdünk a térbeli viselkedés hétfejű sárkányával. Talán nem is tűnik már annyira félelmetesnek. Igaz, hogy minden levágott feje helyett kettő nő (tipikus kvantumjelenség), de ez csak azt jelenti, hogy az anyag megismerésében nincs kietlen végállomás.