Előszó (részlet)

A munkamegosztás elve ma már minden téren érvényesül, ami alkalmat szolgáltat arra, hogy ki-ki a maga körében a lehetőségig tökéletesíthesse magát. Ehhez a gyakorlat gazdag tapasztalatain kívül bizonyos mértékű elméleti tudás is szükséges. Ez utóbbi célnak kívánt szolgálni a székesfőváros tanácsa, mikor 1903-ban az iparostanoncoktatást szakszerűen szervezte. A messze kiható reform nélkülözhetetlenné tette egy elméleti kézikönyvnek használatát szakirányú olvasókönyv alakjában. Így jött létre ez a könyv is.

A nyomdászat egy negyed század munkája folytán igen széles körű, alapos és gazdag irodalommal dicsekedhetik immár magyar nyelven is. Nem csekély volt tehát az én föladatom: megírni egy oly olvasókönyvet, mely e gazdag irodalom mellett eleget tehessen az oktatás céljának is anélkül, hogy fölöslegessé válnék.

A gyakorlati irányú olvasmányok közé fölvettem oly tárgyakat, melyeknek ismerete a munkánál szükséges és hasznos, de amelyeket a gyakorlat közben mégsem lehet megtanulni; fölvettem oly tárgyakat, amelyeknél az elmélet kiegészíti a gyakorlat tapasztalatait A történelmi olvasmányoknál különös gondom volt arra, hogy lehetőleg megértessem, megéreztessem azokat a társadalmi viszonylatokat, amelyek elhatározó hatással voltak a nyomdászat fejlődésére. Igyekeztem megismertetni a letűnt idők alkotásait, hogy megbecsülni tudjuk a maiakat, s belátván azt az óriási haladást, amelyet az emberi szellem egyes tereken tett, nagyobb méltánylással és megnyugvással fogadhassuk a jelen állapotait, s hogy ismervén a multat, megérthessük a jelent, s nagyobb bizalommal tekinthessünk a jövőbe.

Célom az volt, hogy összegyűjtsem azt az anyagot, amely a szakirodalomban szétszórtan jelent meg; hogy hozzáférhetővé tegyek oly adatokat, amelyek csak hosszas utánjárás, fáradságos kutatás után szerezhetők meg; s ha talán sikerült olvasóimban fölkelteni az érdeklődést a nyomdászat multja és jelenje iránt, élénkíteni bennük a vágyat a kultúra fejlődésének ismerése után fokozni a szeretetet és megbecsülést saját szakmájuk iránt, s mind ezzel az önművelés útjára irányítani a napi munka után még megmaradt munkakedvet: akkor bízvást örömmel gondolhatom, hogy nem végeztem hiábavaló munkát.

[...]

Megtettem mindent, amit ez olvasókönyv célja megkívánt, tárgya megengedett s egyéb körülmények lehetővé tettek. Azzal a jó reménységgel bocsátom a nyilvánosság elé, a tanulóifjúság rendelkezésére munkámat, hogy vele a tanoncoktatásnak különösen, a nyomdászok művelődésének általánosságban hasznos szolgálatot tennem sikerült.

A jó szándék minden esetre megvolt!

Budapesten, 1914 május 31-én.
Krasznay István.