Bevezetés

Ez a tanulmány áttekintést ad azokról a regionális változásokról, amelyek 1990-97 között következtek be az oktatás és az oktatáspolitika területi rendszerében. E regionális változások tükrében pedig azokat a térségeket különíti el, amelyek a többitől eltérően "viselkednek", vagyis ahol (oktatás)politikai beavatkozás, távlati fejlesztési stratégia kimunkálása szükséges. Ennek a munkának sürgető adminisztratív-politikai indokai vannak.

Egyik adminisztratív-politikai indoka az országos területfejlesztési koncepció és a vele kapcsolatban hozott országgyűlési határozat. Ez azt mondja ki, hogy a területfejlesztés eredményeit - illetve az azt megalapozó gazdasági, társadalmi folyamatokat, azok alakulását a felelős szaktárcáknak monitorozni és két évente jelenteni kell. Jelen dolgozatunk e munka részét képezi (noha az áttekintés időtávja hosszabb, mint a megjelölt két esztendő).

Másik adminisztratív-politikai indok az ún. európai strukturálisalapokhoz való csatlakozás (területfejlesztési, szociális, közösségi kezdeményezési stb.). Ezekből az alapokból középtávon az Európai Unió kiemelten kívánja támogatni többek között a fejlődésben elmaradt, illetve az ún. monostruktúrás térségek átalakítását. Jelen munka egyúttal hozzájárulás az európai strukturális alapokhoz való csatlakozáshoz a tervezett fejlesztések oktatási-képzési ("humán erőforrás fejlesztés") szükségleteinek föltárásával, megfelelő stratégia javaslásával.

A tanulmány szakmai-tudományos előzményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

Egyfelől az a mintegy két évtizedre visszatekintő kutatói tevékenység, amelyet más-más műhelyekben (MTA Pedagógiai Kutatócsoport, Oktatáskutató Intézet) végeztünk (eredményeinek fölsorolását lásd az irodalomjegyzékben). E tevékenység arra irányult, hogy föltárjuk a mindenkori oktatásfejlesztési koncepciók regionális vonatkozásait, és a területi szükségleteknek megfelelő, regionálisan szükségképp eltérő fejlesztési stratégiák kimunkálását alapozzuk meg.

Másfelől szakmai-tudományos előzménynek tekintjük azokat az utóbbi évtizedben végzett kutatásainkat, amelyek egyrészt egy-egy kisebbségi csoportra irányultak (Forray R. Katalin), másrészt pedig az ún. harmadfokú képzés problematikáját célozták meg (Kozma Tamás). Az ezeket kísérő szakirodalmi föltárás (Radácsi Imre), illetve statisztikai analízis és reprezentáció (Híves Tamás) tette lehetővé, hogy olyan elemzéseket tudjunk elvégezni, amelyekhez folyamatosan szakmai és politikai műhelymunkára van - lett volna és lenne a jövőben - szükség.