Pöltenbergnek feladata teljesítéséhez, mely kiválólag Győr és a Rábavonal megtartását célozta, rendelkezésére állott: saját hadteste és az a 2 zászlóalj, 5 lovas század és 10 löveg, melyeket Klapka még június 16-án Komáromból küldött volt erősbítésére; ezen 19 zászlóalj, 26 lovas század és 64 lövegnyi haderők összege mintegy 12.000 emberre és 44 ágyúra tehető. Ehhez számítva még Kmethynek 5700 emberből és 17 ágyúból álló hadosztályát, kitesz összesen 17.700 embert és 61 ágyút. Ezzel szemben Haynau 28-án 66.000 embert és 290 löveget hozott működésbe.
A megtámadtatás előestéjén Pöltenberg Klapkától, mint a VII. és VIII. hadtestek főparancsnokától, a következő intézkedést vette: „50/op. Kelt Komáromban, 1849. június 27-én délután 6 órakor. A helyváltoztatás következtében, melyet parancsomra ma a Csallóközben a VIII. hadtest végez, a Zichy dandár (2 zászlóalj, 1 osztály Hunyadi-huszár 1/2 üteg 6 fontos) Kolos-Némára jön, egyedül avégett, hogy az összeköttetést a VII. hadtesttel fentartsa, szükség esetében pedig a jobbparti hadsereg erősbítése végett, Gönyőnél hajókon átszálljon … Még egyszer ajánlom a hadteste részére kiadott dispositiót az esetre, ha az ellenség túlerővel törekednék előre, mely is abból áll, hogy ez esetben a Rábavonal és Belváros védelmére kell szorítkozni. De ha Kmethy ezredesnek nem talál sikerülni, az ellenséges megkerülő míveletet erős oldaltámadása által meghiusítani és ha az ellenség már egyszer keresztültörte volna a Rábavonalat: akkor az Ön felállítása – a Belváros megszállva tartása mellett – a Győr mögötti kismegyeri és szabadhegyi magaslatokon van a Dunáig, mely alkalommal egy dandárja szállja meg a Kis- és Nagy-Baráti melletti magaslatokat oldalának födözése végett. De ebben az állásban minden esetre el kell fogadni a csatát, melynek eredménye, az Ön rendelkezésére álló számos lovasságnál fogva, könnyen a mi javunkra dőlhet, csupán arra figyelmeztetem, miszerint az említett állásban balszárnyát és közepét számos lovasság által fedezze. Mindenesetre iparkodjék Kmethy ezredessel egyetértve cselekedni. Harc nélkül ezt az állást csak egészen rendkívüli körülmények esetén szabad feladni. A visszavonulást, ha magát erre rá kell szánnia, vegye, mint a dispositióban meg említve, egy menetre Ácsig; baloldalát egy szinvonalon vele kövesse azon dandár, mely Barátit tartotta; mely is aztán Bőnyön át csatlakozik Ácson a zöméhez. Ha egészségi állapotom változik: holnap személyesen el fogok jönni Győrbe. Magától értető, hogy ha nem túlságos erővel támad az ellenség: akkor a csatát Győr előtt kell elfogadni. Klapka sk. tábornok. (Széljegyzet, Klapka sajátkezű írása): A három vonal, melynek védelmezése az Ön feladatát képezi, a következők: 1. a Rábca, használván az erődítéseket; 2. a Rába, megszállva tartván a belvárost; - és 3. összevont haderőinek a kismegyeri magaslatokon való felállítása egész a Dunáig. Hogy e három vonal közül melyiket kell védelmezni: Ön belátásától s az elébb említett körülményektől függ.
Klapka sk.”
Ezt az intézkedést 28-án reggel a következő követte: „Komárom, június 27-én 1849. éjjeli 1/2 11 órakor. Dispositio 1849. június 28-ikára. Holnap, 28-án délutáni 1 órakor a II. hadtest Ács előtt csatarendben felállítva várni fogja a további intézkedéseket. Ha Ön megtarthatta állását: tessék ezen hadtestet oda utasítani, hogy még Ácsról Gönyőre nyomuljon előre. Ha Ön netalán a körülmények által kényszerítve már visszavonulóban lenne: akkor az (a II. hadtest) Ács és Puszta-Sz.-János fele-útján fog állást foglalni és Önt ott fölvenni. A visszavonulás megtörténte és a II. hadtesthez csatlakozás után a következő felállítás veendő: a Concó patak mögött az Ön jobbszárnya a Dunára támaszkodik, - középhada Ácsot tartja megszállva, mögötte a II. hadtest tartalékban marad Harkály és Csém mellett; balszárnya N.-Igmándnál; lovassága együvé vonva Csémnél táboroz – 3 osztálynak kivételével, melyek az Ön balszárnyán maradjanak. Kmethy ezredest méltóztassék akármily kerülő útakon ezen dispositióról tudósitani azon figyelmeztetéssel, hogy ő visszavonulás esetén Pápának Veszprém irányában vonuljon vissza, de összeköttetését velünk tartsa fönn Kis-Béren át. Ezt a visszavonulást így kívánják a Komáromból utánnyomuló erősbítések, melyek, sajnos, a csapatok nagy kimerültsége miatt nem egészen a központi irodától kiadott disposotióknak megfelelően kaphatták ki rendeltetésüket. A csapatoknak meg kell mondani, hogy ezen visszavonulás csak rövid lesz és mindjárt, amint az erősbítések megérkeznek, ismét támadólag előre fogunk menni. Én magam vagy Győrött leszek, vagy a II. hadtestnél Ácson, hogy azt onnan oda irányíthassam, ahová szükséges, Klapka sk.”
Pöltenberg rendelkezésére álló erejét már június 26-ától kezdve következőleg tartotta készenlétben: a Csallóközben fekvő Révfalut 2 zászlóaljjal, 2 lovas századdal és 8 löveggel szállotta meg; ugyanoly erejű hadoszlop a Szigetkülváros előtt, Kossuth Sándor alezredes pedig 2 zászlóaljjal, 6 lovas századdal és 9 löveggel a Bécsi külváros előtt foglalt állást. A Belvárosban tartalék gyanánt 2 zászlóalj 12 löveggel maradt. Végül pedig, hogy a pápai útról leendő megkerülés ellen biztosítsa magát, Lipthaynak 4 zászlóaljból, 8 lovas századból és 10 lövegből álló hadosztályát a menfői állásban, Győrtől délre helyezte el. Ezekhez az erőkhöz 27-én még a Klapka által Komáromból küldött Straube dandár, 2 zászlóalj 5 lovas századdal és 2 üteggel járult. Kmethy Marcaltőn összpontosította hadosztályát.
A győri állás erősbítésére a hadjárat folyamán a következő sáncok emeltettek: A Rábca balpartján Abdával szemben 2 szöggát (ékerőd) 4 ágyúra, továbbá egy üteg 2 ágyúra és még néhány apróbb sánc a Szigetkülváros bejáratának védelmére, nagyobbára az előtte fekvő Fácán erdő nyugati szegélyén; a Rábca jobbpartján, az esetleges elrombolásra előkészített abdai híd mögött négy szöggát 8 ágyúra; ezek mögött második és az erődítés fővonala gyanánt a Bécsi külváros előtt, a nagy országútat keresztezve, egy összefüggő sáncozat emeltetett vegyest gyalogságra és 12 ágyúra; ennek balszárnya és a Rába között mintegy 2400 lépésnyi tér erődítetlenül hagyatott; dacára ennek az erődítésnek nagysága még mindig nem állott arányban a rendelkezésre álló csapatok gyenge létszámával.
Miután Haynau seregrészeit a Duna jobbpartján összpontosította, nyomban kiadta intézkedését a Győr elleni támadásra, mely lényegében a következőket tartalmazta: az ellenséges állás megkerülésére rendelt III. hadtest zömével már június 27-én Árpásnál, Gerstner jobbszárny dandárával pedig Marcaltőnél kel át a Rába jobbpartjára s előbbi Téthig nyomul előre, utóbbi pedig hadtestének jobboldalát biztosítandó, a lesházai magaslatkon áll fel. Ezen hadtest rendeltetése volt a balszárnyon álló Kmethyt a győri főállástól elvágni. A IV. hadtest 27-én Lébényig (Leyden), elővéde Eneséig nyomul előre. Az említett két hadtest közötti összeköttetés fentartására rendelt Schneider dandárnak ugyane napon Csornáról Bátyok és Szováthig kellett előnyomulnia. Az I. hadtest a tartalék lovas hadosztállyal Barátföldre rendeltetett; elővédje Öttevényig volt előretolandó s végül Panjutin hadosztálya a tüzértartalékkal Mosonynál maradt.
Június 28-án, mint a tulajdonképeni főtámadás napján, a III. hadtestnek Szemerén át Taplán pusztára, Schneider dandárának, miután hajnalban Bodonhelynél a Rábán átkelt, Szarkaváron és Ménfőn át Csanak felé kellett előnyomulnia s itt a Rába-Patona–Koroncón át előre rendelt IV. hadtesttel érintkezésbe lépve, azzal együtt Kis-Megyeren át kellett támadólag fellépnie, hogy az ellenséges állást Szabadhegynél baloldalába fogja. Bechtold lovas hadosztálya a IV. hadtestet követi. Az I. hadtest, miután a többi hadtesteknek kellő térnyerést engedett, Abda ellen indult támadásra és az ellenséget arcban foglalkoztatja. Panjutin hadosztálya a tüzértartalékkal általános tartalék gyanánt Lébényig nyomul előre.
Ezen intézkedés folytán a III. hadtest már 26-án este előretolta a Wolf dandárt elővédül Árpásra, ahol az a gyenge megfigyelő magyar csapatok visszanyomása után éjjel 1 órakor a hidveréshez fogott, mely 27-én reggeli 4 óra 30 percre teljesen elkészült, úgy hogy azon a Schwarzenberg altábornagy megbetegedése folytán báró Moltke altábornagy által vezényelt III. hadtest minden további harc nélkül megkezdhette átkelését s a délután folyamán intézkedésszerűen Téthnél összpontosulhatott.
Pöltenberg a szándékolt árpási átkelésről még idejekorán értesülvén, nehogy nagyobb számú ellenség Kmethy és a győri állás közé ékelhesse be magát, Kupa alezredest még 26-án este a Lipthay hadosztályhoz tartozó 2 zászlóaljjal, 4 lovas századdal és 1 lovas üteggel Téthre rendelte ki, ahova az 27-én reggel 7 órakor be is érkezett. Miután azonban ekkor az osztrákok átkeltek volt Árpásnál, Kupa Szemerére húzódott vissza, ahol Kmethytől elvágott 2 honvéd századot talált és ahova Pöltenberg a 27. és 28-ika közötti éjjel a Lipthay hadosztály fenmaradó részét is kirendelte.
A Marcaltőnek irányított és 2 lovas századdal és 6 löveggel megerősített Gerstner dandár, melyhez Schütte altábornagy hadosztályparancsnok is csatlakozott, az említett helységnél az ott összpontosult Kmethy hadosztályra bukkant, miért is Schütte az átkelést 27-én éjjeli 2 órától kezdve Várkeszinél foganatosíttatta s azután 2 zászlóaljjal a Rába mentén, 3 zászlóaljjal, 2 lovas századdal és 6 löveggel pedig Marcaltő déli szegélye felé támadólag nyomult előre. A császáriak nem várt megjelenése harcrendben Kmethyt úgy látszik kissé zavarba ejtette, mert minden ellenállás megkísérlése nélkül Ihászira vonult vissza, ahol újból állást foglalt és pedig a helység északnyugati kijáratánál a marcaltői országút mentén a tüzérség egy része, ettől jobbra-balra a gyalogság, ennek szárnyain ismét tüzérség állott fel, míg a 6 huszár század a legszélső jobbszárnyat képezte.
Schütte eleinte megelégedett a Rába jobbpartján fekvő magaslatok birtokbavételével, délutánra azonban Kmethy megtámadását határozta el. Ez utóbbinak tüzérsége a délután 4 óra tájban két harcvonalban arctámadáshoz előnyomuló császáriak ellen oly hatásos tüzelést kezdett, hogy azok csakhamar kénytelenek voltak a további előnyomulással felhagyni. E kedvező pillanatot a huszárok arra akarták felhasználni, hogy támadásuk által a fennakadt ellenséget visszavonulásra bírják. Ámde most ennek tüzérsége oly hatásos tüzzel árasztotta el a felvonuló félben levő magyar lovasságot, hogy a Schütte által egyidejüleg előrerendelt 2 század Fiquelmont-dragonyosnak most bekövetkező rohama a huszárok visszaveretésével végződött, kik a tüzérség egy részét is magukkal rántották. Erre aztán Schütte rohamoszlopokba alakult hadosztályával harsány zeneszó mellett újból folytatta az előbb fennakadt támadó előnyomulást, ami csakhamar a magyar gyalogságot is kihozta sodrából. Ennek folytán Kmethy elrendelte a visszavonulást Pápa felé, melyet az ellenség nem igen háborgatott. E szerint a többször említett magyar hadosztály most már el volt vágva Pöltenbergtől, aki a következő napi csatában teljesen magára maradt. Az ütközet befejezése után, mely az osztrákoknak 65 halottjukba és 162 sebesültjükbe került, Schütte este 6 óra tájban Ihászi megszállására adott parancsot.
A többi osztrák seregtestek minden fontosabb incidens nélkül érték el aznap kijelölt menetcéljaikat.
Június 28-án a III. hadtest intézkedésszerűen megkezdte előnyomulását a Wolf dandárral mint elővéddel az élen Szemere felé, ahol Lipthay hadosztályával a helységtől délnyugatra fekvő magaslatokon foglalt állást. Wolf azonnal támadáshoz fogott, melyet a 22. vadászzászlóaljjal és 1/2 üteggel arcban, 1 zászlóaljjal és 2 lovas századdal az egyik és ugyanolyan erejű oszloppal a másik szárny ellen átkarolólag szándékozott végrehajtani. Megfelelő tüzérségi előkészítés után a 22. vadász zászlóalj rohamra indul, mely elől Lipthay a helység szegélyéig vonult vissza; de itt sem sokáig tarthatta magát s így lovasságának és a tüzérség oltalma alatt a Bakony folyás mögé, melynek hidját leromboltatta, a magaslatokra húzódott vissza, ahol újból állást foglalt. Wolf erre tüzérségét a Bakony folyásáig tolta előre, mely ellen 4 század Károlyi-huszár az egyik magyar üteg támogató tüze alatt rohamra indult, ez azonban az osztrák tüzérség és gyalogság tüzén hajtótörést szenvedett, úgy hogy a huszárok eredeti állásukba visszahúzódni kényszerültek. Ezalatt a Bakony folyás hidja a magyarok élénk tüzelése dacára újból elkészült s Wolf ütege át is kelt rajta. Ekkorára már a hadtest zöme is beérkezett volt s miután azonkívül Lipthaynak tudomására jutott, hogy egy erős osztrák hadoszlop, mely Bodonhelynél kelt át a Rábán, Ménfő felé tart, nehogy tehát Kmethy módjára ő is elvágassék a győri állástól, megkezdte visszavonulását Kis-Megyer irányában, miközben huszárjai a chevauxlegers-ekkel ismételten összecsaptak. Az osztrák III. hadtest erre egy időre megállapodott Szemerénél.
Alig ért Lipthay Csanak tájékára, ott újból egy másik ellenséges oszloppal – a Schneider dandárral – gyült meg a baja, mely 5 órakor reggel a Rábán ellenállás nélkül átkelvén, Szarkaváron át Ménfőre vette irányát. Lipthay, hogy ezt, a győri állás oldalát, illetőleg hátát fenyegető ellenséges hadoszlopot további előnyomulásában feltartóztassa, csapatjait Ménfő és Csanak között ismét harcrendbe állította és pedig a gyalogságot a balszárnyon a szőlőmagaslatokon, a lovasságot és tüzérséget pedig e magaslatok és a Rába között. Schneider támadásra határozza el magát s mialatt gyalogsága a szőlőhegyeken át részben Lipthay balszárnyába kerül, addig 6 század császár-dsidás a huszárokra és a magyar lövegekre veti magát, mel utóbbiak közül egyet a hozzátartozó lőszerkocsival együtt hatalmába ejt. Ily körülmények között Lipthay ezt az állását is odahagyni kényszerült, míg Schneider egyelőre Csanaknál helyezkedett el.
Az osztrák IV. hadtest a hidverés szándékával Rába-Patonánál a mocsaras partok miatt felhagyni volt kénytelen s az erről tett jelentésre reggeli 7 órakor Wohlgemuth altábornagy azt a parancsot vette a hadsereg főparancsnokságtól, ahol a III. hadtest győzelmes előnyomulása már ismeretes volt, miszerint hadtestével immár a Rába és Rábca között nyomuljon előre s hátban támadja meg az abdai híd előtti állásban levő magyar csapatokat, a Jablonowski dandárt ellenben a Rába mentén tolja előre, mely alkalmas helyen e folyó jobbpartjára átkelve, a Schneider dandárral lépjen érintkezésbe. Egyidejüleg az I. hadtest parancsot kapott, miszerint a IV. hadtesttel karöltve az abdai átjárót mielőbb birtokába ejteni iparkodjék s azután a hadtest egy részével a Bécsi külváros ellen, a másik résszel pedig a Sziget-külváros ellen nyomuljon előre. Mindkét utóbb említett hadtest számára Győrnek előrelátható bevétele után, Szt.-Ivány környéke jelöltetett ki elérendő cél gyanánt.
Ezen intézkedés folytán a IV. hadtest zöme Lesváron át folytatta előnyomulását s midőn annak elővéde, a Benedek dandár, az abdai hiddal körülbelül egyenlő magasságra jutott, Kossuth, aki gyalogságát az országút mentén, az abdai híd mögött, tüzérségét és lovasságát pedig ettől délre vonultatta fel,[1] megkezdte a tüzelést ellene. Erre Benedek is előrerendelte két ütegét, lovassága pedig rohamhoz fejlődött; azonban még mielőtt ez bekövetkezett volna, a magyarok odahagyva előretolt állásukat, a Bécsi külváros előtti főállásukba húzódtak vissza.
Ezalatt az osztrák I. hadtest feladatának keresztülvitele is lényegesen megkönnyebbült. E hadtest elővéde, a 4 gyalog, 1 1/2 vadász zászlóaljból, 2 lovas századból és 3 1/2 ütegből álló Bianchi dandár, reggel 9 órakor indult el Barátföldről Öttevény felé, ahol a dandár szélesebb alakzatba ment át, még pedig akként, hogy jobboldal oszlop gyanánt a IV. hadtesttel való összeköttetés fentartása végett 2 zászlóalj, baloldal oszlop gyanánt pedig Haloy őrnagy alatt 1 1/2 zászlóalj, 1/2 lovas század és 1/2 üteg a Kis-Duna mentén rendeltetett ki, hogy a 3 zászlóaljból, 2 vadász és 2 lovas századból, továbbá 1 ütegből álló és a Szigetközben Dunaszegből délelőtt 11 órakor Zámolyon és Ujfalun át Révfalu felé induló Reischach dandárral állítsa helyre az összeköttetést. A Bianchi dandár zömét az öttevényi úton az 5 zászlóaljból, 2 gyalog századból és 1 ütegből álló Sartori dandár, nemkülönben a hadtest tartalék-tüzérsége követte.
Az összes erők csoportosítása ez idő tájt – körülbelül déli 12 órakor – a csataterven látható.
Mihelyt a Bianchi dandár oszlopélei láthatóvá lettek, az abdai híd magyar védőrsége azonnal megkezdte azok ellen a tüzelést. Kevéssel ezelőtt jelent meg Görgey is a csatatéren, hogy az általános helyzetről áttekintést nyerve, Pöltenberggel a további teendők iránt értekezzék. Megállapodásuk szerint Pöltenbergnek továbbra is Győr védősáncait kellett tartania, míg Görgey Ménfőre sietett, hogy ott a vezetést személyesen átvegye.
Pöltenberg ehhez képest és már arra való tekintettel is, hogy a Benedek dandár már majdnem az abdai híd védőrségének hátában állott, ez utóbbi parancsnokának meghagyta, hogy mihelyt a császáriak ellene felfejlődtek, a hidat gyújtsa fel és szintén az erődített főállásba húzódjék vissza.
Ezalatt Schlich altábornagy Liechtenstein altábornagy hadosztályparancsnoknak rendeletet küldött, miszerint a Bianchi dandár csapatjaival, kivévén az abdai híd előtt hagyandó 6. vadászzászlóaljat és 9 löveget, a Fácánoson át Győrsziget felé vegyen irányt, míg ellenben az említett vadászzászlóalj a Sartori dandárral, a délután 3 óráig újból helyre állított hidon át az országút mentén volt előnyomulandó.
Ily körülmények között Wohlgemuth altábornagy Schlickkel egyetértőleg, aki mint rangidősebb, a Rába és Rábca között fellépő összes osztrák csapatok felett a főparancsnokságot átvette, délután 1/24 óra körül a Benedek dandárnak jobbra eltolását s egész hadtestének a csataterven látható módon való harchoz fejlődését rendelte el.
Erre az egész vonalon megindult a döntő küzdelem; a magyarok csekély létszámuk dacára jó ideig igen vitézül védelmezték állásaikat, sőt Kossuth alezredes a balszárnyon összegyűjtött összes lovassággal támadó ellenlökemet is szándékozott intézni a császári IV. hadtest jobbszárnya ellen. Ekkorára azonban már Schlick is felvonultatta volt lovasságának zömét a jobbszárnyon, úgy hogy annak 1. harcvonalába a Benedek dandár lovas ezrede, 2. harcvonalába pedig a Lederer dandár került. Ezen ellenrohamra induló nagy lovassági tömeg csakhamar oldalba fogta a huszárokat s így azok a döntő összeütközés elől kitérve, újból visszahúzódtak a gyalogsággal egy vonalba.
Időközben Schlick a III. és IV. hadtest tüzérségéből egy 42 lövegből álló tüzértömeget alakított s azt félkör alakban, a védősáncok balszárnyát átkarolólag, vonultatta fel. E tüzértömeg majdnem egy óra hosszáig folytatott tüzének következménye lőn, hogy 4 magyar lőszerszekér a levegőbe röpíttetett, a kereszttüzbe fogott sáncok védőrsége pedig érzékeny veszteséget szenvedett.
Miután időközben a Bianchi dandár a Szigetkülvárosba, Reischach pedig Révfaluba nyomult be, Kossuth alezredes kénytelen volt a védősáncokat odahagyni s a tüzérség visszavonulásának fedezésére az eltorlaszolt Bécsi külváros bejáratait szállotta meg.
Ekkor már különben Pöltenberg megkapta volt Görgey parancsát, hogy Győrből azonnal vonuljon ki, miután ez utóbbi útközben megtudta, hogy Lipthay a ménfői, illetőleg a csanaki állás odahagyása után Szabadhegy alá vonult vissza.
Ehhez képest Pöltenberg kevéssel 4 óra után kiadta a parancsot a visszavonulásra, mely a Győrnél állott csapatok által a gönyői országút mentén, Lipthay hadosztálya által pedig, melynél este 6 óra felé Klapka is beérkezett, Sz.-Iványon át volt Ácsra végrehajtandó. A visszavonulást maga Görgey fedezte a lovasság nagy részével és 1 üteggel, melynek végrehajtása közben a Bianchi dandárral üldözésre kirendelt Liechtenstein, illetőleg a gönyői úton előnyomuló Wallmoden hadosztály ellen ismételten állást foglalt és huszárjait egy ízben személyesen támadásra is vezette.
Ezalatt a többi császári csapatok s ezek között a Benedek dandár Ő Felségével az élén, bevonultak Győrbe és azt további ellenállás nélkül hatalmukba ejtették. Az utóbb említett dandár éjjelre is megmaradt a városban, míg a IV. hadtest többi része este felé a szabadhegyi magaslatokra vonult. Az I. hadtest Wallmoden hadosztálya Gönyő előtt, Liechtenstein pedig a Bianchi dandárral Szt.-Iványnál ütött tábort. Schneider dandára még az éj folyamán a Mészáros úton Eörkényig nyomult előre s itt újból az I. hadtest kötelékébe lépett. A III. hadtest parancsnoka, Moltke altábornagy egy gyengébb különítménnyel a Győr felé visszavonuló Lipthayt üldöztette, a hadtest zömével pedig jobbra letérve, Tenyőnél vonult éji nyugalomra; a Gerstner dandár Ihászi mellől Gyarmathra vonatott. Végül a harcba sem került seregrészek közül Bechtold lovas hadosztálya Szabadhegytől északra, Panjutin hadosztálya pedig a tüzértartalékkal Szabadhegy és Győr között ütött tábort.
A Győr melléki harcokban, tehát június 27-én és 28-án szenvedett veszteségek következőleg vannak feljegyezve: Az osztrák IV. és az I. hadtestnél, ez utóbbinak Schneider dandárát leszámítva: halottakban 6 ember, sebesültekben 1 tiszt és 24 ember; összesen 1 tiszt, 30 ember és 36 ló; a III. hadtestnél, a Schneider dandárt is hozzászámítva, halottakban: 1 tiszt és 74 főnyi legénység, sebesültekben 7 tiszt és 181 főnyi legénység; összesen 8 tiszt, 255 fő és 42 ló, miből egymagára az Ihászinál arctámadást végrehajtó Gerstner dandárra 6 tiszt és 221 főnyi legénység esik. Az összes veszteség tehát: 9 tiszt, 286 főnyi legénység és 78 ló.
A magyar VII. hadtest vesztesége halottakban: 2 tiszt és 31 ember; sebesültekben 2 tiszt és 75 ember; eltüntekben 1 tiszt és 372 ember, mely utóbbiak nagyobb része később újból előkerült; az összes veszteség tehát 5 tiszt, 478 ember és 56 ló. A Kmethy hadosztály vesztesége ismeretlen.
[1] Lásd a csatatervet.