Bevezető gondolatok

"Horthy Miklós katonája vagyok..."

Az így kezdődő dalocskát gyermekkoromban mind daloltuk - majd sokan elfelejtették. Nemrégiben írta a kormányzóhelyettes özvegye, hogy apósa holmiját valamely múzeumunkban leadta és ott feltűnt egy igen segítőkész öreg munkás. Amikor köszönte szívességét, a vén hadfi csendesen mondta: én is az ő katonája voltam.

Az Ő katonája - de még özvegye s gyermeke is - az utóbbi évtizedek rongylabdája volt. Ha ma bemegyek egy ragyogó nagy budapesti könyvpalotába, a "történelem" feliratú polcról Hitler legalább négy-öt, díszes kivitelű könyv címlapjáról néz rám dühösen. Ha Horthyval foglalkozó könyv iránt érdeklődöm, akkor tétován keresgélnek a nyilvántartásban, majd ajánlanak más boltot, ahol talán árulnak ilyesmit.

Naponta jön a hír, hogy egy nemrég épült iskola, vagy óvoda összeomlik, beszakad, életveszélyessé válik. Gróf Klebelsberg Kunó idején épült sokezer iskola máig ragyogóan áll - még az Alföld tanyavilágában is - legfeljebb ma már nem iskola működik benne.

Kötetünk anyagát adó két rendezvényünkön megkezdtük a kor tudományos feldolgozását. A második összejövetel helyi rendezését, kezdeményezésére a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre bíztuk. A kezdés előtt néhány nappal kitiltottak onnan bennünket, 2010. októberében. Akkor volt éppen tízéves a kettőnk között kötött együttműködési szerződésünk. Az utolsó pillanatban új helyszínt kellett találjunk. Dolgozatukat csak egyesületünk tagjai adták le, így kötetünkben csak az szerepel.

Még mindég sok a kérdés és még mindég kevés a válasz. Legyőzöttek vagyunk és talán még mindég nem született meg a mi Münchausen bárónk, aki kiránt bennünket a mocsárból - de lovastól!

Ha Isten segít, folytatjuk munkánkat.

Budapest-Zürich, 2011. jégbontó hava.

Csihák György