Előszó

Háborús emlékjelekkel kezdetben csupán érintőlegesen foglalkoztam, mégpedig a temetkezési szokásokkal és temetőkkel kapcsolatos írásaimban tettem említést ezekről. Elsősorban arra figyeltem akkor, miként örökítették meg a háborús áldozatok emlékét a különféle temetői sírjeleken. Az évek során aztán egyre több ilyen, utamba kerülő objektumot fényképeztem le, a témával azonban továbbra sem szándékoztam behatóbban foglalkozni. Amikor viszont 2006-ban meghívást kaptam Ausztriába, a Kisemlékkutatók 16. Nemzetközi Konferenciájára, úgy döntöttem, a Dél-Szlovákiában állított, a két világégéshez kötődő emlékjeleket mutatom majd be. Mivel a tervbe vett előadáshoz kiegészítő gyűjtésre volt szükség, egyre jobban beleástam magam a témába. Menet közben rá kellett jönnöm, menynyivel szerteágazóbb és gazdagabb téma ez, mint ahogy azt eredetileg feltételeztem. Az akarva-akaratlan összegyűlt adathalmaz aztán már szinte önmaga kívánta a folyamatos bővítést. Ezért aztán más témák kutatása során (mellett), lehetőség szerint tovább gyűjtöttem a háborús emlékjelekre vonatkozó adatokat, elsősorban a korabeli sajtóból. Az utamba kerülő objektumokat módszeresen lefényképeztem, valamint a világhálónak köszönhetően is sok hasznos információhoz jutottam. Az 1989-es rendszerváltás óta számos dél-szlovákiai helytörténeti kiadvány jelent meg. Noha ezek színvonala nagyon ingadozó, mégis fontos források, sok adalékot találtam bennük a háborús emlékjelekkel kapcsolatban is. Így állt össze az az adatmennyiség, amelyet - bizonyos fokú feldolgozás után - már érdemesnek látszott közre is adni. Ezt az "első közlemény"-t tartja most kezében a Kedves Olvasó. Az összegyűjtött képanyag és más - elsősorban a sajtóból származó - források válogatása, illetve a kötet írása során egy komplex kép kialakítására, megrajzolására törekedtem. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy az általam felvázolt kép korántsem tekinthető teljesnek, bizonyára sok fontos szempont elkerülhette a figyelmemet, s kisebb-nagyobb hangsúlyeltolódások is előfordulhatnak egy-egy emlékjeltípus, illetve korszak javára vagy kárára. Bevallom, ma már sokkal célszerűbbnek vélem egy-egy adott korszak alapos feltárását, de azt is egy kisebb régió vagy egy konkrét település viszonylatában tenném.

Terjedelmi okokból kimaradt a kötetből a katona- és hadifogoly-temetők, illetve az elesettek temetői sírjeleinek részletezőbb bemutatása. Mivel ezeknek az emlékjeleknek néprajzi szempontú bemutatásához szorosan kapcsolódnak a katonatemetések a hátországban és a csatatereken egyaránt, a téma kibontása szétfeszítette volna e kötet kereteit. Ezért döntöttem úgy, hogy a téma komplex bemutatására a közeljövőben még visszatérek. Terveim szerint ekkor közlöm majd az emlékjelekhez kapcsolódó rítusok, programok és beszédek már most a rendelkezésemre álló dokumentumait, illetve azok elemzését. A háborús emlékjelekkel kapcsolatos részletesebb elméleti összefoglalás ugyancsak ekkorra marad. A sajtó tanulmányozása során az is kiderült számomra, hogy a néprajztudomány módszereivel is vizsgálható háború jelei kategóriát szinte a végtelenségig bővíthetnénk. Az emlékezés és emlékeztetés emlékjelein túl ide sorolhatjuk például a különféle jótékony célból árusított tárgyakat (az első világháború idején például a szövetségi hűség gyűrűjét, a magyar talizmánt, az időreform naptárát stb.), az első világháború idején tevékenykedő harctéri festők alkotásait, a katonák által a fronton készített különféle emlék- és használati tárgyakat stb. Tanulságos lenne például (hogy egy szélsőséges példát hozzak) a Dörmögő Dömötör című gyermeklap első világháború idején megjelent évfolyamainak áttekintése és elemzése. A szerkesztők a lap címadó mackóját is végigutaztatták a fronton, aki rendszeresen beszámolt olvasóinak az ott látottakról írásban és képekben egyaránt. Nem folytatom a sort, hiszen végtelen sok vonatkozása, "jele" van mindkét világháborúnak. Az önkényesen kiemelt témák vázlatos bemutatásával csupán érzékeltetni szerettem volna milyen szélesen értelmezhető és kutatható jeleket hagyott hátra a két háború, s hogy a néprajztudomány művelői számára (is) milyen sok témával kecsegtet. Munkámmal egyben azt is szerettem volna bizonyítani, hogy a korabeli sajtóforrások alapján milyen sok szempontból és milyen részletesen mutatható be egy-egy problémakör, s milyen végtelen lehetőségek rejlenek ennek a forráscsoportnak a kiaknázásban.

Ezek feltárása sok adalékkal gazdagíthatja, esetleg részben módosíthatja a kutatott területtel kapcsolatos eddigi képet néprajzi, kultúrtörténeti és egyéb vonatkozásban is. A részben már összegyűjtött anyag alapján több téma feldolgozását is tervezem a közeli-távolabbi jövőben. Az 1916-os román betörést követően a mai Szlovákia területére érkezett erdélyi menekültekkel kapcsolatos korabeli sajtóhírek és a témához kapcsolódó, szintén a sajtóban megjelent szöveges folklóranyag már összegzésre és publikálásra vár. Károly király gyermeknyaraltatási akciója 1918-ban, az oroszok által feldúlt kárpáti falvak újjáépítése céljából meghirdetett országos mozgalom, valamint a jótékony célból árusított különböző tárgyak, amulettek szerepének bemutatását szintén tervezem.

Befejezésül köszönetemet szeretném kifejezni az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíj Programjának, a kutatáshoz nyújtott támogatásért. Ugyancsak köszönettel tartozom a Magyar Tudományos Akadémia Domus Hungarica programja által nyújtott segítségért. Bár ez utóbbinál konkrétan nem pályáztam erre a témára, azonban más témák kutatására elnyert ösztöndíjaim során lehetőségem adódott a párhuzamos adatgyűjtésre a budapesti könyvtárak hírlapgyűjteményeiben. Végül, de nem utolsó sorban megköszönöm családom azon megértő támogatását, amit e kötet "megszül(et)ése" közben tanúsított...

Bízva abban, hogy kötetemmel talán sikerült a háborúhoz kapcsolódó jelenségek és tárgyi emlékek kutatására ráirányítanom a figyelmet, talán remélhetjük, hogy a közeljövőben akár regionális vagy lokális keretekben újabb kutatások is megvalósulnak, s ezek alapján egy sokkal plasztikusabb képet kaphatunk majd a világháborúk emlékjeleiről, s e két világégéshez kapcsolódó egyéb - ma még kevésbé ismert - történésekről is.

Keszegfalva, 2010. augusztus 10.
L. Juhász Ilona