tartalma egészen addig, ameddig újra megsemmisül. S, ha a jövő rendelkezni fog olyan, ma még csodának számító „Hightech” eszközökkel, amelyek végig fogják kísérni az Űrben végbemenő összes változást. Ugyan úgy, ahogyan ma fényképpel, filmmel, videóval, stb., mi is rögzíteni tudjuk azt, ahogyan idősödünk, az is be fog bizonyosulni, hogy a megvalósulási pillanattól, napjainkig az Űrben minden milyen változó folyamat alatt zajlik. Ezen kívül még az is, hogy amikor meghalunk, az az energia, amit léleknek nevezünk, ami életünk idején kívülről tapad védőn a testhez, de ha leválik róla, utána a pillanat nano ideje alatt kerül bele az egyik űri Fekete Lyukba, mert csak onnan kerülhet ki az Univerzumból, a Világegyetemünkön túli dimenzióba, Isten energiáiba, vagy a Sátán energiahálójába. Újra megismétlem, azon lelkek, amelyek Isten energiáiba kerülnek, egy másik energiafolyamat által a TEREMTŐ energiáiban kötnek ki. Akik a Sátán energiahálójába azok megsemmisülnek. Az „összes űrt magába foglaló régióban” nemcsak a

különböző univerzumokban lévő lélekenergiákkal is hasonló folyamat megy végbe. Hanem azon űrök is, amelyek betöltötték feladatukat, belekerülnek egy azon túli Fekete Lyukba, hogy ez által a kijelölt Bugyrába kerülhessen. Mert akár a lelkek, a megsemmisülésre ítélt űrök is, csak a saját „BUGYRÁBAN” válhat újra olyan összetétellé, hogy megint az Ősforrás fényes sugarába kerüljön. Ezt Énok is elénk tárja az „Ítélet Csarnoka” írásában: – Innen más helyre mentem, és egy magas hegyet láttam, amely csupa szikla volt. A hegy belsejében négy üres, mély, széles, és sima „barlangszerű” tér volt. Négy közül három sötét, egy pedig világos és ennek közepén forrás fakadt. Énok pedig így szólt: Milyen simák ezek a barlangok, milyen mélyek és milyen barátságtalanok. Az egyik szellemi lény, aki Énokot vezette, azt mondta: Ezek a nagy üres csarnokok azért vannak, hogy az elköltözöttek lelkei, amikor a teremtői energiákban kiadták magukból energiáikat utána az erre kijelölt egyik Fehér Korong által a nagy csarnokba kerülhessenek.