Magyar Elektronikus Könyvtár

CÍMLAP

A magyar irodalom története

TARTALOM, ELŐSZÓ

Tartalom

ELSŐ KÖTET
A LEGRÉGIBB IDŐKTŐL BESSENYEI FELLÉPTEIG

Előszó
Irodalmunk és irodalomtörténetünk.

KÖZÉPKOR ÉS RENAISSANCE - MONDÁK ÉS KÓDEXEK KORA

1. A magyar nemzet őskora.
2. A magyar nyelv eredete.
3. A pogány kori költészet emlékei.
4. A magyarság az Árpádok korában.
5. A királymondák és az énekmondók.
6. Legrégibb nyelvemlékeink.
7. A csúcsíves stíl kora és a renaissance.
8. Janus Pannonius és a humanisták.
9. Középkori könyvtáraink és a Corvina.
10. Középkori költészetünk.
11. A kódexek mint nyelvemlékek.
12. A krónikák. Marczali Henriktől

VALLÁSI ÉS NEMZETI HARCOK KORA - PROTESTÁNS KOR, ANTIREFORMÁCIÓ KORA, NEMZETIETLEN KOR

13. A protestáns kor áttekintése.
14. A könyvnyomtatás kezdete Magyarországon.
15. Vallásos irodalom.
16. Humanista hagyományok a XVI. században.
17. A XVI. század történetirodalma.
18. A magyar jog és a Hármaskönyv. Hajnik Imrétől

MÁSODIK KÖTET
BESSENYEY FELLÉPTÉTŐL A KIEGYEZÉSIG
1772-1867.

AZ IRODALMI MEGÚJHODÁS KORA

39. A megújhodás.
40. Bessenyei és társai.
41. Franciások itthon.
42. A deákosak Virág Benedekig.
43. Dugonics András.
44. Horváth Ádám és Gvadányi József.
45. Debrecen írói és irodalmi élete.
46. Az egyeztető irány.
47. Csokonai Vitéz Mihály.
48. Kármán József.
49. Révai Miklós és a korabeli nyelvtudomány.
50. Kazinczy Ferenc.
51. A nyelvújítás története.
52. Kazinczy költői iskolája.
53. Kölcsey Ferencz.
54. Kisfaludy Sándor.
55. Berzsenyi Dániel.
56. A felvilágosodás irodalma.
57. Tudományos irodalmunk.
58. A nemzeti játékszín története 1837-ig.

A NEMZETI IRODALOM KIFEJLŐDÉSE. REFORM-KOR

59. Széchenyi kora.
60. A Magyar Tudós Társaság.
61. Gróf Széchenyi István, mint író.
62. Kisfaludy Károly.
63. Katona József.
64. Kisfaludy Károly iskolája.
65. Vörösmarty Mihály.
66. A klasszikai eposz mívelői.
67. Bajza József és az Athenaeum köre.
68. Kazinczy utóda: Toldy Ferenc.
69. A nemzeti színház története 1867-ig.
70. Vajda és Kúthy.
71. Jósika Miklós.
72. Eötvös József.
73. Kemény Zsigmond.
74. A magyar népköltészet és gyűjtői.
75. Tompa Mihály.
76. Petőfi Sándor.
77. Arany János.
78. Szigligeti és társai.
79. Kossuth Lajos mint szónok és író.
80. A forradalom költészetéről 1848-49-ben.

A MAGYAR IRODALOM A SZABADSÁGHARC UTÁN

81. A forradalom után.
82. Deák Ferenc mint író.
83. A magyar líra a forradalom után.
84. Jókai Mór és a regény.
85. Az Ember Tragédiája.
86. A dráma a forradalom után.
87. A műfordítás története 1830-1867.
88. Az újabbkori magyar történetírás.
89. A magyar nyelv és műszellem buvárai.

Előszó

Három éve múlt, hogy Emich Gusztáv úr, az Athenaeum igazgatója, azt a tervét közölte velem, hogy irodalmunk történetéről egy nagyobb, illusztrált munkát óhajtana közrebocsátani a mívelt nagy közönség számára. Ilyen könyv hiányát nemcsak irodalmunk érzi, de megérzik az olvasó közönségünkön is, melynek irodalmi míveltsége és ízlése csak igen vékony és szakadozó szálakkal van a magyar szellem történeti fejlődésével kapcsolatban. Így egész mívelődésünknek nagy szüksége van arra, a mi az akkor tervezett s immár befejezett vállalatnak célja: irodalmunk ismeretének, szeretetének, ápolásának terjedésére és erősödésére. Még pedig történeti alapon való erősödésére, a melyen állunk s a mely haladásunkat is biztosítja. A magyar szellem története és hősei: nemzeti erősségünk és iskolánk.

A tervezett vállalatnak úgy a magyar iskola, mint egész közmíveltségünk szempontjából való fontosságáról meg levén győződve, szívesen vállalkoztam vezetésére s még 1892. májusában kidolgoztam tervrajzát, mely e két kötettel immár valósulást ért. A könyvet a magyar irodalomtörténet munkásainak egy nagyobb társasága írta, szám szerint 41-en. Így egyfelől minden egyes cikk oly szakember tollából kerülvén, kinek az illető tárgy sajátlagos tanúlmányai körébe esik, ez a mód megbízhatóság és alaposság tekintetében is biztosítékot nyújt. Más felől, kiváló írók közreműködése által, a munka érdekes és becses emléke irodalomtörténetirásunk jelen állásának. Tisztában voltam a nehézségekkel, melyekkel e terv alapján a vállalatnak meg kell küzdenie, sőt a vele járó bajok kikerűlhetetlenségével is. Utólag is látom, hogy az egyes cikkek terjedelmében, sőt némileg a felfogásban is mutatkoznak egyenetlenségek, melyeken a szerkesztőségnek segítenie bajos vagy épen lehetetlen volt. De most is meg vagyok győződve róla, hogy az előnyök, melyeket a munka épen ilyetén módon készültének köszön, sokkal nagyobbak, hogy sem a méltányos bírálattól némi elnézést ne remélhetnénk addig is, míg módunk lesz, talán újabb kiadásokban, hovatovább egyöntetűbbé alakítani.

A munkatársak mindegyike buzgón igyekezett a legjobbat adni, a mit a vállalat céljához képest adhatott. Mély köszönetet kell mondanom mindnyájoknak, de legelső sorban a segédszerkesztőnek, dr. Badics Ferenc úrnak. Ha könyvünk számot tarthat némi elismerésre, úgy ez legelső sorban az ő önzetlen ügyszeretetének, fáradhatatlan buzgalmának és alapos szakkészültségének köszönhető.

És most bocsássuk útjára könyvünket. Hintse a magyar érzés, magyar tudás, magyar ízlés magvait. Vegyen részt ő is, bármily szerény mértékben, a vetésnek abban a nagy munkájában, melynek terméséül a magyar nemzeti míveltséget reméljük.

Budapesten, 1895. október 16.
Beöthy Zsolt.