Bevezetés (részlet)

[...]

A hátrányos szociális helyzetű gyerekek és ezen belül a cigány gyerekek oktatásának fontosságát a rendszerváltás utáni kormányok mindegyike elismerte. A 90-es évek elejétől kiemelt költségvetési támogatást kaptak a kistelepülési általános iskolák (amelyekbe köztudottan sok cigány gyerek jár, majd bevezették az un. etnikai fejkvótát és 1996-tól a cigány gyerekek felzárkóztatását segíteni hivatott speciális támogatás is járt az iskoláknak.

Ezek a kormányzati törekvések azonban nem voltak képesek eléggé ellensúlyozni sem a cigány családok romló szociális helyzetéből és a lakóhelyi adottságokból (kistelepülések, depressziós térségek) származó iskoláztatási hátrányokat, sem a többségi társadalmi környezet előítéletes magatartását. A fokozatosan javuló iskoláztatási adatok ellenére a 90-es évek második felében a cigány kisebbség érdekvédelmi szervezetei egyre erőteljesebben bírálták a közoktatási rendszert a cigány gyerekeket ért diszkriminációk és az intézmények szintjén megnyilvánuló szegregációs törekvések miatt.

Kutatásunk legfontosabb célja az volt, hogy valóságos képet adjunk a cigány gyerekek oktatásának körülményeiről, tisztázzuk, hogy milyen mértékben jellemző a cigány gyerekek iskolai elkülönítése (szegregációja), és ez milyen ideológiákkal és módszerekkel történik. Ugyancsak a kutatás céljai közé tartozott annak feltárása, hogy milyen eredménnyel készíti fel az általános iskola a cigány tanulókat a középfokú továbbtanulásra és milyen aspirációik vannak a cigány szülőknek gyerekeik iskoláztatását illetően.