Bevezetés

A közoktatás modernizációs folyamatának lényeges elemévé vált az iskolák informatikai fejlesztése, bekapcsolása az elektronikus kommunikációs hálózatba, és a korszerű technikai eszközöknek a képzés folyamatába történő beillesztése. Az Oktatási Minisztérium és az MTA Pedagógiai Bizottsága által pályázati keretek között támogatott kutatás 1999-ben kezdődött, és arra kereste a választ, hogy milyen módon használják a számítógépeket az iskola életének szervezésében és az oktatásban, hogy lehetővé teszi-e a tanárok felkészültsége a számítógépek munka-eszközként történő alkalmazását.

Az iskolák számítógépekkel történő felszerelése, a számítástechnikai kultúra megalapozása az elmúlt évtizedek során két fejlesztési hullámban zajlott. A 80-as években - az ún. első iskola-számítógépesítés során - az iskoláknak a számítógépes kultúra széles körben való terjesztésében játszott szerepét hangsúlyozták. Az oktatást - részben a kész programok hiánya miatt - a programozás-centrikusság jellemezte. A témakörben alig készült társadalomtudományi jellegű kutatás. Az általunk ismert elemzés a tanároknak a számítógéppel kapcsolatos attitűdjére helyezte a hangsúlyt, mint olyan tényezőre, amely döntően befolyásolhatja az új eszköz terjedését, vagy éppen útját állhatja annak, hogy az megjelenjen az oktatásban. Az akkori adatfelvétel a számítógépek térnyerésével szembeni érzékelhető tartózkodást regisztrált a tanárok körében. (Csákó, 1989 és 1999)

A 90-es évekre a helyzet alapvetően megváltozott. Az oktatási intézmények számára nem eldöntendő kérdés már, hogy szükség van-e ennek a mindennapi életben széles körben elterjedt technikának a használatára. Az informatika, a számítástechnika tantárggyá vált, a kötelező közös ismeretanyag részévé. Oktatása ma döntően a felhasználói programok alkalmazásának megismertetését tekinti céljának. A tanárok döntő többsége elfogadta, hogy ennek az eszköznek meg kell jelennie az iskolában, a számítógép használatához való viszony fokozatosan átalakult. Tapasztalataink szerint az "ellenzők" ma már törpe kisebbséget alkotnak, a tartózkodás feloldódott, és azok, akik valamilyen ok miatt nem tudják használni ezt az eszközt, többnyire "külső tényezőkre" hivatkoznak (idő és géphiány). Ma széles körben jellemzőnek mondható, hogy az iskolában dolgozók a tárgyi feltételek hiányát látják az intenzívebb felhasználás legfőbb akadályának. A számítógépek használatában a 90-es években a legjelentősebb fordulatot az hozta, hogy a gép munkaeszközzé, s emellett Iskolai szinten ez az egyedi eszközök rendszerbe szervezését, belső és külső hálózatba kapcsolását jelentette, ami újfajta szakértelem igénybevételét is szükségessé teszi. Az iskolai alkalmazások területén egyre inkább előtérbe kerül a számítógépeknek a hagyományos oktatási folyamatba történő integrálása, a tanulástámogató funkció keresése.

Az iskolákban szerzett tapasztalatok szerint a számítástechnika oktatási környezetben történő alkalmazásának mikéntje és hatékonysága azon a kényes egyensúlyon múlik, ami a felszereltség, és az eszközök működtetéséhez szükséges tudás között létrejön. Az is egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy mindkét vonatkozásban elengedhetetlen a folyamatos lépéstartás, azaz a gyorsan avuló gépeknek korszerűsítésre vagy cserére, a felhasználóknak, mindenekelőtt a tanároknak pedig ismereteik folyamatos bővítésére van szükségük akár szervezett képzés, akár önképzés formájában.

A vizsgálat során összegyűjtött anyag rendkívül gazdag, és szerteágazó, többféle lehetőséget kínál a feldolgozásra. Az alábbiakban először az iskolák felszereltségére, illetve a fejlesztési forrásokra vonatkozó kérdéseket tekintjük át. Ezután kitérünk a nem oktatási célú felhasználás elterjedtségére. Ezt követően a tanárok és az iskolavezetők számítógép használati jártasságára vonatkozó adatokat hasonlítjuk össze. Kitérünk az iskolai számítógépek működtetésének néhány pedagógiai összefüggésére, és a tanároknak, iskolavezetőknek a fejlesztés lehetőségeit illető véleményére. A tanárok és diákok számítógép-használatának különbségét a nemek között a géphasználat terén jellemző eltérések mentén mutatjuk be.

A jelen összefoglaló elsősorban a vizsgálat során gyűjtött adatok közzétételét szolgája. A kutatás során szerzett tapasztalatokról több konferencián és szakmai rendezvényen számoltunk be, időközben több, a vizsgálat tanulságaira támaszkodó rövidebb-hosszabb írás született. Az alábbi szöveg szerkesztetlen változata közzétételre került az Oktatáskutató Intézet web-oldalán (www.hier.iif.hu/olvas), illetve a Sulinet web-lapjának informatikai tárgyú írásai között. A vizsgálat adatainak egy szűkebb témakört érintő feldolgozása ("A számítógép mint a tanárok kommunikációs eszköze") várhatóan 2001 során megjelenik az Új Pedagógiai Szemlében.

A témakör kutatásának folytatását elengedhetetlennek tartjuk. Mindenekelőtt a tanárok felkészültségének nyomon követése, a különféle modellteremtő kísérletek elemző bemutatása járulhat hozzá az iskolák informatikai kultúrájának fejlesztéséhez. Számos pedagógiai, módszertani kutatást és kísérleti fejlesztést igényelne az informatikai szemléletnek az oktatás során történő megalapozása. A szociológiai és oktatásszociológiai kutatásoknak pedig elsősorban arra kellene vállalkozniuk, hogy feltárják, milyen hatása volt az informatikai eszközök megjelenésének az oktatási folyamat szervezésére, az oktatási intézményrendszer irányítására, a szakmai kommunikáció alakulására, és az iskolák hagyományos teljesítmény-rangsorára.

Az informatikai eszközök oktatási célú alkalmazásának az egész tanulási kultúra - ezen belül az iskola mint tudásközvetítő intézmény megújulását is szolgálnia kellene.

A közoktatás jelenleg az informatikai kultúra kialakulásának a kezdetén tart, emiatt szükségképpen az eszközök használatának megismerése került előtérbe. Az iskolának azonban nem lehet csupán az a feladata, hogy egy új eszköz használatát oktassa. Az informatikai eszközök lehetőséget adnak a hagyományos (időhöz és helyhez kötött) tömegoktatás kereteinek kitágítására, rugalmasabbá tételére. A tanulás-támogató eszközök fejlesztése hozzájárulhat az egyéni adottságokhoz és szükségletekhez jobban igazodó tanulás-szervezés iskolai térnyeréséhez. Mindez szerepet játszhat abban, hogy az iskolából kikerülő diákok további pályafutásuk során képesek legyenek a folyamatos tanulásra és önképzésre. Az iskolai informatika fejlesztésének ezeket a célokat kellene hangsúlyosabbá tennie, és az ehhez vezető utat kiszélesítenie.