Előszó

A mit előre kell bocsátanunk, nem szorúl sok beszédre. Új ösvényt nem törtünk, csak a járt csapások közül választottunk - olyat, a milyen jobbnak látszott.

A mi ebben a könyvben van, nem mind új; az olvasó több régibb jeles dolgozatot is közölve talál a lapjain.

Ámde a mi célunk első renden épen az volt, hogy összegyűjtsük, a mi a TÓTH KÁLMÁN irodalmában értékes és talán nem is forog eléggé közkézen.

Aztán nem nyújtottunk emlékmondat-anthologiát sem, a mi manapság immár szinte a betegségig divattá lett.

Azt hittük, ily efemer könyv nem volna méltó az alkalomhoz és legkevésbbé sem válnék hasznára senkinek.

S végre is: TÓTH KÁLMÁNnak bővebb életrajzát hiába keresünk irodalmunkban. VADNAY emlékbeszéde kiváló alkotás, kitűnően jellemez, a költő helyét alaposan megjelöli a költészetben és sok értékes adatot tartalmaz; de műfaji sajátságainál fogva nem igen terjedhet ki sok minden dologra. SZANA TAMÁS és FERENCZY JÓZSEF ismét Vadnay nyomán jártak és még előzőjüknél is szűkebb keretben mozogtak... Más aztán - tudtunkra - nem is vállalkozott rá, hogy a Tóth Kálmán életirója legyen.

Egyelőre - bizonyos körülmények miatt - költőnk teljes biografiája nem is lehet egyéb pium desideriummnál.

Részünkről addig is lehetőleg közre akartuk bocsátani, a mihez hozzáférhettünk és a mi közölhetőnek látszott. Aztán közkincscsé óhajtottunk tenni egyet-mást, a mi ma még összegyűjthető, de holnap már - esetleg - nem lesz az többé. S végre, töredékesen ugyan, de mégis jelezni kivántuk azt a közhangulatot, mely TÓTH KÁLMÁN egyéniségét s munkásságát kísérte: kortársainak és az utódoknak lelkesedését s ragaszkodását.

A koszorú - őszintén szólva - elég szerény; de a kik nézik, a kik egykor tökéletesebb alkotáshoz felhasználják virágait és leveleit, fognak benne találni jót és szépet és látni fogják annak a szülővárosnak kegyeletét, melynek közönsége készíttette és a költő ércszobrának lábához helyezte.

Ebben a reményben, őszinte hálát mondva könyvünk jeles iróinak és munkatársainak, özv. Sterenberg Ernőné, szül. TÓTH FLÓRA és LONKAY LENKE úrnőknek, a SPITZER-családnak, WEINBERGER TERÉZ k. a.-nak, DR. BALASSA JÓZSEF úrnak, néhai ALLAGA IMRE volt 48-iki országgyűlési képviselő úr szellemének és DR. HEGEDÜS ALADÁR t. barátunknak szívességök- és buzgalmukért, most, az apotheózis ünnepének, Tóth Kálmán érc-szobra leleplezésének előestéjén nyugodtan teszszük le a szerkesztői tollat, melyet a szobrot emelő bizottság adott kezünkbe. A szót hadd vegye át a történelem, a kritika és az, a minek ünnepére készülünk, a költészet.

Dr. Horváth Cyrill.