Tétel adatlapja

CÍMLAP

Tóth Kálmán emlék-albuma

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

SZÖVEGEK

A szerkesztő előszava
HORVÁTH CYRILL. A bajai idill
VADNAY KÁROLY. Tóth Kálmán emlékezete
PRÉM JÓZSEF. Az utolsó öt év
CZÓBEL MINKA. Szegény árva
DÖMÖTÖR PÁL. Tóth Kálmán halálára
EÖTVÖS KÁROLY. 1881. február 3.
BARTÓK LAJOS. A költő sírja
ZLINSZKY ALADÁR. Petőfi és Tóth Kálmán
DÖMÖTÖR PÁL. Tóth Kálmán mint lírikus
RAKODCZAY PÁL. Tóth Kálmán mint drámaíró
Az első dalokból
FEJÉR ADORJÁN, RUPP KORNÉL, SZANA TAMÁS, HORVÁTH CYRILL. Egyről-másról
P. THEWREWK EMIL. Tóth Kálmánra
ERDÉLYI GYULA. A szobor
DÖMÖTÖR PÁL. Tóth Kálmán emlékezete
Jegyzetek

KÉPEK

A költő arcképe (melléklet.)
A költő szülőháza
Tóth Riza és Flóra
A "sápadt asszony"
Tóth Jolán
A költő sírja
Tóth Kálmán és szülei
Tóth Kálmán ifjúkori irataiból (facsimile)
A költő érc-szobra Baján (melléklet)


Előszó

A mit előre kell bocsátanunk, nem szorúl sok beszédre. Új ösvényt nem törtünk, csak a járt csapások közül választottunk - olyat, a milyen jobbnak látszott.

A mi ebben a könyvben van, nem mind új; az olvasó több régibb jeles dolgozatot is közölve talál a lapjain.

Ámde a mi célunk első renden épen az volt, hogy összegyűjtsük, a mi a TÓTH KÁLMÁN irodalmában értékes és talán nem is forog eléggé közkézen.

Aztán nem nyújtottunk emlékmondat-anthologiát sem, a mi manapság immár szinte a betegségig divattá lett.

Azt hittük, ily efemer könyv nem volna méltó az alkalomhoz és legkevésbbé sem válnék hasznára senkinek.

S végre is: TÓTH KÁLMÁNnak bővebb életrajzát hiába keresünk irodalmunkban. VADNAY emlékbeszéde kiváló alkotás, kitűnően jellemez, a költő helyét alaposan megjelöli a költészetben és sok értékes adatot tartalmaz; de műfaji sajátságainál fogva nem igen terjedhet ki sok minden dologra. SZANA TAMÁS és FERENCZY JÓZSEF ismét Vadnay nyomán jártak és még előzőjüknél is szűkebb keretben mozogtak... Más aztán - tudtunkra - nem is vállalkozott rá, hogy a Tóth Kálmán életirója legyen.

Egyelőre - bizonyos körülmények miatt - költőnk teljes biografiája nem is lehet egyéb pium desideriummnál.

Részünkről addig is lehetőleg közre akartuk bocsátani, a mihez hozzáférhettünk és a mi közölhetőnek látszott. Aztán közkincscsé óhajtottunk tenni egyet-mást, a mi ma még összegyűjthető, de holnap már - esetleg - nem lesz az többé. S végre, töredékesen ugyan, de mégis jelezni kivántuk azt a közhangulatot, mely TÓTH KÁLMÁN egyéniségét s munkásságát kísérte: kortársainak és az utódoknak lelkesedését s ragaszkodását.

A koszorú - őszintén szólva - elég szerény; de a kik nézik, a kik egykor tökéletesebb alkotáshoz felhasználják virágait és leveleit, fognak benne találni jót és szépet és látni fogják annak a szülővárosnak kegyeletét, melynek közönsége készíttette és a költő ércszobrának lábához helyezte.

Ebben a reményben, őszinte hálát mondva könyvünk jeles iróinak és munkatársainak, özv. Sterenberg Ernőné, szül. TÓTH FLÓRA és LONKAY LENKE úrnőknek, a SPITZER-családnak, WEINBERGER TERÉZ k. a.-nak, DR. BALASSA JÓZSEF úrnak, néhai ALLAGA IMRE volt 48-iki országgyűlési képviselő úr szellemének és DR. HEGEDÜS ALADÁR t. barátunknak szívességök- és buzgalmukért, most, az apotheózis ünnepének, Tóth Kálmán érc-szobra leleplezésének előestéjén nyugodtan teszszük le a szerkesztői tollat, melyet a szobrot emelő bizottság adott kezünkbe. A szót hadd vegye át a történelem, a kritika és az, a minek ünnepére készülünk, a költészet.

Dr. Horváth Cyrill.


×