« ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE MEZŐGAZDASÁGA. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE ÁLLATVILÁGA. »

418ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE GEOLOGIAI VISZONYAI.

BÓDVA VÖLGYE JÁSZÓNÁL.
(Saját felvételünk)
Fejkép
A VÁRMEGYE területének északi részén a szomolnok-kassai hegycsoport őskori és ókori (archai és paleozoi) kőzetekből van felépitve, a tornai mészkőhegység középkori (mezozoi) és végül a megye déli részén a Cserehát alacsony dombvidéke, valamint a Hernád balpartján vonuló eperjes-tokaji hegység harmadkori (kainozoi) kőzetekből áll.
Abauj-Torna vármegye területe észak-déli irányban lejtősödik és ezzel egybehangzólag északról dél felé haladva mindig fiatalabb és fiatalabb koru képződményekkel találkozunk.
Szomolnok-kassai hegycsoport. Csillámpala.
A szomolnok-kassai hegycsoport, mely Stósztól Kassáig huzódik, egész tömegében csillámpalából áll. E hegység a környező alacsonyabb halomvidékből hirtelen meredekséggel, kiélezett gerinczével és távolról nézve feltünően elkülönzött csucsokkal emelkedik a térszin fölé. A csillámpala különböző minőségü. Sok helyen kvarczdus, másutt meg a csillám szaporodik föl benne. A csillám leggyakrabban ezüstfehér; de barna, zöld, sőt fekete csillámok is előfordulnak itt. Stósz és Meczenzéf közt sötétebb szinü fillit található, innen Kassáig már világosabb szinü e kőzet, mely sok helyen talkos csillámpalába megy át. A csillámpalába települve fordulnak elő azon nagykiterjedésü vasércztelérek, melyeket Maderspach Livius: "Magyarország vasércz-fekhelyei" czímü munkájában részletesen leir. E teleptelérek a kőzet általános kelet-nyugati csapása és déli dülési irányával megegyezőleg vonulnak Stósztól Kassa felé, egészen a Csermelyvölgyig. Három vonalban 419lépnek föl. A legészakibb a Fecske-domb hegycsoporttól a Kalte Rinnig, a második Stósztól a rudnoki fürdőig, a harmadik pedig Alsó-Meczenzéftől délre az András és Clotilde feltárások közt van eddigelé kinyomozva. Mindhárom vonulatban összesen 28 bevájás van, melyek közül legnevezetesebb a Lúczia-bánya. A teleptelérek anyagát siderit képezi. A Lúczia-bányában alul fehér steatites, felül pedig fekete agyagpalából álló választó lap van a siderittelér és a csillámpala közé ékelve. A telér vastagsága 4-12 m. közt változik és benne kvarczerek, fakóérczlencsék, pirit, chalkopirit behintések, ritkábban malachit és azurit fordulnak elő. A többi bányákban a vasércz előfordulása kevés különbséggel megegyezik a Lúczia-bánya viszonyaival. Az említett helyeken kívül sok elhagyott régi tárna van e csillámpala hegységben. Ilyenek: a jászó-mindszenti, tőkési és bélai vasércz-fekhelyek. Aranyidkán ezüsttartalmu antimonit teléreket tartalmaz a csillámpala. Ennél azonban sokkal fontosabbak a vasércz-fekhelyek, melyek bányászata és feldolgozása sok egyént foglalkoztat. Jelenleg a jászói kohókban és a Meczenzéf környékén lévő mintegy 200 hámorban dolgozzák fel e bányák érczeit.
Gnejsz.
A csillámpalán kívül e hegyvonulat nyugati részén a Fichtenhübelen gnejsz tünik ki. E sötétszinü kőzet elegyrészeit sok biotit és kavarcz képezi; azonkivül van benne gyéren kevés földpát és muskovit. Végre Kassától délre az Akasztóhegyen egy föltárásban gránit bukkan ki a diluvialis terrassz alján. Mindezen kőzetek együttvéve képezik területünkön az őskori kristályos alaphegységet.
Paleozói kőzetek.
A paleozoi csoport karbonos képződményei már e kristályos palákon nyugosznak. Meczenzéftől délre a Szarvastető alját karbonkoru csillámos homokkő és pala képezi, míg tetején fehér vagy sárgás kristályos karbonmész foglal helyet. Ugyanezen képződmények Kassától északra a Vöröshegyen, valamint a Bódva völgyében Rákó és Szt.-András mellett, az Osztramos-hegyen szintén előtünnek. A szarvaskőn e képződmények déli, az Osztramos-hegyen pedig északi általános dülési irányt mutatnak és igy e két pont között egy kelet-nyugati irányu teknős mélyedést tüntetnek föl, a melyben fiatalabb koru képződmények települtek. A Szarvaskő és az Osztramos-hegy közötti vidék geológiai átmetszetét a 421. oldalon levő ábra mutatja. A Kanyapta és annak nyugati irányban folytatását képező almási völgy első nyomai már a geológiai középkorban, azon tektonikus mélyedésben tünnek elő, melynek északi határán a Szarvaskő, déli határán pedig az Osztramos-hegy emelkedik.

A ZSARNÓI MÁRVÁNYBÁNYA.
(Saját felvételünk)
A kristályos palák és karbonos képződmények tárgyalásánál meg kell még emlitenünk, hogy a kassa-szomolnoki hegycsoportban Kassa-Hámor és Kassa-Béla környékén siderit, chalkopirit, tirolit, tetraedrit, malachit és azurit fordulnak elő, a Kassa felett emelkedő Vöröshegyen pedig limonitot találtak.
Mezozoi kőzetek.
A középkori (mezozoi) csoport kőzetei a vármegye nyugati részén az Alsó-hegy, sziliczei fensík és Felső-hegy által elfoglalt területen vannak leginkább kifejlődve.
420Triasz. Werfeni pala- és vörös homokkő.
A triszszisztéma e területen a werfeni palák és vörös homokkövek, valamint az ezeket befedő mészkövek által van képviselve. A vörös homokkövek és werfeni palák, különösen a Tornapatak környékén, valamint Körtvélyes és Szilas tájékán láthatók nagy tömegekben. A legtöbb helyen csillámdús és finoman rétegezett e pala. A Felső-hegy alján Myophoria costata lenyomatait találtuk benne. Almás, Görgő és Szádelő községek környékén, a meredeken aláhanyatló mészkőfalak alján alacsony halomsorok vonulnak, melyek tetejét vastagon boritja a mészkőtörmelék. E halmok szintén werfeni palából állanak, mert a patakok által vájt árkokban több ponton ez a kőzet tünik elő. Ugyanezen kőzet területünk déli részén Szádvár, Szögliget, Szilas, Rákó és Szt.-András környékén bukkan még nagyobb foltokban felszinre. Végül a Torna-patak völgyében a Dézsmahegy, Nagy-Váradhegy és Zárdahegy azok a pontok, hol e palák kisebb foltokban jelentkezve mutatják, hogy e képződmények szakadatlan összefüggésben az egész völgyfenéken átvonulva különböző mélységben megtalálhatók. E finoman rétegezett homokkövek erősen össze vannak gyűrve és általában déli irányu dülést mutatnak.
Bitumenes mész.
Hatalmas mésztáblák boritják az alsó-triasz werfeni paláit: sötétszinü bitumenes tömött mész, fehércalcit erezettel. Tömöttsége oly nagy, hogy finomabb munkák anyagául is szolgálhat. A mészkövek sorozatában a legalsó szintet foglalja el és pterografiai sajátságait véve, a guttensteini mészszel volna azonosítható. E mészkő réteges szerkezetü és területünkön csak kis foltokban bukkan felszinre. Sötétszinü mészkövet találtunk Jászótól nyugatra a Tapolcza-völgyben és közvetlenül Jászó felett a Szépleányhegy kőbányáiban. Előfordul továbbá a rudnoki patak mellékén, a szepsi fürdő mellett, valamint a szádelői és áji völgyek közti hasadékban. A Bódva balpartján, a Zsarnó melletti kőbánya finomabb munkákhoz való alkalmas anyagot szolgáltat. Nagy mennyiségben szállitották innen régebben Budapestre, hol asztallapokat és siremlékeket faragtak belőle. A guttensteini mész alatt nehány ponton dolomit fordul elő: Somodi, Szt.-András; palás lemezes mészkő: Torna és Almás között. Vöröses-szürke, néhol lemezes vagy palás tömött mészkő, több-kevésbbé sürün behálózva vas-oxid-erekkel települ legtöbb helyen közvetlenül a werfeni palára.
A Felső-hegy alján csekély megszakitással mindenütt nyomozható. Előfordul továbbá a sziliczei fensíkon, valamint az almási völgyből kiemelkedő magaslatokon (Zárdahegy, Nagy-Váradhegy) is. Az egymásra következő háromféle mész közbülső tagját képezi és a bécsi geológusok által a kagylómészszel (Muschelkalk) van azonositva. Nem réteges szerkezetü, a benne előforduló vasoxiderek szabálytalanul huzódnak és ezen irányokban történik elmállása, valamint széthullása a kalapács alatt. Benne Ca, Al, Fe és több példányban Mg is mutathatók ki, a mi dolomitos szerkezetre vall. Tiszta dolomitot azonban nem találtunk benne.
Üregeiben szépen kifejlett calcit-kristályok, rozsdavörös agyaggal kitöltött hasadékaiban pedig limonit-gömböcskék fordulnak elő.
Felső triasz mész.
A mészkövek sorozatát területünkön a legnagyobb felületi elterjedést mutató szürke, tömött mész tetőzi be. Lassan, fokozatosan megy át a kagylómész a felső triaszmészbe. Ez boritja a sziliczei fensíkot és innen két irányban a Felső-hegyet és Alsó-hegyet betetőzve terjed kelet felé. E mészkő a völgyek felé meredeken aláhanyatló lejtők által van határolva, míg teteje a vizszintes síkot nagyon megközelitő lapot mutat, melyet alacsony halmok, horpadások és dolinák tesznek változatossá.
421A mészkővonulatnak a szádelői völgytől keletre terjedő részén nagyobbszerü vetődések észlelhetők. Legszembetünőbb a szádelői völgyet keresztben átszelő és egészen az áji völgyig huzódó hasadék. Ez az egész Vinkélyvölgyet magába foglalja. A hasadék azon részében, mely a szádelői és áji völgyek közé esik, előtünik a guttensteini mész és werfeni pala. Látható itt, hogy a plateau mészköve függélyes irányban megszakittatott és déli része lesülyedt. A hasadék déli oldalán ugyanis a mésztábla szinvonala alacsonyabb, mint az északi oldalon. A hasadék feneke tele van a mészkő morzsalékával s ez az áji völgybe nyiló oldalon egy hatalmas kőfolyásban omlik alá.
Szádelői és áji völgy.
Az észak-nyugoti és dél-keleti irányu völgyek közt legszebb a szádelői völgy. Alsó része a Vinkély-völgyig valóban remek szurdoka a Szárpataknak. Meredek sziklafalak emelkednek két oldalt a patak fölé s hatalmas kőfolyások torlasztják föl vizét, mely sellőket, zúgókat alkotva rohan tova. Mindkét oldalon számtalan egyirányu hasadást és törést észlelünk a völgy szürke mészkövében, mely itt nem mutat réteges szerkezetet, de hasadási síkjai a mésztábla vonulási irányával megegyező, vagyis kelet-nyugoti csapást mutatnak s északi irányban 65° alatt dülnek. E hasadási síkok csapásiránya tehát a Vinkély-völgygyel parallel vonul. A völgy torkolatánál a Felső-hegy mészköve 600 m. fölé emelkedik, mig az átellenes völgyoldalon a Kiserdő 600 m. alatt marad, csupán csak egy kis halom, a szádelői völgy alsó részét egy oly hasadékvölgynek tekinthetjük, melyet a Szár-patak vize lassu, de folytonos kimosó hatásával átalakitott.
Az áji völgy helyzete hasonló a szádelői völgyhöz. Az Ördöghíd környékén meredek völgyfalak állanak oly közel egymáshoz, hogy a patak vizét összeszoritják s feltorlasztják. Gyalogútnak a völgy mélyén helye nincs, csak a sziklákba vájt lépcsőkön lehet itt Falucska felé áthatolni. Szédítő és borzalmas látvány a magasból letekinteni e völgybe, mely mint egy keskeny és mély csatorna, zúgó vizével, sötét kanyarulataival tátong alattunk. E ponttól délre a völgy fokozatosan kiszélesedik és itt a völgyfenékre települt mésztufa alakzatok, melyek magas lépcsőket és mély üstöket képeznek, vonják magukra figyelmünket.
A völgyelések alakjában feltünő vetődéseken kívül e területen számos oly vetődés van, mely nem tünik könnyen szembe. Igy már előbb emlitettük, hogy a szádelői völgyben sok vetődési síkot láthatunk s nyilván ezek szolgálnak első sorban a csapadékvizek elvezetésére, melyek aztán szénsavtartalmuknál fogva megfelelő mennyiségü calcium-carbonátot oldanak fel és igy nyomukban üregek, barlangok támadnak. Területük azon részén tehát, a hol legtöbb a vetődés, egyszersmind a legtöbb barlang és földalatti patakfolyás található. Igy pl. barlangok vannak: Jászó mellett, a szádelői vögyben, valamint a Miglincz-völgyben, a somodi fürdő mellett.

A TORNAI MÉSZKŐHEGYSÉG SZARVASKŐ-OSZTRAMOSI RÉSZÉNEK ÁTMETSZETI KÉPE.
1 = Alluvium, 2 = Triasz-mész, 3 = Werfeni palák és vörös homokkövek, 4 = Karbon-mész, 5 = Karbon palák, 6 = Csillámpala, 7 = Pontusi rétegek. Mérték a hosszuságokra = 1: 100,000. - Mérték a magasságokra = 1:30,000.
422Abrasio.
A Bódva jobbpartján Jászótól Szepsi és Somodiig, valamint a Bódva balpartján Zsarnótól délre, az eddigieknél jóval alacsonyabb szintájjal biró mészkőterrassz vonul, melyen a mészkövek réteges szerkezetüek s több ponton a guttensteini mész kibukkanása, valamint nagyszerü rétegzavargások által vannak jellemezve. Jászó mellett a Szépleányhegy mészkőrögökből van felépitve s ettől délre a jászódebrődi terrassz két ponton van megszakitva, olyformán, hogy a réseket szintes rétegezéssel pontusi homok, agyag és kavics töltik ki. Zsarnótól délre hasonlóképen a guttensteini mész, kagylómész és felső triaszmész rögeit találjuk elszórva azon halomvidék szélén, mely a Bódva balpartján vonul. E jelenségeket figyelembe véve, a triaszmészkövek elszakadt rögeiből alakult terrasszok keletkezését a harmadkori tengerek lenyaló hatásának (abrasiojának) tulajdonitjuk. A tornai Várhegy alján lévő magaslat, továbbá az almási völgyben a Dézsmahegy, Nagy-Váradhegy és Zárda-hegy letarolt tetői ugyanezen hatásról tanuskodnak. Egy határozott szintáj mindenütt elénk tárja az abrasionális jelenségeket, bár különböző fokban. Hisz könnyen érthető, hogy az almási völgyben, mely azon időben öblöt képezett, a hullámok letaroló hatása nem lehetett oly nagy, mint a mészkővonulat keleti és délkeleti határán, mely szabadon ki volt téve a hullámok ostromának.
Meg kell még emlitenünk, hogy a triaszszisztéma kőzetein kívül Abauj-Tornavármegye határán, ott, a hol a Bódva folyó Borsod területére lép, jurakoru képződmények lépnek fel. Ezek azonban e vármegyébe nem nyomulnak és igy e helyen nem is tárgyalhatók.
Paleogen és neogen képződmények.
A Kanyapta völgytől éjszakra egészen a Szomolnok-kassai hegycsoport csillámpala vonulatáig harmadkori képződmények foglalnak helyet, - a Kanyapta, Bódva és Hernád által körülhatárolt Cserehát halomvidékét, valamint a Hernád balpartján emelkedő eperjes-tokaji hegységet is ugyanezen képződmények alkotják. - Megkülönböztetünk itt ó-harmadkori (paleogen) és fiatalabb harmadkori (neogen) üledékeket.
Oligocen.
Az ó-harmadkorbeli oligocen szisztéma képződményeinek előfordulását Lóczy Lajos konstatálta először. A somodi kőszénbánya részvénytársulat meghivása folytán geologiai szempontból megvizsgálta Somodi környékét és kimutatta, hogy a jászó-debrődi terrasszon előforduló mészkonglomerátot, valamint Somoditól éjszaknyugatra a Köszörüdomb édesvizi mészkövét és e két kőzet között előforduló agyag-, márga- és széntelepeket ó-harmadkori képződményeknek kell tekintenünk.
Már Wolf is megemlékszik az itt előforduló széntelepekről, de szerinte ezek a mészkonglomerát felett fekszenek és a szén régibb miocen koru lehet. Kiderült azonban, hogy a széntelepek az édesvizi mészkővel együtt a mészkonglomerát alatt fekszenek és a bennök talált kövületek alapján az ó-harmadkori oligocen szisztema képződményeihez sorozandók.
Mészkonglomerát.
A mészkonglomerát anyagát kisebb-nagyobb triasz mészkődarabok alkotják, melyek vasoxid, aluminiumoxid és calciumcarbonát keverékéből álló kötőszerrel vannak összefoglalva. Az összefoglalt mészkődarabok néha mint a görgetett kövek, meggömbölyitett, koptatott szemek, máshol meg éles töréslapokat mutatnak és valóságos brecciát alkotnak. Előbbi esetben nem szenved kétséget, hogy folyóvizek vitték arra a helyre, hol egységes tömeggé összefoglalódtak, mert bármely törmelékkőzet csak akkor mutat gömbszerü alakot, ha kiálló élei és töréslapjai folytonos hengerítés által lekopnak. - A mészkőbreccia helyi eredetü és keletkezésének oka azon hullámcsapásokban rejlik, melyek a jászódebrődi magaslatokat letarolták és a kimagasló mészkőszirteket folytonosan ostromolták. A mészkonglomerát bizonyitja, hogy az ó-harmadkorban e vidéken már folyók is voltak. Ha azonban figyelembe veszszük, hogy e kőzetben kvarczkavicsok elő nem fordulnak, csakis olyan folyóvizekre gondolhatunk, melyek a triasz-mészkő plateauról vezették le az esővizeket.
423Feltünő, hogy a Felső-erdő összes völgyelései a Miglinczvölgygyel együtt délkeleti irányban oda torkolnak, hol a jászó-debrődi magaslatokon a mészkonglomerát leghatalmasabban kifejlődve található. A szádelői völgy torkolatában szintén előfordul e kőzet azon átmeneti lejtőn, mely a szádelői Kő meredek falához támaszkodik. E kőzet fellépéséből következtetjük, hogy az abauj-tornai mészplateau már az ó-harmadkorban szárazföldet képezett, melyben völgyek vágódtak be.
A mészkonglomerát és édesvizi mészkő alatt agyag-, márga-, szén- és homokkőrétegek sorozata nyugszik. Ezek a somodi kőszénbányában tetemes vastagságban föl vannak tárva. A művelés alatt álló széntelepek meredek k. és ny. dőlésüek. Számos é.-ny.-d.-k.-i irányu leveles vetődések zavarják meg őket, melyek mentén számos eltolódás zavarja meg a telepedést. A széntelepek között Lóczy szerint
Melanopsis Hantkeni, (Hofm.)
Paludina (Vivipara) soricinensis. (Noulet)
Leptopoma off. inornatum (Sandberger)
szisztémát jellemző kövületek vannak.
A fiatalabb harmadkori képződmények a legnagyobb felületi elterjedést mutatják Abauj-Tornavármegyében. Ezen korban a Hernád balpartján vulkáni kitörések hozták létre az eperjes-tokaji hegységet. A trachytok különbözőfélesége fordul elő e vidéken, melyet legelőször Beudant ismertetett.
Richthofen báró 1860-ban a Telkibánya környékén előforduló trachytokat tanulmányozta, Wolf Henrik pedig e vidékről fölvett geológiai térképéhez fűz rövid magyarázatot s az általa összegyüjtött anyagot Doelter ismertette petrografiai szempontból. - Dr. Szádeczky Gyula a trachitvonulat legjobban kiemelkedő részét, a Pusztafalu körül levő centrális részt ismertette. (Földt. közl. XIX. sz.)
Eperjes-tokaji hegység.
Az eperjes-tokaji hegység e megye területén változatos alaku és néhol 800 métert meghaladó magaslatokat alkot. Legkimagaslóbb részét a Kőszál, N.-Milicz, K.-Milicz és Orita tetők jelölik. Innen mintegy központból, sugárszerüleg, de hajlongva minden irányban, kúpokkal díszitett gerinczek huzódnak s meredeken hajlanak alá egy alacsonyabb halomvidékre, mely kiválóan üledékes kőzetekből van felépitve s koszoruként veszi körül az eruptiv kőzetekből álló hegytömegeket.
Trachyt.
E vidéken a piroxen-trachytok fordulnak elő leggyakrabban, néhol rhyolithos módosulattal.
Pusztafalu környékén Szádeczky Gyula háromféle trachytot különböztet meg, u. m.:
a) Biotit orthoklas-plagioklas guarcztrachyt és rhyolith.
A trachytos féleségek alapanyaga rendkivül tömör és szürke, míg a rhyolitoknál amorph. üveg alapanyag van. Ebben a következő ásványos elegyrészek vannak kiválva: quarcz, biotit, piroxen, magnetit és kétféle földpát (orthoklas és plagioklas). A kőzet réteges. Vannak helyek, hol a rétegek meggörbülnek s körívet irnak le. Némely helyen a rétegek egészen fel vannak állitva, másutt meg szintesen fekszenek, - a település tehát nagyon zavart.
b) Biotit oligoklas, andesin quarcz-rhyolith.
Ebben kevesebb a quarcz és biotit, de sok a piroxen, tehát bázisosabb kőzet. Alapanyaga többnyire fehéres szinű és üveges.
c) Biotit oligoklas andesin quarcztrachyt (normál).
E kőzet alkotja e vidék legmagasabb hegyeit, a N.-Milicz, Kopasz, Orita, Szár hegytetőket, melyek a 800 métert meghaladják. Benne gneisz zárványok is fordulnak elő. - A trachytok lávái nagy távolságra lefolytak és a tufákkal valamint vulkáni brecciákkal együtt azon alacsony halomvidéken, mely a trachytvonulatot környezi, nagy kiterjedésü területet borítanak. A Jäger bokor alatt a trachytos kőzetek közé ékelve szarmát epochabeli kövületeket tartalmazó sedimentek vannak. Az itt gyüjtött anyagban Halaváts Gyula m. k. osztálygeologus a következő fajokat határozta meg.
424Cardium aff. obsoletum (Eichw.)
Ervilia podolica, (Eichw.)
Mactra podolica, (Eichw.)
Pleurotoma Doderleini (Hörn.)
Pusztafalutól délnyugatra a szeméremgaz-árok tetején pedig a következő fajok fordulnak elő:
Cardium ef. Suessi, (Barb.)
Cardium obsoleteum, (Eichw.)
Rissoa angulata, (Eichw.)
Rissoa inflata, (Andrz.)
Bulla Lajonkaireana,
Melania Suturata,
(Fuchs.)
Murex sublavatus, (Bast.)
Mactra sp.
Ezen kövületek úgy a trachytok kitörésének korát, mint azon sedimenteket, a melyekben találtattak, eldöntik.
Tufák.
A tufák, lávák és brecciákkal váltakozó agyag- és homokrétegek szarmata epochabeliek. Telkibánya környékén kitünő minőségü rhyolith tufa van, melyet több kőbányában fejtenek. E tufa a kassai dóm épitésénél alkalmaztatott. Hogy mily kitünő épitőkő e tufa, azt e dóm évszázados falai bizonyitották. Dr. Schaffarzik meghatározása szerint perlit zárványokat tartalmazó tajtköves rhyolit tufa ez. Nemcsak csekély fajsulyánál és bányanedves állapotban könnyen faragható voltánál fogva, hanem azért is, mert a nagyobbfoku hőmérsékleti ingadozásoknak és nagy nyomásnak ellenáll, épitési czélokra kiválóan ajánlható. - Mint a vulkáni működés utóhatását tekinthetjük e vidéken a több helyen feltünő kovasavas és gázexhalácziók termékeit.
A trachyt több helyen, mint pl. Telkibányán, a gázexhalácziók következtében alunitos lett. Ugyanitt antimonitot és aranyat is tartalmaz a trachyt, de ennek bányászata jelenleg már szünetel. Zepharovich a Mineralogisches Lexiconában megemliti még azon szép hegyi kristályokat, melyek Telkibányán sideritben fennőve találhatók. A trachytnak és általában a kristályos földpáttartalmu kőzeteknek mállási terméke a kaolin vagy porczellánföld. Telkibányán a szürkésfehér kaolin a trachytporfirban telepet képez. Ezen anyagot részint bányászatának helyén, részint Hollóházán dolgozzák fel.
A szarmát epocha rétegeit, melyek horzsaköves és perlites sedimentek, sok helyen elkovásodva és tökéletes menilitet képezve találjuk.
Ránki forrás.
Nevezetes a trachytvonulat éjszaki részén a ránki szénsavas forrás és artézi kút. - Ránknál a trachyttömegek egy félkör alaku medenczét képeznek, melynek éjszaknyugati részén Ránk, délkeleti részén pedig Kis-Kemencze fekszik. E medenczét szarmata-korbeli 425üledékek, trachytbrecciák és tufák töltik ki, melyekre agyagos rétegek települnek. - Az agyag vizálló réteget képez és a mélységbe leszivárgott talajvizet fölszállani nem engedi.

KŐFOLYÁS A SZÁDELŐI VÖLGYBEN.
(Saját felvételünk)
Az előleges vizsgálatokból kiderülvén, hogy artézi kút állithatását biztositó kellékek megvannak (t. i. beszivárgás magasabb helyen egy viztartó rétegbe, gyüjtőmedencze és az ezt befedő vizálló agyagréteg), Zsigmondy Vilmos bányamérnök egy efféle kút fúrását javasolta. A munkálatokat 1870. junius 15. kezdték meg és 404 m. mélységig fúrtak le. E mélységből szénsavas vasas víz szállott fel; s nem várt meglepetésül a forrás időszakos szőkőkút lett, mely ma páratlan nevezetessége Magyarországnak.
Pontusi emelet.
A neogen képződmények legfiatalabb tagját képező pontusi rétegcsoport tetőzi be e megyében a harmadkori képződményeket. Ezen emelet rétegei Meczenzéf, Kassa, Nagy-Ida és Szepesi közt egy szabálytalan négyszög alaku területet boritanak, délen pedig a Cserehát magaslatait képezik. Sárga, fehér és kékesszürke agyagrétegek fordulnak itt elő váltakozva hasonló szinü homokrétegekkel. Néhol tetemes vastagságu kavicstalepek vannak az agyagok közé ékelve. E képződményeket különösen az északi részeken mindenütt durva homokos görgeteg tetőzi be. A Cserehát magaslatain már apró kavics van és itt az alsóbb szirtekben is a kavicsrétegeket homok helyettesíti. Általában a pontusi rétegek által boritott területen azt tapasztaltuk, hogy a kvarczkavicsok fedőjét vagy feküjét képező agyagrétegek többé kevésbbé sárga vagy vörhenyes szinüek. Ennek oka az, hogy a kavarcz bőven impregnálva van pirittel és markasittal s ezek oxidácziói terméke kölcsönöz a környező agyagnak vörös szint. Oly helyeken hol a vasoxid rendkivül bőven válik ki, az apró kavicsot bekérgezve és összefoglalva konglomeráttá alakítja. A finom homokszemek is összefoglalódnak ily módon és csokoládébarna homokkövet alkotnak. E képződmények azonban csak helyenkint találhatók és nem alkotnak sem vastag, sem nagyobb kiterjedésü homokkő-rétegeket, hanem mint egyes lepénydarabok vannak elszórva a kavicsos homokrétegekben.
A pontusi rétegek általában szintesen települtek. Ezt a patakok által kimosott árokszerü völgyekben mindenütt jól meg lehet figyelni. Nagyobb mélységben is föl vannak tárva a rétegek: br. Schell Gyula birtokán a Zsebrák erdő alján fúrt ártézi kutban, továbbá a kassai téglagyár igazgatósága által Lőrinczke és Kis-Ida környékén lemélyitett agyagkutató fúrólyukakban.
Mint már előbb emlitettük, a pontusi emelet változatos anyagokat és eltérő települési viszonyokat mutat területünk minden részén. Feltünő, hogy az északi részen a kavicsok nemcsak a fedőrétegeket alkotják; hanem mint az Lőrinczke és Opaczka környékén látható, mélyebben is hatalmas telepeket alkotva fordulnak elő. Ezzel szemben a terület déli részén kavicsok csak a halmok tetején fordulnak elő és mélyebben fekvő rétegeket egyáltalában nem képeznek, hanem helyöket tetemes vastagságu homokréteg foglalja el.
A kavicsok, homok és agyagok kétségtelenül folyami eredetüek, miután területünkön hatalmas görgeteg telepek vannak, s ezek folyami eredetét elvitatni lehetetlen. Ha azonban a település módját vesszük figyelembe, be kell vallanunk, hogy a vastag agyaghomok és kavicstelepek jelenléte és váltakozása nem mutat folyami üledékre, hanem tengerben történt lerakodásra. A folyami lerakodások bár változatos anyagokból állanak, nagy vastagságu egynemü rétegeket nem képeznek, hanem a rétegek hirtelen kiékülnek.
A kavics nagy mennyisége a tengerbe ömlő folyóviz sebességének hirtelen csökkenésére enged következtetni. Nagyobb homoktelep a torkolattól távolabb fekvő helyen képződhetett oly területen, a hol a beömlő folyóviz a nyugvó tenger vizében még áramlatot idézhetett elő. Agyag mindenütt leülepedhetett, mert annak finom szemcséit a legcsekélyebb vizmozgás 426is tovaszállíthatja. Hogy e terület északi részén található pontusi rétegek települése a folyók működésével áll összefüggésben, az már onnan is kitünik, hogy kiválóan a Bódva, Ida és Hernád folyók völgyei mentén vannak kifejlődve; de kitünik abból is, hogy e képződmények a folyók mentén habár elkeskenyedve, fölfelé nyúlnak. E képződmények tehát nem egyebek mint a nevezett folyók harmadkori deltái. Ez különösen a terület északi részén tünik szembe, mert itt még a delták alakja is szépen tanulmányozható.
A pontusi rétegekben Tomacsek Antal gör. kath. plébános 1851-ben Abauj-Szolnokon őslények csontmaradványait találta, melyek között a Acerotherium, a Mastodon és az Elephas vannak képviselve. Még érdekesebbek azok a leletek, melyek a kassai Felső-magyarországi muzeum egyik becses kincsét képezik; ezek a Dobszán kiásott gyönyörü Mastodonfogak és csontok, melyek szintén a Hernád balján elnyuló terrassznak legfelsőbb harmadkori rétegeiből származnak.

A SZÁDELŐI VÖLGY ALAPRAJZA.
I. Nyilás. II. Kis zuhatag. III. Czukorsüveg. IV. Bástyakő. V. Furókő v. Ravatal. VI. Paradicsom kapuja.
VII. Odvaskő és tánczterem. VIII. Malom. IX. Szárpatak forrása.
(Keleti Gusztáv rajza után)
Diluvium.
A negyedkori (diluviális) képződményekhez számitjuk a források, tavak és folyók hajdankori üledékeit, melyek nagyobbára a mai árterületek szélein emelkedő terrasszokon, korunkat közvetlenül megelőző időben települtek.
Források.
A tornai mész kőzetével, hasadékaival, vetődési síkjaival vizáteresztő terület. Az alászivárgó vizek a feküt képező werfeni palákig lehatolnak és ezen tovább folyva, források alakjában kibukkannak. A vörös homokkövek és palák kibukkanásait csaknem mindenütt források kisérik. Nagy vizbőség és mészlerakodások jellemzik a forrásokat. Az almási völgyben Görgő község mellett, a mészkővonulat alján oly bő vizü forrás buzog fel, hogy vize kibukkanásától pár száz lépésnyire már malmot hajt. E forrás környékén jókora kiterjedésü mésztufa terrassz van, mely a katholikus és a református templomok közti vonalon meredek lejtővel néz az almási 427völgybe. Maga a forrás a mésztufa barlangjaiból jön napfényre. A görgőiek darázskőnek hívják e szivacsos mészkövet. Könnyen faragható és idomitható anyagát épitkezési czélokra sűrűn felhasználják.
Az áji völgyben egészen az Ördöghidig szintén mésztufa lépcsők vannak. A zuhogókat képező patak e lépcsőkön mély üstöket váj ki. Jászótól nyugatra a Tapolcza-patak völgyében romba dőlt vashámor felett hasonlóan mésztufatelepet találtunk. Miként Görgőn, úgy itt is a mészkővonulathoz támaszkodó terrasszszerü magaslatot képez, melyből egy bő vizü forrás buggyan ki.
Völgyek.
A folyók hajdankori ártereit nyomozva, önkénytelenül a völgyekre irányul figyelmünk és kérdezzük, hogy vajjon a völgyek helyzete és alakja ugyanaz volt-e a diluviumban mint ma? E terület kutatói közül némelyek azon nézetet vallják, hogy e megye fő völgyeinek helyzete a diluvium óta nem változott, de a folyók lecsapolási iránya a diluviumban keleti volt és ez az állitás különösen a Kanyapta-völgyre vonatkozik.
Miután a nyugatról érkező folyók mészkőkavicsokat hordanak, könnyen be lehetne bizonyítani ezen állitást, ha a pontusi vagy a diluviális kavicsok közt mészkőtörmeléket találnánk a Kanyapta völgyében. Ilyen kavicsok azonban itt nincsenek és így e föltevést el kell ejtenünk. De feltételezhetjük azt is, hogy talán a Hernád folyó hömpölygette egykor vizét a széles Kanyapta völgyön keresztül. Itt azonban a Hernád jellemző hordaléka hiányzik.
Hogyan keletkezett tehát a Kanyapta völgye, ha sem a nyugatról sem keletről érkező nagyobb folyók nem vésték ki?
Ha visszatekintünk a geológiai ó-korba, láthatjuk, hogy a karbonos képződmények már egy medencze-alakot tüntetnek föl, mely alighanem mélyreható K-Nyi irányu vetődések következtében jött létre. Ilyen árkos vetődéseknek eredménye az almási völgy is, a Kanyapta-medencze pedig annak folytatását képezi kelet felé.
E szerint a Kanyapta-völgy azon megzavartatások eredménye, melyek a paleozoos és mezozoos hegységet érték. Árkos vetődések mentén vonul e völgysík, melynek felszine talán a legujabb geológiai időkig sülyedésben volt. Keleti részén egy szép fensík terül el, melyet diluviális üledékek borítanak s melynek geológiai felépitése igen érdekes.
Enyiczkei fensík.
Az enyiczkei fensík nyugati része a Kanyapta-medencze felé, keleti része pedig a Hernád felé lejtősödik. Nyugati felén van az Ida patak bifurkácziója. E patak a völgybe messze felnyuló törmelék kupján Kis-Idánál két ágra szakad. Innen kezdve egyik ága déli irányban folyva az Ida patak nevet viseli és a Kanyaptába, ezzel együtt a Bódvába, majd később a Sajó folyóba jut. Másik ága az ellenkező völgyoldalon, azon alacsony halmok alján halad, mely közte és az Ida közt, ennek hordalékából van felépitve. Sacától kezdve Szakály patak nevet kap és délkeleti irányt vesz föl. Szakály községnél azon terjedelmes fensíkon vési be völgyét, melynek természetes lejtői vizét a Hernád felé terelik.
Az enyiczkei fensík kulmináló hátsága a Kassa melletti Akasztóhegytől dél felé a Zsebesbe vezető útig huzódik. Innen irányát tovább is megtartva egy alacsony partszélen halad. Enyiczkéig, hol egy déli irányban folyó patak áttöri. Szakály község felé haladva, a Szakály patak jobb partján fut le Szina felé.
A nyugati részt Kassától a Szakály patakig vastag agyagréteg fedi, mely alatt a csillámpalából származó kvarcz- és fillit kavicsokat találtunk. A fensik nyugati felének azon része, mely a Szakály és az Ida patakok közt van, egy óriási törmelékkup, melynek keleti határán a Szakály patak ma már egy mély medret ásott, nyugati részét pedig az Ida patak még folyton építi s róla délnyugati irányban csuszik le. E törmelékkupon 428az emlitett folyóvizek medrein kívül még három eléggé szembetünő mélyedés van. E mélyedések a Szakály és Ida patakok diluviális medreit jelölik. Észak felé összefutnak, dél felé szétágaznak és azon mélyedéshez vezetnek, mely a kúp déli részén a Fekete erdő és Szina közt, átlag 204 m. tengerszin feletti magasságban huzódik. E völgyelés összeköti a Hernád- és Kanyapta-völgyeket.
Kevés feltárás van az Ida törmelékkupján. A vasúti árkokban, valamint a nagyidai állomás anyagárkában a csillámpalából származó törmeléket találjuk a homokkal keverve és homokos agyaggal befödve. A Szakály patak mély medrével szépen feltárja azon anyagokat, melyekből a kúp felépült Kvarczkavics tünik ki Bocsárdnál a templom alatti feltárásban. E kavicsok laterites vörös homokkal vannak keverve; alattuk, a mennyire kivehettük, vastag homokréteg van. E kavicsréteg igazolja, hogy e diluviális kúp az Ida és Szakály patakok feltöltésének eredménye. A plateau geológiai szelvényéről a települési viszonyok leolvashatók.
Az enyiczkei fensíknak keleti része meredekebb, de lépcsőzetes síkokból áll, melyek a Hernád felé vezetnek. Mindjárt Bárczánál a Malomhegy meredek lejtővel ereszkedik alá az első lépcsőre. Innen csaknem pontosan észak-déli irányban huzódik e meredek lejtő az Isten-dombig, melynek alján Bárczától kezdve egy mindinkább kiszélesedő síkság terül el. Az Ortvándomb és Enyiczke közt e terrasz két magaslat közé szorulva, mindinkább szükülő völgyet képez, melyben a Bölzse patak fut a Hernád felé. Ez az első lépcső. A másodikat ennek alján találjuk, a bárczai utelágazástól egészen Gönyüig huzódva. Ez az előbbinél sokkal keskenyebb és alacsonyabb.

AZ ENYICZKEI FENSÍK ÁTMETSZETI KÉPE.
I. A Hernád diluviális árterei. II. A Hernád jelenkori ártere. III. Az Ida patak jelenkori ártere.
IV. Diluviális agyag, kavics és homok. V. Pontusi képződmények.
Mérték a husszuságokra = 1:50,000. - Mérték a magasságokra = 1:5,000.
Az enyiczkei fensíknak keleti része meredekebb, de lépcsőzetes síkokból áll, melyek a Hernád felé vezetnek. Mindjárt Bárczánál a Malomhegy meredek lejtővel ereszkedik alá az első lépcsőre. Innen csaknem pontosan észak-déli irányban huzódik e meredek lejtő az Isten-dombig, melynek alján Bárczától kezdve egy mindinkább kiszélesedő síkság terül el. Az Ortván-domb és Enyiczke közt e terrasz két magaslat közé szorulva, mindinkább szükülő völgyet képez, melyben a Bölzse patak fut a Hernád felé. Ez az első lépcső. A másodikat ennek alján találjuk, a bárczai utelágazástól egészen Gönyüig huzódva. Ez az előbbinél sokkal keskenyebb és alacsonyabb.
Az Enyiczke község alatt fekvő lépcső fedő lejtőjét sárga agyag és televény boritja, melyen Zsebesnél és a Füzi pusztán tőzegtelepeket találunk. Az agyaglepel alatt vastag kavicsréteg nyugszik, mely legjobban azon ponton tünik ki, a hol a Bölzse patak a terraszt elhagyja. Itt van a vasúti kavicsbánya. E feltárást figyelmesen megnézve, fölül 50 cm. vastag homokot találunk. Ez alatt mintegy 2 m. vastag kavicsréteg van, vöröses szinü homokkal keverve s ebben a homok tisztán is előfordul, vékony, hirtelen kiékülő rétegeket képezve. Ezután mintegy 4 m. vastag kavicsréteg következik, a melyben fej nagyságu, sőt ennél is nagyobb szürke és sárga agyaggumók vannak apró kavicscsal összegyúrva. Alatta ismét vagy 4 m. vastag kavicsréteg van, szürke homokkal keverve. Az egyes rétegek egymásba fokozatosan átmennek s így azokat élesen el nem választhatjuk. A kavicsok kivétel nélkül koptatott görgetegek. Előfordulnak benne mállott trachyt és gránitdarabok, valamint csillámpala, és fillit-töredékek, sőt különböző szinü mészkő- és dolomit-kavicsok is.
A kavicstelepbe beágyazott agyaggumók, továbbá a hirtelen kiékülő vékony homokrétegek mutatják, hogy fluviatil képződményekkel van dolgunk. Ha pedig az itt összehordott kőzetanyagokat tekintjük, megállapitható hogy e kavicstelep a Hernád hozoványából épült fel. E szerint a felső terrasz fedő lejtője, mely Bárczától Kenyheczig és Migléczig terjed, nem egyéb mint a Hernád diluviális ártere. Az Ortván-domb és Enyiczke közti völgyelést a Hernád mosta ki, kavicsaival 429részben betöltötte és azután uj medret találván, oda hagyta. Mindezekből pedig az is következik, hogy Enyiczkénél a terrasszra ereszkedő meredek lejtők, valamint az Ortván-domb és gönyüi magaslatok pereme, - melyek egyszermind a Hernád hajdankori árterét határolják - nem egyebek, mint a folyó által alámosott lejtők, s mint ilyenek, az enyiczkei fensik mélyebben fekvő rétegeit feltárják. Az enyiczkei fensik legmélyebben feltárt rétege a pontusi homok, melybe a diluviumban a Hernád medrét a már ismertetett területen először lemélyesztette.
Bárczától délre, ott a hol az országut elágazik, kezdődik a Hernád második és legalacsonyabb terrassza. Keskeny szalag gyanánt vonul e lépcső Csányig, a felső terraszhoz támaszkodva. Fedő lejtőjét televénynyel kevert agyag boritja, mely alatt a Hernád kavicsai nyugosznak.
Mindezen jelenségeket megfigyelve láthatjuk, hogy az enyiczkei fensík a Kanyapta völgy környékének legérdekesebb részlete. E szép fensík nyugati részét a Miszlóka és Ida épitette föl, keleti részén pedig a Hernád medrét lemélyitette s erről kétszer letérve, mai alluviális árterületére lépett. - Mint látható, a Hernád régen magasabban folyt. Bizonyitja ezt mindkét terrassz. Mai ártere a diluviális ártér alatt körülbelül 12 méterrel mélyebben fekszik. E jelenségből pedig azt a meggyőződést merithetjük, hogy a Hernád a diluvium óta völgyét lemélyitette.
A pontusi periodusban a Hernád balpartján huzódó Kassai-hegy nyulványai valószinüleg az enyiczkei fensíkig nyúltak és a Hernád mai völgyét betöltötték. Ezen állitást bizonyitja azon tény, hogy Opaczkától Széplak-Apátiig a Kassai-hegy déli nyúlványa a Hernád alámosása következtében le van metszve. - Az enyiczkei fensík alsóbb rétegeit pontusi homok és kavics képezi és ez összefüggött úgy kelet felé a Kassai-hegygyel, mint nyugat felé a Kanyaptának különösen déli oldalán található homokréteggel. Csupán szintájbeli különbség lehetett és volt is köztük, mert mint látható, a Hernád első izben medrét e fensík legalacsonyabb pontjain mélyitette le.

RÉSZLET A SZÁDELŐI VÖLGYBŐL.
(Saját felvételünk)
Lősz és nyirok.
A Cserehát déli részét tekintélyes területen egy subaerikus képződmény, a lősz és valószinüleg a nyirok is boritja; az eperjes-tokaji hegység keleti és nyugati oldalán a trachyt mállási terméke, a nyirok boritja a lankás hegylejtőket. Gazdasági tekintetből mindkettő igen fontos, mert úgy a lősz, mint a nyirok a legjobb termőföldek közé tartoznak. A sárga nyirok különben nemcsak az eperjesi tokaji hegység oldalán, hanem az enyiczkei fensíkon is előfordul. A kassai téglavetők ezt az anyagot tárják fel. Ugyanez az anyag Szepsinél a téglavetőben is előfordul.
Alluvium.
Az alluvium szintén érdekes megfigyelésekre vezet bennünket. Szepsinél a Bódva a széles Kanyapta-medenczébe érkezik. Durva hozoványából itt még a diluviumban egy óriási törmelékkupot épitett, mely a Kanyapta völgyet egész szélességében elrekeszti. E kúp Torna irányában a somodi patakig van legjobban kifejlődve, Péder irányában már kevésbbé, legkevésbbé pedig Kis- és Nagy-Bodolló környékén azon irányban, a melyben a folyó jelenleg a Kanyapta felé siet. Miután e törmelékkúp tisztán a folyó feltöltő hatásának produktuma, fel kell tételeznünk, hogy abban az irányban folyt leghosszabb ideig, a melyben kúpját legtávolabbra kiépitette, vagyis Torna 430irányában. Innen csuszott lassan Péder fel, még később Nagy-Bodolló alá, hol napjainkban folytatja zátonyainak épitését. Kelet felé alluviális kúpját nem épitette ki és igy ezen irányban sohasem folyt.
A Bódva törmelékkúpja mellett van az áji patak hosszant elnyuló törmelékkúpja, mely tisztán mészkőkavicsokból van felépitve.
Az Ida folyó alluviális kúpja szorosan összefügg a diluviális kúppal s annak nyugat felé mintegy folytatását képezi. Nagy-Idánál a patak két ágra szakad. Az egyik ág a Gombos puszta mellett folyik le a Kanyaptába, a másik ág pedig Mélyárok név alatt Komarócz és Béla puszta közt iszapolja a területet. Az Ida és Bódva közti területről számos patak folyik még dél felé. Ezek csekély vizbőségüek, de iszapoló hatásuk azért igen nagy.
Tőzeg.
E patakok a vármegye legnagyobb medenczéjébe sietnek. A Kanyapta medencze fenekét nehéz agyagos, néhol márgás talaj boritja. A térszin különösen a csatorna környékén zsombékos, mocsaras. E süppedékes, vad vizes területek észak felé Makranczig, Szesztáig és Nagy-Idáig a törmelékkúpok közeibe felnyúlnak. Nemcsak a Kanyapta kiöntései, de az észak felől érkező vizek is folyton táplálják és nedvessé teszik e mocsaras vidéket, melyen a tőzegképződésnek kedvező feltételei több helyen ma is megvannak. Dr. Mágócsi-Dietz Sándor e területre vonatkozólag a következőket irja. (Dr. Staub Mórnak jelentése a Magyar Természettudományi Társulat kutató bizottságának működéséről 1892-ben.)
"Mielőtt a Kanyapta lefolyását megnyitották volna, megvoltak a tőzegképződésnek kedvező feltételei. S hogy e helyen csakugyan kellett tőzegnek előfordulni, az Pokorny adataiból is kitünik, hiszen az ő közlése szerint Frankel Gyula kerületi orvos az ottani tőzegek használhatóságát ki is próbálta.
Nevezett kutató e területen tőzeget csak csekély mennyiségben talált Bodolló, Jánok és Reste közt az Égeres közelében, valamint Makranczon és a gombosi pusztán. Kutatásának eredménytelenségét a következőkkel indokolja: "Már Pokorny is megemlékezik arról, hogy e tőzegek "a pásztortüzek által meggyulladnak". S valószinü is, hogy ha volt itt tőzeg, akkor a pásztorok azt tüzelték is, a midőn a tőzegtelep is meggyulladhatott. A nevezett községekben tovább is kutatva a dolgot, rájöttem, hogy a lakosok azon évek után, midőn a Kanyapta kiöntései miatt nem kaszálhatták le a völgynek különben hozzáférhető helyén sem a füvet, sem a sást, mi miatt az lábán száradt meg, a következő évre úgy vélték reményeiket biztosithatni, hogy az elszáradt füvet álló helyében felgyujtották. Nagyon valószinü, hogy ez égések alkalmával a különben is könnyen éghető zsombékok tüzet fogtak s ezektől azután a tőzeg is meggyulladt s lassankint elégett.
Szavahihető birtokosok és parasztgazdák is állitják, hogy a Kanyapta völgye több helyen is égett 1866 után, körülbelül a hetvenes évek elején. S hogy az égés nagy terjedelmü lehetett, abból következtethetem, hogy két télen át tartott s a terület különböző részén süppedtek a munkások a hamuba."
A Kanyapta-völgynek nyugat felé mintegy folytatását képezi az almási völgy, melynek közepe táján a Nagytó és Kistó nevü mocsarakban a tőzegtelepek előfordulását szintén megállapitották. Ujabb időben a Torna-patak rendes lefolyást nyert és a Nagytó vize is immár le van csapolva. Ott, a hol régen csak káka és nád termett, most jó kaszálók vannak.
A diluviális képződmények leirásánál kimutattuk, hogy a Hernád-völgyének területünkre eső szakasza szintén vésett völgy. A folyó a diluviumban az enyiczkei fensíkon folyt és e magaslatról fokozatosan szállott alá mai árterületére. Ezen igazságot a kassai mély furások adatai is bizonyitják. Az 1895. évben egyszerre három artézi kutat furtak Kassán. Az első kut Lepesch és fiai czég sörgyárának udvarán van, Kassa nyugati részén, a diluviális terrasz alján, körülbelül 220 m. tengerszin feletti magasságban. Nevezetessé lett e kut azon kitörés által, melyet 1895. év tavaszán a kitóduló gázok okoztak. Iszapot, agyagdarabokat és ökölnyi kavicsokat dobott fel a kitóduló gáz 68 méter mélységből. A sörgyár épülete megrázkódott s ablakait a törmelék beverte. A rázkódást a szomszédos épületekben is oly módon érezték, mintha valóságos földrengés lett volna. A kutfúrást Zenovits kassai mérnök vezette. E kuttól kissé éjszakra fekszik Beyer és Bauernebl sörgyára előtt a második artézi kut, melynek fúrási munkálatait Zsigmondy Béla budapesti mérnök vezette. Ugyancsak ő fúratta a Hernád-ártéren a katonai kórház kutját is. Zsigmondy Béla a fúrópróbákat a kir. 431földtani intézetnek megküldötte és igy lehetővé tette a fúró által áttüzött rétegek pontos megvizsgálását.
Nagyítható kép
ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE GEOLOGIAI TÉRKÉPE.
Mindkét fúrólyukban feltárt rétegek kavics, homok, agyag, lignit és tufából állanak.
1. A kavicsok 27 m. mélységig a Beyer-féle kutban néha ökölnyi nagyságuak, közöttük azonban apróbbak is vannak. A fúrólyukak alsóbb szintjeiben ellenben kizárólag apró kavics fordul elő.
2. A homok mindenütt csillámos és különböző nagyságu szemekből áll.
4323. Az agyagok a felsőbb régiókban szinökre nézve sárgák, az alsóbb szintekben pedig, hol tufarétegekkel váltakoznak, szürke szinüek, a hol pedig nagyobb mennyiségü barnaszén-töredékekkel vannak keverve, csokoládé-barna szint vesznek fel.
4. A Beyer-féle kutban összesen 17 különböző vastagságu és minőségü lignitréteg van feltárva. A magasabb régiókban szenült fadarabok vannak s egy ilyen példány még 124 m. mélységben is előfordult. Másutt apró barnaszén darabkákat találtam az agyagokban. A szénnek és organikus maradványoknak nyomai a mélyebb szintekben, különösen az agyagokban, de a homokos rétegekben is sürün fordulnak elő.
5. A trachyttufa mindkét fúrólyukban jelentékeny vastagságu rétegeket képez. Minőségre nézve horzsaköves perlites trachyttufa, melyben quarczszemek és csillámlemezkék fordulnak elő. A fúrólyukak többi szintjeiben előforduló tufák minőségükre nézve ezzel teljesen megegyeznek, csupán az alkatrészek mutatnak minőségükre nézve némi különbséget.
Miután a fúrólyukakból kövületek nem kerültek felszinre, a rétegek korviszonyát kitüntető beosztást csak petrografiai alapon eszközölhetjük. Mindazon rétegeket, melyek a trachyttufákkal egy időben települtek, neogen koruaknak tartjuk s igy e rétegek a Beyer-féle fúrólyukban 15.17 méternél, a katonai kórház kutjában pedig 26.50 méternél kezdődnek. Felettök mindkét fúrólyukban laterites sárga agyagok kavicscsal és homokkal keverve és váltakozva foglalnak helyet. Ezen kavicsos, sárga agyagrétegek a Kassa felett emelkedő diluviális fensikon is előfordulnak, tehát ezzel egykoruaknak tekinthetők.
Végül a katonai kórház kutjában a sárga agyag és szürke, iszapos quarczhomok fölé 7 m. mélységig olyan kavicshomok és görgetegrétegek települtek, melyek a Beyer-féle fúrólyuk rétegeivel nem párhuzamosithatók és össze nem hasonlithatók. Ezek nyilván alluviális ártéri képződmények. A Hernád alluviumának vastagsága tehát 7 méter.
A Hernád-völgy fenekén kimutatott neogen-képződmények bizonyitják, hogy ez a völgyrészlet már a harmadkorban egy nagy mélyedésnek öble volt, a melyben e sedimentek leülepedhettek. A folyórendszer kialakulása után a Hernád mint folyó futván végig rajta, 30 méternyire véste be völgyét a leirt képződményekbe és ezzel a Hernád-völgyét mai alakjában alkotta meg.
A vármegye többi folyóinak, nevezetesen az Ida, Mánta, Bózsva, Ronyva és Ozsva mellékén is széles szalag gyanánt huzódnak a völgyfeneket boritó ártéri képződmények, melyek a nevezett folyók feltöltő hatásáról tesznek tanuságot, a kisebb patakok pedig, miként a Kanyapta mellékén, hosszan előrenyuló törmelékkúpjaikkal teszik hullámzatossá a völgysíkok széleit.

« ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE MEZŐGAZDASÁGA. KEZDŐLAP

Abauj-Torna vármegye és Kassa

Tartalomjegyzék

ABAUJ-TORNA VÁRMEGYE ÁLLATVILÁGA. »