« ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE. Irta Móricz Zsigmond, a monografia segédszerkesztője. KEZDŐLAP

Esztergom vármegye

Tartalomjegyzék

KÖZOKTATÁSÜGY. Irta Rózsa Vitál, benczés főgimnáziumi tanár. »

88KÖZGAZDASÁG.
Irta Vaszary Mihály, a prímási uradalmak h. igazgatója
I. MEZŐGAZDASÁG.
Esztergom vármegye, bár az ország egyik legkisebb vármegyéje, nemcsak földrajzi fekvése miatt tartozott mindíg az ország legkiválóbb történelmi szerepű részei közé, hanem áldott talaja, kitűnő természeti viszonyai s a rajta, már az őskor óta fejlődött kiváló mezőgazdasági állapotok miatt is. Az egykori Villa Curtia, a római telep kora óta folyvást elsőrendű gazdasági élet folyt itt, a mely különböző századokban nevezetes fokra is emelkedett.
A vármegye mai területe 1123,30 km2. A Duna két részre osztja s a balparton nagyobbára 200 m. magas, termékeny lapály, melyen csak Farnad és Magyarszőgyén, s Béla és Kőhídgyarmat vidékén emelkednek hullámos dombok 276 m. magasságig. Ellenben a Duna jobbpartjának legnagyobb része hegyes vidék s a Pilis hegycsoport végső nyúlványai ágaznak szét rajta; ezeknek a legmagasabb csúcsai 6-700 méterig emelkednek, de maguk a lánczok alig haladnak felűl 300 méteren, így teljesen mívelhető terület az egész. Folyói a Duna, a melybe a Garam ömlik; ez utóbbi a Kéty patak és a Párizsi csatorna vizét veszi fel; a jobb oldalról nincs jelentékenyebb mellékvize a Dunának. Éghajlata mérsékelt s eltekintve a csekély csapadéktól, kedvező.
Talaja.
Talajában uralkodó a lősz, a minek következménye, hogy Esztergom vármegyét termések tekintetében a legtermékenyebb talajú vármegyék közé sorolják. Azt lehet mondani, hogy Esztergom vármegye talajában uralkodó a vályogtalaj; mindazonáltal helyenként az egyes talajnemek a lehető legnagyobb váltakozásban találhatók fel: a legkötöttebb agyagtól a futóhomokig.
A Duna balpartján elterülő részében a következő talajnemek fordulnak elő:
Farnad községnek és vidékének határa nagy részben televényes agyag, a dombos helyeken vasas és meszes agyagból áll; Kéménd, Bart és Szőgyén községeké televényes agyag, helyenként sárga agyaggal keverve; Muzsla, Karva községeké és Csenke pusztáé nagyrészben jóminőségű fekete homok, öntési iszapból áll; Köbölkút, Bátorkeszi és Újfalu községeké jó agyag, helyenként vörös agyaggal; Mocs községé és vidékéé általában homok, mely a futóhomoktól, egészen a legjobb minőségi fekete homokig, minden árnyalatban előfordúl; Párkány községé nagyrészben jó minőségű vályogtalaj, helyenként homokosabb részekkel. Egyáltalán a Duna balpartján találhatók a legjobb minőségű földek, sőt azt mondhatni, - csekély kivétellel, - még a homokos részek is kielégítők.
A Duna jobbpartján elterülő térészben, ú. m. Bajna, Nagysáp, Bajót, Lábatlan, Piszke, Süttő és Nyergesújfalu községek határában az uralkodó talajnem az agyag, vagyis a kötöttebb talajnem; Tokod, Dorog, Tát, de különösen Kesztölcz vidékén a földek inkább homokosak, noha helylyel-közzel lehet találni kötöttebb talajú földeket is. Ide lehet Esztergom város határát is sorolni. A többi községekben is úgyszólván főleg agyagosak a földek, vagyis jobban mondva, a kötöttebb talajnem az uralkodó; Pilismarót község határában, a Duna mentén levő földek között, sok futóhomok is akad.
89Megjegyzendő, hogy a Duna jobbpartján elterülő községekben sok olyan földet is mívelnek, a mely már inkább erdőtalaj; de mert e vidék nagyon népes, kénytelenek minden talpalatnyi földet kihasználni.
Mindazokból, a mit nagy általánosságban a termőföldről elmondottuk, látható, hogy a vármegye termőföldjének legnagyobb része jóminőségű búzatalaj, a melyen mívelt növényeink nagy skálája termeszthető.
Esztergom vármegye mezőgazdaságilag kultivált területe összesen 186,409 kat. hold, s mívelési ágak szerint a következőleg oszlik meg:
szántóföld 108,116 kat. hold;
kert 1,613 kat. hold;
rét 7,468 kat. hold;
beültetett szőlő 2,585 kat. hold;
parlag szőlő 2,429 kat. hold;
legelő 16,504 kat. hold;
erdő 35,786 kat. hold;
nádas 320 kat. hold;
nem termő terület 11,588 kat. hold;
összesen 186,409 kat. hold;
Esztergom vármegyében, miután talaja nagyrészben jóminőségűnek mondható, a kulturnövények egész sorozata sikerrel termelhető. Főbb termékei: a búza, a tengeri, az árpa, a rozs, a zab és a burgonya; a takarmányfélék közül: a zabosbükköny, a luczerna, lóhere, takarmánytengeri és a takarmányrépa.
Az egyes termékek termeléséről 1901-ben a következő kimutatás ád képet:
K. h.Termett qÁtlag termésÁtlag ár. kor.Összes érték
őszi búza
tavaszi búza
őszi rozs
kétszeres
őszi árpa
tavaszi árpa
zab
szemes tengeri
burgonya
25.762 k. h.
174 k. h.
9966 k. h.
1011 k. h.
156 k. h.
21730 k. h.
6773 k. h.
12548 k. h.
4028 k. h.
151.393 q
1.122 q
61.192 q
6.364 q
887 q
110.898 q
32.186 q
129.700 q
201.750 q
5.87 q
6.44 q
6.14 q
6.29 q
5.68 q
5.10 q
4.75 q
10.33 q
50.08 q
14 kor.
12 kor.
12 kor.
12 kor.
10 kor.
10-15 kor.
14 kor.
10 kor.
2,20 kor.
2.119.502 korona
13,464 korona
734,304 korona
76.368 korona
8,870 korona
1.330.776 korona
450.604 korona
1.297.000 korona
443.850 korona
összesen82,148 kat. holdon termett6.474.738 korona értékű termény.
Esztergom vármegyében a következő terményeket termelték 1901-ben: őszi és tavaszi búza, őszi rozs, őszi és tavaszi árpa, zab, hüvelyesek féleségei, tengeri, burgonya, czukorrépa, tak.-répa, őszi és tavaszi repcze, dohány (19 k. holdon) kender, len és a következő szálas takarmánynövények: tengeri, bükkönyfélék, herefélék, mohar, köles, baltaczim, pohánka, czirok. A főbb termelési növények közül az őszi búza mintegy 2.7%, a tavaszi árpa 23%, a szemes tengeri 13%, az őszi rozs 10,5%, a zab 7%-ot, a bükkönyfélék 4,5%, a burgonya 4%-ot, a takarmányrépa 2%, a többi növények pedig összesen mintegy 9%-át foglalják el a bevetett szántóföldnek.
E kimutatásból is látható, hogy a vármegye legfőbb terménye a búza, utána következik a tavaszi árpa, azután a rozs és végül a zab.
Búza.
Esztergom vármegye búzáját, az ú. n. "felföldi" búzaféleség közé sorolják, melyről azt mondja Deininger Imre, hogy "sokkal nagyobb szemű, mint akár az "alföldi", akár a "dunántúli" búza, de színe tarka; súlyosabb, mint a "dunántúli", de könnyebb, mint az "alföldi", a mi áll sikértartalmára is.
Hektoliter súlya 77-80,3 kg., átlagban 78 kg. szokott lenni. Deininger Imre szerint, az 1890. évben az esztergommegyei búza hl. súlya volt: 78,3 kg., 1000 szem súlya volt: 31,2 grm., a szem törési felületének aczélossága 64%, lisztessége 24%, vegyes 12% volt. Szalma-termése kat. holdankint 10 q.-ra tehető.
A búzának az országban ismeretes állati ellenségei közül a vármegye területén már régóta sem az egér, sem sáskafélék nagyobb károkat nem tettek. Szórványosan ugyan jelezték a gabona-futonczot és a vetési bagolylepkét, de 90számbavehető kárt ezek is alig tettek. A növényi ellenségei közül többször okoznak kárt a rozsda és az üszöggombák, de a termésben legtöbb kárt mégis főleg a gazfélék okoznak, ú. m. a taraczk, a konkoly és az aczat. A vármegye területén a legszebb búza, a mint azt a gabonakereskedők állítják, Csolnok, Sárisáp, Nagysáp, Bény, Kéménd, Szőgyén és Érsekkéty vidékén terem.
Árpa.
A vármegye második főterménye a tavaszi árpa. Esztergom vármegye árpája nagyon keresett czikk; nem ritkaság, hogy a közvetítők 14-15 koronát adnak métermázsájáért, még a kisgazdának is. A legjobb árpa a Piszke és Lábatlan községek határában terem. A Duna-balparti gazdaságokban is termelnek árpát, de ott minőségre nézve sokkal silányabb árpa terem. Hl. súlya 62-70 kg. Szalmatermése 7-8 q. Főleg a "nyitramegyei" árpát termelik, noha a nagyobb gazdaságban másféleségek is szerepelnek. Állítólag leginkább beválik, - főleg hegyi gazdaságokban - a "hanna" árpa, mert korán érik és viszonyaink között legbővebb termő. - Ellenségei közül leginkább az üszög és a gazfélék tesznek kárt. A "Lema mela nopus" csak elvétve tűnik fel a határaink között. Kiváló szép árpa terem: Lábatlan, Piszke, Süttő, Bajna és másodsorban: Béla, Kicsind, Kural, és Szőgyén községek határaiban.
Tengeri.
A vármegye harmadik főterménye a tengeri. Átlagtermése kat. holdanként 10 q-t tesz ki, szár 12-16 q. Leginkább a nagy, "sárga-szemű"-féleségét termelik, az uradalmaknál pedig a "cinquantinót". A tengeri főleg a Duna-balparti gazdaságokban díszlik, a Duna-jobbparti gazdaságokban némely esztendőben be sem érik. A szem hl. súlya 70, illetve 80 kg., a szerint, hogy nagyszeműt, vagy cinquantinót termelnek.
Rozs.
Az őszi rozs, mint kenyértermény, fontos szerepet játszik mezőgazdaságunkban, noha a bevetett területnek alig 10,5%-át foglalja el. A Duna mellett fekvő gazdaságokban, a ködök miatt, sokszor rosszul sikerül. A legjobb rozs Pilismarót és Esztergom város határában terem, másodsorban: Dorog, Kenyérmező és Kesztölcz községek határaiban. Hektoliter súlya átlag 70-75 kg., szalma-termése 10-14 q. Fajai közül főleg a montagneit, de legtöbbféle közönséges, itt már évtizedek óta termelt rozsot termesztenek.
Zab.
Gazdáink eddig a zabot nem igen termelték máshol, csak ott, a hol kénytelenek voltak vele. Manapság, a mikor különböző okok folytán a zab ára magasra emelkedett, mindinkább nagyobb területet foglal el a többi növények rovására. Az 1900. évi föld. miniszteri kimutatás szerint, Esztergom vármegyében a bevetett területnek mintegy 7%-át foglalta el a zab, de valószínű, hogy ennél jóval nagyobb területen termelték. Ugyane kimutatás szerint azt is látjuk, hogy a zab kat. hold. termése még az 5 q-t sem érte el, a mi azonban főleg az itt divatos mívelési módnak és különösen a vetésforgóban való elhelyezésének a következménye. Nálunk főleg a zászlószabot termelik, de az uradalmaknál és vidékenként többfélét is termelnek. Hl. súlya 32-50 kg., szalma-termés h. k. 8-12 q. A legjobb zab - hliterenként 50,52 kg.-os - Bajna, Bajót, Csolnok, Epöl és Dág községek határaiban terem.
Burgonya.
Tavaszi búzát, kétszerest és őszi árpát, csak igen kis téren termelnek. A burgonyát főleg csak saját szükségletükre termelik a gazdák; kivéve egyes községeket, a melyek körében szeszgyár működik. A nép különösen a rózsa és sárga burgonyát termeli, de már kezdik a "magyar kincset" is vetni.
A burgonya kat. holdankénti átlagtermése 50 q., noha egyes helyeken 70-90 q. nagyságú termések is voltak. A burgonyának Esztergom vármegyében más ellensége nem mutatkozott, - legalább nagyobb károkat más nem tett benne, - mint a Phytophtora infertans; de ez is csak szórványosan fordult elő.
Czukorrépa.
Czukorrépát, a kimutatás szerint 440 k. h. termelnek, de ez a szám nem felel meg a valóságnak, mert ma már, miután legújabban az esztergomi érsekség is nagyobb területen termeli, legalább is kétszer ilyen nagy területet foglal el. Holdanként átlagtermése 80-160 q-ra tehető. A czukorrépát az ácsi és oroszkai czukorgyár veszi át.
Takarmány.
A takarmánynyal bevetett terület, a legutóbbi kimutatások szerint, az összes bevetett területnek mintegy 16%-a. Takarmányt kb. 15,000 kat. holdon termelnek.
E területből a bükkönyfélék 4052 k. holdat foglalnak el, a luczerna 1990, a takarmánytengeri 1438, a lóhere 1228 és a tak.-répa 1807 k. holdat. A többi területen mohart, kölest, baltaczint és egyéb takarmány-féléket termelnek.
91A vetett takarmánytermések nagysága vidékenként nagyon különböző. Átlag felvehető, hogy a luczerna ad három kaszálásra k. holdanként 30 q., a lóhere egy kaszálásra 16 q. és a zabosbükköny 12-20 q., a takarmánytengeri (csalamádé) 20 q. (szárítva), a baltaczin egy kaszálásra 10-14 q. (ritkán kaszálható kétszer) és a takarmányrépa 80-120 q-t.
Gazdasági rendszer.
Esztergom vármegye gazdasági rendszerének a megállapítása nem könnyű dolog; a kisgazdáknál, a kik a termő-terület legnagyobb részét bírják, általában nyomásos rendszer van megállapítva, de ezt sem tartják meg következetesen. Ugyanis egyes községekben az ugarnak hagyott területet, vagy legalább annak egy részét bevetik takarmánynyal, vagy kapásnövényekkel; másutt meg teljesen a szabadgazdálkodásnak hódolnak, mint pl. Pilismarót, Tokod, Dunamocs, Köbölkút, stb. községekben. Az uradalmaknál a gabonaváltó gazdasági rendszer általános, de találni a javított, 3-nyomású rendszertől kezdve, egész a spekulativ gazdasági rendszerig, mindenféle gazdasági-rendszert alkalmazásban.
Marhaállomány.
Esztergom vármegye szántóföldjének megmívelésére az 1896. évi összeírások szerint, 8916 db. igásmarhát használnak; e szerint 1 drb. igásmarhára mintegy 12 kat. hold szántóföld esnék. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mert míg egyrészről vannak a vármegyében olyan gazdaságok is, a melyekben 1 drb. igásmarhára 20 k. hold földnek a megmívelése esik, másrészről azt is figyelembe kell venni, hogy a Duna jobbpartján fekvő községek nagy része a fuvarozásból él, a mely munkára ugyanazokat az igás állatokat használják fel, a melyekkel a gazdasági munkákat végzik. E szerint általánosságban elfogadhatjuk, hogy a nagyobb gazdaságokban 1 drb. igásmarhára 10-15 k. hold szántóföld, míg a kis gazdaságokban 8-12 k. hold esik.
Azt sem fölösleges tudni, hogy a fentebb említett hivatalos összeírás alapján átlag minden 5 kat. holdra esik 1 drb. számos marha. Ezzel kapcsolatban, ha az egyes állatnemek évi trágyahozamát kiszámítjuk, kitűnik, hogy Esztergom vármegyében 1 kat. holdra 24 q. trágya esik, a miből hozzávetőlegesen meg lehet ítélni a visszapótlás mértékét is. - Tényleg a legtöbb gazdaságban, - még egyes nagy gazdaságokban is, - csak minden 7-8 évben trágyázzák át a földeket. Műtrágyát csakis egyes nagy gazdaságokban használnak, azok is inkább csak kísérleteznek vele. Az 1896. évi összeírásból kiderül, hogy, noha a vármegyében 13,926 gazdaság van, mégis csak 16 gazdaságban használtak műtrágyát, és pedig a következő községekben, ú. m. Ebeden, Nánán, Sárisápon, Búcson, Kéménden, Karván, Pilismaróton, Barton, Németszőgyénben és Esztergomban. E miatt a gazdák kénytelenek ugart tartani, a mi az összes szántóföldnek mintegy 9,59%-át teszi ki. A tak.-növények a bevett területnek 16,75%-át foglalják el.
Gazdasági gépek.
A gazdaságok igen nagy részében még ma is nagyon el vannak terjedve a régi, Vidacs-féle ekék, azonban ma már nemcsak a nagy, de a kisgazdáknál is lehet látni Sack és Sack utánzatú vasekéket. A boronák, fogasok és hengerek nagyobbrészben a régi, primitív formájúak; csakis az uradalmaknál és egy-két nagyobb gazdaságban találni a mai kívánalmaknak megfelelő gazdasági eszközöket. A vetés a kisgazdáknál majd mindenütt kézzel történik, csak egyes jobbmódú gazdák vesznek vetőgépet, látván a szomszédos nagy gazdaságoknál az abból eredő hasznot.
A 100 holdon felüli gazdaságokban, - pontos összeszámítás szerint, - van: 37 lokomobil, 54 cséplőszekrény, 131 vetőgép, 149 rosta, 1294 eke, 42 trieur, 105 szecskavágó, 606 borona, 291 henger és 778 drb. igásszekér.
A cséplést még a kisgazdák is géppel végeztetik, (10-ik részért), csak elvétve látni, hogy lovakkal nyomtatnak zselléreknél.
Rétek.
A vármegye rétterülete 7468 kat. hold; a szántóföldhöz viszonyítva, annak mintegy 7%-a, az összes kulturterületnek 4,5%-a.
Ebből a területből az esztergomi járásra esik 2397 k. hold, a párkányira 4404 k. h. és Esztergom városára 667 k. h.
E réteket három osztályba lehet sorolni, ú. m. dombrétekre, melyek különösen a Duna-jobbparti gazdaságokban találhatók; fensíki rétekre, melyek a Duna-balparti gazdaságokban elterjedtebbek és folyamparti rétekre, melyek a Duna és a Garam partján, valamint a Duna szigetein terülnek el.
Általánosságban azt lehet mondani, hogy Esztergom vármegyében a rétek keveset számítanak. Nagyobb gazdaságban a szénát vetett takarmány pótolja.
92A legjobb széna a Bikol, Bajót, Nyergesújfalu és Sárisáp vidékén elterülő réteken terem. Sok és igen szénát állítanak elő a Garam-parti gazdaságok rétjein, különösen Bény és Kéménd községekéin.
A Duna mellett sok, de silányabb minőségű széna terem Muzsla község és a Csenkei puszta határában.
A szigetek közül legjobb szénát ad az esztergomi és táti sziget, kevésbbé jót a csenkei és dunamocsi.
A dombosabb helyeken 1 kat. hold ad 10-12 q. szénát és jó legelőt; a folyómenti rétek 16-25 q-t, a szigetek, ha jó időjárás van, 20-30 q-it is adnak holdanként és kétszer is kaszálhatók. Erdei kaszáló azonban a vármegyében úgyszólván semmi sincs.
A rétkezelésre nézve elmondhatjuk, hogy az more patrio történik: a rétet csak kaszálják, de nem trágyázzák, sem nem munkálják, nem gondozzák.
A széna ára métermázsánként és minőség szerint változik. Átlag 1 q. jó minőségű széna ára 5-6 korona, a sarjú 3-4 kor.
Legelő.
Esztergom vármegye legelőjének terjedelme 16.504 k. hold, ebből az esztergomi járásra esik 8186 k. hold, a párkányi járásra 5926 k. h. és Esztergom városra 2392 k. h. E területből 14521 k. hold az 1000 holdon felűli gazdaságokhoz tartozik és csak 1983 k. hold legelő van a kisgazda kezén. Ez onnan van, hogy az esztergommegyei kisgazdák, épúgy, mint más vármegyék kisgazdái is, a jó legelőket feltörték, szántóföldekké alakították át.
A legelőkről semmi jót sem lehet mondani; leginkább kopár, száraz domb- és hegyoldalakból állanak, a melyeket minden lelkiismeretfurdalás nélkül az adó alá nem eső területekhez kellene sorolni. E legelők egy részén május hónap végeig még csak talál valamit az állat, de azontúl épen csak jár rajta; más haszna nincs e legelőknek. Az uradalmi legelők egy részét áldozatok árán még csak használhatóbbá lehetne tenni, de azoknak is nagy része alig ér valamit. Ezek után Esztergom vármegye legelőjét - általánosságban nem lehet másnak minősíteni, mint III. oszt. juhlegelőnek és mint ilyennek, évi fűhozamát 2-3 q. szénaértékben megállapítani. Természetes, hogy vannak egyes jó erdei és hegyi legelők is, különösen a Duna-jobbparti nagy gazdaságokban, de ezek is olyan kis terjedelemben, hogy említésre sem méltók.
Miután a legelők nálunk, még az uradalmaknál is, semmiféle mívelésben nem részesülnek, még inkább elszegényednek, elgyomosodnak. A szerbtövis, szamártövis majd minden községi legelőn buján nő.
A vármegye kisgazdái úgy segítenek a nagy legelőhiányon, hogy részint lekaszált rétjeiken, részint, a hol nyomásos gazdasági rendszert tartanak fenn, az ugaron, sőt a tarlókon is legeltetnek.
Az uradalmaknál birkával értékesítik a legelőterületeket, a szarvasmarha-féléket egész nyáron át vetett takarmányon tartják.
Egyes községek már tettek kísérleteket arra nézve, hogy kopár legelőiket befásítsák, de nagyon kevés eredményt értek el. Esztergom városa, melynek határában 2392 k. hold homokos talajú legelő van, Kollár Károly városi tanácsos javaslatára e legelő e részét parczellázva eladta szőlőtelepítési czélokra. Csakugyan, csak ez az egy mód alkalmas arra, hogy e legelők, melyek ma csak haszontalan területek, a nép jólétét s a város anyagi képességeit emeljék.
Állattenyésztés.
A vármegye állatállományáról nagyon nehéz véleményt mondani. Általában el lehet mondani, hogy még a nagyobb uradalmakban is kevés pepineria van, a parasztság kezén levő állatok pedig csak helyenként érik el a középszerűség színvonalát. Ennek oka első sorban a gazdálkodás extensivitásában keresendő, másrészről a rétek és jó legelők hiányának tudható be. Az az intézkedés, a mely hazánkban oly szomorú következményekkel járt, a mely megengedte a közlegelők felosztását, Esztergom vármegyében különösen megboszúlta magát. Idősebb gazdák mondják, hogy addig, a míg a közös legelők teljes terjedelmükben meg voltak, s a mai, legelőnek mondott, de valójában fában kopár területek dúsabban voltak, addig minden községnek volt szemrevaló gulyája, lóállománya, a mit ma csak egy-két községről mondhatunk el.
Lótenyésztés.
Az állattenyésztés összes ágai között még legelőbbre van a lótenyésztés, noha az a szép lóállomány, amely a gróf Sándorok idejében meg volt, ma már eltünt. Az állattenyésztésnek ezt az ágát a kisgazda is jobban felkarolta, úgy hogy községeink nagy részében lehet kiváló használati lóanyagot találni, csak az a 95hiba, hogy a tenyészanyag nem egyöntetű, nagyon is különböző. Ez különben országos baj, s következményeit eléggé ismerjük.

Annavölgyi szénbányatelep.

Gerecsei vörösmárványbánya.

Gerecsei vörösmárványbánya.
Mondják, hogy nálunk a vasútak kiépítése is nagy oka a lótenyésztés hanyatlásának; pl. Nyergesújfalu községe, míg a budapesti, esztergom-almás-fűzítői vonalak ki nem épűltek, tisztán fuvarozásból élt. Budapest-Bécs felé ők teljesítették a fuvaros-szolgálatot. Ez időben a község több, jóvérű mént is tartott.
A vármegye lóállománya - az 1896. évi összeírás alapján - 9906 dbból áll. Ebből 4988 db. kancza (2 éven felűli); az évi szaporulat 850 db. csikó.
E lóanyag fejlesztésére a vármegyében 8 helyen állítottak fel fedeztetési állomást, ú. m. Bajnán, Bátorkeszin, Ebeden, Farnadon, Kétyen, Kéménden, Köbölkúton és Magyarszőgyénben. Van még egy-két község, a melyben a gazdák maguk tartanak mént, de nem sok sikerrel.
A legszebb és legjobb lovak Kural, Kéty, Bart, Kéménd, Bátorkeszi, Kőhídgyarmat, Bajna és Nagysáp községekben találhatók.
Hogy a vármegye lótenyésztése milyen volt századokkal ezelőtt, hogyan fejlődött, mint hanyatlott: nem lehet feladatom kutatni, de mulasztásnak tartanám, ha a vármegye lótenyésztésének legfényesebb korszakáról: gróf Sándor Vincze és utódai híres méneséről legalább futólag meg nem emlékezném.
Ez az ország határain túl is híres félvérménes 1804-ben vette eredetét, a mikor gróf Sándor Vincze, a bia-bajnai uradalom akkori ura, megvásárolta Pukács Miklós 250 dbból álló alföldi vadménesét. Ezzel az anyaggal azonban nem sikerült kielégítő eredményt elérni, a miért is belőle a legjobb kanczákat továbbtenyésztés czéljára kiválasztották, a selejtesebbjét pedig eladták. Az így kiválasztott kanczákhoz még különféle híresebb ménesekből vásárolt kanczákkal és nemes ménekkel folytatták a tenyésztést kisebb-nagyobb arányokban 1835-ig. A vett tenyészanyag közül, noha a Trautmansdorf és herczeg Konrakino méneseiből is vásároltak, leginkább bevált a Viczay-ménesből, Üreghről szerzett tenyészanyag. 1835-ben rendszeresítették a tenyésztést, a mikor kitűnt, hogy a tenyészanyag kitűnő és 1837-től kezdve rendszeres törzskönyvet is vezettek, a melyből a ménes leszármazása és tenyésztése kiviláglik. A tenyésztést ez időtől a következő kanczákkal és ménekkel folytatták:
Ló neveSzíne:Melyik ménestulajdonostól:Faj:
Ariell
Hassan
Gidran (senior)
Nilus
Furiozo
Janicsár
La Ardan
Ali III.
Ali IV.
Superbo
Dervisek
Negró
Privatcet
Allegretto
Aleor
Misker
aranysárga
szürke
sötétpej
sötétpej
almásszürke
sötétszürke
fekete
sötétszürke
sötétszürke
világospej
sötétszürke
fekete
világossárga
sötétpej
sötétszürke
világossárga
gróf Széchenyi István
báró Wesselényi Erdélyországból
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
Bábolnai ménesből
gróf Batthyány Kazimir, Kis-Bér
uradalmi ménes tulajdona
gróf Hunyadi József
az angol uradalmi ménesből
angol telivér
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
angol telivér
angol telivér
-
eredeti telivér
Gróf Sándor Móricz az 1841. évi törzskönyv egyik lapjára a következő érdekes megjegyzést írta be: "a kanczák és apalovak kiválasztásánál az az elv követendő, miszerint tenyésztésre csak olyanok használtassanak, melyeknél a kitűnő használhatóság kétségen kívülinek találtatott, - nem tekintvén a szépségre, sem a színre - és a fennidézett elvtőli eltérés alkalmával soha jó eredmény nem észleltetett."
1840 és 1844 között nagyobbszámú eredeti steyer kanczákat is vásároltak és ezeket angol telivér ménekkel fedeztették; 1860-ban megvették a "Hawelock" 96nevű félvér angol yorskhirei ügetőt s ezt a mént a steyer és telivér mének után származott kanczák fedezésére használták.
1863-ban több ízben nagyobb számú muraközi kanczát szereztek be, a melyeket szintén Hawelock és Jupiter ménekkel, - ez utóbbi tulajdon nevelés volt, - fedeztették.
A hetvenes években a telivér-tenyésztést lassanként beszüntették, a félvér-tenyésztésre pedig kevesebb kanczát állítottak fel, a melyekről az országosan ismert, rendkívüli gyors és kitartó példányok kerültek ki. (Jucker-fogatok). Ettől fogva a fősúlyt a gazdasági igásállatok nevelésére fordították, a mely irányzat mai napig is fennáll.
A telivér ménesben a következő méneket használták fedezésre: Whisker (ang. tel.) vil.-szürke, Alcor almásszürke, Midhurst sötétpej (ered. ang. tel), Patrik vil. pej (ered. ang. t.), Maslum vil. szürke, eredeti arabs, Wressler söt.-pej (er. ang. t.), Hackfall almásszürke (er. ang. tel.), Sattliger, Haudiger és Leopard tigris, eredeti steyer, Domino vil. pej, félvér angol, Cosarara vörösderes (ang. tel.), Abd' el Kadar, sötét pej (er. ang. tel.), Tourist, sötét pej (er. ang. tel.), Czigány, almásszürke arabs, pony-fajta, Revolver, vil. pej, (er. ang. tel.), Lismore arany pej er. ang. 19/20 vér, Chief Julian sárga (er. ang. tel.), Beautyfoul vil. pej (t. angol), Figaró sárga (félangol), Acteon, sötét pej, Hawelock, vil. pej, félvér angol, Schillelagh aranypej (er. ang. tel.), Faroletto sötét pej (t. angol), Carnival, sötétsárga (er. ang. t.), Jupiter, világospej (ang. félvér), Jericho, fekete (telivér ang. tul. nev.)
Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy az uradalom feljegyzései és számításai alapján, 1 drb. 4 éves félvér csikó felnevelése 450-500 frtba került, 1 drb. 4 éves igabeli csikó 300-360 frtba.
Hogy egy ilyen magánménesnek, mint a milyen a gróf Sándor-féle ménes is volt, milyen kitűnő hatása van a környékbeli lótenyésztés emelésére, meglátszik abból is, hogy Bajnán és vidékén kiváló szép, és a legkülönfélébb használatra beváló lóállomány volt még a kisgazda kezén is. Mióta azonban az uradalom csakis egy-két mént tart - saját használatára - azóta bizony elsatnyúl a már szép fejlődésnek indúlt lótenyésztés Bajnán és vidékén is.
Meg kell még említenem, hogy vannak ugyan egyes uradalmak, nagyobb gazdaságok és kisebb birtokosok is, a kiknél értékes lóállomány található, de mindamellett a lótenyésztést ezeknél is csakis mint mellékágat űzik; megemlíthető ménes a vármegye területén ma nincs.
Szarvasmarhatenyésztés.
A vármegye szarvasmarhatenyésztéséről kevesebb jót lehet mondani, mint lótenyésztéséről. Ez annál feltűnőbb, mert a vármegyében a szarvasmarhatenyésztésnek épen a legfőbb feltétele megvan; a tej és tejtermékek könnyen értékesíthetők, a mennyiben a megye területének nagy része közel esik a Budapest és Bécs felé vezető vasútvonalakhoz, azonkívül Esztergom városa maga is nagy fogyasztó, de van a megyének elég nagy ipari vidéke is, a hol a munkások főtápláléka a tej és annak termékei; mindamellett a szarvasmarhatenyésztést nem mondhatjuk fejlettnek. Alig akadunk 1-2 uradalmi tejgazdaságra is, a kisgazda pedig leginkább házi szükségletére termel tejet.
A vármegye szarvasmarhaállománya az 1896. évi összeírás szerint 19116 dbból áll, a melyből 48% magyar fajta és, - noha Esztergom vármegye a piros-tarkafajtákat tenyésztő tenyészkerületek közé van beosztva, - pirostarka csak 29%, borzderes 4,6%, a többi külön nem osztályozható színű és fajtájú.
A kisgazda kezén levő állatok apró, csenevész jószágok, s csekély értékűek.
Az évi borjú-szaporulat circa 7000 db. tehén után alig 1800 db., a mit - úgy látszik, - első sorban annak lehet tulajdonítani, hogy egyes községekben 1-1 bikára 80-120 db. tehén is esik.
A borjúfelnevelés nálunk nem igen dívik. Legföllebb tenyészállatokat nevelnek a gazdák, saját szükségletükre, de igásmarha-szükségletét már majdnem minden kis- és nagygazdaság vásáron szerzi be magának, nem lévén a felneveléshez annyira szükséges legelő.
Hízlalással csak egy-két nagygazdaság foglalkozik, különösen azonban a kenyérmezei és kismuzslai, szeszgyárral összekötött gazdaságok. A mustraökrök feljavítása minden nagyobb gazdaságban szokásos.
A szarvasmarhatenyésztés előmozdítására jótékony hatással van az, hogy az állam a tenyészapaállatok vételárához bizonyos százalékkal hozzájárúl, továbbá hogy a gazd. egyesület rendezni szokott tenyészállatdíjazásokat. - Bizonyos, 97hogy legtöbbet lendítenének a tenyésztés színvonalának emelésén a tejszövetkezetek. E tekintetben Farnad községe járt elő jó példával, a hol legújabban Feichtinger Sándor, prímási intéző kezdeményezésére alakult tejszövetkezet. Örvendetes jelenség az is, hogy most már egyes nagybirtokosok nagyobb gondot fordítanak a szarvasmarhatenyésztésre, a minek jó hatása nem fog elmaradni; különösen a simenthali fajtát kultiválják. Tejszövetkezet van még Érsekkétyen is.
A szarvasmarha ára vidékenként nagyon különböző, de átlag 1 db. szarvasmarha ára 240-400 kor. között változik. Friss fejős tehén (számos marha) drbja 300-400 kor. igásmarha (számos marha) 300-600 kor.
Betegség, a legutóbbi időben, - kivéve a száj- és körömfájást, - nem fordult elő a vármegyében. Szórványosan fel-fellép az antrax, különösen olyan vidéken, a hol sok birkát tartanak.
Megemlítendő, hogy a vármegyében legkiválóbb tehenészete az esztergomi káptalannak van Nánán, a hol bonyhádi tájfajta tehenekre simenthali bikákat használnak; tenyészczél: tejtermelés borjúneveléssel. Ugyanilyen tenyészirányú inthali tehenészete van Metternich herczegnőnek Sárisápon. Felemlíthető még, mint nagyobb és simenthali jellegű tehenészet: az esztergomi érsekség csenkei, Reviczky Károly bikoli és Kobek István bátorkeszi tehenészete, valamint az érsekség kétyi, kéméndi és Stein Testvérek köbölkúti tehenészete.
Juhtenyésztés.
A gyapjú árának hanyatlása országszerte nagy visszahatással volt a juhászatra. - Esztergom vármegyében, a melynek valamikor igen nagy része legelő volt, szintén nagy volt a visszaesés; az egykor híres juhászatok majdnem egészen eltűntek, vagy megfogytak, irányt, fajtát változtattak. Ez kitűnik abból is, ha összehasonlítjuk az uradalmi juhászatoknak 50 évvel ezelőtti juhállományát a jelenlegivel; pl. a bajnai uradalomban az 1850-1859. években csak a bajnai és a sápi gazdaságokban mintegy 6633 dbból állott a juhállomány, a hol jelenleg csak 3358 db. juhot tartanak, vagyis a létszám 50%-kal csökkent. Ez természetesen csakis a juhtenyésztés kevés jövedelmezésének tudható be, a minek következménye a legelők feltörésére vezetett.
A megyeszerte híres parasztjuhászat és a feles-juhászat úgyszólván teljesen megszűnt; a kisgazdaságokban tartott juhok száma pedig nem haladja meg a 6000-t.
Esztergom vármegyében a legjelentékenyebb juhászata az esztergomi érseknek, valamint herczeg Metternichnek volt.
A nemes juhászat kezdete - a bajnai uradalomban - az 1817-ik évre vihető vissza.
A tenyészanyag merinó-fajta; a tenyészirány: electoral negretti-jelleg kifejlesztése.
Mindkét uradalom, - a mint azt a gazdaság évkönyveiből látjuk, - juhászata emelésére rendkívüli áldozatokat hozott: a legjelesebb külföldi és magyarországi juhászatokból szereztek kosokat és anyaállatokat, nevezetes összegeket fizetvén egy-egy kiváló tenyészállatért.
A bajnai uradalom, juhászatának fejlesztése czéljából, a következő híresebb juhászatokból szerzett tenyészanyagot:
Báró Geiszler morvaországi törzsnyájából, budaőrsi cs. k. törzsnyájból, a holitsi törzsnyájból, Tirolból, gróf Barterstin csehországi törzsnyájából, báró Foszl bécsi, gróf Haugvicz morvaországi, gróf Dubszky morvaországi, Károly főherczeg magyaróvári, herczeg Metternich Leontina kojetini, Klauzál Imre rohonczi, gróf Larisch porosz-sziléziai, hg. Lichnovszky porosz-sziléziai, Gadegast szászországi, gr. Károlyi stomfai, gr. Hunyady ürményi törzsnyájából.
Ezek a vásárlások temérdek pénzbe kerültek, pl. 1862-ben a herczeg Lichnovszky törzsnyájából vett 2 drb hágókosért fizetett az uradalom 2000 frtot. A bajnai uradalom juhászata emelése czéljából összesen 340 drb kost és 121 drb anyabirkát szerzett be 1817-től 1874-ig.
Ma már azonban, a mikor a juhászat inkább csak szükséges rossz, mint jövedelmi forrás, minden tenyészdében a hanyatlás konstatálható. A mikor a gyapjú ára hanyatlani kezdett, felhagytak a kistestű merinók tenyésztésével; ezután már nemcsak a finom gyapjúra, hanem egyszersmind a hús tömegére is tekintettek. Az esztergomi érsekség juhászatában ez irányban rambouillet kosokkal tettek próbát, a mi igen bevált: a gyapjú finomsága tekintetében beállott veszteséget bőven kárpótolja a gyapjú és a hús nagyobb hozama.
98A vármegye jelenlegi juhállománya 27653 dbból áll, a melyből a 100 holdnál nagyobb birtokosok kezén 22425 db van. Nagyobb juhászatok vannak: az esztergomi érsekség, az esztergomi káptalan, a m. kir. Közalapítvány és Metternich herczegnő birtokán. Majd mindenütt merinófajtát és annak keresztezéseit tartják. Húsjuhokat csak kísérletezésre tartanak helyenként; a kisgazda kezén közönséges hazai faj van.
A tenyésztés főczélja: gyapjú, mellékes: a hústermelés. Tejtermelésre a juhászat nincsen alapítva. Az ürüket felhízlalva, a mustrákat legelőről adják el.
Az utóbbi évek alatt a juhok elhullási százaléka igen nagy volt: egész 8%-ig emelkedett, az elhullás oka a legtöbb esetben: antrax.
Esztergom vármegye gyapjútermelését - mosatlan állapotban értve, - az uradalmi átlagszámítások szerint, - átlag 650-700%-ra lehet tenni.
Sertéstenyésztés.
A megye sertéstenyésztése fejlettnek épen nem mondható, noha a vármegyében nagyon sok olyan terület van, a mely sertéstenyésztésre alkalmas. A sertésállomány 18,874 dbból áll, a melynek legnagyobb része a kisgazdák kezén van, a kik minden tenyészirány nélkül, űzik az állattenyésztésnek ezt a jövedelmező ágát. A 100 holdon felüli birtokosoknál csak 2480 db sertést írtak össze. Ez az aránylag kis szám egyrészről a sertésvész pusztításának, másrészről annak tudható be, hogy mind az esztergomi, mind a Budapesthez közel eső falvak hentesei is Kőbányán vásároltak, a mi a tenyésztésre nagyon is bénítólag hat.
A kisgazda kezén lévő tenyészanyag semmiféle fajtához nem tartozó, - semmiféle tenyésziránynak meg nem felelő keverékből áll, de a nagyobb gazdaságokban tiszta vérben tenyésztik a mangaliczát és a kisjenei sertésfajtákat. A legutóbbi időben egyes gazdák próbát tettek az angolhússertésekkel, a melyek közűl különösen a yorskhirei és annak keresztezései váltak be.
A vármegye sertéstenyésztésének javítása czéljából, az állam 1901-ben 8 db kant osztatott ki a vármegye egyes községeiben.
A vármegye területén levő sertéstenyészetek közül megemlítendő Reviczky Károly bikoli gazdaságában sok költséggel fenntartott kisjenei fajtájú tenyészete, valamint Kobek Kornélnak a vármegye területén a legnagyobb (671 db.) sertéstenyészete Bátorkesziben.
A sertésbetegségek közűl, - leszámítva az országszerte dühöngő sertésvészt, - még a sertésorbáncz szokott kisebb-nagyobb mértékben fellépni.
Baromfi.
Az 1896. évi összeírások szerint a vármegyében van mintegy 145,834 db. baromfi. Ez a szám nem felel meg a valóságnak, mert az egész állomány számát legalább 300,000 dbra lehet tenni.
A baromfitenyésztést nagyban senki sem űzi; a baromfit általában csakis magánhasználatra tenyésztik; eladásra csakis a kisgazda termel; kiemelendő e tekintetben: Bucs és Dunamocs községek, a hol különösen a lúd- és kacsa tenyésztést nagyobb mértékben űzik a kisgazdák. Pulykát csakis a nagyobb gazdaságokban látni.
Fajbaromfi-tenyésztéssel foglalkoznak: Becherer Jenő Tokodon, tenyészt fehér bráhmát és fekete langlisant, fekete és fehér bantámokat; Vaszary Mihály Szent József-pusztán tenyészt világos brahmát és kendermagos plymouthokat.
Méhészet.
A méhészet, a gazdaságnak ezt a kevés gondba kerülő, de sok hasznot hozó ágát, a vármegyében meglehetős kiterjedésben űzik: 1900-ban 48 községben írtak össze 1368 méhcsaládot, mely mozgó, és 1874-et, a mely közönséges kaptárakban volt elhelyezve. A termelt méz mennyisége 232 q. volt, a viaszé 8 q.; összes értéke 20,974 korona. 1 kasra esett átlag 7 kgr. méz és 0,24 kg. viasz.
E terén sokat lehet várni a méhészeti vándortanárok működésétől, a kiket most már szívesen hallgat a nép. A selyemhernyótenyésztés még nagyon kezdetleges fokon áll.
Szőlőtermelés.
A vármegye összes szőlőterülete 5014 kat. hold, a melyből a beültetett terület, 1896-ban 2585 k. hold, a parlagon levő, vagy kiírtott 2429 k. hold volt. E 2429 k. h. parlagi szőlő legnagyobb részét a phylloxera tette tönkre, jelenlétét 48 községben konstatálták. 1900-ban az összes szőlőterület már csak 3546 k. hold volt, a melyből a termésben levő összes szőlőterület 1066 k. hold, ebből immunis homok talaja volt 777 k. h.; elvénült szőlőterület, 255 k. h.; phylloxerás a még részben termő terület 302 k. h. Új ültetésű terület összesen kitett 1590 k. holdat, ebből immunis talaja volt: 1179 k. h. Az összes szőlőterületből amerikai ültetvény volt: 438 k. h. Peronosporától sújtva volt 1447 k. h., de védekeztek 99ellene 3078 k. holdon. A phylloxerától sújtott területből szénkéneggel gyérítettek 640 k. holdat.
Az 1900. évben Esztergom vármegyében termett összesen: 13006 hl. must, a melyből előállíttatott bor: 11719 hl., melyből kat. holdra esett 3,30 hl. Szőlőt eladtak 691 q. A termelés összes értéke kitett 473,305 koronát.
E legutóbbi számadatból is láthatjuk, hogy Esztergom vármegyének milyen vitális érdeke szőlőinek mihamarabb való rekonstrukcziója, a mi az Agrárbank segítségével megyeszerte rohamosan halad.
Borászat.
Esztergom vármegye, mint tudjuk, nem annyira bormennyiségével, mint inkább annak minőségével versenyezhet az ország legtöbb vármegyéjével, mert tudvalevőleg az esztergommegyei borvidék borait mindenütt nagyon szívesen vásárolták és vásárolják ma is.
A vármegyének hegyes vidékén egyáltalán mindenütt jó bor terem; messze híres volt: a lábatlani, az ördöngösi és a hegyfarki szőlőkben termett bora; de ezeket a szőlőket a phylloxera teljesen tönkretette. Legújabban már ismét kezdik a hegyeket beültetni; különösen a lábatlani ú. n. "Nedeczky Pál"-hegyet, a melynek bora a Neszmélyivel vetekedett, sőt sokan azt ennek elébe helyezték; ezt a hegyet nagy áldozatok árán már meglehetősen beültették.
Kitűnő borok teremnek még: Süttő, Piszke, Lábatlan, Kesztölcz és Esztergom határában, a hol a következő főbb szőlőfajokat termelik, ú. m. fehérek: gohér, margit, ranka, fehér és vörös denka, budai kadarka, hárslevelű ezerjó, juhfarkú, sárfehér, zöldkozma (aprófehér) schlamper, balatoni zöld és vörös muskotály; feketék: kadarka, gohér, oportó, rácz szilva-szőlő.
A mi a szőlőmívelést illeti, a kisgazdák általában a régi módon mívelik szőlejüket, az újabb ültetvényeket azonban már, - de csakis a nagyobb szőlőbirtokosok, - egészen korszerűen kezelik, általában a rövid és hosszúcsapos mívelés dívik mindenütt, csak elvétve találhatni szálvesszős metszést.
A szüret általában októberben kezdődik. A must - klosteneuburgi mustmérő szerint - 16-20% czukortatalmú és 7-9% savtartalmú. Fajbort csak a nagytermelők csinálnak és ezek közül kiváló minőségűek a lábatlani és piszkehegyvidéki borok.
A fehérborokat nem erjesztik törkölyön, hanem még must korukban kisajtolják; a termésnek mintegy 50%-a fehér bor. A vörös-borokat, a mi a termésnek mintegy 30%-át teszi, - csutkástól erjesztik. Az erjesztésnél a hőszabályozásra csak egyesek vetnek gondot, mert a legtöbb pincze nincs is arra berendezve, hogy a hő szabályozható legyen, azért is a borok egy része - a jobb fajták, - egy évig is édesek maradnak, s utóerjedésen mennek át.
A bor ára, vidékenként és minőség szerint, igen különböző. Homoki szőlő mustját lehet kapni 18-24 fillérért, a hegyi szőlőét 40-60 fillérért literenként. A homoki bor ára 32-60 fillér, hegyi 40-100 fillér literenként. Esztergom vármegyében a szőlőtermés tekintélyes részét, mint gyümölcsöt értékesítik; főleg a nagymarosiak kereskednek szőlővel, kik a helyszínén egy q. szőlőért 26-50 koronát adnak és azt kosarakban Budapestre, Bécsbe és Berlinbe szállítják.
A szőlészet föllendítésére rendkívüli jó hatással van az esztergomi gazdasági egyesület, melynek szőlőtelepén igen sok munkás sajátította el az okszerű szőlőmívelés szabályait. Van Esztergom városa határában egy 20 holdas állami szőlőtelep is, a mely 10 hold anyatelepi és 10 hold oltvány iskolából áll. A borértékesítésre jótékony befolyással van az "Esztergomi Borászati Egyesület."
Esztergom vármegyei nagyobb szőlőbirtokosok névsora: Malina Lajos, Nidermann Pál, Schömbeck Imre, özv. Nagy Pálné, Grosz Ferencz, Bleszl Ferencz, Török József, Pleva Ferencz, Oltosy Ferencz, Mitter Antal, Lóda Mihály, Brutsi János, Brenner József, Esztergom; özv. Fischer Dezsőné P.-Marót, Andréka Gyula, Piszke, Nedeczky Kálmán, Holdampf Sándor Süttő, Wierl János Piszke, Sátory Miksa, ifj. Hartmann Péter Ny. Ujfalu, Kranz Izidor Kenyérmező, Kurucz Ferencz, Konkoly Béla Piszke, Schlakház Ignácz Esztergom, herczeg Metternich Richardné Bajna, Kobek István Bátorkeszi, Wimmer Imre Karva, Wimmer Ferencz Bucs, Szegedi Sándorné Párkány, Bernhardt Lajos Kéménd, Ridly István, Vaszary Antal, Mayer Ferencz Ny.-Újfalu. Ezeken kívül az esztergomi érsekség és káptalani uradalmak szőlőterületei.
100Kertészet.
Ha valaki bejárja az esztergomi várhegy tereit, alig képzelheti, hogy ott a lehulló levél, a száraz avar ragyogó multat takar; hogy ott, a hol most kopár hegyoldakak, vízmosások éktelenítik a tájat, valamikor világhírű, az Ezeregy-éj meséibe illő kertek pompáztak, a melyekben a messze Kelet szerelmet lehelő lótosz virága és a nyugat tulipánjai, a granát és pálmafák árnyékaiban remek színpompájukkal gyönyörködtették Esztergom érsekeit; pedig a Krónikák sokat mesélnek Vitéz János esztergomi érsek tündérszép függőkertjeiről, melyek messze földön ritkították párjukat, s a melyeket minden idegen, a ki az érsek palotájában megfordult, bámulattal említ.
De abban az időben a vármegyében nemcsak a díszkertek, hanem a gyümölcsös kertek is nagyhírűek voltak. Tudjuk, hogy az érsekek Esztergomban magában is sok kertészt tartottak, a kik a kertészetet az érseki birtokokon is magas nivóra emelték, a hol a gyümölcsfélék legnemesebb fajait termelték. Az érsekek óriási költségekkel messze vidékekről hozattak mindenféle gyümölcsfajtát, a melyeket meghonosítottak és az egész országban elterjesztettek. Verancsics érseknek - a XVI. század második felében - Nagyölveden olyan híres gyümölcsöse volt, hogy onnan még Miksa király is több gyümölcsfacsemetét kér, mert, mint - az érsekhez írt levelében - írja: "olyanok még Bécsben sem kaphatók." Pázmán érsek idejében az érsekség gazdasági kertjeiben a sáfránt is termelték, a melyre nézve különös utasítást ad tisztjeinek. Volt idő, a mikor a kereskedelmi növények közül a dohányt, kerti veteményként, nagy kiterjedésben termesztették, (mert nálunk a dohány-termesztés szabad volt s a dohány-monopoliumot III. Károly sem tudja hazánkra kiterjeszteni.)
De csakhamar eljött a hanyatlás ideje: a török uralom alatt elpusztult Esztergom minden szépsége, így híres kertészete is tönkrement, a "szőlőkútak csobogása elhallgatott, a halastavak kiszáradtak az érseki kertekben is". Az Esztergomból elűzött érsekek Pozsonyban alakítottak ugyan díszkerteket, - de ezek a nagy távolság miatt alig voltak hatással Esztergom vármegye kertészetére. - A XVIII. század vége felé pedig hazánk egész területén hanyatlott kertészetünk: Lippay és Szelepcsényi érsekek híres pozsonyi kertjeikben is elszáradtak a haarlemi tulipánok, hogy soha többé, a mai napig, ki ne virítsanak. Azóta alszik Esztergom vármegye kertészete úgy, hogy az 1613 k. holdnyi kertterületen alig akad följegyezni valónk. A mi a virágkertészetet illeti, arról úgyszólván szó sem lehet. Esztergomban van ugyan egy-két kertész, a kik virágkertészettel is foglalkoznak, de főczéljuk a zöldségtermelés, a mi nagyon jövedelmes, mert a vármegye területén a kisgazda - kivévén helyenként a káposztát, - semmiféle zöldséget sem termel, a nagyobb birtokosok pedig csakis a saját szükségletükre való állítják elő. Ez az oka annak is, hogy az ú. n. "bolgár kertészek" mindinkább tért hódítanak vármegyénk területén, a kik zöldségterményeikkel az egész vármegyét elárasztják és sajnos, hiába látja a nép, milyen búsás haszonra tesznek szert, még sem terjed el körükben a zöldségtermelés.
Gyümölcs.
A mi a gyümölcsfatenyésztést illeti, e tekintetben sem állunk jobban, úgy hogy elmondhatjuk, hogy vármegyénkben a gyümölcstermelést senki sem űzi üzletszerűen, kivéve az Esztergom város határában levő s a gazdasági egyesület kezelése alatt álló telepet; pedig vármegyénk nagy része alkalmas a legkiválóbb, a legnemesebb fajú gyümölcsök termelésére. Hogy mindennek ellenére gyümölcstermelésünk oly alacsony nivón áll, annak oka főleg a kisgazda tájékozatlanságában és az értékesítési viszonyokban rejlik.
Mindamellett örömmel említem fel, hogy mégis van a vármegye területén olyan haszonkertészet, a melynek jó híre nemcsak Magyarországon, de már a külföldön is ismeretes; ez a Gerenday-testvérek piszkei kertészete. E kertészet főczélja: a legkülönfélébb fenyőnemek tenyésztése eladásra. Kertjükben, a mit nagy költséggel és szakértelemmel rendeztek be, majd minden kultivált fenyőféleség feltalálható, melyeknek egyes kiválóbb fajtáit külföldről, a legjobb kertészetekből drága pénzen szerzik meg, hogy itt elszaporítsák. A több százra felmenő fenyőféléket nemcsak mag, hanem oltás útján is szaporítják. Különös gondot fordítanak arra, hogy a kertészetükből kikerülő facsemetéket a lehető legkülönbözőbb talajviszonyok között is jól tenyészszenek, a mit tényleg el is értek, a mennyiben, - mint a tapasztalat bizonyítja, - a Gerenday-kertészetből kikerülő facsemetéknek majdnem 100%-a megfogamzott a kiültetés után. A facsemetéket, mielőtt végleges helyükre kiültetnénk, 3-4-szer átültetik, a melylyel 101a gyökérzetnek a különböző talajviszonyokhoz való alkalmazkodási képességét növelik. E kertészet látja el a székesfőváros fenyőfaszükségletének nagy részét.
Esztergom vármegye kertészetének mintegy különlegessége a badeni szagosmeggyfának a tenyésztése. Ezt a fanemet, melynek hajtásait különféle műipari czélokra használják fel, a vármegyében Vimmer Ferencz, a kiváló pomologus Búcson kb. 12 k. holdon, Vimmer Béla és Imre földbirtokosok Karván kb. 20 holdon és az Oltossy testvérek Esztergomban kb. 30 holdon termelik.
A legelső badeni szagos meggyest a vármegyében Oltossy Pál 48-as honvédszázados ültette, a ki egyszersmind a meggyfatermékek egy részének feldolgozására gyárat is alapított. Évenként az összes meggyesekből előállítanak mintegy 5-800,000 db. botfát különféle nagyságban, vastagságban és értékben. Megemlíthető, hogy az Oltossy testvéreknek az esztergommegyei telepeiken kívül van még Fegyverneken 40 holdas és Monfalconeban (Triest mellett) 300 k. holdas meggyese, a mely területek termékeit főleg külföldön értékesítik.
Esztergom vármegyében 1896-ban az országos összeírás szerint volt: almafa 24,000 db., körtefa 36,887 db., cseresznyefa: 23,837 db., meggyfa: 22,667 db., őszi baraczkfa: 44601 db., kajszínbarackfa: 16,220 db.; szilvafa: 119,671 db.; diófa 21,504 db.; mandulafa 2,387 db.; gesztenyefa 232 db.; eperfa: 37,847 db.; összesen: 249,857 db. gyümölcsfa.
A gyümölcstermelés előmozdítására jó hatást gyakorol az "Esztergomi gazdasági egyesület" vezetése alatt álló gyümölcstelep, valamint a marosi gyümölcskereskedők, a kik évente, mint azt a szőlőszet rovatában is felemlítettem, Esztergom vármegye szőleiből mintegy 700 q. szőlőt vesznek meg.
Erdészet.
Esztergom vármegye területét hajdan hatalmas erdőségek borították. Különösen híres, a római gazdasági íróktól is többször említett erdők terültek el e vármegye dunajobbparti részén, melyeket - hosszú évszázadok alatt - bár erősen elpusztított az ember, mégis e rengetegeknek nyomaival ma is találkozunk; a Gerecse vén tölgyei ma is büszkén hirdetik a fás flóra egykori uralmát e vidéken.
Nem is olyan régen, - alig 200-250 évvel ezelőtt, - nagyon sok helyen a Duna habjai mosták az erdők lábait; sok helyen, a hol ma a gabona kalásza reng, az ős szilfák és bükkösök ágait hajtogatta a szellő.
Jelenleg a vármegye erdeje 35,786 k. hold, - az összes terület mintegy 19%-a, - a melynek legnagyobb része, 27,871 k. hold, a dunajobbparti részen terül el, míg a dunabalparti területen 7915 k. hold.
Talajnemek szerint feloszlik a terület:
a) feltétlen erdőtalajon álló erdő van 32,850 k. hold; b) futóhomokon 511 k. hold; c) nem feltétlen erdőtalajon 575 k. hold.
Fanemek szerint van: tölgyerdő: 28,482 k. hold; bükk- és más lomberdő: 5631 k. hold; és fenyőerdő: 53 k. hold. Honos fanemek közül a legnagyobb mennyiségben el van terjedve: a tölgy, a bükk, a gyertyánfa, szétszórva: a kőris, a juhar, a szíl, a vadkörte, az éger, a hárs, a cseresznye, az akácz és a szagosmeggy. Az állatok minősége elég jónak mondható.
Esztergom vármegye erdőterületének legnagyobb része nagybirtokosoké, ú. m.:
az esztergomi érseké 10,446 kat. hold,
az esztergomi káptalané 4,861 kat. hold,
gróf Pálffy Miklósé 2,422 kat. hold,
herczeg Metterniché 1,924 kat. hold,
a m. kir. Közalapítványé 5,624 kat. hold,
Revizky Károlyé 1,023 kat. hold,
összesen: 26,300 kat. hold,
a mely erdőterületnek legnagyobb része állami felügyelet alatt lévén, a miniszteriumtól jóváhagyott üzemtervek szerint kezelik. A magántulajdonban levő birtokok tulajdonosai erdeiket szintén többnyire rendszeres gazdasági ütemtermek szerint kezelik. A kopár területek beültetése nagyon lassan halad előre, a minek főoka a nép közönyössége. 1900-ban 72,000 db. ingyen-csemetét osztott ki az állam, melyből mintegy 60% megeredt a kiültetés után.
Az erdőket sarj- és szálerdő-üzemmel kezelik. A fordák 20-82 évesek.
Az erdők kihasználása főleg tűzifaeladással történik; az uradalmaknál azonban sok fát értékesítenek mint faragatlan szerszámfát és épületfát, vasúti 102talpfát, bányafát, kádárfát. A nagyobb birtokosok a fát (tűzifát) feldolgozva adják el, míg a kisebb birtokosok, sőt a dunabalparti erdőkben még a nagyobb erdőtulajdonosok is, tőháton értékesítik.
A vármegye erdeinek mellékhasználatai közül megemlíthetők: a bányák, a legeltetés, a széna és az erdei gyümölcs eladása, a köztes mívelés, belladonna szedés bérbeadása, a vadászat, a makkoltatás, gubacsszedés, méhtenyésztés, helyenként a cserfakéreg eladása is. Egy időben az esztergomi érsekség szentkereszti, valamint a süllői erdejében sok szarvasgombát szedtek, ma azonban már nem.
Az erdőkből kikerülő évi famennyiség elszállítása az erdőktől a Dunáig tengelyen történik, a mi a népnek vidékenként a legtöbb keresetet biztosítja. A napi fuvarkeresete - 2 lovas szekérrel, - nyáron 5-6 koronára, télen 2-4 koronára is felmegy. A fa továbbszállítása kizárólag a Dunán történik, csak ritkán vasúton. A tűzifavágatás ideje alatt, mi évenként átlag 8-10 hetet vesz igénybe, - a napszám átlag 80-100 fillér szokott lenni, vagy szakmányban 13 m (erdei) tűzifa előállításáért 90 fillért kapnak a munkások.
A fa ára vidékenként különböző; átlagban 13 m. keményhasábfa ára az erdőn 6-8 korona; 1 m. dorongfa 4-5 korona; selejtesfa (tőke) 3-4 korona; 1 kéve k, rőzse 20-24 fillér, 1 m3 puhafa 4-5 korona szokott lenni. A rőzsét sok helyen, miután a nép fához nehezebben jut, részért is szokták vágni, rendesen 1/3 a munkásoké, 2/3 az erdőtulajdonosé.
A fa feldolgozására csak 2 nagyobb fűrésztelep van: az egyik az esztergomi érsekségé, a másik Eggenhoffer Józsefé; mindkét telepen gőzfűrész működik, melylyel fenyőfát, de részben a vármegye területén termelt keményfát is, deszkának, szőlőkarónak dolgozzák fel. Ugyancsak e két gőzfűrész-tulajdonosnak van nagyobb fakereskedése is.
A megye területén levő nagyobb erdők, melyek 1000 holdnál nagyobb terjedelműek, a következő községek határában terülnek el: Bajna, Bajót, Csév, Dömös, Nyergesújfalu, Pilismarót, Piszke, Süttő, Bátorkeszi, Nagyölved; a többi községek erdei jóval alatta állanak az 1000 holdnak.
Munkabérek.
Esztergom vármegye a budapesti erdőgondnokság ügykörébe tartozik.
A mióta mezőgazdaságainkban mindinkább kezdenek áttérni a terménygazdaságról a pénzgazdaságra, azóta a régi szokásos munkabérekben is nagy változás állott be. Esztergom vármegye párkányi járásában még nincs ok nagy panaszra a béremelkedések miatt, de annál nagyobb az esztergomiban. Elmondhatjuk, hogy az esztergomi járásban a napszámbérek aránylag a legmagasabbak a dunabalparti vármegyék napszámbérei között. Ennek persze különféle okai vannak, mégis a főoka az, hogy a mi népünk életföltételének tartja azt, hogy legalább pár évet városban töltsön, a mi természetesen nagyon megcsökkenti a munkaerőt; nem kis ok az sem, hogy a dunajobbparti részen sok ipari, gyári vállalat van, a hol pénzben mégis csak magasabb béreket fizetnek, mint a mezőgazdaságnál, s a mi fő: folytonos munkát kap a munkás.
A vármegye területén a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint, a következő napszámbéreket fizették:
Munkabérek
1907-1908. évben    
  Esztergom város     Esztergomi járás     Párkányi járás  
férfiférfiférfi
KfKfKfKfKfKf
Tavaszszal140120120100120100
Nyáron200180200170160120
Ősszel180140160120140100
Télen160120140120120100
Az ellátással fogadott napszámosok kapnak: reggelire: kenyeret, szalonnát és pálinkát; délre: kenyeret, levest és főzeléket, vagy tésztát; estére: kenyeret, főzeléket, vagy tésztát, olykor húsfélét.

Basaharcz. - Az István téglagyárbeli tisztilak és gyártelepek.

Tokod. - Az általános kőszénbánya társaság villamos középponti épülete.

Tokod. - A kőszénbánya társaság villamos dynamo-gépei.
105Esztergom vármegyében a legtöbb uradalmi és nagygazdaságban a mezőgazdasági munkákat részes munkások és szakmányosok végezték.
A kapások a legtöbb helyen részért mívelik: a tengerit felesen, harmadosat, sőt a burgonyát néhol 1/5 és 1/7-ért is, a takarmányrépát pénzért, de helyenként 1/3 részért; a kisgazdáknak főleg készpénzért.
Napszámosokkal 1 k. hold tengeri első kapálásra átlag 6 koronába került, töltögetések 8 koronába. A czukorrépát rendszerint napszámban mívelik, a mi kat. holdanként, kiszedés nélkül 50-60 koronába, kiszedéssel, tisztogatással 80-90 koronába került. A dohányt más vidékről szerződtetett dohányos kertészek mívelték; a dohányos kap: lakást, vagy lakás helyett 20 koronát, tűzi fát, sertés- és baromfi-tartást, 1 tehén- és 1 szamár-tartást, 2 magy. hold földet tengeri alá, saját használatra, megszántva.
Az aratás leginkább részért és pedig 1/10 részért történik. Helyenként a szalmát megváltják az aratóktól, de úgy nem szeretnek elszerződni. Részkeresetül átlag az ősziből 5 q, a tavasziból 1-1,5 q. biztosítottak, egy kaszára 10 kat. holdat számítva. Az aratók néhol felesföldet is kapnak, a miért - egyezség szerint - kaszás napokat szolgálnak. Cséplésnél a munkások, részes cséplést értve, a tiszta szem 3-3 1/2, sőt 4%-át kapták; de rendszerint napszámért csépelnek. Takarmánykaszálásnál 1 korona 40 fillér - 2 koronányi napszámot szoktak fizetni, sőt néhol még pálinkát is kapnak e mellett.
A szőlőmunkákat majdnem kizárólag napszámban végeztetik, melynél a napszámbér a gazdasági munkához arányítva, 40-60 fillérrel magasabb szokott lenni. Szakmányban végzett munkánál 1 katsz. hold befedése vagy nyitása 6 korona, metszése 6-8 korona, kötözése 2-4 koronába kerül.
Egy kat. hold föld felszántása átlag 5 kor. 12 fillérbe, szántás és boronálása 6 kor. 33 fillérbe, szántás, vetés és boronálása 7 kor. 50 fillérbe került. Földmunkánál 1 ölnek 60-80 cm. mélyen való megforgatása 10-40 fillérbe került.
Ölfavágás 1 m3 50-90 fillérbe, vagy ölenként 2 kor. 60 fillérbe, sőt 3 koronába is került.
Éves cseléd bére átlag (béres és kocsisnál) - pénzre átszámítva - többnyire mintegy 400-480 koronát tett ki.
Az esztergomi járásban egy igás kocsis vagy béres fizetésképen kapott egy évre átlag: 110 kor. készpénzt, 7 hl. rozsot, 6 hl. búzát, 3 hl. árpát, 1 k. h. földet, sertés- és baromfi-tartást, lakást és mintegy 32 korona értékű tűzifát. A prímási uradalomban egy béres évi összes keresete mintegy 500 korona.
A párkányi járásban egy béres vagy igás kocsis fizetése volt készpénzben: 80 korona és ezenkívül 320-380 korona értékű konvenczió, vagyis összesen 400-460 koronára ment fel.
Meg kell jegyeznem, hogy a munkáshiány évről-évre nagyobb lesz. Nyáron, noha a gyárakhoz, földmunkákhoz dorozsmaiak voltak szerződtetve, még sem lehet napszámosokat kapni. Ennek a megyében levő ipari vállalatok, a népnek a főváros felé való tódulása is oka, sőt legújabban a gallai kőszénbányák is, a hol naponta 4-5000 emberre van szükség.
Egyes nagyobb gazdaságok hozattak a mezei munkához tótokat, de nem váltak be; minduntalan betegeskedtek.
Gazdasági egyesületek.
Esztergom vármegye mezőgazdasága előmozdítására több intézmény alakult, nevezetesen: az "Esztergom vármegyei gazdasági egyesület", melynek tagjai működésükkel nagy segítségére vannak a megyei gazdaközönségnek: rendez tenyészállatdíjazást, tart szakelőadásokat, ezenkívűl a kezelése alatt levő szőlő- és gyümölcskertben évente sok kisgazda sajátítja el az okszerű gyümölcstermelés és szőlőmívelés szabályait. Megemlítendő, a "Borászati Egyesület", mely szövetkezeti alapon áll. Vezetője Nedeczky Béla, a ki nagy szakértelemmel kezeli e szövetkezetet, mely a bor értékesítésével igyekszik a szőlőtermelést előmozdítani. Végül az állami szőlőtelep. Manap országszerte szaporodnak a különféle szövetkezetek így Esztergom vármegyében is, a hol erre talán a legnagyobb szükség van, 1907-ben már tizenkét szövetkezet működött. Már régebben alakult, a bajnai hitel- és fogyasztási szövetkezet, mely nagy sikereket mutatott fel. Alakulófélben van: Nagyölved, Nyergesújfalu, Bajóton, Tokodon és Kesztölczön. Farnadon van tejszövetkezet, melynek czélja: a tejértékesítés s a szarvasmarha-tenyésztés előmozdítása, sőt egy tájfajta előállítása. Alakította Feichtinger Sándor, prímási urad. intéző.
106A Duna áradásai nagyon sok árt okoztak a megyében. Sok küzködés után végre megalakult az "Ebedfoki ármentesítő és belvízlevezető társulat", a mely Dunamocstól kezdve Esztergom határában egész az Isten-hegyig hatalmas töltést húzatott. A munkálatok 400,000 koronába kerültek. A társulat tagjai: Ebed, Karva, Muzsla, Búcs községek és az esztergomi érsekség, a melyek évente összesen 19,500 kor. összeggel járulnak a költségek fedezéséhez, illetve törlesztéséhez.
A vármegye mezőgazdasági állapotának javítására jó hatással működnek: a Krausz-féle kenyérmezei, a Luczenbacher-féle muzslai, a Kobek, valamint Stein-féle bátorhegyi mezőgazdasági szeszgyárak, valamint a bátorkeszi "Részvénytársasági Sörgyár."
A czukorrépa-termelés is fellendűlt újabban, a mi az oroszokkal és ácsi czukorgyárak akcziójának az eredménye, bár egyik sincs a megye területén.
A vármegyei birtokmegoszlás.
Napjainkban mind sűrűbben halljuk hangoztatni azt, hogy a nép nehéz megélhetésének egyik főoka az ország rossz birtokmegoszlásában rejlik; épen azért nem tartom fölöslegesnek, ha Esztergom vármegye birtokmegoszlását szemügyre veszszük, hogy ez állítás jogosultságát vagy jogosulatlanságát a vármegyével szemben megállapíthassuk.
A vármegye 186,409 k. holdat kitevő területe a következő kategoriák szerint oszlik meg: Nagy gazdaság: (1000 k. h. nagyobb gazd.) 37,6%, közép: (100-1000 k. h.-ig) 8,7%, kis: (5-100 k. h-ig.) 46,3%, törpe gazdaság: (0-5 k. hig.) 7,4%, vagyis a nagyobb gazdaságokra esik az összes területből 46,3% és a kisebb gazdaságokra, vagyis azokra, a melyek a kérdéses kisemberek tulajdonában vannak, 53,7%.
A birtokok százalékos megoszlása - kezelésük szerint - a következő: a tulajdongazdaságokra esik az összes területből 75,2%, a haszonélvezeti 12,4%, a haszonbéres 1,6%, a vegyes jellegű 10,8%.
Ezt a két %-os kimutatást végignézve, könnyen azt mondhatná valaki, hogy bizony igazuk van azoknak, a kik a helytelen birtokmegoszlásban látják a nép bajának egyik főokát, mert hiszen a földbirtokoknak csak fele van a kisgazda kezén, hogy még bérleti úton se juthat a nép földhöz, mert hiszen az összes gazdaságilag használható földterületnek csak 0,6%-a haszonbéres. Más lesz azonban a véleménye, ha ezeket a számokat kommentáljuk.
E czélból vizsgáljuk meg, hogy Esztergom vármegye 186,409 k. holdnyi gazdasági földterületéből, mennyit foglal el az ú. n. nagybirtok (100 holdon felül):
I. A r. k. érsekség 22,447 k. holdat
II. A r. k. káptalan 14,255 k. holdat
III. A közalapítvány 7,614 k. holdat
IV. A r. k. lelkészek 1,056 k. holdat
V. Hg. Metternich, Pálffy és Reviczky Károly 10,261 k. holdat
VI. Más erkölcsi területek 10,261 k. holdat
VII. Más, 1000 holdnál kisebb birtokú földbirtokosok     8,298 k. holdat
Összesen 87,307 k. holdat,
vagyis az összes földterület 46,3%-át.
Tényleg, ez ijesztő nagy szám, a mi azonnal elveszti ijesztő voltát, ha elemeire bontjuk. Ugyanis 86,307 k. holdból mintegy 30,674 k. h., melynek nagy része, - mint községi, zsellér v. telkes gazdák birtoka - a kisgazda kezén van, a kisebbik része pedig olyan földbirtokosok tulajdona, a kik szabadon adhatják el földjeiket, minden megszorítás nélkül, olyan birtokok, melyek sem a birtokszerzésnek, vagy legalább is birtokhasználatnak akadályai nem lehetne. E szerint maradna a holtkéz és hitbizományi birtokok tulajdonában 55,633 kat. hold, a mi az összes fölterületnek mintegy 29,84%-a, vagyis ez az a földbirtok, a melyik, birtoklási természeténél fogva, akadálya lehetne a nép jólétének. - Esztergom vármegye igazi nagy birtokai - nem 46%, hanem csak 30%-át teszik az összes mezőgazdasági földterületnek. De még inkább meggyőződhetünk, hogy a vármegyében a birtokmegoszlás nem rejt magában veszedelmeket, ha ezt az 55,633 k. holdat míveleti ágak szerint vizsgáljuk. Az 55,633 k. h. földbirtokból a legelőre esik: 5,607 k. h., az erdőre 26,054 k. h.; használhatatlan, földadó 107alá nem eső területe: 5,092 k. h., összesen: 36,753 k. h., vagyis a nagybirtokosok kezén levő földbirtokokból 36,753 k. h. olyan területre esik, a mely részint, mint az erdő, kívánja a nagy tömegben való kezeltetést, részint, mint a legelő, úgyszólván semmi hasznot sem hajt; részint, mint az adó alá nem eső földterület, értéktelen, semmire fel nem használható; marad tehát a nagybirtokosok kezén: szántóföld, rét, kert és szőlőterület czímén használható földterület: 18,880 k. h., mi 38 községben elszórva fekszik, kisebb részekben. Ezek között vannak olyan nagybirtokok is, a melyek 4, 5, 7 sőt 11 község határában fekszenek.
Ezzel szemben a kisgazda kezén levő és a mobilizálható birtokok a vármegyének 117,197 k. h. kitevő mívelhető területéből 98,317 k. holdat bírnak, vagyis a használható terület 83,89%-át, a miből világosan kitűnik, hogy Esztergom vármegye földmíves népe nem szűkölködik föld nélkül.
Miután a nagybirtokok ellenségei akkor, a mikor a nagybirtokok felaprózása mellett argumentálnak, mindenkor nagyon szívesen hivatkoznak Francziaországra: nem tartom irrelevansnak, hogy felemlítsem, miszerint épen Francziaországban, a hol a birtokok elaprózása akkor következett be, a mikor törvényileg eltörölték az elsőszülöttségi jogot, a mikor eladták az állami javakat, a mikor elkobozták a papi és sok főnemesi birtokokat, abban az országban a földbirtoknak jórésze ma is a nagybirtokosok kezén van. Ennek pedig van olyan gyakorlati értéke, hogy közgazdasági politika inaugurálásánál legalább annyi figyelemben részesítsük, mint egy, a következményeiben fel sem fogható hypothesist.
Esztergom vármegyében a nagybirtok, vagy több nagyobb birtoknak a felosztása is teljesen fölösleges, sőt veszélyes; mint a következő okok bizonyítják: mindenki tudja, hogy a vármegye kisgazdáinál a nyomásos gazdasági rendszer az általános, a mi egyrészről a nép hátramaradottságát, a mezőgazdaság fejletlenségét, másrészről a földnek elégséges voltát bizonyítja; továbbá, hogy még megyeszerte dívik a részes mívelés, tehát mindenki kaphat, ha akar, egy-két hold kapásföldet; tudjuk, hogy közel vagyunk Budapesthez, Bécshez, a hova a népfelesleg lefolyhat, a mi hogy így is van, sajnosan tapasztaljuk, mert ma már alig tudják a gazdák egyes vidékeken munkás-szükségletüket fedezni; a megye Duna-jobbparti részeiben, a hol sok a gyár, bánya és erdő, olyan mértékben van kifejlődve a fuvarozási kedv, hogy bizony a nép alig használja földjét, a föld mívelést elhanyagolja; hogy a napszámbérek napról-napra magasabbak lesznek, a mi a mezőgazdasági munkáserő megcsappanását bizonyítja, noha a megye népszaporulata teljesen kielégítő; végül azt, hogy már vármegyénkből is megkezdődött az Amerikába való kivándorlás, a minek következményei beláthatatlanok.
Természetes, hogy nem ragaszkodhatunk minden időben a nagybirtokok jelenlegi terjedelmének fenntartásához, sőt Esztergom vármegyében már is kívánatos volna egy-két nagybirtokot megosztani; de nem azért, hogy törpebirtokokat csináljunk, a melyeknek száma Esztergom vármegyében úgy is túlnagy, - az összes gazdaságok száma 13,926 levén, abból a kisbirtokokra esik 13,805, - hanem, hogy középbirtokokat teremtsünk, mert Esztergom vármegye épen azt sínyli, hogy nincs vezető eleme: nincs középbirtokossága. Az is való, hogy vannak egyes községek, a hol esetleg egy kisebb birtokot absorbeálhatna a nép, pl. Bajót, mely falunak rendkívül szorgalmas, takarékos népe van; de még ott sincs feltétlen szükség a nagybirtokok felaprózására. Mindezeknél fontosabb és szükségesebb, hogy ejtessék meg egy új, igazságosabb alapokon nyugvó kataszteri becslés, a tagosítás, de csak akkor, a mikor már a parczellaminimum, egyéb agrár-követelményekkel együtt, törvénybe lesz iktatva.
* * *
Nagyobb gazdaságok.
A vármegye nagyobb gazdaságainak egy részét itt ismertetjük:
Bátorkeszi. Kobek Kornél gazdasága. Ide tartozik a karvai rész is. Összterület 1926 m. hold. Azonkívül még Fehér és Komárom vármegyékben van birtoka kb. 2160 m. holdon. Az itteni birtokból kert és beltelek 16 m. hold, erdő ugyanannyi, szőlő 23, a többi szántóföld. Gazdasági és üzemrendszere négyesforgó. Lóállomány 12 drb. angol félvér-kancza és 1 angol telivér ("Gerely.") szarvasmarha 1396 drb. nyugati és vegyes fajú, ebből növendékmarha 50, ökör 116, hízó 30, tehén 1200. Sertés-állomány 180, kisjenői faj, ebből 20 anyakocza. Méhészete 320 családból áll és 60 mm mézet termel eladásra. Tejgazdasága van napi 8-900 liter tejjel, a melyet Budapesten értékesítenek. Csemege-szőlőjének Bécs a piacza. Kertészeti és gyümölcs-termelése csak helyi eladásra kerül, kb. 100 korona évi forgalommal. Szeszgyára van napi 7 hektoliter termeléssel. A munkaerőt helyben és a vidékről szerzi; napszámárak férfiaknál 80-180, nőknél 60-120 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 16-18 korona holdanként.
108Bátorkeszi. Herczeg Pálffy Miklós uradalma. Bérlők: Stein Manó és Félix. Ide tartoznak a miklósházai és antalházai részek is. Összterület 3790 k. hold. Ebből kert és beltelek 100, szántóföld 2600, kaszáló 50, legelő 100, szőlő 4 hold; a többi erdőség. Gazdasági és üzemrendszer hatosforgó. Lóherét és bükkönyt 200 holdon termelnek. Ló-állomány 40 drb. vegyes fajú. Szarvasmarha-állomány 600 drb., magyar és nyugati fajta; ebből jármos ökör 220, tarka és fehér tinó 180, hízómarha 200; simmenthali tenyészbika 3. Az erdők tűzi- és szerszámfát termelnek; üzemük 40 éves fordákban kezeltetik. Van szeszgyáruk 7 hektoliter napi termelésre. Hízómarhák piacza Németország. A munkaerőt helyben szerzik; napszámárak férfiaknál 90-160, nőknél 60-100 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 16-18 korona holdanként és az adó.
Bény. Herczeg Pálffy Miklós uradalma. Bérlők: Stein Manó és Félix. Ide tartozik a Csuda pusztai rész is. Összterület 3020 m. hold. Ebből kert és beltelek 20, szántóföld 2000, kaszáló 300, legelő 200, erdő 500 hold. Gazdasági és üzemrendszer váltó. Lóherét 140, czukorrépát 200 holdon termel. Ló-állománya 13 drb. vegyes fajta. Szarvasmarha-állomány 515 drb., fehér és nyugati fajta; ebből ökör 160, hízómarha 100, tehén 15, növendékmarha 240. Erdészete szerszám- és tűzifát termel s 50 éves fordákban kezeltetik. Eladási piacza Budapest és Bécs. A munkaerőt helyben és vidéken szerzi; napszámárak férfiaknál 90-200, nőknél 60-120 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 20 korona m. holdanként.
Dömös. Az esztergomi káptalan gazdasága. Ide tartozik a Körtvélyes pusztai rész is. Összterület 3794 k. hold, a melyből szántóföld 172 m. hold, a többi erdőség. Gazdasági és üzemrendszere három nyomású. Erdészetét 60 éves fordákban kezelik; terméke tűzifa. Macskás, Prépost és Vöröshegy kőbányai Roheim Károly és Fiai (Korláti bazaltbánya r.-t.) bérletében vannak. A macskásiból 300 méteres sikló vezet le, a melynek folytatásakép másfél kilométer hosszú iparvasút visz a Dunáig.
Dunamocs. Primási uradalom. Ide tartoznak a búcsi és peresi részek is. Összterület 2517 k. hold és 335  öl. Ebből kert és beltelek 3 1/3, szántóföld 1292, kaszáló 447, legelő 331 1/3, erdő 40 1/6, nádas 3 1/3, használhatatlan terület 401 1/3 h. Gazdasági és üzemrendszer ötös és hetes forgó. 40 m. holdon czukorrépát termel. Ló-állománya 12 vegyes fajú igás ló. Szarvasmarhája van 124 drb., magyar fajta; ebből jármos ökör 84, növendékmarha 40. Juh-állomány 2000 drb., merinói fajta. Az uradalom Esztergomban értékesíti termékeit. A munkaerőt helyben, Búcsról és Madarról szerzi be. Napszámárak férfiaknál 90-240 fillér, nőknél 60-140 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 14-16 kor. holdanként.
Ebed. Koditek Károly gazdasága. Összterület 340 m. hold. Ebből szántóföld 300 m. hold, a többi kaszáló, legelő, erdő és szőlő. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Czukorrépát 40 m. holdon termel Kisoroszka piaczára. Szarvasmarha-állománya 40 darab, nyugati fajú. Tejgazdasága 150 litert termel Esztergom számára. Gyümölcsöse, a mely körülbelül 600 fából áll, almát, körtét, cseresznyét, meggyet és diót szolgáltat. Eladási piacza Párkány. A munkaerőt helyben szerzi; napszámárak férfiaknál 100-240, nőknél 80-180 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken m. holdanként 28-32 korona.
Érsekkéty. Primási uradalom. Ide tartozik a Barti pusztai rész is. Összterület 2153 m. hold. Ebből kert és beltelek 39, szántóföld 1821, kaszáló 41, legelő 205, erdő 16 hold, a többi használhatatlan terület. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Magtermelése főként búza és árpa. Czukorrépát 50 holdon termel. Szarvasmarha-állomány 200; ebből ökör 100, tehén és növendékmarha 100, félvér simmenthali. Juhállománya 1540 drb., merinói fajta. A 60 kaptárból álló méhészet az uradalmi intézőé. A kétyi patakon vízimalma van három kőre. Termékeit Esztergom, Bécs és Budapest piaczain értékesíti. A munkaerőt helyben és vidékről szerzi; napszámárak férfiaknál 100-250, nőknél 70-150 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 20-24 korona m. holdanként.
Farnad. Primási uradalom. Ide tartoznak a kurali és csekei részek is. Összterület 2429 m. hold. Ebből kert és beltelek 4, szántóföld 1143, kaszáló 4, legelő 504, erdő 726, nádas 13 hold; a többi adó alá nem eső, használhatatlan terület. Gazdasági és üzemrendszer 5-ös forgó. Lóherét 20-40 holdon, luczernát ugyanannyin, repczét 40, bükkönyt 20-25 és baltaczimet 20 m. holdon termel. Czukorrépa-ültetvénye 30-40 holdnyi területű. Lóállománya 12 drb. s az uradalom saját czéljait szolgálja. Szarvasmarha-állomány 86 drb., magyar fajta. Juh-állomány 2100 merinói. A méhészet, 30 kaptárral, Feichtinger uradalmi intézőé. Erdészete tűzi- és szerszámfát produkál s 40 éves fordákban kezeltetik. Eladási piacza Bécs és Budapest. A munkaerőt helyben és Bars vármegyéből szerzi be; napszámárak férfiaknál 72-200, nőknél 72-140 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 18 korona m. holdanként.
Karva. Özv. Bakayné gazdasága. Ide tartozik a piszkei rész is. Összterület 500 m. hold. Ebből szántóföld 260 m. hold, erdő 200, szőlő harmadfél h. Gazdasági és üzemrendszere forgó. Erdői tűzifát termelnek. Piszkén czement- és márványbányája van. A munkaerőt helyben szerzi.
Karva. Farkas Ferencz és neje gazdasága. Összterület 600 m. hold. Ebből szántóföld 437, szőlő 6 h., a többi legelő. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Dohányt 28 m. holdon termel. Lóállomány 8. Szarvasmarhája van 90 drb., bonyhádi fajta, ebből ökör 22 drb. Tejgazdasági napi 200 litert termel. Csemege-szőlőnek chasselast tart. Gyümölcsöse kb. 500 drb. különféle gyümölcsfából áll. Eladási piacza Esztergom. A munkaerőt helyben és a környéken szerzi. Napszámárak férfiaknál 100-140, nőknél 60-100 fillér.
Karva. Institorisz Gyula birtoka. Összterület 254 m. hold. Ebből kert és beltelek 14, legelő 30, szőlő 20 h., a többi szántóföld. Gazdasági üzemrendszere 4-es és 7-es forgó. Szarvasmarhaállománya bonyhádi fajta; 10 tehén, 1 bika és szaporulatából áll. Tejgazdasága naponként kb. 70 liter tejet ád. Szőleje bor- és csemegeszőlőt termel. Gyümölcsösében alma, körte, szilva és baraczk terem; ebből évente körülbelől 300 korona ára kerül eladásra. A munkaerőt helyben szerzi be; napszámárak férfiaknál 100-160, nőknél 80-120 fillér.
Karva. Vissny Kornél birtoka. Összterület 151 magyar hold. Ebből kert és beltelek 3, szántóföld 132, kaszáló és legelő 10, szőlő 5 h. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Szarvasmarha-állománya bonyhádi faj, sertései közönséges háziak. Tejgazdasága kis üzemű. Szőlőt, bor- és csemegefajokat termel a helyi piaczra. A munkaerőt helyben és vidéken szerzi.
Kéménd. Az esztergomi érsekség uradalma. Összterület 1078 m. hold. Ebből kert és beltelek 18,szántóföld 1022, gazdasági erdő 8, adó alá nem eső terület 30 h. Belterjes gazdálkodást folytat: 109erdészetét hetes fordarendszerrel kezelteti. Czukorrépát 50 holdon termel; magtermelése a házi szükségletre szorítkozik. Szarvasmarha-állomány 120 drb. simmenthali és berni keverék; 56 fehér ökör és hízómarha 10-254 drb. Az uradalom eladási piacza Párkány és Bécs. A munkaerőt helyben és vidéken szerzi; napszámárak férfiaknál 90-120, nőknél 80-100 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken kicsiben 32 korona, nagyban 15-20 korona földenként.
Köbölkút. Herczeg Pálffy Miklós uradalma. Bérlők: Stein testvérek. Ide tartoznak a szedresi, a páris- és szélhegymajori részek is. Összterület 3500 m. hold. Ebből kert és beltelek 120, szántóföld 2100, kaszáló 650, legelő 50, erdő 400, nádas 150 hold; a többi használhatatlan. Szabad gazdálkodást folytatnak. Lóherét 60- 70, czukorrépát 100 holdon termelnek. Szarvasmarha-állomány 680 drb., vegyes fajta; ebből hízlalás alatt áll 80, tejgazdaságban van 66, a többi gulyabeli. 200 liter napi tejtermékét Budapesten értékesítik. Erdészetüket 50 éves fordák szerint kezelik; az erdei termék tűzifa. A birtok eladási piacza Bécs és a marhára nézve München. A munkaerőt helyben és a szomszédos községekből szerzik; napszámárak férfiaknál 80-200, nőknél 60-120 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 20 korona m. holdanként.
Kőhídgyarmat. Az esztergomi székesfőkáptalan birtoka. Ide tartoznak a kistatai, libádi és kékkötői részek is. Összterület 250 m. hold. Ezen kívül a Bars vármegyei Garamdamásd községben van birtoka. Az Esztergom vármegyei uradalomban kert és beltelek 18, szántóföld 1600, kaszáló 118, legelő 211, erdő 500, szőlő 15 és használhatatlan terület 118 hold. Gazdasági és üzemrendszere nyolczas és tízes forgó. Luczernát 132 holdon, repczét 20-on, takarmányrépát 32 holdon termel. Czukorrépa-ültetvénye 50 hold területű. Lóállomány 18 drb., nonius-keverék; szarvasmarha-állomány összesen 180, magyar erdélyi fajta; ebből ökör 100, tinó 80. Juh-állomány 2000 drb., rembouillet keresztezett. Erdészeti üzemét 40 éves fordákban kezelik; terméke tűzifa. Hétholdas gyümölcsöse és spárgatelepe van. A munkaerőt helyben szerzi; napszámárak férfiaknál 80-120, nőknél 70-120 fillér.
Muzsla. Primási uradalom. Ide tartozik a Csenke pusztai birtok. Összterülete 3387 1/2 k. hold. Ebből kert és beltelek 4 3/4, szántóföld 936 1/3, kaszáló 263 3/4, legelő 997, erdő 662 1/4, h.; van ezenkívül nádas és használhatatlan terület 524 hold. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Lóherét, luczernát, bükkönyt, répamagot, baltaczímet 80 k. holdon termel, czukorrépát pedig 30 k. holdon. Szarvasmarha-állománya 163 drb. simmenthali kereszt. fajta; ebből ökör 80, gulyabeli 65. Merinói juhainak száma 2000. Dunai halászata haszonbérbe adva. Erdészete tűzi- és szerszámfát szolgáltat s 20 éves fordákban kezeltetik. Eladási piacza a főváros. A munkaerőt helyben és vidékről szerzi; napszámárak férfiaknál 260-300, nőknél 100-160 fillér. Átlagos haszonbér m. holdanként 16-24 korona.
Muzsla. Ifj. Luczenbacher Pál gazdasága. A birtok Kismuzsla pusztán van. Összterület 600 m. hold és 120 hold bérlet. Ebből kert és beltelek 15, szőlő 10 h., a többi szántóföld. Gazdasági és üzemrendszere 4-es forgó. Burgonyát 150 m. holdon termel. Ló-állomány 16 vegyes; szarvasmarhája van 154 drb., berni és simmenthali fajta; ebből ökör 34, tehén 80 és hízó 40 drb. Sertésállomány 150 yorskhirei keresztezett faj. Szőlejében csemegeszőlőt termel. Van szeszgyára. Tejgazdasága napi 400 liter tejet szállít Budapestre. A munkaerőt helyben és Libádról szerzi; napszámárak férfiaknál 140, nőknél 100 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 20-28 korona m. holdanként.
Németszőgyén. Primási uradalom. Hidegvölgy, Ivánhalma, Rétföld és Rendeskút pusztákon terület el. Összterülete 5000 m. hold. Ebből kert és beltelek 40, szántóföld 2020, kaszáló 11, legelő 349 hold, a többi erdő. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Czukorrépát 100 magyar holdon termel. Szarvasmarha-állomány 140 drb., ebből ökör 120, tehén 20, magyar és nyugati fajta. Merinói juh van összesen 3500. Erdészetét 40 éves fordákban kezelik; terméke a tűzifa. Gyümölcsöse 1400 vegyes fajú fából áll. Az uradalom piaczai Esztergom és Budapest. A munkaerőt helyben szerzi; napszámárak férfiaknál 80-120, nőknél 60-100 fillér. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 12-14 korona m. holdanként.
Nyergesújfalu. Az esztergomi érsek tulajdona. A birtok Pusztamaróton terül el s hozzátartoznak a cservölgyi és Komárom vármegyéből a héregi részek is. Összterület 841 k. hold. Ebből kert és beltelek 11, szántóföld 704, kaszáló 86, legelő 35 és nádas 5 h. Gazdasági és üzemrendszere váltó. Szarvasmarha-állománya 70 drb., magyar fajta. Juh-állománya 1088 drb. merinói juh. A munkaerőt Bajót és Héreg községekből szerzi; napszám férfiaknál 100-200 fillér, nőknél 70-130 fillér.
Pilismarót. A magyar vallásalap uradalma. Ide tartoznak a pilisszentlélek, csolnoki, mogyorósbányai és kirvai részek is. Összterület 7482 hold. Ebből kert és beltelek 23, szántóföld 362, kaszáló 94, legelő 152, erdő 6472 k.; a többi használhatatlan terület. Szabad gazdálkodást folytat. Ló-állomány 2 drb. Szarvasmarha-állomány 24 drb. kevert fajú. Erdészete főkép tölgy, kőris és juhar. Favágó és egyéb erdei munkásainak száma 100 és 300 között váltakozik, a szerint, a mint az uradalom téglagyáraiban és kőbányáiban a munka szünetel, vagy előrehalad. Erdő-birtokainak évi jövedelme holdanként 12 k. és 23 fill. A munkaerőt helyben szerzi. Napszám-árak férfiaknál 1,20-2 k., nőknél 80-1,20-ig. Az átlagos földhaszonbér ezen a vidéken 20 korona holdanként.
Sárkányfalva. Boronkai Boronkay Jenő birtoka. Összterület, Kaparás majorral együtt, 1040 kat. hold. Ebből kert és beltelek 22 hold, melynek nagyobb részét a százados fákkal koronázott park és a Tudor angol stylban épült úrilak foglalja el. Szántó 722 hold, legelő 20 hold, rét 90 hold, erdő 165 hold, szőlő hat hold. A gazdálkodás teljesen belterjes, tehenészettel és hizlalással. Marhaállomány 220 darab, ebből ökör 60 drb., magyar erdélyi fajta; tehenészete mintaszerü nyugati faj 80 drb.; sertés-állomány 400 drb., mangalicza és Yorskhire-i faj, részint nevelésre, részint hizlalásra berendezve. Lótenyésztés 30 drb. igás ló és csíkó. Méhészete 400 család, teljesen modern kezeléssel. Erdészet 10-25-ön felüli fordákban; termékek tüzifa és szerszámfa. Szőlészetében a legfinomabb csemege és borfajok. Gyümölcsészete nemes alma, körte, baraczk, szilva, dió-fajtákból áll, a konyhakertészettel együtt mintegy évi 3000 koronát forgalmaz. Van a gazdaságban komló- és len-termelés is. Az összes beltelek vízvezetékkel és villany-világitással berendezve. A szükséges munkaerőt a község szolgáltatja; napszám férfiaknál 1,20-2 korona, nőknél 1-1,50 K. Átlagos földhaszonbér 20-28 korona között váltakozik.
110Süttő. Reviczky Károly gazdasága. Ide tartoznak a Bikol pusztai, piszkei és lábatlani részek is. Összterület 1654 k. hold. Ebből kert és beltelek 5 1/2, szántóföld 646, kaszáló 68 1/2, legelő 53 3/4, erdő 750, szőlő 2 k. hold; a többi nádas és használhatatlan terület. Gazdasági és üzemrendszer hármas forgó. Magtermelése csupán saját szükségletét fedezi. Lóállománya szintén csak saját czéljait szolgálja. Szarvasmarha-állomány 148 drb., nyugati fajú; ebből ökör 52, növendékmarha 50, tehén 44, bika 2. Juh-állomány 200 drb., fésűs; sertés-állomány ugyanannyi, kisjenői mangalicza-fajta. Tejgazdaságának napi 130 liter a hozama. Erdészete tűzifát szolgáltat s 50 éves fordákban kezeltetik. Bikolon és a piszkei határban mészkőbányái vannak, azonkívül utóbbi helyen márványbányája is van. A munkaerőt Komárom vármegyéből szerzi; napszámárak férfiaknál 120-360, nőknél 80-150 fillér.
II. BÁNYÁSZAT.
Esztergom vármegyét a Duna nemcsak földrajzilag, hanem közgazdaságilag is két részre osztja: míg a balparti része teljesen mezőgazdasági, addig a jobbparti kiválóan ipari jellegű, míg a balparti részen, egy-két jelentéktelenebb gyárat leszámítva, alig akadunk valami iparra, addig a jobbparti részen - elkezdve Dömöstől Süttőig, - minden lépten-nyomon hatalmas üzemű, nagyszerű iparvállalatokat, értékes kőszén-, márványt-, czement- és mészkő-bányákat találunk. E vállalatok, bár mind fontos szerepet töltenek be a vármegye közgazdasági életében, mégis legelső közöttük a bányászat, a mely a legtöbb jövedelmet szolgáltatja a vármegye lakosainak, s a vármegye nagyiparának és részben transito-kereskedelmének is ez a tulajdonképei alapja.
A vármegye bányái közül mind nagy terjedelmük, mind a mívelésükkel járó óriási munkaalkalmak miatt, első helyen állanak a különféle kőbányák és ezek között legelőször kell megemlékeznünk a réges-régi márványbányákról.
A gerecsei márványbányák.
Süttő község határában terülnek el az esztergomi érsekség, jelenben a "Holdampf Sándor Utódai" czég haszonbérletében levő gerecsei vörösmárvány-bányák. E bányákat már a rómaiak mívelték, a miről tanúskodik e bányáktól a komárommegyei, "bányahegyi" bányák felé vezető régi római út, valamint e bányákból kikerült, a megye és környéke területén többfelé (Süttőn is) feltalálható vörösmárvány római mérföldjelzők. De, hogy a későbbi századok folyamán is mívelték, régi okíratok bizonyítják, melyek szerint a visegrádi és esztergomi királyi és főpapi lakokhoz, templomokhoz is felhasználták e bányák tartós és szép kövét.
A gerecsei bányák, melyeket ma a "Holdampf Sándor Utódai" czég haszonbérel, a czég szakszerű és nagy pénzáldozatokba kerülő mívelésével valamikor rendkívül sok követ termeltek; ma azonban, részint az építkezéseknél beállott fehérkő-használat, részint a czementipar fejlődése, de az erdélyi vörösmárvány-bányák konkurrencziája miatt is, termelése nevezetesen megcsappant. Valamikor e vörösmárvány-bányákban - beleértve a vele szomszédos, de már komárommegyei bányahegyi bányákat is, - 300-400 ember fejtette naponta a követ; ma alig 60 ember dolgozik ott. E bányák kövét mely színére nézve a halvány rózsaszíntől a húsvörösig, minden színváltozatban előfordul, épen szépsége, szilárdsága miatt ma is rendkívül kedvelik, s az ország határán kívül is keresik; nevezetesen Német- és Oroszországba (Moszkva) szállítottak belőle hatalmas tömböket, mert a belőle kidolgozott tárgyak gyönyörűen csiszolhatók.
A piszniczei bányák.
E bányákkal szemben fekszenek a piszkei határban az ú. n. piszniczei vörösmárvány-bányák, a melyekből szintén igen szép márvány kerül ki, de az nem található akkor méretekben, mint a gerecsei, vagy a bányahegyi bányákban. E területeken a következő birtokosoknak van bányájuk: 1. Fischer János és Fiai, 2. Konkoly Thege Kálmán, 3. Negyvenes Társaság, 4. Reviczky Károly, 5. Ney és Társa, 6. Politzer Náthán Utódai.
A piszkei határ törökösbükki dűlőjében is vannak vörösmárvány-bányák, valamint a nyergesújfalusi határban levő puszta-maróti gazdaság területén is, de ezeket nem mívelik.
Fehér mészkő.
Mint fentebb is említém, a mai viszonyok között leginkább keresik a fehér mészkövet, a melynek egyik csiszolható faját, éppen a Süttő-vidékit, fehérmárványnak nevezik; pedig nem is fehér ez a mészkőféleség, inkább halaványsárga. E kő tartóssága, csiszolhatósága és nagy teherviselő képessége folytán is, ma nagyon keresett czikk. Legszebb ilyen követ szolgáltat az esztergomi érsekségnek, jelenleg a Holdampf Sándor Utódai czég haszonbérletében levő haraszti fehérbányája, a mely szintén a süttői határban fekszik. E határban különféle 111elnevezés alatt található még igen sok jó és szép fehér mészkő, a melyet miután faragni és csiszolni lehet, a legjobb épületkőnek használhatnak fel.
Ilyenek: Aprily Testvérek diósvölgyi s ugyanazoknak keszszeli, továbbá Müller Ernő dörfeldűlői kövei. E kövekhez hasonló minőségű követ szolgáltat a piszkei határban az ú. n. vaskapui fehér-mészkő- (csiszolható) bánya, a mely jelenleg Sänger Béla tulajdona és 40-50 embert foglalkoztat.
A süttői fehérbányákban összesen mintegy 150-200 ember dolgozik naponta.
A lábatlani határban, a bersegi dűlőben van a Bakay családnak ú. n. Szécsényi márványbányája, mely csiszolható szürke mészkövet, valamint Stark Nándor gyűrűshegyi fehérmárvány-bányája, mely fehér mészkövet termel.
Márgabányák.
A vármegye második főfontosságú bányái: a márga-bányák. E bányákat csak tíz évvel ezelőtt is alig méltatták figyelemre. Ma azonban, a mikor a czementipar olyan fejlődötté és világszerte nagyfontosságúvá lett, nagy keresletnek örvendenek. A legnagyobb márgabánya az esztergomi érsekség nyergesújfalusi birtokán, az ú. n. "Márton-kúti" dűlőben van, s jelenleg Sátory Miksa czementgyáros bírja haszonbérben.
Az esztergomi érsekség márga-bányával bíró területe több száz katasztrális holdat tesz ki. E bányában naponta mintegy 30-50 ember dolgozik és a termelt anyagot mintegy 7 kilométer hosszú, keskenyvágányú ipari vasúton szállítják, a Duna mellett épült hatalmas czementgyárba, feldolgozás végett.
Szintén nagy és mívelés alatt álló márba-bányák vannak Lábatlan község határában. Ezek az "Egyesült tégla- és czementgyár részvénytársaság" tulajdonai. E bányák, melyek közül jelenleg 4 áll mívelés alatt, a "Buzáshegyi" dűlőben vannak, s bennök állandóan 60-80 ember fejti a követ, a melyet egy 3 1/2 kilométer hosszúságú sodronykötél-pályán szállítanak a czementgyárba.
Ugyane helyen van egy mívelés alatt álló trachyt-bánya is (fekete-bánya), mely a közbirtokosság tulajdona.
A czementgyártáshoz a márgán kívül mészkő is kell, s a vármegyében mészkő-bánya is van bőven. Kétféle mészkő-bánya van: egyik, a czementgyártáshoz való mészkövet (rossz mészkő, siliciumos) a másik az égetni való mészkövet szolgáltatja. Az előbbeniekhez tartozik az esztergomi érsekség bajóti, nyergesújfalusi, szentjózsefi, valamint a lábatlani és piszkei határban levő Roon-féle czementgyár (bersegi), a Stern Márkus (bánomi)- és a Baday (Eménkes)-féle mészkő-bányák, a melyek szintén czement-anyagot adnak.
Mészkőbányák.
A mészégetésre használható mészkőbányák száma szintén igen nagy, s ezek közül megemlíthetők: Nedeczky Kálmán piszniczei bányája, a melyből évente kb. 200-250 köböl követ fejtenek ki; a Reviczky Károly-féle eménkesi, a melyből 300 köböl, valamint a Krafft-féle piszniczei, Stern Márkus eménkesi, Eggenhoffer tóháti bányáik, a melyekből kb. 300-350 köböl kő kerül ki.
E mészkövek olyan jó hirnévnek örvendenek, hogy hatalmas hajórakományokat szállítanak belőlük Piszkéről, az egész országba. A kő ára köblönként most 48-50 kor. E bányákban átlag 60-80 ember dolgozik majdnem egész éven át.
Szénbányák.
A vármegye gazdasági életének egyik hatalmas ere: a területén nyitott barnaszén-bányák. A legelső szénbányát - a sárisápit - Esztergom vármegyében mintegy 100 évvel ezelőtt nyitották meg. A sárisápi után csakhamar következtek: a csolnoki (miklósberki) 1817-ben, a mogyorósi 1828-ban, a tokodi 1839-ben, a szarkási 1840-ben és a dorogi bányák 1850-ben való megnyitása.
Az összes szénbányák - kivéve a szarkási bányát, melyet előleges szénkutatás alapján nyitott meg Weisenberger Gáspár, - a véletlennek, azaz: szénkibúvásnak köszönhetik keletkezésüket. E bányák óriási kincset rejtenek magukban, s már a 60-as években kb. 2,000.000 q szenet termeltek. A mint a vizsgálatok kimutatták, Esztergom vármegye szénterülete mintegy 12  mérföld, a melyen az eocen-széntelepek vastagságát átlagosan 8 méterre, az olygocenét pedig 120-150 centiméterre lehet tenni. Hantken Miksa híres geologus számítása szerint, a nevezett vastagságú rétegek egy  mérföldön adnak 8000,000.000 q barnaszenet, a mi dokumentálja e bányák óriási értékét. Az eltelt 100 esztendő alatt nagyon sok változás történt, a mi még inkább emeli e bányák értékét: új útak, vasútak, gyárak épültek a vidéken, magán a bányaterületen is több új és nagyobbszerű bányákat nyitottak meg nagy befektetésekkel, sőt azóta megépült a dorog-budapesti vasútvonal is. Mindez emelte a bányák értékét s a lakosság anyagi jólétét. De a legutóbbi időben, mintha fátum üldözné e jövedelmező vállalatokat: egyik bányát a 112másik után önti el a víz. A társaságok milliókat érő gépeket szereztek be a tárnákat elöntő víz eltávolítására, a legértékesebb bányák mégis most is víz alatt vannak. E bányáknak legutóbb a Komárommegyében megnyitott gallai szénbányák is nagy konkurrencziát támasztottak, a mi a legköltségesebb kiaknázásokat lehetetlenné tette. Mindazonáltal a működésben levő bányák ma is óriási értéket képviselnek, nagy üzeműek, s alig bírnak a megrendeléseknek eleget tenni.
Bányák és bányatársulatok.
Az egyes bányák és bányatársulatok a következők:
I. Az esztergom-szászvári kőszénbánya-részvénytársaság.
1. Barnaszénbánya: Új-Dorog, Dorogon. Tulajdonos: Dorog község. 11 kettős, 9 egyszerű bányamérték 7 hk (1,589.670 m2), 25 zártkutatmány, 8 üzem- és kezelési épület, 6 tiszti, 48 munkáslakás; 4,6 kilométer földalatti szállítópálya, 1,7 kilométer külszíni lóvasút, 3 gőzkazán, 1 gőzgép, 4 szállítógép, 150 csille, 4 vízemelőgép, 1 szeletelő, 1 osztályrosta, 1 légsűrítő. Termelés: 550.800 q barnaszén. Munkások száma: 322.
2. Barnaszénbánya "Annavölgy" Sárisápon. A társaság tulajdona. 1 egyszerű, 6 kettős bányamérték 4 kh (644.581 m2), 37 zártkutatmány.
3. Barnaszénbánya: "Annavölgy-Sárisáp" Csolnokon. Tulajdonos: Vallásalap, 3 egyszerű, 20 kettős bányamérték 5 kh (2,031.966 m2), 45 zártkutatmány, 7 kilométeres drótkötélpályája is van.
4. Barnaszénbánya Mogyoróson. Tulajdonos: Vallásalap. 2 egyszerű, 22 kettős bányamérték 1 kh (2,084.360 m2), 13 zártkutatmány.
E három bánya igazgatósága Annavölgyön székel. Igazgató: Vinkelmann János. Összes termelés: 1,311.000 q barnaszén. Munkások száma: 725. Összesen van: 9 üzemi, 4 kezelési épülete; 6 tiszti, 92 munkásalap; 15 kilométer földalatti vasút, 2,7 km. külszíni lóvasút, 5 gőzkazán, 2 gőzgép, 3 dynamo, 4 szállítógép gőz és villamos erőre, 1 villamos szeleltető, 1 osztályozó gép, 460 csille.
II. A Magyar általános kőszénbánya-részvény-társulat. Esztergomi bányászat: barnaszén-bánya, Dorog, Tokod, Ebszőny-puszta és Puszta-Szarkás községek területein; bányagondnokság Tokodon. (Posta-, távirda-és vasutállomás.)
1. Dorogi-bánya Dorogon, 17 kettős, 3 egyszerü és 4 határköz. (1,665.106 m2) gép- és kazánház, 0,7 km. földalatti szállitópálya, 2 gőzkazán 200 m fütőfelülettel, 2 elektromos szállitóvitla, 2 vízemelő, 2 tisztilakás, 17 munkásház, kertek. Lejtakna- és légakna-mélyítés történik.
2. Tokodi bánya Tokodon, 20 kettős bányamérték (1,838.561 m2) 44 zártkutatmány. Iroda, kórház, élelemtár, villamostelep, műhely, kazánház, 8,4 km. szállítópálya, 5 gőzkazán, 410 m2 fűtőfelülettel, 2 fekvő gőzgép, 1 stabil gőzgép, 2 dynamo, 4 kötéllel való szállítógép, 289 csille, 10 vízemelő gép, 2 szellőztető. Termelés: 985.000 q barnaszén.
3. Ebszőnyi bánya, Tokod község határában, 21 kettős bányamérték (1,974.268 m2) akna-, gép- és kazánház, osztályozótelep, 3,33 km. földalatti szállítópálya, 6,4 km. felszíni szállítópálya, 3 gőzkazán, 1 álló gőzgép, 1 szállítógép, 2 vízemelő, 1 ventilátor, 2 osztályozó. Termelés: 327.240 q.
4. Nyergesújfalusi és bajóti szénbányák, melyek az esztergomi érsekség tulajdonában vannak, szünetelnek. A dorogi szénbánya szintén szünetel.

III. IPAR.
A vármegye anyagi erejének egyik legfőbb forrása ipara. E tekintetben a vármegye az ország legelső vármegyéi közé sorolható, s reméljük, hogy a most kezdődő országos ipari akczió csak emelni fogja vármegyénk iparát.
Czementgyárak.
A vármegye ipari vállalatai között első helyen említhetők a czementgyárak, s ezek közül is legelső helyen az "Egyesült tégla- és czementgyár r-t." lábatlani czementgyára.
A jelenlegi czementgyárat az 1869. évben Plescha Mátyás elnöklete alatt a Kalk- u. Ziegelwerk A.-G. alapította és pedig románczement gyártására. Időközben több tulajdonos birtokába ment át a gyár, míg végül azt gróf Roon német hadügyminiszter vette meg (1870), a mikor is a gyár vezetését Wendland Károly vette át, a ki a mai nagyszerű gyárat - a rég kisszerű vállalatból - építette. Wendland vezetése alatt kezdte meg e gyár egész Magyarországon első ízben a portland 115czement gyártását. 1890-ben Weisenbacher vette át a gyárat. Weisenbacher után a régi czégjegyzéssel az új r.-t. alakult, a mely jelenleg is birtokosa a gyárnak.

Esztergom város villanytelepe.

Az esztergomi dunai híd.

Kis-Muzsla puszta. - Mezőgazdasági szeszgyár.

Tokod. - Kőszénbánya.
A gyártelep területe: 260 kataszteri hold. Épületek száma 50. Munkások száma: 800. Évi termelése: 7000 vaggon portland-, 1500 vaggon románczement. A gyári a hazai piaczon kívül, szállít Ausztriába és a Balkánra.
A bányákból 4 km.-es sodronykötélpályán szállítják a gyárba az anyagot.
A másik czementgyár: Sátori Miksa tulajdona; fekszik a nyergesújfalusi határban, a Duna mellett. E gyárat Benkó Károly ipariskolai tanár alapította 1868-ban, a ki bár nem sok szerencsével, de tíz év alatt - a míg a gyár birtokában volt, - nagy szaktudásával megalapította a czementipar jövőjét hazánkban, sőt a magyar czementnek a külföldi piaczot is megnyitotta. E gyár - mint a legtöbb magyarországi gyár - nagyon sok válságon ment át, míg végre egy kiváló üzletembernek: Sátori Miksának, a gyár jelenlegi tulajdonosának kezébe került, a ki közgazdasági bő tapasztalataival és rendkívüli anyagi áldozatok árán oda fejlesztette a gyárat, hogy az ma nemcsak a vármegyének, de országunk iparának is díszére szolgálhat. E gyárban eddig csak román czementet gyártottak, mely az összes czementjei között a legjobbnak bizonyult; de Sátori megkezdette a portlandczement-gyártást is, a mi fényes eredményekkel jár.
A gyár területe 12 kat. hold, a melyen áll 4 román és 10 portland-kályha, 2 kazánház, 2 gépház, 2 malomépület, szárítók, zúzók, malmok, tiszti- és cselédlakok. A telepnek külön vízvezetéke, villamos világítása, az alkalmazottak gyermekei részére elemi iskolája van. A hajtóerőt 900 effectiv lóerejű gép szolgáltatja. Évi termelése 4500 q portland és 1500 q román czement. Munkások száma 450-500. Főleg a hazai piaczoknak szállít. A bányákból 7 kilométer hosszúságú keskenyvágányú ipari vasút szállítja a gyárba a márgát és mészkövet.
Eternit-gyár.
A Sátori-féle czementgyárral szemben, a Duna mellett van a hatsek-féle "Etetnit" művek-gyára. A gyár egészen új keletű, 1903-ban épült, egy egészen új terméket hoz forgalomba: a czement és aszbeszt keverékéből álló czementlapokat, a melyeket burkolási czélokra, főleg tetőre használnak. E gyártmány előnye, hogy eléghetetlen, nem törik, óriási ellentállóképességű és rendkívül könnyű, s így vele új épületek tetőszerkezeténél nagy megtakarításokat lehet elérni.
A gyár területe kb. 4 kataszteri hold. Évi terméke 2000 vaggonra becsülhető; munkásai száma: 300-350. Szállít az egész monarchiába, sőt a Balkánra is.
Téglagyárak.
A vármegye területén számtalan apróbb-nagyobb téglagyár működik, a mi mutatja, hogy a vármegye területén az építkezési kedv elég nagy. Nagyüzemű téglagyár azonban csak kettő van, a melyek termékeiket a vármegye határán túl is értékesítik. Ezek között a legnagyobb Nyergesújfalu határában, az "Egyesült tégla- és czementgyár r. t." tulajdonában levő téglagyár. Ennek alapítója Bentin Ingácz. A gyár területe 109 hold, épületei száma 8, munkásaié 250, évi termelése 12,000.000 drb tégla.
Megemlíthető téglagyárak még: Roheim-téglagyár Dömösön. István r. t. téglagyára Pilismaróton. Renner G.-téglagyár Párkányban. Prímási uradalom téglagyára, Esztergom. (Kaufman és Stern haszonbérlete). Eggenhoffer téglagyár, Esztergom. Brutsy Gyula tégla és fedéllemez gyára, Köbölkút. Czementlapok előállításával foglalkozik Renner Gáspár Párkányban és Kürner Antal Esztergomban.
Üvegipar.
Esztergom vármegyében az üvegipar is képviselve van, de sajnos, noha 3 gyártelep is van, üzemét csak egy folytatja. Az esztergomi határban álló nagyszabású üveglapgyár meg sem kezdette működését, a tokodi Moller-féle üveggyárban csak csiszolási munkákat végeznek, egyedül a tokodi Kurczveil Károly-féle gyár van üzemben. Munkásai száma 50-60 között változik. Figurális üveget gyárt, a melyet úgyszólván világszerte szállít.
Malmok.
Malom-ipar úgyszólván nincs, mert számbavehető malom csak egy van: a Frankl és Fia czég "Első Párkányi búzakeményítő-gyár"-ával kapcsolatos malma. Kisebb malom vidékszerte található, valamint a már végórájukat élő dunai malmok is láthatók még.
Az egyes nagyobb gazdaságokkal kapcsolatos gazdasági szeszgyárakon kívül, a milyenek a bátorkeszi, kismuzslai, köbölkúti, megemlíthető Krausz Izidor kenyérmezei ipari szeszgyára.
Gyárak.
Nagyobb szeszfőzők és pálinkagyártók: Brutsy János Esztergomban, s ugyanott Schauk Béla, a kinek gyára egészen modern alapokon van berendezve, s híressé, keresetté vált czikkei hazánk határán kívül is keresletnek örvendenek. 116Taubernek Bátorkesziben sörgyára van.
A vármegye székhelyén levő gyárak és telepek közül szükségesnek tartjuk megemlíteni a következőket: Heiszlmann Ferencz illatszappangyárát, Komáromy Ferencz gőzfűrész-telepét a prím. uradalom gőzfűrész-telepét, továbbá vasöntődéjét és gépgyárát, Oltóssy Pál és Fia, s Oltóssy Lajos botgyárát, Magyari László kályhagyárát és Kunn János vasöntödőjét.
Valamikor - a múlt század 70-80-as éveiben - Esztergom vármegye legnagyobbszerű ipara a kőfaragó ipar volt. Régi okmányok szerint négy községben: Süttő, Piszke, Lábatlan és Nyergesújfalun, több mint 10.000 ember élt e munkákból. Ma azonban ez egykori nagy iparnak úgyszólván csak halvány mása van meg; a négy községben átlag alig dolgozik 200-250 kőfaragó.
A nagy hanyatlás főoka: a czementipar fellendülése, valamint az ország különböző részeiben nyitott bányák és azoknak az esztergommegyei bányáknál modernebb berendezkedése, sőt egyes bányák részére - pl. a Karsztvidékieknek - adott igazságtalan tarifakedvezmények, nemkülönben a napszámbéreknek e vidéken való enormis emelkedése.
Kőfaragók.
A vármegye területén a következő nagyiparú kőfaragók említhetők fel:
Süttőn: a Holdampf Sándor Utódai czég dolgozik. A czég keletkezett az 1860. évben. Ipari telepe mintegy 3000  öl, a melyen átlag 60-80 kőfaragó munkás dolgozik. A vállalatnak van egy állami kedvezményes kőfűrésze is, a melyet 25 lóerejű motor hajt. Kiviteli piacza a monarchián kívül főleg: Német- és Oroszország.
Müller Ernő, dolgozik 50-60 kőfaragóval és államilag segélyezett kőfűrészteleppel.
Kisebb czégek: Eichek és Lakméry Károly. Piszkén: Radl Rezső, Fischer A. és Fiai (kőfűrész-teleppel), Vilheim Mór (kőfűrész-teleppel), Stark József, Stelmann Lipót. Nyergesújfalun: Ifj. Ledergerber Pál, dolgozik 25-30 emberrel, Hartmann Péter, dolgozik 20-25 emberrel.

IV. KERESKEDELEM.
Gabonakereskedelem.
A vármegye egykori híres kereskedelmét hiába keresnők a mai Esztergomban. Az "esztergomi tarifa", a középkori fényes országos vásárok ideje úgy látszik örökre letünt. Ennek oka részint az idők változása, de részint - tagadhatatlanul - az ország helytelen közgazdasági irányzatában kereshető. Valamikor fővárosi jellegű volt Esztergom, a mi forgalmát biztosította; most Budapestnek úgyszólván külvárosa, a mely életét elszívja. Valamikor a Duna kincseket hordott hátán Esztergom városának, ma elviszi tőle, a mit csak elvihet. Vasútai, a melyektől annyit vártak, e tekintetben kevés reményt váltottak valóra. Fekvése, a mely tulajdonképen oka kereskedelme pangásának, egyetlen, számbavehető kereskedelmének - a gabonakereskedelemnek - alapja. Valóban, Esztergom vármegye e tekintetben hazánk igen sok vármegyéje között vezérszerepet játszik. Négy más vármegye gabonáját, ú. m. Nógrád, Bars, Hont és részben Nyitráét viszi a nagypiaczra. A gabonakereskedelem góczpontja Párkány mezőváros, a mely éppen ennek következtében rohamosan fejlődik. Főczikke: a búza és árpa; de nagy mennyiségben a rozs és a zab is.
A vármegye területén legnagyobb gabonakereskedők: Strasser és König képviselete, Hauser és Sobotka képviselete, Louis Hirsch képviselete, Lőwy és Öcscse, és Putz Sámuel.
Borkereskedés.
A vármegye borkereskedése, tekintve a szőlők rekonstrukczióját, szintén nem mondható kielégítőnek. Statisztikai adatok szerint, alig 4000 q bor kerül forgalomba. Nagy kereskedelmi pinczéjük van: Lővy Sámuelnek és az "Esztergomi borászati egyesület"-nek.
Gyümölcsforgalom.
Gyümölcskereskedelme az utóbbi időben emelkedést mutat, de az sem szervezett. Átlag 700-800 q gyümölcs a forgalom tárgya.
Fa-üzlet.
Fakereskedelme az utóbbi időben szépen fejlődik, de a nagy forgalom jellegét még mindig nem tudta elérni. Tűzifakereskedelemmel foglalkozik az esztergomi érsekség és az esztergomi káptalan erdészete Esztergomban. Ugyanitt nagyobb épületfa és tűzifa-kereskedők: Singer és Leimdorfer-czég, Komáromy Ferencz és Tifenthal utóda: Lővinger Sándor.

« ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE. Irta Móricz Zsigmond, a monografia segédszerkesztője. KEZDŐLAP

Esztergom vármegye

Tartalomjegyzék

KÖZOKTATÁSÜGY. Irta Rózsa Vitál, benczés főgimnáziumi tanár. »