« Közlekedésügy. Írta Jurasko Jakab. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

Gömör-Kishont vármegye törvénykezése. Írta dr. Szeless Ödön. »

306Gömör-Kishont vármegye közegészségügye.
Írta dr. Löcherer Tamás
Gömör-Kishont vármegye közegészségével dr. Kiss Antal és dr. Török János orvosok foglalkoztak részletesebben az 1867-ben Hunfalvy János szerkesztésében megjelent "Gömör-Kishont t. e. vármegyének leírása" czímű műben. Azóta harminczöt év múlt el s nemzeti emelkedésünk tagadhatatlan jeleként, a művelődéssel járó közegészség ügyünk javulásáról is szembetűnő eredményekkel számolhatunk be.
Igaz ugyan, hogy vármegyénk egészségi állapotát ma is a levegő, víz, talaj és egyéb állandó tényezők befolyásolják, csak úgy mint harminczöt évvel ezelőtt, de az is igaz, hogy az ez idő alatt hatalmasan felszaporodott közművelődési tényezők, s a nép oktatása kiválóan fejlesztették a nép érzékét arra, hogy saját magával, testének czélszerű gondozásával, családja egészségének őrzésével körültekintőbben foglalkozzék. Megtanulta, hogy az időjárás szerint óvja magát és gyermekeit, hogy jobb lakásviszonyokat teremtsen, jobban ügyeljen ivóvízére, táplálékára. Megismerte egyes betegségek ragályos tulajdonságait s annyira-amennyire megtanulta, hogy miként védekezzék ellenük.
A légzőszervek bajai.
Vármegyénk földrajzi viszonyainak nagy befolyásuk van a lakosság egészségi viszonyaira. Így például a légzőszervek lobos-hurutos bántalmai leginkább a felső hegységek környékén lévő községekben fordulnak elő.
A friss hegyi levegő ózondús ugyan, de az erős munkát végző tüdőt és légzőszerveket nem kíméli meg azért a gümőkór, mely mint a tüdő- és mellhártyalob következményi betegsége, aránylag elég gyakori: átlag 1.9‰ halál okként szerepel. Az anyakönyvi adatok utolsó kimutatása szerint elhalt gümőkórban Dobsinán 1.9, Jolsván 1.9, Nagyrőczén 4.9, Rimaszombatban 1.1, Rozsnyón 1.9, a garami járásban 2.3, a nagyrőczeiben 2.3, a rimaszécsiben 2.3, a rimaszombatiban 2.2, a rozsnyóiban 2.1, a tornallyaiban 1.4‰. A belügyminiszterium hivatalos adatai azonban ennél nagyobb, vagyis 3.8‰ átlagot tüntetnek fel Gömör vármegyére nézve.
A megyebeli gyakorló orvosoktól beszerzett adatok szerint a légzőszervek bajaival a következő arányú megbetegedések fordultak elő: Dobsinán a népességnek 15.5%-ánál, Jolsván 13.6, Rimaszombaton 10.3, Rozsnyón 15.0, Nagyrőczén 15.3, a garami járásban 3.8, a rimaszécsiben 2.4, a rimaszombatiban 5.4, a nagyrőczeiben 3.4, a rozsnyóiban 5.0, a tornallyaiban a népességnek 4.4%-ánál.
Ezeket a viszonyokat kétségtelenül a nagyon változó hőmérsékű éghajlat okozza, a minek csak az erős és edzett szervezet tud ellentállani a nélkül, hogy a nehéz munkával dolgozó népesség például a tüdőlobot meg ne kapja. Hegyi lakóink között tényleg nagy azoknak a száma, a kik a tüdőgyuladást évenként kétszer is megkapják. Vannak községek, melyeknek már minden lakosa átesett ezen a bajon.
A csecsemők halálozási százalékát is részben a légzőszervek lobos bántalmai adják. Ez az oka annak is, hogy habár a születések száma különösen a felsővidéki lakosoknál örvendetes szaporodást mutat, a halálozás is az egy éven alól lévő gyermekeknél aránylag igen nagy, mert száz újszülött közül elhalt Dobsinán 16.0, Jolsván 5.6, Rimaszombatban 15.8, 307Rozsnyón 27.0, Nagyrőczén 13.7, a garami járásban 21.0, a nagyrőczeiben 19.1, a rozsnyóiban 16.2, a rimaszombatiban 17.6, a rimaszécsiben 20.5, a tornallyaiban 17.6%.
A lakási viszonyok.
A változó és inkább hűvös éghajlat az oka annak is, hogy a megbetegedések és halálozások legnagyobb száma január, február, márczius és április hóban fordul elő, 39.6%-al, míg a többi 8 hónapra 60.4% esik. A légzőszervek bajaira tehát az összes halálozásoknak 24.2% esik és így ezer lélekre 6 haláleset. E körülményeket azonban a lakási viszonyok is irányítják, mert a hegyvidéken (nagyrőczei, rozsnyói, garami, rimaszombati járások) a községek nagy részében szállás-szerű házakat építenek fából. A lakóház szűk, földes és legfeljebb egy konyhából és kamarából áll, a melyben az öt, néhol hét hónapon át tartó télben a 6-8 tagból álló család apraja-nagyja húzódik meg a bűzös, nedves faforgácscsal, szabad kemenczén tüzelve, melegszik a hűvös éjjeleken, néhol még az aprómarhával, borjúval, báránynyal és malaczczal is, a kémény nélkül épült házban, a füsttel, bűzzel telített levegőben. (Poprócs, Krokava, Zdichava, Fillér, Bisztró.) Ehhez járul még, hogy télen a burgonyát is az ágy alatt s az erjedő hordóskáposztát a szobában tartják. Satnya is e hegyvidék népe annyira, hogy 21 éves korban az újonczoknak legfeljebb 29%-a válik be. Dobsináról 28.3, Jolsváról 27.9, Nagyrőczéről 34.6, Rimaszombatról 28.7, Rozsnyóról 19.6, a garami járásból 29.8, a nagyrőczeiből 26.1, a rimaszombatiból 27.0, a rozsnyóiból 22.1, a tornallyaiból 34.0, a rimaszécsiből 34.2% vált be katonának. A visszautasítás okai voltak: a garami járásban a sok térdsurló, a rozsnyói járásban és a nagyrőczeiben a fejletlen testalkat, a rimaszombatiban a gyönge testalkat, a tornallyaiban és a rimszécsiben pedig a sok bélsérv.

Csíz fürdő.
Andrássy L. felv.
A vármegye alsó vidékének népe (a rimaszécsi, tornallyai járás és a rimaszombatinak alsó része) jobb termőföldön lakván, kevesebbet szenved a téltől, a mely itt már nem is annyira tűrhetetlen. Jobb módú és műveltebb is lévén, házát, udvarát, önmagát tisztábban is tartja, kőházakat épít és cseréppel fedi. Sok helyütt külön van a hálókamrája, sőt a jobbmódú vendégszobát is tart, (a szárazvölgyi községek, Jánosi, Pálfala, Pelsőcz, Csíz, Tornallya, Putnok, Alsó-, Felsőszkálnok, Várgede, Sajógömör stb.) a hol betegét is elhelyezi. Jobban él és így egészségi viszonyai is jobbak. De nem szapora. Az egy-gyermekrendszernek híve. Ily községek különösen a magyar alsó vidéken vannak, (Alsó-, Felsőbátka, Bellény, Darnya, Dobfenék, Dúlháza, 308Iványi, Jánosi, Jéne, Martonfala, Pádár, Radnót, Simoni, Szutor, Velkenye, Magyarhegymeg, Osgyán, Zeherje, Felfalu, Felsőkálosa, Harkács, Hubó, Lévárt, Naprágy, Otrokocs, Szkáros, Visnyó, Zsór; a rendezett tanácsú városok közül: Nagyrőcze) a hol 10 évről 10 évre fogy a lakosság és ezt nem az Amerikába való kivándorlás okozta, hanem a gyermektelenség.
A víz.
A vármegyében a víz elegendő és jó. Csak Pelsőczön, Restéren rossz a kútvíz s itt a lakosság a patak, illetőleg a Sajó vízével él. Sziliczén és Borzován, mely községek tudvalevőleg magas fensíkon vannak, kevés a víz s a kútak különösen nyáron hamar kiapadnak; e miatt gyakran fordul elő maláriás megbetegedés a népnél. Az ú. n. Szárazvölgyön nincs állandó patakvíz, noha itt is, bár lágy, de elég jó ivóvíz van. A bányatelepeken a "Rimamurány-Salgó-Tarjáni Vasmű Egyesület" forrásvízvezetékkel látja el munkásait. Rozsnyón szintén. Jolsván, Csetneken vízfelfogó medenczék adják az ivóvízet. Mindamellett orvosaink a dernői, ratkói körben néhány golyvás esetet észleltek és pedig Turcsokon, Barkán, a Vashegykereszt-telepen, Alsósajón és Jolsván, a rozsnyói egészségi körben pedig rachitikus, hiányos csontfejlődésű egyéneket, a mit ott a víznek tulajdonítanak.
A kutak vizének szennyezettsége következtében 1900-ban 260 esetben észleltek hasi hagymázt és pedig Rimaszombatban, Rozsnyón, Dobsinán, Jolsván, Klenóczon, Siden, Fazekaszsaluzsányban, Kuntaplóczán, Gesztesen, Imolán, Zádorfalán, Fügében, Hizsnyón, Berzétén, Nadabulán és Alsósajón. Ezekből bejelentettek 207 esetet és nem jelentettek be 53 esetet; 71 eset pedig halálozással végződött. A lakosság létszáma szerint ezer lakosra esett 1.3‰. Más, a vízzel, vagy a mocsarakkal összefüggésbe hozható bajok, mint a váltó- és a mocsárlázak alig kerültek megfigyelés alá.
Ásványvizek.
Igen sok az ásványos és savanyúvíz-forrás, melyek legnagyobb része azonban csak minőlegesen van vegyelemezve. A garami járásban: Pohorellán, Polonkán, Helpán, Sumjáczon vasastartalmú, Telgárton konyhasós vasas, Vernáron vasas vízek vannak. A nagyrőczei járásban: Rónapatakon vasas, Ratkószuhán gipszes, Nagyrőczén vasas, Jolsván hévvíz. A rimaszécsiben Baraczán vasas-földes, Bizófalán vasas-földes, Czakón földes, Gortvakisfaludon földes, Siden szénsavas konyhasósföldes vasas, Szútorban szénsavas földes kénes, Várgedén vasas-földes szénsavas, Csízen konyhasós jódos brómos, Ajnácskőn égvényes vasas-földes szénsavas források. A rimaszombatiban: Fazekaszsaluzsányban szénsavas földes, Jelenécskepusztán szénsavas földes, Kokován szénsavas vasas, Lukovistyén szénsavas földes, Mastincz pusztán földes vasas szénsavas, Osgyánban szénsavas földes, Pongyelokon szénsavas földes, Rimabrézón konyhasós szénsavas földes vasas, Rimazsaluzsányban szénsavas földes, Nagyszuhán konyhasós szénsavas égvényes, Tiszolczon sós földes szénsavas savanyú vizek találhatók. A rozsnyói járásban: Rozsnyón glaubersó vasgáliczos, Dobsinán, Csetneken, Ochtinán, Krasznahorkaváralján és Rochfalva mellett találhatók ásványt tartalmazó források és vizek. A tornallyai járásban Királyi és Lévárt mellett fakadó langyos források vannak, melyek télben soha sem fagynak be s még szorosabb vegyvizsgálatra várnak.
Az élvezhető savanyú vizeket mindenütt használják. Kár azonban, hogy egyiknek-másiknak a környéke különösen őszszel ronda s ez okból több ízben tifusz-megbetegedéseknek volt okozója. Fazekaszsaluzsányban járványt is okozott és a forrás használatát hatóságilag kellett beszüntetni. Sajnálatos, hogy a népben még nem fejlődött ki annyira az egészségügy iránti érzék, hogy e természetes közkincseket jobban megbecsülje és gondozza.
A fürdők.
E helyen kell megemlékeznünk a megyebeli fürdőkről is.
Köztisztasági tényezőkként a gyártelepeken és nagyobb lékekszámú községekben néhány káddal felszerelt fürdő van. Természetes, hogy a rendezett tanácsú városokban mindenütt vannak közfürdők és nyári uszodák. Ezeken kívül még vannak fürdők: Tornallyán 8 káddal, Putnokon 5 káddal, Likéren, a kohótelepen gőz- és kádfürdő, Kokován 6 káddal, Szkároson 9 káddal, Tiszolczon, a vasgyárban 3 káddal.
Ásványos fürdőink közül az 50-es években annyira híres ajnácskői vasasfürdőt a tulajdonos leszereltette. E helyett a Csíz községben az 1860-as években feltalált konyhasós jód-brómos ásványos gyógyfürdő lépett az első helyre.

Csíz fürdő.
Andrássy L. felv.
309Csíz fürdő.
A mennyiben Csíz jód-bróm vize nemcsak e vármegyében, de az egész országban nevezetes, közegészségi tekintetből mint egyik főtényezőt, a sajnos annyira elharapódzott görvély, idült különleges bőrbajok, bujakóros-betegségek gyógyításánál, jónak tartjuk bővebben tárgyalni.
Az 1860-as években egy gazda kutat ásott, de sós ízű vizét nem ihatta sem ember, sem állat. S mert a víz sós volt, só helyett főzéshez, kenyérsütéshez kezdték használni a községbeliek. A pénzügyőrök azonban észrevették, hogy a kősó kereslete apadt és ezért a kút használatát betiltották; de a kút vizét a szolgabíróság vegyelemzés végett Rimaszombatba küldötte. A vegyelemzés jódot-brómot s egyéb haloid-vegyületeket tüntetvén ki, felköltötte a szakemberek figyelmét. A kút rövid idő alatt több gazdát cserélt és vizét többször vegyelemezték, míg végre dr. Than Károly tanárhoz került, ki ezer grammjában 0.041 jódkáliumot és 0.080 brómkaliumot találván, a víz mint kiviteli czikk jött kereskedelembe. 1888-ban a kutat, pörösködés után, a bíróság nyilvános árverésen eladatta és ekkor vette meg a mostani részvénytársaság. Az építendő fürdőhöz édes víz után kutatva, a régi kúttól 25 méternyire, 33 méter mélységben új bő jód- és bróm-forrásra akadtak, melyet dr. Liebermann Leó budapesti és dr. Ludvig bécsi vegytanárok elemezvén, 10.000 súlyrészben 1.415 bróm-magnésiumot, 1.230 tiszta brómot, 0.428 tiszta jódot, és 0.468 rész magnésiumot találtak s így elismerték, hogy a csízi jód- és brómforrás jód- és brómtartalomban a világ legerősebb vize.
Ennek alapján a részvénytársaság hozzáfogott az építkezéshez s néhány év alatt csinos telepet rendezett be a község északkeleti részén. Igazgatósági épület, étterem, fürdőhelyiségek, szanatórium, szegény gyermekek nyaralótelepe, penzió, számos csinos magánnyaraló, sok, jó, száraz, világos szobával, állott csakhamar a gyógyulást kereső szenvedők rendelkezésére, a kiknek a száma az utolsó évben már 1036 volt. E mellett a falu népe is átalakította a házikókat vendégfogadásra s így a szegényebb sorsuak is olcsó szobákat, sőt teljes ellátást kaphatnak.
Ide iktatjuk a fürdő hivatalos orvosának, dr. Tausz Bélának következő közegészségi ismertetését: A csízi jód-brómos fürdő tengerszín feletti magassága 174 méter. Éghajlata száraz, meleg; közép-hőmérsékek: májusban 16.06 C°; júniusban 18.00°; juliusban 20.80°; augusztusban 19.90°; szeptemberben 14.80°. Forrásai: Hygeia, Themis, Neptun. A Hygeia főforrás tartalmaz jódot 10.000 súly részben 0.4541, - brómot 1.3105, - chlórt 126.6292 grammot. (1899-ben vegyelemezte Buchböck.) A másik két forrás kevesebb mennyiségű jódot, 310valamint thiosulfátot tartalmaz, miért is a Hygeia-forrás az ivó, a másik kettő pedig a fürdőgyógymódnál alkalmaztatik.
A víz fiziologiai hatása abban áll, hogy a gyomorba jutva, a gyomorfal sejtjeire izgatólag hat. Ez által az elválasztott sósav chlorja cserehatásba lép az ásványvízben lévő jód és bróm-atomokkal s ez utóbbiak a vérbe vándorolnak át, a chloridok pedig a bélcsatornán szivatnak fel. Második hatása abban áll, hogy a gyomor-sósavat neutralisálja, harmadik hatása pedig az, hogy a bélben felszívódott chloridok az oxydácziot a szervezetben növelik.
Ezeken a hatásokon alapul a görvély- és bujasenyv, valamint a többi bántalmaknál való alkalmazása. Ilyenek a golyva, az idegbaj, a chronikus gyuladások és izzadmányok, a méhbajok stb.
A betegek száma a fürdő megnyitása óta 1889-től 5659 volt. Jelenlegi igazgatója: Glósz Arthur. Orvosokként működnek, a hivatalos orvoson kívül, még dr. Szentkirályi József és Pazár Andor. Ez utóbbinak gyermekszanatoriuma van, a hol a gyermek kisérő nélkül is fölvétetik és teljes ellátásban és gondozásban részesül.
A rozsnyói fürdő.
Számot tevő fürdő még a rozsnyói vasas gyórgyfürdő is, mely egyszersmind klimatikus gyógyhely és hidegvíz-gyógyintézet 400 méterre fekszik a tenger szine fölött. Idény-tartam május 1-től október végéig. Fekvése, az Ökörhegy alatti vadregényes völgyben, gyönyörű. Rozsnyó bányavároshoz való közelsége (1/4 óra), telefonja, villamos világítása, jó és olcsó konyhája, 30 vendégszoba főépülete, nyaraló-üdülőhelyül predestinálják. Kád-, kő-, és gőzfürdői, könnyen emészthető, vastartalmu forrásai, ivó- és fürdőkúrája eddig évente mintegy 1-200 beteget vonzott oda, a kik gyönyörű, erdős, szél- és pormentes sétányon és ózondús levegőjében egészségüket visszanyerték. Kiváló hatása van a szegény és hiányos vérűekre, hosszú betegség után üdülőkre, gyöngékre, angolkórosokra és idegbetegekre. Ambuláns fürdőorvosok: dr. Pósch Dezső és Gutlohn Henrik. Gondnokság kezeli.
A várgedei fürdő.
A rozsnyóinál kisebb, szintén vasas, pontosan nem vegyelemezett, szabadszénsavas vízű fürdő van: Várgedén, 11 kád, gőz- és ásványos víz-fürdővel, 15 vendégszobával. Vize, különösen ivókurára, igen jó hatással van minden gyöngeségnél és vérhiányosságnál. Üdülők igen gyorsan gyarapodnak ott étvágyban, súlyban. Évenként mintegy 100 állandóan ott tartózkodó vendég keresi fel. Vasár- és ünnepnapokon a vidék földmívelő népe száz-számra használja fürdőjét köszvény és reuma ellen. A közel fekvő Rimaszombat lakosainak, különösen gőzfürdője miatt, kedvelt kirándulási helye. Sajnos, hogy a jövőjéért tett minden kezdeményezés meghiúsul, pedig a víz hatásában, eredményében versenyezhet bármely szénsavas vasas külföldi fürdővel. Olcsó lakások kaphatók a községben is és kevés igényű közönsége megelégszik az ottani viszonyokkal. Ambuláns orvosa dr. Borszéki Ármin feledi körorvos. A fürdő magántulajdon. Vizéből a szabadszénsav hamar elillanván, nem szállítható, kereskedés tárgya pedig, a víz gyors felbomlása miatt, nem lehet.
A nagyrőczei fürdő.
A rozsnyóihoz hasonló, gyöngén vasas természetű vize van a nagyrőczei 8 káddal és 6 vendégszobával berendezett fürdőnek. Kies, kellemes helyen fekszik, Murányhoz és a Szepességre vezető úthoz közel. Az utolsó évben 50 vendége volt s a közeli vidék lakossága látogatja leginkább. Ambuláns orvosa dr. Posevitz Albert, Nagyrőcze város tiszti orvosa.
Mint klimatikus tartózkodásra berendezett hely, a fürdőkkel kapcsolatosan megemlítendő még a dobsinai jégbarlang nyaraló-telep, a hol néhány nyaraló család s a turistalakokban a jégbarlangot látogató üdülők, ideggyöngék, nagyszámban fordulnak meg évenként.
A lévárti fürdő.
Felemlítésre méltónak tartjuk még a Lévárt mellett, gyönyörű helyen fekvő, langyos, meszes tartalmú, a hévvizek csoportjához sorozható kis fürdőt, a melyet köszvényes bajok ellen igen nagy számban keres fel vasár- és ünnepnapon a közeli és távoli vidék földmívelő népe. A fürdőben 9 vendégszoba van és 17 káddal van felszerelve. Magántulajdon.
Táplálkozási viszonyok.
A táplálkozási viszonyok a földrajzi elhelyeződés szerint változnak. A hegyvidék főtápláléka a burgonya. Nyáron tej, túró, sajt, rozskenyér, télen a savanyított káposzta. A fuvarozással foglalkozó hegyvidéki férfiak jobban táplálkoznak, mint az otthon maradt asszonyok és gyermekek, mert a férfi kenyérkeresete után járva, az útmenti kocsmákból és szatócs-boltokból látja 311el magát hússal, szalonnával, túróval, sajttal, rozs- vagy búzakenyérrel. El is költi élelmére keresetének nagyobb részét, s a mit azonkívül el nem pálinkázik, azt haza viszi, az otthon rosszul, sőt nyomorultan élő, koplaló családnak. Innen van azután, hogy főleg csak a burgonyán és rozs-, zablisztből készült kenyérkén tengődő asszonynál és gyermeknél, a hegyvidéken, különösen a főutakon kívül eső kisebb községekben, a görvély- és angolkóros rossz csontrendszerű satnyaság Kisrőczén, Murány vidékén, Gencsen, Hámosfalván, Feketelehotán, Kisszlaboson, Jolsva vidékén, Alsósajón, Henczkón, Dénesen, Andrási községekben gyakran látható, míg a rothadt burgonya élvezete nem egyszer küteges hagymázt okoz, mint az néhány év előtt Rédován észleltetett.

Részlet a csízi fürdőből.
Andrássy L. felv.
De a helytelen táplálkozási viszonyok okozzák azt is, hogy a kis gyermekeknél a gyomor- és bélhurut a vármegyében mindenütt mindennapos s óriási pusztítást okoz. A gyakorló orvosoktól e sorok írójával közölt adatok szerint, az emésztőszervek bajaival betegként jelentkezett: Dobsinán a lakosságnak 16.7, Jolsván 15.2, Nagyrőczén 18.2, Rimaszombatban 12.6, Rozsnyón 15.8, a garami járásban 3.6, a nagyrőczeiben 3.2, a rimaszécsiben 3.4, a rimaszombatiban 6.3, a rozsnyóiban 5.6, a tornallyaiban 5.0%. Az emésztőszervek bajaiban haláleset volt Dobsinán 0.13, Jolsván 0.20, Nagyrőczén 0.12, Rimaszombatban 0.28, Rozsnyón 0.29, a garami járásban 0.21, a nagyrőczeiben 0.15, a rimaszécsiben 0.11, a rimaszombatiban 0.13, a rozsnyóiban 0.13, a tornallyaiban 0.12%. Hogy ebből jórész a gyermekekre esik, az gondolható.
A gyáraknál, bányáknál lévő munkások, napszámosok, fuvarosok már jól élnek. Ezek a kohó-, gyár- és bányamunkások, bár igen jó keresetük van, minden pénzüket evés-ivásra költik. Ezeknek a táplálkozás inkább mennyiségénél, mint minőségénél fogva árt meg. Alsó vidékünk magyar népe él a leghelyesebben. Táplálkozásában benne van a kemnye, a fehérje, a zsír és a szénhydrát. A legszegényebbnél is kerül munkája után egy kis zsírzó a házhoz s a kis darab pirított szalona, rozs- vagy kétszeres kenyérrel reggel, délben egy kis rántott leves tésztával, valamelyes főzelék, vagy túrós tészta, vasárnap mindig egy kis húsféle, vacsorára tej, vagy leves, vagy ismét főzelék, zöld vagy száraz, adja az eledelét. Jól is fejlődik csont- és izom-rendszere, nem öregíti meg hamar a nehéz munka és a ki nem iszákos, az általában az öreg kort is eléri.
312A legutóbbi anyakönyvi adatok szerint legtöbben érik el az öreg kort Nagyrőczén, hol a 60 éven felül elhaltak 0.87%-át tették a népességnek. Utána sorban következnek: a tornallyai járás 0.77, a rimaszombati 0.73, a nagyrőczei 0.69, a garami szintén 0.69, Jolsva város 0.64, Dobsina város 0.64, a rimaszécsi járás 0.63, Rozsnyó város 0.58, Rimaszombat város 0.57 s legvégül a rozsnyói járás 0.52%-al.
A pálinka.
A nép legnagyobb veszedelme az, hogy a pálinka-ivást mód fölött űzi. Sok helyen a nép minden keresménye a korcsmába vándorol, sőt pálinkáért inkább dolgozik, mint pénzért. Ez a szenvedély erőt vesz férfián, asszonyán egyaránt, anyagi és erkölcsi, testi és lelki romlását okozván a népnek. Ez ebben a hegyvidéki, az alsóbb vidéki, a napszámos, a gyári munkás, a földmívelő, a gazda és a cseléd-népesség egyenlő. Még a nyugtalankodó csecsemőt is ezzel bódítják el. Hogy ennek azután a megbetegedések nagy száma felel meg, az önként következik, mert a szesz a szervezet ellentállási képességét teszi tönkre. A megyebeli gyakorló orvosoktól beszerzett adatok mutatják, hogy az utolsó évben betegül jelentkezett náluk: agy-betegséggel körülbelül 0.2, ideg-betegséggel 0.5, csontok bajaival 0.6, izom-bántalmakkal 2.0, bőrbajokkal 1.8, vérkeringési szervek szenvedéseivel 0.8, a légző szervek megbetegedéseivel 5.2, az emésztési szervek bajaival 5.9 az elválasztási szervek bántalmaival 1, a látszószervek betegségeivel 0.9, a halló szervek bántalmaival 0.4, a nemző szervek bajai miatt 0.5 és fertőző betegségekkel 0.5%.
Az orvosoknál a népességnek következő százaléka jelentkezett: Dobsináról 63.5, Jolsváról 51.7, Nagyrőczéről 57.3, Rimaszombatról 52.4, Rozsnyóról 56.8, a garami járás községeiből 18.6, a nagyrőczei járás községeiből 14.5, a rimaszécsi járásból 11.2, a rimaszombatiból 21, a rozsnyóiból 16.5, a tornallyaiból 16.3, szám szerint összesen 38.206, a mi a vármegye lakosságának 20.8%-a. A pálinkaivásnak azonban épen az emberi életkor munkabíró idejében lévőknél van a legrombolóbb hatása, mert tudjuk, hogy a máj, a szív, a vesék elfajulását okozza s ha ezt a munkabíró időt a 20 évtől a 60 évig számíthatjuk, úgy érdekkel bírálhatjuk el a vármegye lakosságánál a következő arányosítást: A munkabíró népességnek elhalt 12.6%-a még pedig a legtöbb Dobsinán 2.01, azután következik Nagyrőcze város 1.75, Rozsnyó város 1.70, a garami járás 1.61, a nagyrőczei járás 1.60, Rimaszombat város 1.56, a rimaszombati járás 1.22, a rozsnyói járás 1.21, a rimaszécsi járás 1.18, a tornallyai járás 1.09 és legvégül Jolsva város 1.08%-kal.
Ha e számokból a gümős betegségekben történt elhalálozásokat levonjuk, előttünk áll a szeszfogyasztók pusztulásának szomorú képe a munkabíró életkorban. A drágább borból és a sörből aránylag keveset fogyaszt a vármegye lakossága. Ezzel inkább az értelmiség él.
A talaj.
A talaj befolyása a vármegye egészségügyi viszonyaira csak annyiban észleltetett, a mennyiben a magasan fekvő községek némelyikében, a hol a szántóföldek is magasan fekszenek s nehéz a földmunka (Klenócz, Kokova, Fűrész, Tiszolcz, Antalfala, Kánó, Trizs, Imola s a Garam vidéke) szórványosan golyvások találhatók.
A talaj szennyezettségéről, miután nagyobb városok nincsenek, alig lehetne szó. Csakis a bányahelyek talaja okoz a vasbányászatnál - mint dr. Krecs bányamű-orvos írja - gyakran előforduló sokizületi csúzokat, tüdő s légző szervi hurutokat, a melyeknek oka az örökös vasporos levegő és a tárna nedvessége.
A ruházat. A kuruzslás.
A népesség ruházata nagyjában megfelel az éghajlatnak s az idő viszontagságainak. A jobbmódu asszonyoknál nagy a fényűzés és czélszerütlenül ruházkodnak. Helyesen jegyzi meg dr. Urszinyi és dr. Posevitz, hogy a nép ruházata nyáron a férfiaknál egészséges, czélszerű, de télen túlmeleg s e miatt sok az izomcsúz. A nőknél, különösen a serdülő fiatal lányoknál, a sok szoknya (némelyiknél 7-8) nehéz a testnek, mely ez által elpuhul, és ellentálló képessége csökken. Könnyen meghül és hurutot kap. A magas ingek, a testhez álló szoros derekak, leszorítván az emlőket, gátolják a melkas és az emlők kifejlődését. A földműves népnél is hódít a célszerűtlen divat és ebben - fajunk vesztére - a nyugat czivilizáczióját majmolják. Ez által már a földműves népnél is sok a sápkór, a gyöngeség, a melyben minden jobbmódú földesgazda leánya szenved. Egy-két gyermek után már hiszteriás, 313ideges; és az ilyenfélének a gyermeke: véznaság! A gyermek ruházata ép ily tökéletlen. Vagy az úri népet majmolja, vagy pedig a másik szélsőségbe csap át, nem törődik a gyermek ruházatával, mezitláb engedi futkosni a jégen és kékre meredt lábacskái csakhogy el nem fagynak. E miatt azután nem csuda, ha a hörglob pusztít közöttük különösen a felső vidékeken. Bizonyára nagy része van abban, hogy 7 éves korig az egész vármegyében 6.4% gyermek pusztul el. Részletezve pedig, első helyen áll a gyermekpusztulásban a garami járás, hol 7 éves korig elhalt 10.3; sorban következnek ezután Rozsnyó város 9.5, Dobsina város 8, a rimaszécsi járás 6.5, Rimaszombat város 6.5, a rimaszombati járás 6.1, a tornallyai 5.8, a nagyrőczei 5.6, a rozsnyói járás 5.6, Jolsva város 5.5 és legvégül Nagyrőcze város 4.2 százalékkal.
A gyermek-egészségügy 1900-tól kezdve különben lényegesen javult, mióta a Hámos László főispán és Bornemisza Lászlóné úrasszony fáradságot nem ismerő buzgalma megteremtette vármegyénkben a "Fehérkereszt Egyesület"-et, mely az "angyalcsinálás"-nak jórészben véget vetett.
A helytelen életmódnak, a szeszszel való visszaélésnek, a tökéletlen, oktalan ruházkodásnak a kifolyása az, hogy az idegesség s az elmebetegség az utolsó húsz esztendő alatt annyira szaporodik, hogy sem nyilvános kórházaink, sem az egymásután épülő állami elmegyógyító intézetek nem elegendők e rettenetes betegségekben szenvedőknek a befogadására s e szerencsétleneket a községeknek kell őrizniök, hogy magukban, családjukban kárt ne tegyenek vagy végromlásba ne döntsék a községet, a mint az a mult években történt, midőn egy elmebeteg asszony Sumjáczot felgyújotta, melynek faházai porrá égtek s harmadfélezer lélek hajlék nélkül maradt.
Nagyon kevés azoknak a száma egy-egy községben, a kik nem isznak, vagy abban mértéket tartanak. Ezt a szeszbehozatal is bizonyítja, mely szerint egy felnőtt személyre 6 hektoliter esik. Az államnak az italmérésből 133,845 korona jövedelme volt a vármegyéből, míg húsfogyasztásból csak 47,051 kor. A szeszszel való visszaélés következményei a gyakori veselob, vízi betegség, a vércsövek korai elmeszesedése, májbaj, gutaütés, úgyannyira, hogy a közkórházakban elhalt középéletkorúaknak több mint a fele a szesz áldozatának mondható. Baj az is, hogy a leányt 15-16 éves korában már férjhez adják. A legényt pedig katonasor előtt szeretik megházasítani. Ezért azután az ivadék csenevész és fejletlen. A bujakór-eset nem gyakori. Leginkább a szabadságolt katonák hozzák a városokba és községekbe. De a czigányok között úgyszólván állandó, s ez e faj degenerálódására vezet. Majd mindegyik tüdővészben hal el s a vén kort élő czigány ritka. A gyermeket a nép nagyon szereti, de nem tud vele okszerűen bánni. Még a képesített bábák sem oktatják ki helyesen a legelemibb gyermekápolásra a fiatal anyát. De a kuruzslással majdnem mindegyik foglalkozik s így a szegény, tudatlan fiatal asszony, gyermekével együtt ki van szolgáltatva a bába lelkiismeretlen, ostoba tanácsainak és legtöbbször csak akkor kerül orvoshoz, mikor már késő. Sajnos azonban, hogy némely vidéken a papok és a tanítók is kontárkodnak e tekintetben. Helyes tanácsok helyett a homeopathiával s egyéb füvekkel, gyökerekkel, a nép egészségének rontásán a javasasszonyokkal versenyeznek. Az orvosoktól és gyógyszerészektől ez irányban beszerzett adatok szerint ide iktatjuk a következőket: Tornallya, Csetnek vidékén majdnem minden községben vannak kenőasszonyok, kik a magzat-elhajtást kikenéssel űzik. Putnok, Rimaszécs, Pelsőcz, Harkács, Klenócz, Rimabrézó vidékén a peteburkokat szúrják meg a vakmerőbbek. Belső szerekként a kékkő-oldat, aloes, fructus colocynthides, frondes sabinát használják, a mely azonban - szerintük - csak úgy használ, ha a cserje déli oldaláról az éves hajtásokat leszedik. Ratkó vidékén az oleander, a sárfány főzet, a thuja van használatban. A nép sok helyen önmagát gyógyítja s elég helyesen. Látszik, hogy már e tekintetben az orvosoktól ajánlott gyógyszerek ismerete átment a házi használatba. Csak a gyógyszereket kereszteli el, vidékenként más és más nevet adván neki. Gyomorhurut ellen magnesium sulfuricumot, a Senna-levelet, szíverősítésül az alkörmöst (syrupus phitolarum spiritus aromaticana), csonttörés ellen forrasztó követ (gipsz), fejfájás ellen zsivány-eczetet (acet. aromatic), gyomorbajok ellen "mátracseppeket" (spirit. 314aromatic). "élet essentiát" (tinct universal), "üröm essentiát" (tinct. absynthi), hasfájás ellen: "Rhebarbara Zaft", "Keménymag Zaft", "Arany por" (magnesia carbon, cum pulv. rhei), - idült csúz ellen hólyaghúzó tapaszt, szembaj ellen "semmi vizet" (zinc, sulfuric.), kígyózsírt (axungiae aschiae), - váltóláz ellen: "villámcseppet (ol. carpat, phosphoricum, "vöröskő olajat" (ol. petrae rubrae), fogfájás ellen: angol tárkonyt, gyökérrel (radix pireti), fülfájás ellen "csengő olajat" (olei hyosciami), genyedő sebeknél "csuda flastromot" (empl. noricum), fogfájás ellen a datura stramonium még tokjában található kis rovar-álczáját nyomják az odvas fogba, - májdaganat ellen sűrű terpentint. Mindezeknél azonban legfőbb a piócza. Addig orvoshoz sem megy, míg egy pár pióczával nem próbálkozik, akármilyen is a betegség és bármilyen korú a beteg. Ez minden ellen jó. Rekedtség ellen: régi háj, mézzel keverve. Csúz ellen: különféle zöld levelek: tormalevél, útilapú, megkenve pálinkával, beszórva gyömbérrel. - Azonban a tályogokra, sebekre - oktalanul - marhatrágyát, lótrágyát, pókhálót rak. - E miatt azután sok az orbáncz s az üszkös seb. Különben, mint Pasteiner gyógyszerész megjegyzi, a kuruzslás hanyatlóban van, mert kiszorítja egy másik neme, a nép használatára kiadott füzetek, a naptárakban lévő hirdetések, a melyekben minden betegség ellen ajánltatnak biztos hatású gyógyszerek. A gyári munkások és a betegsegélyző egyesületek tagjai azonban kivételt tesznek, mert ezek azonnal orvoshoz fordulnak. Népességünknek kétharmada föltétlenül orvoshoz fordul. Így Dobsinán, Jolsván, Rimaszombatban, Rozsnyón és vidékén, az osgyáni, a csetneki, putnoki, dernői, nyustyai, tornallyai, a garami, a feledi, a kokovai, a tiszolczi, a pelsűczi egészségügyi körben. A többiben csak akkor, ha már a saját gyógyszereivel, kuruzslóival megpróbálkozott. Néhány községben pedig csak akkor és azért, hogy elmondhassa, hogy "doktornál is hurczolta már, mégis meghalt", mint pl. az ajnácskői körben. Mindennek daczára legutóbb 7 éven felüli mégis csak 43.3% volt olyan, a ki orvosi gyógykezelés nélkül halt el, de 7 éven aluli még mindig 39.4%.
Babonák.
A népies gyógyszereknél és gyógyításoknál a babonákról is meg kell emlékezni. Ratkó vidékén, ha valaki rosszul érzi magát s attól tart, hogy nagy betegség éri, a saját vizeletét kell a kezéből meginni; torokgyuladásnál fecskefészket, darázsfészket, juh körmét kell megtörni s bizonyos füveket összekeresni s a difteritikus, vagy dagadt nyakú gyereket ezzel megpárgolni. Általában a foecaliák és a vizelet-itatás nagy szerepet játszanak. Vízkór ellen a tót vidéken a vizelettel való kenést használják. A gyenge gyermeket, mint dr. Krecs írja, csalános fürdőbe teszik, éjjel kiviszik a temetőbe s meztelenül a sírdombon meghempergetik; visszajövet a templomajtóhoz viszik s a szülő a kulcslyukon át bemormolja a bűvös szavakat, a mitől a gyermek napról-napra erősödik! Azt tartják, hogy ha az újszülöttnek születése után rögtön pálinkát csöpögtetnek a szájába, szintén megerősödik; ha pedig a családtól nagyon óhajtott gyermek megszületik, de gyenge, az anyjával foghagymát rágatnak s a foghagyma-szagot a kis gyerek orrába fújják, vagy a hagymaczikket a gyerek orrába dugják, hogy erősödjék tőle. Az osgyáni körbe a rühös beteg az út közepére teszi ki a zsebkendőjét. Ha valaki felveszi, a beteg meggyógyul. Rozsnyó vidékén a szemtől való rontások és a kis gyermek bélhurutja ellen a tisztes fűben való fürdetés biztos gyógyulás hírében áll. A rimaszécsi járásban a sebbe esett nyűvek kihullása okvetetlen bekövetkezik, ha a földi bodzát lehajtják a földbe s egy kapányi földet ráhúznak a koronájára. A mikor a koronája a föld alól kiszabadul, biztosan kihull a féreg a sebből.
Fertőző betegségek.
A hol a főszolgabíró erélyes s az orvos lelkes emberbarát, ott nagy szolgálatot tesznek a szigorúan alkalmazott elkülönítések, a beteglátogatás betiltása, a halottnéző és a halotti torok beszüntetése. - S ennek következményeként kell tekintenünk, hogy e vármegyében a viszonyok, a fertőző betegségek tekintetében, a többi vármegyékhez képest a lehető legjobbak. Pedig fertőtlenítő gőzgép, Rimaszombatot, Rozsnyó várost és a kórházakat kivéve, sehol sincs. A belügyminiszterium kimutatása szerint e vármegyében előfordult: vérhas 12 eset 11 halálozással, difteritisz 71 eset 47 halálozással, kanyaró 157 eset 19 halálozással, szamárhurut 218 eset 45 315halálozással, vörheny 342 eset 70 halálozással, himlő 1 eset 1 halálozással, tifusz 240 eset 71 halálozással, gyermekágyi láz 2 eset 2 halálozással; gümőkorban elhalt 719.
Az itt felsorolt fertőző betegek közül nem volt gyógykezelve 11 vérhasban szenvedő, 31 diftériás, 10 kanyarós, 27 szamárköhögéses, 11 vörhenyes, 1 himlős és 33 tifuszos.
Születések és halálozások.
Hazánkban az élve szülöttek közép-arányszáma 1000 lélekre 35.40‰. A halálozási közép arányszám pedig 27.63‰. Gömör vármegyében az élve szülöttek száma volt 38.7‰, az elhaltak arányszáma pedig 24.8‰. A közép-arányszám tehát jobb az átlagnál. A közegészségi állapotokra nem érdektelen itt megemlékezni arról, miként mutatkoznak az arányszámok a rendezett tanácsú városok, egyes járások és az ezer léleknél több lakosú községekben.

A Kósa-Schopper-kórház Rozsnyón.
Ered. Markó Miklósé.
Az élve szülöttek arányszáma 1000 lélekre számítva volt:
Dobsinán 40.2, Jolsván 37.9, Nagyrőczén 28.1, Rimaszombatban 23.7, Rozsnyón 29.7, a garami járásban 55.2, a nagyrőczeiben 36.5, a rimaszécsiben 32.5, a rimaszombatiban 39.6, a rozsnyóiban 40.7, a tornallyaiban 37.4. Helpán 78.0, Telgárton 74.0, Forgácsfalán 61.7, Polonkán 54.2, Pohorellán 52.2, Berzétén 51.0, Betléren 50.0, Szirken 48.9, Sumjáczon 47.1, Závadkán 46.4, Nyustyán 43.8, Osgyánban 43.3, Klenóczon 42.1, Murányon 40.4, Rimaszécsen 37.5, Várgedén 36.4, Tiszolczon 36.3, Serkén 35.4, Tornallyán 35.1, Putnokon 34.6, Pelsőczön 33.8, Jánosiban 32.2, Rédován 31.4, Sziliczén 31.5, Sajó-Gömörön 29.9, Csetneken 26.1, K.-Horka-Váralján 25.8, Kokován 21.1, Ratkón 21.1%.
A halálozások arányszáma volt:
Dobsinán 28.5, Jolsván 22.7, Nagyrőczén 26.4, Rimaszombatban 22.2, Rozsnyón 28.4, a garami járásban 35.9, a nagyrőczeiben 25.4, a rimaszécsiben 23.3, a rimaszombatiban 24.1, a rozsnyóiban 22.5, a tornallyaiban 23.7, Ratkón 11.1, K.-Horka-Váralján 16.2, Tornallyán 17.2, Pelsőczön 20.0, Rimaszécsen 20.2, Sziliczén 22.0, Forgácsfalán 22.5, Várgedén 22.6, 316Berzétén 24.0, Betléren 24.1, Polonkán 25.9, Sajó-Gömörön 24.7, Klenóczon 25.1, Szirken 25.3, Nyustyán 25.6, Kokován 25.7, Sumjáczon 26.8, Tiszolczon 27.6, Putnokon 27.8, Csetneken 28.7, Rédován 28.9, Závadkán 31.3, Polonkán 32.3, Osgyánban 33.6, Jánosiban 33.8, Serkén 37.3, Murányon 44.4, Telgárton 57.4, Helpán 65.5%.
A közkórház.
Hogy Gömör vármegye közegészségi viszonyai hazánk sok vármegyéjénél jobbak, annak oka az, hogy a közegészségi adminisztrácziója és intézményei helyesek és korábban keletkeztek mint másutt. Közkórháza már 1884-ben nyílt meg. Gömör vármegye közönsége már 1839-ben Draskóczy Sámuel alispán és dr. Marikovszky Gusztáv megyei főorvos kezdeményezésére indította meg az adakozást a vármegyei kórházalapra, a mely alaptőke hangversenyek, tánczmulatságok jövedelméből, Coburg herczeg, a Rima-Murányi Vasmű Egyesület, a jászói prépostság, egyesek kisebb-nagyobb adományaival, kamatjainak kamatjaival, 1880-ban mintegy 180,000 koronára gyűlt fel, s a vármegye akkori alispánja, iglói Szontagh Bertalan, elérkezettnek látta az időt a vármegyei közkórház felépítésére, mely a város délkeleti részén a Rimaszombat város közönsége által adott négyezer négyzet-méternyi területen és 50,000 tégla adományával, 1884-ben 100,198 korona 70 fillér költséggel felépült és dr. Szabó Sámuel igazgatása alatt előbb negyven, azután egy év mulva nyolcvan ágygyal volt felszerelve. A betegforgalom növekedése azonban már 1888-ban megkövetelte, hogy a ragályos és elmebetegek részére külön épület emeltessék, mely minaji Bornemisza László alispán fáradozásai következtében 1889-ben meg is nyílt és ebben az elmebetegeknek 10 elkülönítő, két közös kórterem, a ragályzó betegek részére két nagyobb terem, fürdők, vízvezetés, központi fűtés, a felügyelő irgalmas nővérek és a szolga lakásául beosztott pavillonban huszonkét ágyhely van. Majd parnói Molnár Viktor és neje Abaffy Erzsébet 8000 koronás alapítványával még egy ágy állíttatván fel, a közkórház 1890-ben 106 ágygyal lett felszerelve. Ez újabb építkezésnek 46,650 korona 96 fillér költsége az alaptőkéből nyert fedezetet. 1901-ben dr. Tauffer Vilmos egyetemi tanár, a bábaügy kormánybiztosa Gömör-Kishont, Hont, Liptó, Nógrád és Zólyom vármegyék érdekeltségét értekezletre hívta össze és a vármegyei közkórház szülészeti osztályával kapcsolatosan a kerületi alsófokú bábaiskolát létesítette. Mivel pedig ez az iskola a vármegyei közkórházban nem fért el, a vármegye közönsége által e czélra felajánlott 1200 korona évi lakbérért külön helyiség béreltetett ki s a közkórház tartalék-tőkéjéből, 2871 korona 82 fillér költséggel a külön szülészeti osztály újból harminczkét ágygyal szereltetett fel. Gömör vármegye közönsége azonban a közegészségi intézményt egy telepen óhajtván látni, Bornemisza László alispán a kormánynál kieszközölte, hogy a közkórház jobb- és baloldalán lévő telkek megvásárolhatók legyenek s ezeknek egyikén a közkórház szülészeti osztálya, mely bábaiskolául is szolgál, 32,000 korona költséggel felépülhessen. Ezek szerint a vármegyei közkórház telepén van a gondnoki lakás (6 helyiség), a főépület (iroda, orvosi-, várószoba 8 helyiség, az irgalmas nővérek lakosztálya 4 helyiség, 1 műtőszoba, 11 betegterem, 3 konyha, mosókonyha, fehérneműtár, ruhatár, fertőtlenítő 2, kamra 3, szolgák lakása 3, fatartók, pincze 4, fürdő 4), összesen 41 helyiség. A ragályos és elmebetegek épülete (betegeknek 19 helyiség, 2 fürdő, összesen 21 helyiség). A szülészeti bábaiskolaosztály (9 helyiség) és a halottasház (3 helyiség); összesen 79 helyiség, mely öt épületben, igen szép árnyas, fenyves parkkal van körülvéve.
Működésének megkezdése, vagyis 1884 óta 14,980 beteget vett fel, orvosi tanácsban részesített 11,502 bejáró beteget és 1627 műtétet végzett. Ápoltatott: belső betegséggel 545, sebesüléssel 262, szembetegséggel 103, bőrbetegséggel 84, bujakórral 199, női betegséggel 27, szülés miatt 40, elmebetegséggel 24 egyén. Ezek közül meggyógyult: belsőbeteg 66.4, sebesült 69.0, szembeteg 56.3, bőrbeteg 79.0, bujakóros 82.9, női betegségből 80.3, szülésből 90.9, elmebeteg 9.3%. Javult: belső beteg 14.6, sebesült 19.0, szembeteg 30.0, bőrbeteg 10.7, bujakóros 0.5, női betegségből 18.3, elmebeteg 4.3%. Gyógyulatlanul bocsáttatott el: belsőbeteg 1.4, sebesült 2.2, szembeteg 7.9, bujakóros 0.5, elmebeteg 4.3%. Meghalt: belsőbetegségben 11.7, sebeiben 3, bujakórban 0.5, elmebeteg 16.6%. Tovább 317maradt ápolás alatt: belső betegségben 5.5, sebesült 6.5, szembeteg 5.8, bőrbeteg 9.9, bujakóros 15.5, szűlés miatt 10.0, elmebetegség miatt 66.6%. - Műtét végeztetett 127, jó eredménynyel 111. Ápoltatott 41,883 ápolási napon át 1284 beteg. Egy betegre esik 32 ápolási nap. Átlag volt a betegek napi száma: 114. Ápoltatott illetőség szerint: gömörmegyei 832, más vármegyei 364, külső országból 28; - iparos 267, értelmiségbeli 22, kereskedő 25, földmíves 383, napszámos 501, foglalkozás nélküli 86. Bejárólag jelentkezett 965 beteg, kik közül 563 gömörmegyei volt.

A megyei közkórház Rimaszombatban.
Andrássy L. felv.
Bevétele volt 61,972 kor. 10 fill. Kiadása 65,856 kor. 70 fill. Forgótőkéje 20,000 kor. Tartaléktőkéje 3535 kor. 84 fill. Alaptőkéje 78,555 kor. 12 fill. Ágyalapítványi tőkéje 8000 kor. Gyógyult, de még munkaképteleneket segítő tőkéje 3366 korona 54 fillér. Vagyona volt, ingatlanságok, forgó- és tartaléktőkéjével együtt, felszerelésekben, leltár szerint 196,902 korona 88 fillér. - Teher 42,565 korona 97 fillér adósság, melylyel az alaptőkének tartozik.
A felügyeletet gyakorolja a kórházi bizottság, melynek elnöke: Bornemisza László alispán, tagjai: Dapsy József ny. vm. főpénztárnok, Czinke István ref. lelkész, Farkas Ábrahám orsz. képv., a kórházigazgató, Madarassy Gyula földbirtokos, Máriássy Andor földbirtokos, dr. Meskó Miklós vármegyei főorvos, Okolicsányi Gáspár földbirtokos, Samarjay János földbirtokos, Széman Endre prépost, jegyző Lengyel Iván vm. aljegyző. Igazgatója: dr. Löcherer Tamás egyetemes orvostudor, vármegyei tiszteleti főorvos; osztályos orvosai: dr. Szabó Károly és dr. Kármán Aladár egyetemes orvostudorok, gondnoka: Draskóczy István, ellenőre: Tibély László, ápolók: 10 irgalmas nővér, 3 férfi-szolga, egy okleveles szülésznő, két nőcseléd, egy kertész.
A dr. Kósa Schopper kórház.
A másik közegészségi intézmény vármegyénkben a rozsnyói dr. Kósa-Schopper róm. kath. alapítványi nyilvános jellegű kórház.
E kórháznak a dr. Kósa Károlyné, Mihalovics Alojzia úrnő 1848-ban kelt végrendeletével hagyományozott 12,000 pengő forint adománya alkotja az alapját. A nevezett úrinő ugyancsak 12,000 forintot hagyott római katholikus árvaház czéljaira. Dr. Schopper György püspök a hosszú időkön felszaporodott összeget és a Huszkó Károly volt rozsnyói czímzetes kanonok által a gyermek-szemináriumra hagyott összeget a saját adományával kiegészítve, 450,000 korona költséggel, a három czél megvalósítására, monumentális épületet emeltetett és 1887-ben dr. Kósa-Schopper és dr. Schopper-Mihalovics 318névvel, mint kórházat és árvaházat a használatnak megnyitotta. A kórház, mint magánintézmény működött 1901-ig. Ez évben Ivánkovics János püspök a káptalannal elhatározta, hogy a kormánytól a nyilvános jelleget kéri. Ezt elnyervén, a kis szemináriumot az épületből kitelepítette s az így nyert helyiségeket a kórház czéljaira engedte át. Az épület 5 holdas parkban, délnek fekvő, impozáns homlokzattal, egy kápolna által két részre tagolva, emelkedett helyen fekszik. Az alsó részben a gazdasági helyiségek, a földszinten a gondnokság és az emeleten a betegek termei összesen 39 helyiséget foglalnak el, 65 betegágygyal fölszerelve. 1901-ben 517 beteget ápolt, 13,085 napon át, átlagban tehát egy beteget 25.5 napon át. Napi beteglétszáma átlag 36 volt. Belső betegséggel ápolt 245 egyént, sebesültet 157-et, bujakórost 28-at, elmebeteget 10-et, szembeteget 26-ot, bőrbeteget 35-öt, női betegséggel 8-at, szűlő nőt 8-at. Ezek közül gyógyult: belső betegségből 54.7, sebesült 59.9, bujakóros 50.0, elmebeteg 30.0, szembeteg 77.0, bőrbeteg 91.4, női betegségből 12.5, szűléssel 37.5%. Javult: belső betegséggel 18.3, sebesült 21.7, bujakóros 35.7, elmebeteg 10.6, szembeteg 15.4, bőrbeteg 5.6, női beteg 62.5%. Nem gyógyult: belső betegségből 6.5, sebeiből 5.1, elmebeteg 30.0, női betegségből 12.5, szűlésből 25.0%. Meghalt: belső betegségben 12.3, sebeiben 3.1, elmebeteg 10, szűlés által 12.5%. További gyógykezelés alatt maradt: belső betegséggel 8.7, sebeivel 10.2, bujakóros 14.3, elmebeteg 20.6, szembeteg 7.6, bőrbeteg 3.0, női betegség miatt 12.6, szülés miatt 25.0%.
A betegek között volt gömörmegyei 413, más vármegyei 81, külországi 23. Műtét végeztetett 57. Bevétele volt 25,306 korona 85 fillér. Kiadása 25,143 korona 32 fillér.
Igazgatója: dr. Ruber József orvos-sebésztudor. Másodorvos: dr. Auerbach Lajos egyetemes-orvostudor, gondnok: Fodor István Rozsnyó egyházmegyei áldozópap. Ápolók hét irgalmasrendű apácza, egy világi ápolónő és két szolga. A felügyeletet a kórházi bizottság gyakorolja, melynek elnöke: dr. Podraczky István nagyprépost, tagjai: Schelleng Emil, Fábián Ferencz, Marsó Géza, dr. Véner Pál és Horváth József kanonokok, dr. Ruber József kórházi igazgató, Sziklay Géza polgármester, dr. Pósch Dezső városi tiszti orvos, dr. Hajcsi Sándor körorvos és Feymann László városi képviselők. Jegyző dr. Fábián Antal theologiai tanár.
Járványkórházak.
Járványkórház van Rimaszombatban 12 ágygyal, 1 gőzfertőtlenítővel. - Rozsnyón 8 ágygyal, 1 gőzfertőtlenítővel. - Nagyrőczén 4 ágygyal, Csetneken, Pelsőczön 4, Tornallyán 2, Sajógömörön 2 ágygyal. Helyiségek ki vannak jelölve járvány esetére Dobsinán, Jolsván, Dernőn, Ajnácskőn, Tiszolczon.
Munkásviszonyok és egészségügy.
Likéren és Vashegyen a Rimamurány-Salgó-Tarjáni Vasmű Egyesület tart fenn munkás- és járványkórházakat 14-14 ágygyal. E kórházakban a betegek 4.80%-a nyer kórházi ápolást. A társulat kórházi költségei 1891-95-ben, az orvosi illetmények, gyógyszerek leszámításával, a rimamurányi társpénztárnál 57,057 korona 28 fillérrel szerepeltek. A kórházakban Likéren 316, Vashegyen 321 beteget kezeltek öt év alatt.
E társulat példásan gondoskodik alkalmazottjairól, úgy a lakás, mint közegészségi és megélhetési tekintetben s betegség esetén. Gömörvármegyei ipari vállalatainál Likéren, Vashegyen, Rozsnyón külön orvos gondoskodik a munkásokról, a kiket, ha betegek, nagyobbára otthonukban, vagy ambulanczián és a kórházban kezeltet a társpénztár terhére és ellát mindenféle gyógy- és kötőszerrel, sőt műszerekkel is.
A megbetegedések elég gyakoriak, a minek a nehéz munka és a vasipar és bányaművelés mechanikai, kalorikus és chémiai eredetű befolyásai az okai. A férfi munkásoknak 57.1%-a, a nőknek 16.4%-a, a gyermekeknek 26.5%-a betegedett meg az 1891-95. évek észleletei szerint. Még pedig megbetegedett az alkalmazottaknak 11.5%-a sérülésekben, 16%-a a légzőszervek heveny- és idülthurutjában, 28%-a az emésztő szervek hurutjaiban, 11%-a csúzos eredetű bajokban. A legnagyobb százalékot az emésztő szervek megbetegedése adja s ennek oka a rendetlen táplálkozás és a szeszes italok túlságos élvezete. "Ez az oka, hogy a legegészségesebb vidékek betegségi statisztikája sem előnyösebb a többinél", írja dr. Sailer gyári orvos. Gyakori az iparvállalat alkalmazottjainál a köthártya-hurut s ennek oka a munkánál ki nem kerülhető por és füst, az erős fény, a meleg és a szél. Sok a csonttörés 319és ficzamodás is. A nagyobb telepeken szállítható Walser-féle gőzdesinfectorok vannak. A társulat gondoskodik arról, hogy a munkásoknak a nyugdíj-intézet élelmezési üzletei egészséges élelmiszereket és jó italneműeket szolgáltassanak ki. A köztisztaságra a telepi orvosok nagy súlyt helyeznek és az iskolák is mintaszerűek. Ez ipartelepeken Likéren dr. Sailer Károly, Vashegyen dr. Krecs Gyula, Rozsnyón dr. Maurer Artúr orvosok végzik a fontos közegészségi feladatokat.
A közegészségi adminisztráczió.
Végre még a közegészségi adminisztráczióról kivánunk szólani.
Gömör vármegye közegészségi szolgálatában, élén dr. Meskó Miklós megyei főorvossal, öt járási orvos áll. Dr. Hoensch Géza helyettes a nagyrőczeiben, dr. Zehery István, egyszersmind alkalmazott törvényszéki és fogházorvos, helyettes járási orvos a rimaszécsiben, dr. Fodor Béla a rimaszombatiban, dr. Maurer Artúr a rozsnyóiban, dr. Gaal Gusztáv a tornallyaiban. Ezeken kívül öt városi tiszti orvos van és pedig dr. Kellner Viktor Dobsinán, dr. Hoensch Géza Jolsván, dr. Posevitz Albert Nagyrőczén, dr. Szabó Károly Rimaszombaton, dr. Pósch Dezső Rozsnyón.
Mint községi és körorvos a vármegye területén 22 orvos működik. Az ajnácskői közegészségi kerületben Sporny Mihály sebész, a balogiban dr. Danis János, a dernőiben dr. Vajner Károly, a dobsinaiban dr. Schwirián János, a csetnekiben dr. Draschler Adolf, Csetnek községben dr. Kengyel János, a felediben dr. Borszéky Ármin, a harkácsiban dr. Gocso Gusztáv, a helpaiban dr. Csiky Ferencz, a jolsvaiban dr. Tóth János, a kokovaiban dr. Honéczy Gyula, a nyustyaiban dr. Hruska János, az osgyániban dr. Bleier Leó, a pelsücziben dr. Gescheit József, a putnokiban Schwartz Ármin sebész, a ragályiban dr. Forstinger Oszkár, a rimaszécsiben dr. Molnár Ferencz, a ratkóiban dr. Basilides Károly, a rozsnyóiban dr. Hajcsi Sándor, a nagyrőczeiben helyettes dr. Posevitz Albert, Tiszolcz községben dr. Schwartz Márk, a vereskőiben dr. Horváth Ákos. Mint vasúti főorvos dr. Lichtschein Adolf és négy magán gyakorló-orvos működik. Esik tehát 4473 lélekre egy orvos. Ez az arány azonban változik, mert az orvosok nagyobb része a városokban lakván, ezeknek az arányát kedvezőbbé teszi. Így például Dobsinán 2557 lélekre, Jolsván 930-ra, Nagyrőczén 1812-re, Rimaszombaton 733-ra, Rozsnyón 866 lélekre esik egy-egy orvos.
Működésükre nézve ezek közül 11 tiszti orvosi, 2 községi, 21 körorvosi 5 kórházi, 12 gyári-bánya és uradalmi, 11 pályaorvosi, 1 fürdőorvosi fizetéses állást töltött be, 76.590 korona állandó fizetésért.
Gyógyszertárt önállóan kezelő gyógyszerész van 19, - 6 reáljogú és 13 személyesjogú gyógytárban 11 segéddel. - Házi és kézi gyógyszertár van: Vereskőn, Helpán, Harkácson és Dernőn a körorvosoknál.
Öt rendezett tanácsú városban 16, - 23 községben pedig 37, összesen tehát 53 okleveles bába működik. Ezeken kívül 113 községben 13 másodrendűleg képzett bába, 93 községben 99 czédulás, 101 községben 106 parasztbába működik, míg 46 községben nincsen bába.
Az 5 rendezett tanácsú városban, 8 községben és 2 gyártelepen 15 orvos teljesítette a halottkémlést. Összesen van 168 képesített halottkém. 100 községben nincs halottkém.
A pelsőczi Blum-féle hülyék és gyógyíthatatlan elmebetegek intézetében ápoltatott legutóbb 60 beteg.
A védhimlő-oltást 27 orvos 28 oltókerületben teljesítette, 11,407 egyénen. Először oltatott 5800, újra oltatott 5707. Rendőri bonczolás 32, törvényszéki bonczolás 69 esetben volt. Gyermekekre való felügyelet havonta 140 gyakoroltatott. Élelmiszer-vizsgálat volt: 814-szer. Közhelyiségek vizsgálata 828 esetben.
Az orvos-gyógyszerész-egyesület.
A vármegye közegészségének tesz szolgálatot a "Gömörvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület", a mely már harminczkét éve foglalkozik a vármegyét érdeklő közegészségügyi kérdésekkel, 69 tagja van és közgyűlését Rimaszombatban vagy Rozsnyón tartja. Ezen kívül őszszel vándor-gyűlést tart, mindig másutt, a vármegye valamelyik nagyobb községében. E gyűléseken a vármegyét illető egészségi kérdéseket vitatják meg és ezeket indítványok, vagy felhívás alakjában a vármegye elé terjesztik s így mintegy szakvéleményezőként szerepelnek a vármegye közönségénél a közegészségi 320ügyekben. Ennek kebelében alakult az orvos-szövetség, a mely egyesület az orvosoknak egymás közötti viszonyára, érdekközösségére ügyel fel, becsületbeli bíróságával pedig az orvosi tisztesség elleni vétségekben ítélkezik. - Mindkét egyesületnek az elnöke: dr. Löcherer Tamás, alelnökei: dr. Maurer Artúr és dr. Mesko Miklós, titkárai: dr. Hajcsi Sándor, dr. Kármán Aladár, dr. Urszinyi Gyula, pénztárnokai: Kishonthy József és dr. Szabó Károly.
A közegészség ügyével kapcsolatosan még a jótékony embermentő társadalmi intézményekről is meg kell emlékeznünk, ú. m. a fehér kereszt és lelenczház gömörvármegyei fiókintézetéről és a pelsőczi hülyék és gyöngeelméjűek intézetéről.
Fehér-kereszt és lelenczház egyesület.
Az országos fehér-kereszt és lelenczház egyesület gömörvármegyei fiókintézete ügyében a mozgalmat 1895-ben Tabódy József cs. és kir. kamarás indította meg, pelsőczi Hámos László főispánnal és Bornemisza Lászlóné úrasszonynyal, a Rimaszombat és Vidéke Nőegyesület akkori elnökével. Gyűjtések útján nemsokára tetemes összeg állott az egyesület rendelkezésére, melyhez Heinzelmann Alfréd nagyiparos 4000, gróf Andrássy Dénes és neje 2000, Coburg Lujza főherczegnő 1000, Hámos László főispán 400, Rimaszombat és Vidéke Nőegylet 1034, Dapsy József 100, Urszinyi Zsigmond 100, Molnárné Abaffy Erzsébet úrasszony 100, báró Ragályi Balassa Ferenczné 100, dr. Löcherer Tamásné 100 koronányi nagyobb adománynyal, mint alapítók járultak. A vármegyei pénzintézetek és egyesek kisebb-nagyobb összegével 12,234 koronára szaporodott tőkével, miután a berendezést szintén gyűjtés útján szedték össze az egyesület lelkes hölgyei, a Rimaszombat város közönségétől átengedett négy szobából álló helyiségben kezdte meg 1899-ben 200 taggal működését.
Az egyesületnek központi gyermek menedékháza 20 ágyra van felszerelve és ugyanannyi kis ágy van a csecsemők részére, a kiket egyéves korukban, vagy ha erősebbek, hamarabb is, vidéki falusi telepeikre adnak ki gyermekvállaló földmívesekhez, gazdákhoz, iparosokhoz, lehetőleg oly helyekre, a hol gyermek nincs. Itt maradnak azután 7 éves korukig, a mikor az illetőségi község gondoskodik továbbtartásukról, a "Nőegyesületek" segítségével. A fehér-kereszt egyesület az utolsó évben 126 fiúról és 118 leányról, összesen tehát 244 gyermekről gondoskodott. És pedig a központi menedékházban 23 egy éven alóli gyermekről, a 61 községi telepen pedig 221 két éven alóli gyermekről. Ezek közül meghalt 13 gyermek, tehát csak 5.3%. Anyjával együtt volt gondozás alatt 48, anyja nélkül 196. Az egészségi felülgyeletre a községek és egészségügyi körök orvosai vannak fölkérve és megbízva. A központi gyermek-menedékházat szintén az egyesület hölgytagjai ellenőrzik s itt a házi teendőket az elnök: Bornemisza Lászlóné, és az alelnökök Kern Adolfné és Nagy Ferenczné vezetik, a kiknek az intézetben lakó menedékházi felügyelőnő és az igazgató-orvos, dr. Löcherer Tamás áll rendelkezésre. Mint telep-orvos 26 községi és körorvos működik.
Tisztikara volt: Elnökök: Bornemisza Lászlóné szül. Szontagh Irén, pelsőczi Hámos László főispán. Alelnökök: Kern Adolfné szül. Kellner Olga és özv. Nagy Ferenczné szül. Bronts Gizella. Titkár: dr. Szeless Ödön ügyvéd; jegyző: Komáromy István megyei aljegyző; pénztárnok: Eperjessy József; irodatiszt: Draskóczy Gábor; volt 4 alapító, 4 pártoló és 370 rendes tagja, kik közül 253 nő.
A hülyék intézete.
Az elmegyöngék és hülyék Blum-féle pelsőczi intézetét 1898-ban Blum Rezső igazgató alapította a belügyminiszterium engedélye alapján. Előbb egy pavillonból állott, mely 35 beteg részére volt berendezve, később még egy pavillonnal bővítve, ma 70 beteg felvételére szolgál. Az intézetben a pedagogiai vezetést az igazgató teljesíti, négy női és négy férfi-vezető segélyével. Az orvosi teendőket dr. Gescheit József intézeti orvos végzi. A szerencsétlen hülyék és elmegyöngék házi gondozása a modern psychiatria szabályai szerint, az egyén tulajdonságainak gondos figyelemmel tartása mellett történik. Az intézetet újabban eskórosok iskolájával akarja kibővíteni a tulajdonos.
A jótékony nőegylet.
A Rimaszombat és Vidéke jótékony Nőegyletet 1866-ban Marikovszky Emma özv. Szabó Lajosné és Fábry János tanár kezdeményezésére a város és vidék intelligens hölgyei alapították, czélúl tűzve ki az árvák ápolását, az elagottak, munkaképtelenek és saját hibájukon kívül nyomorba jutottak segélyezését. 321Az egylet csakhamar megkezdhette működését s már az első évben 14-nek nyújthatott részint állandó, részint pillanatnyi segélyt.
Vannak alapító, rendes és pártoló tagjai, kiknek sorából egy elnöknő, alelnöknő és igazgatónő vezetése mellett 50 tagú választmány intézi az egylet ügyeit, a titkár, pénztáros és jegyző támogatásával. A jótékonyság gyakorlása mellett társadalmi téren is működik, a mennyiben időnként saját alaptőkéjének gyarapítására nyilvános tánczvigalmakat, hangversenyeket stb. rendez, s ilyen módon fennállása óta az alapítványokkal, tagsági díjakkal és jótékony adományokkal és hagyatékokkal együtt 44,304 kor. 99 fill. vagyont gyűjtött, melynek jövedelme árvák ellátására és segélyezésekre fordíttatik.
A gyermekek 12 éves korukig részesülnek az egylet rendes segélyezésében, - akkor a fiúkat mesterségre, a leányokat szolgálatba adják, - de továbbra is felügyelet alatt maradnak. Ha a gyermek 18 éves korát betölti és a segélyezésre érdemetlenné nem vált, bizonyos összegről nevére szóló betétkönyvet kap. Ma összesen 30 egyén, közöttük 11 fiú, 8 leány, 10 elaggott, 1 munkaképtelen leány kap részint teljes ellátást, részint állandó havi segélyt, ezen kívül esetről-esetre utalványoz ki az elnökség a választmány javaslatára kisebb-nagyobb segélyösszegeket, úgy hogy évenként átlag 2000 koronát juttat a szegényeknek. Ezenkívül minden évben rendez karácsonyfa-ünnepélyt, midőn nemcsak összes pártfogoltjai kapnak teljes téli ruházatot, fehérneműt és lábbelit, de jó viseletű, szegény iskolás gyermekek is.
Az egyletnek van 201 alapító és 34 rendes tagja, az alapítványok összege 40-200 korona. Elnöknő: Samarjay Jánosné, alelnöknő: Molnár Józsefné, igazgatónő: Marikovszky Istvánné, titkár: Baksay István, - ki e tisztet csaknem az egylet fennállása óta viseli, - pénztáros: Eperjessy József, jegyző: dr. Wallentinyi Dezső.

« Közlekedésügy. Írta Jurasko Jakab. KEZDŐLAP

Gömör-Kishont vármegye

Tartalomjegyzék

Gömör-Kishont vármegye törvénykezése. Írta dr. Szeless Ödön. »