« CZEGLÉD. Irta Hübner Emil dr. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

KISKUNHALAS. A történeti részét irta ifj. Reiszig Ede dr., a mai viszonyok ismertetését Nagy József dr. »

384KISKUNFÉLEGYHÁZA.
Irta Szalay Gyula

Kiskunfélegyháza czímere.
Fekvése.
A budapest-orsovai vasúti vonat mentén Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének leginkább délre eső városa Kiskunfélegyháza, melynek messze kiterjedő határa a vármegyét Csongrád vármegyétől választja el. A Duna-Tisza közének egyik legtermékenyebb részén terül el, mintegy 70.000 k. holdon s vasúti góczpontja az orosháza-kiskunfélegyházi, a szolnok-kiskunfélegyházi s a majsa-kiskunfélegyházi helyi érdekű vasútaknak, melyek nagy vidék forgalmát kötik be a budapest-orsovai fővonalba. Már a természet szinte praedesztinálta arra, hogy erőtől duzzadó középpontja legyen itt, a Tisza folyásához közel, egy gazdag és újabban élénk kultúra alá fogott nagy területnek. A város ennek tudatában az utólsó évtized alatt rendkivüli haladásnak indúlt. Mintha csak pótolni akarná azt a nagy stagnálást, mely azóta nyügözte le, mióta megszünt a Kiskun-kerületek székhelye lenni. Mindent elkövet, hogy a modern fejlődésű városokat utólérje, sőt némi tekintetben meg is előzze. Nem riad vissza nagy anyagi áldozatoktól sem, mert érzi, hogy a gazdagabb szomszéd városok erősen versenyző társai.
Őskora.
A város története messze benyúlik a történelem homályos idejébe. Azonban az ásatások útján előkerült gazdag leletekből megállapítható, hogy a nagy népvándorlás idejében messze kiterjedő határa igen sűrűen lakott terület volt. Napi járókra terjedő hatalmas legelőin, sűrűn váltakozó tavainak s a Tisza kiöntéseiből táplálkozó vízereinek buja növényzetű lankás partjain a régi népek szívesen tanyáztak. A város határaiban fel-felbukkanó urna-temetkezési helyek a maguk szép bronzleleteivel mutatják, hogy valamikor régen a kelták lakóhelye volt. A határban előkerülő barbár veretű pénzek arról tanúskodnak, hogy a római császárság idejében a szarmaták lakóhelye volt s e nagy nép különböző törzsei élték itt nomád életüket.
A városi múzeumban levő gazdag pákai és borsihalmi sírleletek kétségen kívűl bizonyitják, hogy e területeket a Kr. u. I. században a Duna-Tisza közébe beköltöző jazigok lakták, kiket a III. és IV. században a rokszolánok és az alánok követtek. Közel esvén Attila nagy birodalmának székhelyéhez, a hun-avar korszakban különösen népes volt. Legjobban igazolja ezt a gátéri holdakra kiterjedő s érdekes leletekben igen gazdag késő-középkori nagy soros temető s a körülbelül azonos korú vásártéri soros temető is, mely föltárásra vár.
Hogy a város határa minő sűrűen lakott terület lehetett, mutatja, hogy alig akad tanya, a Tisza felé lehúzódó területen dombhát, hol a népvándorlás korának kétségtelen nyomaira ne lehetne bukkanni. Az előkerülő lovas sirok mind igazolják, hogy gazdag törzsfők harczból megtért népei tanyáztak e pusztaságon, melyet azután a szomszédos Alpáron át a közel Pusztaszerre vonuló s megpihenő honfoglaló magyarság vett birtokába.
385Árpádok kora.
Hogy az Árpádok alatt sem volt elhanyagolt terület, mutatják az Árpád-korabeli temetők, közöttük különösen a szentkúti és a gátéri hun-avar temető közelében levő kisszállási temetők, melyeknek rétegei igazolják, hogy a régibb sírok fölé miként jutottak az Árpádkori sírhalmok. De e mellett bizonyítanak még azok a nagyszámú pusztai templomok is, melyeknek alapjait a határban még mindenütt meg lehet találni.
A XIII. század elején a város határának gazdag földjét a Kiskunságban letelepített kunok veszik birtokba s birják addig, míg a szomorú emlékű török hódoltság alatt a régi Félegyháza egészen el nem pusztul.
Legrégibb oklevél.
Az első kétségtelen irott történelmi adat, mely Félegyháza létele mellett bizonyít, az 1389. évből való. Ez a város régi történetére nézve megbecsülhetetlen irat Zsigmond királynak Szeged sz. kir. város levéltárában őrzött dekretuma, mely virágvasárnap előtt való szombaton az Úrnak 1389. évében kelt latin nyelven. E dekretum arról rendelkezik, hogy a király Szer helység földesurainak meghagyja, hogy a szegedi polgárokat, kik a sáregyházi úton kereskednek, mely Budáról Félegyházán visz keresztül, békésen és vámmentesen bocsássák át. E királyi dekretum tehát kétségtelenül bizonyítja, hogy Félegyháza a többi körülötte elfekvő kunszállások közül már mint ismeretes helység emelkedik ki. Ez a kun község, a régi Félegyháza, nem feküdt a mai város helyén, hanem attól néhány száz lépésnyire, a nagykőrösi út mellett, a város éjszakkeleti részén emelkedő és hosszasan elnyúló halom tetején, hol a kőrösi útat a szolnok-félegyházi vasút vágja át. A hagyomány e halmot az elpusztult régi Félegyháza temploma romjainak tartja. Az e részen még nemrégen is előkerült terméskő-maradványok, az idő viszontagságai következtében elmállott homokkőrétegek, égetett föld, tégla-darabok, oltott mész-csomók, IV. Istvánnak (1162-1163.) nagyobb számban előkerülő jellegzetes máriás és keleti feliratú rézpénzei mutatják, hogy a régi kultúra itt telepített községeket, közvetetlenül a budai országút mellett.
Régibb adatot csak még egyet találunk Félegyházára az 1424. évből, mely arról tanúskodik, hogy Félegyháza helység Borbála királynő birtokába ment át. A város későbbi életéről és szerepéről nincs több történelmi adatunk. A mostoha idők nem őriztek meg róla többet.
Török hódoltság.
A szomorú emlékű török hódoltság söpörte el valószínűleg, mint a sokat szenvedett Alföld többi népes községét is. A nagy és forgalmas budai út mellett feküdvén, a szultánok rabló előhadainak s a romboló vad csordák pusztításainak eshetett áldozatul. A régi Félegyháza mindenéből kifosztott lakossága elmenekült a szélrózsa minden irányában s valószínű hogy egy része a szomszédos Kecskemét lakosságát növelte. Félegyháza területét a szegedi szandzsákhoz osztották be. De később a budai szandzsák területén, mint Pesthez tartozó timár-hűbér szerepel, 17.000 akcse jövedelemmel. A pusztulás után a népes kun községből közlegelő lesz, melyet a kecskeméti polgárok bérelnek ki már 1643-ban 15 kun pusztával együtt a pozsonyi királyi kamarától.
Elzálogosítás.
A török hódoltság megszünte után még szomorúbb napok következtek Félegyházára. Jött a német világ, mely a kunok részére a magyar királyoktól adott kedvezményeket visszavonta és a kiváltságokat eltörölte. Majd pedig I. Lipót az ország közszükségleteinek fedezésére a Jászkun kerületeket a német lovagrendnek 500.000 forintért örök áron eladta s a Kiskunságot Halason 1702-ben június hó 1-én a német lovagrend tényleges birtokába is bocsátották. A Kiskunság azonban nem nézte tétlenül ezt az önkényes eladást. Addig járt a maga igaza után, míg 1712-ben egy országos választmány kimondotta, hogy a Kiskunság birtokának eladása ellenkezik az ország törvényével. Erre a német lovagrend az örök tulajdonjogról lemondott, de azt a kifizetett összeg erejéig zálogbirtok képen megtartotta.
Megváltási mozgalom.
III. Károly alatt megindul a birtok visszaváltásának kérdése, melyet azonban a háborús idők nagyon hátráltattak. Szivós kitartás után sikerült 1731-ben kivinni, hogy a német gazdát legalább magyar cserélje fel. A német lovagrend követelését az invalidusok pesti házának alaptőkéjéből kifizették s így ez lesz ezután a zálog birtokosa s a birtok igazgatására csász. kir. kommissiót szerveztek. A jobbágyi helyzetbe visszaszorított kun kerületek lakossága a király elé járult panaszával melynek az lett az eredménye, hogy az 1741. évi országgyűlés kezébe vévén a jászkunok ügyét, kötelességévé tette a nádornak, hogy a jászkunok részére a régi gyakorlatnak megfelelően nevezzen ki főkapitányt.
386Igy került az 1742. évben a főkapitányi székbe Almássy János, ki a jászkun redemptio ügyét nagy lépéssel vitte előbre. Az ő nevéhez fűződik az új Félegyháza és vidékének betelepítése, valamint a jászkun redemptio megvalósítása.
Telepítések.
A derék Almássy János főkapitány lelke egész melegével minden áron azon volt, hogy a Jászkun kerületeknek a törökdúlás következtében elnéptelenedett és elhagyott pusztái újra benépesedjenek s nemzeti érdekekből is a magyarság részéről vétessenek újból kultúra alá. Ezt a természettől gazdagon megáldott, de nagyrészt parlagon hevert földet ki akarta szabadítani a bérlő városok zsaroló kezei közül s a török pusztítás következtében elköltözött kun népet újra meg akarta a virágzó s immár túlnépes jászkun községekből telepíteni azon a rónaságon, melyen századokon keresztül kiváltságokkal biztosítva élte szabad életének hosszú századait. Különösen gondoskodott arról, hogy az egészen elnéptelenedett Félegyházára és környékére munkaszerető, kitartó és szívós népet hozzon. Nem kerülte el figyelmét az a jelenség sem, hogy már 1737 óta az egyes népesebb jászkun községekből telepesek szállingóztak a kecskemétiek bérletében levő Ferenczszállására és Félegyházára. Miután kivitte a felügyeletet gyakorló csász. kir. kommissiónál, hogy az előnyös feltételek mellett megengedte az ide települést, meleghangú körlevélben szólitotta fel a Jászkun-kerületek lakosságát a Ferenczszállására és Félegyházára való településre. Ez a felszólítás a legerősebb visszhangra talált Jászfényszaru lakosainál. Ezek az elszaporodás következtében már úgy is szükölködtek a szántóföldben s az 1737 óta ide települt véreikkel is összeköttetésben állván, biztató reménynyel teltek el az új település iránt. A települési kedv egyre növekedvén, 219 család állt össze, kik Podhratzky György jászberényi főkapitánytól 1743 márczius hó 24-én kivándorlási és bérlési engedélyt kapván, a Jászfényszaruban maradt véreikkel megszámoltak s azután megindultak a jövőbe vetett bizalommal új hazájukba, a 72 forintért bérbe adott Ferenczszállására. Azonban telephelyül még sem Ferenczszállását választották, hanem a Duna-Tisza közének vízválasztóján húzódó szeged-budai főút ama részét, a hol a ferenczszállási, galambosi, félegyházi és kisszállási négyes határ összeszögellik. Tehát majdnem ugyanazt a helyet, a hol a régi, de elpusztult Félegyháza állott. Igy alapították meg a Jászfényszaruból és a többi szomszédos jász és nagykun községekből kivándorlottak, számszerint 219 jászkun család a Duna-Tisza közének egyik legvirágzóbb városát, a mai Félegyházát.
A településben részt vett Ellés falu is. Almássy János főkapitány föntebb említett körlevelének híre eljutott a Csongrádon felüli Tiszától alkotott kanyarulatba épült s ma már elpusztult Ellés faluba is, melyet a török hódoltság alatt szintén Félegyháza szomorú sorsa ért. Ennek lakosai is alig egy évtized óta akarták újra felépíteni az elpusztult kis tiszaparti falucskát. Nagy reményeket keltett bennük is Almássy körlevele. Mit sem tudtak még a jászfényszaruiak új foglalásáról. Derék plebánosuknak, Krizsanóczy Jánosnak minden marasztalása ellenére is fölkerekedtek és sietve költöztek át Félegyházára, magukkal hozva hosszú kocsisorral minden ingóságukat. A raj megindulását látva, plebánosuk sem maradt vissza. Az Isten tiszteletére használt fatemplomukat szétszedette, kocsikra rakatta és ő is követte fölkerekedett nyáját. Félegyházára érve, itt találták már az új települőket, azokkal barátságosan egyezségre léptek, s a bérösszeg reájuk eső részét lefizetvén, hozzákezdettek házaik építéséhez. Így lettek az Ellés falubeliek közös alapítók a korábban érkezettekkel.
Redemptió.
Az így megalakult község rohamosan fejlődött. Az 1744. év elején már a 327 házból álló községet két kerületre osztják. Pecsétet is csináltatnak, melynek körirata volt: "Priv. Kis-Kun-Félegyházi Helség pecsétje. 1743." A köríraton belül oroszlánt helyeztek el kivont karddal s előtte kinyilt rózsa volt. A város fejlődésében nevezetes az 1745. esztendő is. Ekkor igen fontos dolog történik a megváltás, az úgynevezett redemptio kérdésében. Bár 1715-ben a törvényhozás azt rendelte, hogy az elzálogosított Jász-kunkerületek az ország költségén váltassanak vissza s III. Károly a zálogösszeg felének letételét fel is ajánlotta, de a megoldás 1745-ig huzódván, a kerületek megajánlották, hogy saját költségükön megváltják magukat. Mária Terézia a megváltási engedélyt meg is adta, azzal a feltétellel, hogy ha az érdekelt Kun-kerületek lefizetik az 500.000 forint zálogösszeget, a középületekben tett javítások árát, kiállítanak 1000 lovaskatonát s a nádori fizetéshez évi 12.600 forintot szolgáltatnak be az állami pénztárba. Miután e feltételeket az elzálogosított kerületek elfogadták, a pesti invalidusok 387háza alapjának, mint a zálog jogi birtokosának, 573.000 forintot kellett visszatéríteni. Hogy ezt a megváltáshoz szükséges összeget helyes aránynyal szétosztani lehessen, közös megállapodással egy bizottságot küldtek ki, hogy az a három kerület minden helységét és pusztáját becsülje fel. A kiküldött bizottság feladatát a legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítvén, a becslés eredményével 1745. nov. 25-én a jászberényi kerületi közgyűlésen számolt be. E szerint a redimálás összegéből az egész Kiskunságra esett 182.150 frt, Félegyházára 12.100 frt. Kisszállása felére 2750 frt, Galambosra 5000 frt, Ferenczszállására 7000 frt, a nagy vendéglőre 2000 frt. E szerint tehát a város összredemptiója kitett 28.850 frtot. Ez azonban még megbővült, mert 1753-ban Csólyost s 1757-ben még fél Galambost is magához váltotta.
Hogy ezt az összeget Félegyháza lefizethesse, felszólította a lakosságot, hogy jelentkezzenek és kiki jelentse ki, hogy vagyonához és fizető képességéhez képest mennyit óhajt redimálni. A jelentkezés eredménye az egykorú iratok tanuskodásához képest a következő volt: 37 egész sessío à 200 frt, 68 fél sessio à 100 frt 89 1/2 negyed sessio à 50 frt, 37 egész háztelek à 12 frt, 68 fél háztelek à 6 frt, 89 negyedtelek à 3 frt, 61 kerttelen háztelek à 3 frt, 3673 marhaszám à 80 denár, a mi kitett összesen 22915 frt és 40 denárt. Megjegyezzük, hogy egy sessio hossza 28 kötél, szélessége 20 kötél volt s így az 140 holdat tett ki. Minthogy azonban a redemptus polgárok részéről nem történt annyi redimálás, melyből az egész váltság-összeget ki lehetett volna fizetni, de meg közben részint elköltözés, részint elhalálozás következtében más birtokváltozások is állottak be, a nem jegyzett részeket közös birtoknak hagyták meg s annak közös redimálására kölcsönpénzeket vettek fel. Ez a közös kezelés, közös törlesztés, a nyomasztó pénzviszonyok, telekkönyvi rendezések évtizedeken keresztül összebonyolódtak, összekuszálódtak, úgy hogy hosszú viták és birtokperek származtak belőle. Mindezeknek tisztázása elhuzódott egészen a mult század 90-es éveiig. Ekkor oldódott meg végleg a lakosság és közbirtokosság között s ekkor záródtak le végre a hosszantartó per aktái Csólyos puszta felosztásával. Az azelőtt közlegelőül szolgált puszta a redemptio forintok arányában felosztatván, élénk kultúra alá került. A soká pihent földet fölszántották, a sivár homokbuczkákat elhordták, a mélyebb földkatlanokat feltöltötték s ma Csólyos aranykalásztól ékes és népes pusztája Kiskunfélegyházának.
Fejlődés.
Megoldást nyervén a redimálás, megkezdődött a munka, minek eredményeképen a város évről-évre nagy lépésekkel haladt előre. Népessége szaporodott s így mindinkább kisebbé vált az ellésieknek magukkal hozott fatemploma, melyet a mai gabnapiacztér ama helyén állítottak fel, hol most is az 1799-ben emelt Szent János-szobor áll. Az új község lakossága mélységes buzgalmában 1749-ben megveti alapját a maig is álló ó-templomnak s a Kővágóérből szállított hatalmas terméskövekre fel is építi azt a város közpénztárából. Az építkezéssel annyira haladnak, hogy 1753-ban, tehát a telepítés 10. évében már használatba is vehetik. Hogy egyéb tekintetben is az első tíz év alatt mily nagyot fejlődött a város, mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy 1753 július hó 18-án a Kiskun-kerületek rabitélő székét Halasról Félegyházára tették át.
Még egy szerencsés körülmény játszott közre, hogy a királyi kegy is Kiskunfélegyháza felé forduljon. Midőn Frigyes porosz király Mária Teréziát megtámadta, a királyné 1756-ban ismét a lovagias magyar nemzethez fordult segítségért. A segélynyujtásban a legáldozatkészebb vármegyékkel versenyzett a Jászkunság. Sietve felállította a vitézségével oly hamar híressé és emlegetetté lett nádor huszárezredet. Ebbe a huszárezredbe Kiskunfélegyháza 46 palatinushuszárt állított ki, minek költsége 5316 frtot tett ki. Majd a Jászkun-kerületek részéről a királynőnek 1758-ban felajánlott 25.000 forintos kölcsönhöz mintegy másfélezer forinttal s az 1000 darab körmöczi aranyhoz 498 forinttal járult. De ez még mind nem merítette ki áldozatkészségét, hanem a háború folyamán felajánlott adományokhoz mindig növekvő áldozatkészséggel járult.
A nagy királynő nem is volt érte háládatlan. Mihelyt trónja biztosítva volt s az ország fejlődésére szükséges béke helyreállt, magas kegyét éreztette Kiskunfélegyházával is. Az 1772. esztendőben a már virágzásnak indult községet mezővárosi rangra emelte, kereskedelmének és iparának előmozdítására pedig neki négy országos vásárt engedélyezett, melyek nagy vidék pénzforgalmát terelték ide rövid idő alatt. Ettől az időtől kezdve, leszámítva néhány stagnáló 388időközt, Kiskunfélegyháza mind jobban fejlődik előre. A települő családok legnagyobbrészt földmíveléssel foglalkozván, hangya-szorgalommal fognak a javak gyűjtéséhez. A föld szeretete ösztönzi őket és birtokokat bérelnek a szomszédos Jászszentlászlón már 1749-ben, a mint említettük, 1753-ban magukhoz váltják Csólyos pusztát; majd még nagyobb körzetben terjedve, gazdálkodnak Szankon, Mérges pusztán, Kömpöczön, Páloson, Orgoványon; lassanként megszerzik Kisszállása és Galambos másik felét is. E terjeszkedési vágy hatása alatt szerzik meg később a múlt század 50-es éveiben Halas városával közösen a Kötönynyel határos Harka pusztát, melyet azután elfelezvén, kiegészítettek két harkai birtokos 560 holdjával. Ugyancsak az 50-es években szerezték meg az addig osztatlan Páka puszta nagy részét, mely azután egy egész századon át a 21 birtokos kun község közös tulajdona volt egész 1855-ig, midőn ugyanis a császári királyi főkapitány felhívására Karczagon az összes tulajdonos jász-kun községek a három kerülete között sorsolás útján felosztották, hogy mindenik kerület a maga részét tetszése szerint kezelhesse. Ebben rejlik a magyarázata annak, hogy Páka területén miért volt birtoka annyi messzire fekvő jász és kun községnek, Halastól egész Kunhegyesig s az újabb generáczió talán nem is sejti ezt, midőn a Borsihalom vörösmárvány határkövének fényes lapjain e messze eső kun községek neveit találja bevésve még manapság is.
Kereskedelem és ipar a multban.
Ily messze kiterjedő határu birtokos lakosság természetesen nem lehetett el kereskedelem és ipar nélkül sem. A közszükséglet következtében kereskedelme hamar fellendült. Első kereskedői, mint a többi nagyobb alföldi városoknak, az élelmes örmények voltak, kiket vallási szertartásaik után inkább görögöknek hívtak. Hogy a város őket ide édesgesse, számukra bolthelyiségeket építtetett s már 1772-ben öt virágzó bolt szolgálta ki a város közszükségletét. Ép így a közszükséglet teremtette meg rövid idő alatt az ipart is. Különösen azok az iparágak fejlődtek igen szépen, melyek a földmívelő nép foglalkozásával kapcsolatosak. Igy különösen kifejlődött a kovács- és bognár-ipar, szép számmal voltak magyar szabók, takácsok, kalaposok, lábbeli készítők, igen kifejlett és magas fokra emelkedett a szíjgyártó- és szücs-ipar, úgyannyira, hogy a Duna-Tisza közében messziről keresték fel e nemű iparosainkat szironyos díszítésű lószerszámokért, rezes kengyelű drága betyár-nyergekért. A szűcs-ipar pedig a művészi sodrott selyemmel kivarrott subákban valódi műremekeket alkotott, miről a Városi Múzeum néprajzi gyűjteménye fényes tanúságot tehet. Az iparosok czéhekbe sorakoztak, külön szabályaik között érdekes életet éltek s a remeklés kötelezettségével serkentették a fiatalabb nemzedéket az ipar fejlesztésére.
Veszélyben az önállóság.
A város önállóságát Mária Terézia halála után veszély fenyegette. II. József császár igérete ellenére megszüntette a Kunság önállóságát. Kiskunfélegyházát a pesti kerület hatósága alá helyezte. Igy ezzel az intézkedéssel Kiskunfélegyházának első bírósága is megszünt. Ez az intézkedés elkedvetlenítette a város lakosságát s a milyen áldozatkészséggel és szeretettel támogatta Mária Teréziát háborúiban, oly kedvetlenül viselte az 1787-1790-ig tartó török háború kívánta nagy áldozatokat, úgy hogy sokszor a kerületi biztosnak erőszakkal kellett azt többször a lakosságon behajtania.
Kiváltságok.
1790-ben meghalt II. József császár. A nemzeti ébredés erős hatása alatt a Budára összegyűlt országgyűlés az alkotmányt visszaállította és újabban még erősebben körülbástyázta. Teljesítette a Kun-kerületek forró kívánságát is és visszaállította a kunok régi szabadságát s az 1790. évi XXV. törvényczikk kimondja: "ut districtus Jasygum et Cumanorum in suis legalibus iuris et privilegiis, libertatibus et immunitatibus a Divis Hungariae Regibus concessis et confirmatis in perpetuum conserventur." Az országgyűlés emez intézkedése nagy örömöt keltett mindenfelé a kunok között, de leginkább Kiskunfélegyházán, mert a szabad fejlődés feltételeit ismét visszakapta. Újra élhetett a külön jászkun statutumokkal, melyek sok érdekes rendelkezést tartalmaznak s különösen érdekesek az özvegyi jog tekintetében. E statutumok voltak ezután az irányadók Kiskúnfélegyházára nézve. Ezek szerint élt a város hosszú évtizedeken keresztül s megteremtett intézményeiben, kultúrális haladásában mutatta meg életrevalóságát és hivatását a városi életre.

Kiskunfélegyháza. - 1. A kath. templom. - 2. Szt. István templom. - 3. A Kalmár-kápolna.

Kiskunfélegyháza. - 1. A kir. járásbíróság. - 2. A városi szálló. - 3. A városháza.
Beosztás a vármegyébe.
Folytonos előhaladásban így ért el a város az 1876. évhez, midőn az 1876. évi XXXIII. t.-cz. I. §-a 17., 18. és 19. pontjai a jászkunok önálló törvényhatóságait 391végleg megszüntette és a Kiskunságot, benne Kiskunfélegyházát, a Kun-kerületek régi székhelyét is örökösen Pest-Pilis-Solt és Kiskun törvényesen egyesített vármegyébe bekebelezte.
*
A város leirása. Pályaudvar.
Akár Budapest felől, akár Szeged felől közeledünk a mai Kiskunfélegyházához, a budapest-orsovai fővonalon már több kilométernyi távolságban az akáczok közül kifehérlő tanyák, zöldelő gyümölcsöskertek, gazdag fürtű szőlők, hullámzó vetések, zöld pázsittal borított legelők, fel-felcsillámló tavak mögött ég felé nyuló karcsú magas templomtornyok és füstölgő gyárkémények vonják magukra figyelmünket s figyelmeztetnek, hogy ismét egy nagyobb alföldi városhoz közeledünk. Még néhány percz s kialakul előttünk Kiskunfélegyháza a maga nagyobb kiemelkedő s mellette szerényen meghúzódó bogárhátú háztömbjeivel. A pályaudvar élénksége, várakozó tehervonatok hosszú kocsisora, az utasokra váró viczinális vonatok gépei és motorai figyelmeztetnek arra, hogy egy nagyobb forgalmu, alföldi városba érkeztünk. Kilépve a vasúti indóházból, szépen kövezett térre jutunk, hol a bérkocsik és omnibuszok sokasága fogad, a mi még tíz évvel ezelőtt majdnem ismeretlen volt az érkező utas előtt.
Kossuth-főutcza.
A vasúti indóház tengelyében nyúlik be a koczkakővel kirakott s mindkét oldalán széles sétaúttal szegélyezett s fákkal beültetett Kossuth-főutcza, mely egy kilométernyi nyílegyenességgel visz be a város szívébe: a piacztérre. A baloldalon mindjárt megragadja figyelmünket egy hosszan elnyuló emeletes épület, melynek nemzeti színre festett kapujáról s az előtte álló katonai őrségről azonnal ráismerünk a honvédlaktanyára. Ezt a hatalmas és nagy udvaru épületet a város emelte az I. honvéd-gyalogezred itt állomásozó zászlóaljának. A honvéd laktanya hosszúságában a jobboldalon városi telkek állanak szintén. Az ezen emelt épületek egyikében a méntelep apaállatai vannak elhelyezve, a másik saroképület pedig a város tulajdonát alkotó Fehérkereszt-vendéglő, kedvelt kirándulóhelye főleg az iparos-osztálynak. A főutcza tengelyébe itt szögellik be jobbról a baja-aradi műútnak majsai szakasza, balról pedig a nagyszőlőútat magába felvett izsáki út, melyet a törvényhatóság most köveztet. A majsai út e szakaszán húzódnak végig a kincstár hatalmas dohánybeváltó raktárai, a hol a Kiskunfélegyházán és vidéken termelt nagymennyiségű dohányleveleket raktározzák be egész az elszállításig. E nagy telep majdnem száz munkást foglalkoztat egész éven át, kik szívesen mennek munkára a "dohányba." A honvéd-laktanya háta mögött az izsáki-út mentén terül el a néhány év alatt felépített Urbán város, mely egy gazdag Urbán nevű gazdálkodó jól értékesített telkein épült fel. Ennek végében van a Spitzer-féle műkő- és czementgyár, mely égető kemenczét is állítván, egyedüli képviselője városunkban a kályha-, majolika- és agyagiparnak.
Szélmalmok.
Folytatva útunkat a Kossuth-főutczán, a hatalmas nyárfákból álló vasuti fasorba érünk, mely a várost körülvevő úgynevezett "nyomáson" vezet keresztül. Az itt elénk terülő látvány adja meg az alföldi városok típikus jellegét. Jobbról és balról szemünkbe tünnek a régi híres szélmalmok, a mint hatalmas vitorlájukat forgatja a beléjük kapaszkodó szél. Valamikor régen, a mint az öregek mondják, száz ilyen szélmalom vitorlája hányta a czigánykereket a várost körülvevő nyomás-földön. Hogy igazat beszélnek, igazolja az is, hogy a városnak a múlt század elején készült legrégibb képén, melynek réz-kliséjét a Városi Múzeum őriz, ugyancsak ott vannak köröskörül a vitorlás szélmalmok. Mióta azonban a gőzmalmok megépültek s a "csuvárus"-ok házról-házra járva, a gőzmalmokba hordják az őrölni való gabonát, a szélmalom-ipar kezd elhanyatlani. A legtöbb szélmalom pusztulófélben van, a romlottat gazdája leszereli, tetőt tesz reá s lakóházzá alakítja át, így lesz ebből is itt specziálitás.
Vásártér.
A vasúti fasor baloldalán elterülő hatalmas térséget a város városi parknak szánta, a jobboldali rész pedig a vásártér és katonai gyakorlótér s ma a kiskunság fegyver alá fogott honvédei gyakorlatoznak ott, hol a hun-avar harczosok alusszák örök álmaikat, mert e gyakorlótérnek a dohányraktárak előtt elterülő része egy régi hun-avar temető, melynek feltárása a Városi Múzeum feladata. E vásár és gyakorlótér vasúti fasorra eső részét a város parczellázta, hogy a Kossuth-utcza egészen a vasútig kiépülhessen. Hogy e drága és értékes telkeken az építési kedvet előmozdítsa, itt adott kétholdas telket az állami tanítóképző kétemeletes hatalmas palotájának több ezer korona adományán felül.
392Tanitóképző.
Az állami tanítóképző-intézetet a város 1876-ban kapta, midőn azt az állam Szivák Imre dr. akkori kiskunfélegyházai országgyűlési képviselő közbenjárására a szomszédos Csongrádról ide helyezte át. Az állami tanítóképző hosszú időn át a főgimnáziummal együtt egy szűkös portán szorongott a Petőfi-téren s csak néhány év óta költözött be új palotájába, mely a modern paedagógia minden követelményének megfelel. Ez a szép intézet Csepreghy Endre igazgató sürgetéseire épült fel, ki negyven éves népnevelői tapasztalatát és nagy tudását vette bele az új intézet megalapításába. Az intézet 100 bennlakó növendékre, internátussal van egybekötve. Van hatalmas, árnyékos fákkal és bokrokkal körülvett játéktere, külön ártézi kútja, mely vizvezetékét táplálja s parkjában az intézet kiváló fiatal tanára, Pinkert Zsigmond igen szép füvészkertet állított az Alföld flórájából, melyért elismerést nyert a londoni kiállításon is. Az intézet gyakorlóiskolával van összekötve, a gazdaifjakat egyesületbe tömörítette össze. Van külön kertész-tanára, ki az intézet növendékeit gyakorlatilag képzi az intézet kis epreskertben levő kertjében. Az intézetet két év óta Katona János dr. igazgatja.
Gőzmalom, gőzfürdő.
Elhagyva a sétányul szolgáló szép vasúti fasort, a baloldalon az Egyesült Gőzmalom-Részvénytársaság hatalmas telepéhez érünk. Ez a modernül berendezett, hatalmas méretű gőzmalom nemcsak a nagy közönség részére őröl, hanem néhány évvel ezelőtt külön rozsmalommal egészítette hatalmas telepét. Az ebben őrlött kitünő minőségű lisztet külföldre szállítja. A gőzmalomnak saját villamos világítása van. Udvarán két ártézi kút ontja bő vizét, melyek gőz- és kádfürdőjét, továbbá férfi- és női uszodáját látják el a szükséges vízzel. E nagy telep igazgatója Molnár Imre. A telep fürdő-utczai részén van a gőzmalom-kert, melyben bérlője Ring Lajos izléses szép nyári mulatót épített, hol a nyári estéken, különösen vasárnapokon, ezrével üdül vidám zene mellett a város közönsége.
A főutcza folytatása.
A gőzfürdővel szemben az utcza másik oldalán, a Vásártér-utcza beszögelésénél, van a Bánhidy Gábor-féle nemesi kúria. Az Árpád-utcza és Nádor-utcza beszögelése között nyulik el a kórháziskola homlokzata, mely szépen befásított udvarával hat elemi osztályt fogad be magába. Az iskola hatalmas régi épülete ezelőtt városi kórház volt. A Lehel-utczai betorkolásnál van Ring Pál vendéglője, mely ősi tanyája a "Sasok" asztaltársaságának. Tovább a Kossuth-főutczát a Batthyány- és Attila-utcza beszögeléséig forgalmas üzletek alkotják. Az Attila-utczának elején van mindjárt a Holló és Tapodi élelmiszer-szállító czég telepe, honnan a baromfi, tojás és gyümölcs hatalmas szállítmányokban indul külföldi útjára, Oroszországba, Poroszországba, de legnagyobb mennyiségben a londoni piaczra. Ebben az utczában van még Csák Kálmán csinos palatornyos magánháza, az ó-templomi plébánia és kántorlak, mellette pedig az Ujszászy és Mayláth építőczég jónévű műkő- és czement-gyára, a legkiválóbb modern berendezéssel felszerelve. A Kossuth-főutcza és Attila-utcza sarkán emelkedik Bányai Mór dr. ügyvéd új és csinos emeletes palotája.
Róm. kath. új templom.
Néhány magánházat és a Pelyva-féle bérházat elhagyva, a Kossuth-főutcza egyik legszebb részére érünk, mely a Lónyay- és Hunyadi-utczák beszögellésénél kezdődik. A baloldalon benyiló, fiatal fáktól árnyékolt téren emelkedik a hatalmas méretű kéttornyú új templom, melyet a város közadakozással is segítve, Szent István első magyar király tiszteletére emelt, a telken kívül 157.000 forintnyi költséggel. Már a múlt század elején a város népessége annyira megszaporodott, hogy a város nagy katholikus közönségének befogadására még egy templomot kellett építenie. A városnak nem lévén erre pénze, kegyes hagyományokból 1802-ben megvetette az új templom-pénztár alapját, melyhez a tanács 1830-ban hozzácsatolta a "muszáj"-földek jövedelmét. Ez a pénztár a hetvenes években már 130.000 forintra felszaporodván, a város 1872-ben a templomépítés szerződését Pártos Gyula budapesti műépítővel megkötötte. A következő évben megkezdték az építést és három év alatt a falmunkálatokat befejezték. Minthogy azonban a rendelkezésre álló összeget az építés maga felemésztette, a templomi felszerelések nagyobb részének kegyes hagyományokból és magánosok áldozatkészségéből kellett előállania. Igy az imponáló külsejű és nagy méretű gazdag renaissance-stilű templomot csak 1880 szept. 20-án szentelhette fel nagy ünnepségek között Peitler Antal József váczi megyéspüspök. Ugyanez alkalommal a város nyugati felét, mint önálló plébánia-területet, az új templomi plébániához csatolták, melyet azonban Kiss Boldizsár első plébánosának megválasztásáig a régi anyaegyház látott el. Második plebánosa két év óta Toldy Jenő, kinek 393személyében e szép templom fáradhatatlan gondozót nyert. Az új templomteret két szép szobor díszíti, melyeket a Szentháromság és Szent Család tiszteletére Kiss Mártha emeltetett vallásos buzgóságból.
Főgimnázium.
Az új templom mellett emelkedik az államilag segélyezett városi főgimnázium kétemeletes díszes palótája, melyet az előcsarnokban elhelyezett márványtábla felírása szerint: "A jövő nemzedék hazafias, tudományos és erkölcsös nevelésének biztosítására a magyar állam fennállásának ezredik évében I. Ferencz József király dicsőséges uralkodása alatt építette Kiskunfélegyháza város közönsége 1896." Ez a modern paedagogia és hygienia követelményének mindenben megfelelő főgimnázium Alpár Ignácz műépítész tervei szerint készült 240.000 korona költséggel, hirdetve örökre azt a nagy áldozatkészséget, melylyel ez a város minden kultúrintézetét támogatja. Ebben az intézetben évenként mintegy 300 középiskolai tanuló nyer oktatást. Tanulói nagyobbrészt helybeliek, de szivesen keresik fel a temes- és torontálmegyei német és a krassó-szörénymegyei román fiúk is, hogy itt a magyar nyelvet elsajátítsák. A főgimnáziuma régi épülete ezelőtt a Petőfi-téren volt. Maga az intézet épen százéves s fennállásának százéves évfordulóját remek új iskolai zászlójának felszentelésével nagy ünnepségek között ez évben ünnepelte meg. Midőn az iskola 1809-ben megnyílt, a négy osztályban 56 tanulója volt. Első tanárai voltak Pater Mihály kecskeméti konventbeli barát, de már egy hónap mulva ennek helyébe jött Weiszkopf Mihály pap, ki a tanítást társával, a világi Brassai Józseffel teljesítette. Érdekes apróság, hogy ennek a világi tanárnak a fizetése 100 frt készpénz, 70 véka buza, 100 font hús, 60 font só, 25 font faggyú, 2 ölfa, 2 szekér szalma és szabad lakás volt. Ezt az intézetet nagyobb mértékben fejlesztette a lángbuzgalmú Már András kerületi kapitány, midőn a kerületi gyűlés 1812-ben őt bízza meg az intézet igazgatásával. Az 1854. évben a felsőbb hatóság az intézetet beszüntette, s a helytartótanács csak 1862-ben állította vissza. A város 1891-ben kimondja, hogy az intézetet 8 osztályúvá fejleszti s 1895-ben pedig a teljesen kifejlesztett intézet megkapja az államsegélyt, mely ma 32.000 korona. A főgimnázium költségvetése a város költségvetésében ma 76.202 K 12 fillérrel szerepel. Az új főgimnázium első igazgatója, Holló László elhalálozván, az intézet új munkáserőt nyert két évvel ezelőtt Porst Kálmán dr.-ban, ki ma 16 tanártársával buzgólkodik a kellő felszereléssel ellátott szép intézetben.
Kulturegylet. Muzeum.
E főgimnázium ad ideiglenes helyiséget a több mint 700 tagot számláló Kiskunfélegyházai Közművelődési Egyesületnek, mely az intézet tágas tornacsarnokában színpadot emelt s ott rendezi a téli hónapokban nagyszámú hallgatóság előtt a város kultúrájára oly fontos népszerű irodalmi estéit. Ugyancsak a főgimnázium ad ideiglenes helyiséget az 1902-ben alapított s állami felügyelet alatt álló Városi Múzeumnak is, melynek gyűjteménye ma már négy szobát foglal le. Van a múzeumnak mintegy 600 tárgyból álló néprajzi gyűjteménye, 1200 kötetből álló könyvtára, több ezer darabból álló régiség-gyűjteménye, mintegy 10.000 darabból álló pénzgyűjteménye. Régiséggyűjteményében vannak igen szép darabok, különösen a jazyg sírleletek, egy La-Tène-korabeli, vérvörös zománczczal kirakott bronzláncza, népvándorlás-korabeli aranyékszere, Árpád-korabeli pallosa értékesek s egy XIV. századbeli vitéz sírlelete pedig még eddig unikum. Kegyeleti tárgyai között értékesek Heiszter tábornok faragott vadászbotja, Deák Ferencz tajtékpipája, Kiss Ernő aradi tábori asztala. Pénzgyűjteménye, melynek alapját Miletz János vetette meg, igen szép darabokkal gazdag. Szépek a város határában talált barbár veretű aranya, több bizánczi aranya s körülbelül 700 darabot kitevő pálmonostori ezüstpénz-lelete. Mindkét intézmény néhány év múlva a Kultúrpalotában fog állandó lakhelyet kapni, a melyet a múlt évben elhalt özv. Kalmár Józsefné részéről a városnak hagyományozott fejedelmi adomány alapítványaiból fennmaradó összegből fognak építeni.
Egyéb középületek.
Az új templommal és a főgimnázium épületével szemben a Kossuth-utcza másik felén három csinos magánház van. A Hunyadi-utcza beszögellésénél Molnár Imre emeletes háza, melyben a magy. kir. posta, távírda, telefon és posta-takarékpénztár foglalja le az egész földszinti helyiséget. Az Öröm-utcza beszögellésénél emelkedik Kiss Lajos emeletes bérháza, melynek földszintjén virágzó üzletek vannak, emeletén pedig a honvédtiszti étkező és kaszinó, továbbá a Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesületének tágas helyiségei nyujtanak kényelmes otthont a társas-életnek. E két emeletes épület között fekszik Propper Miksa dr. 394ujonnan épült csinos magánháza. Az Öröm-utcza beszögellésének másik sarkán van a Népbank helyisége, hol azelőtt az előbbibe olvadt Mezőgazdasági Bank háza állott. A Népbank után a Szarvas-féle emeletes bérház következik, a főutczába betorkoló Deák Ferencz-utcza egyik sarkán, melyben csinos magánházak között szerénykedik a neolog hitközség elemi iskolája.
A főgimnázium épülete mellett beszögellő Wesselényi-utczától egész a Damjanich- és Zrinyi-utczák közös betorkollásáig, a Kossuth-főutcza mérsékelt törésénél emelkedik a Népbank emeletes bérháza, melynek egyik részében az osztálymérnökség, másik részében pedig az Európa-szálló van. Ennek földszintjét foglalja el a főutczára a Kneffel-kávéház, kényelmes berendezésével. Ezzel kapcsolatos az étterem, mely magyar motivumú faragásával remeke a helybeli iparnak. Az üzlet vezetője Kneffel Béla, a ki kiskunfélegyházai fiú és kereskedelmi akadémiát végzett és idehaza értékesítette mindazt, a mit bécsi, párizsi és londoni tartózkodása alatt tapasztalt.
Az Európa-szálló háta mögött húzódik meg szerényen az egyesült protestáns egyház csinos új temploma. Az Európa-szállótól tovább haladva a Kossuth-főutczán, az igazi belvárosba jutunk. Innét egész a városházáig bolt boltot ér. A Kazinczy- és Berzsenyi-utczák egy helyen szögellenek be. Jobbra a Berzsenyi-utczában van a neolog és az orthodox izraelita hitközség külön-külön imaháza. Ennek az utczának a sarkától egészen a Gabnapiaczig terjed a régi Heinrich-féle ház, virágzó üzletekkel, közötte a város legrégibb, a Vesszősi-féle könyvkereskedéssel és könyvnyomdával s a "Félegyházi Hirlap és Félegyházi Hiradó" szerkesztőségével és kiadóhivatalával. E sorok írásakor e hatalmas régi épületet épen bontatja az új gazda, a "Közgazdasági Takarékpénztár", hogy helyébe hatalmas emeletes új palotát építtessen.
Kis kaszárnya.
Balra a Kazinczy-utczában ódonszerűségével egy régi kúria köti le figyelmünket. Ez a ház a város tulajdona s a köznép így ismeri: "Kis kaszárnya." A régibb időben katonaság tanyázott benne. De a kiskunfélegyházi nép előtt másért nevezetes. Kegyeletes tisztelettel őrzi annak felejthetetlen szép emlékét, hogy az ország nádorának, a kunok szeretett főkapitányának fia, a népszerű és boldog emlékezetű József főherczeg lakott itt azokban az években, melyeket mint katona töltött itt a város falai között. Ha a honvédség szemléi alkalmával meglátogatta Kiskunfélegyházát, mindíg szeretettel emlékezett meg arról, hogy e városnak lakója volt. Nagy érdeklődéssel tudakozódott egykori bizalmasa, az öreg Molnár Laczi bácsi után, Molnár Lászlónak, a Nemzeti Színház kiváló művészének apja után, ki az egykori fiatal daliás főherczegnek bizalmas barátja volt. Ma ebben az épületben a katonai nyilvántartó, a fogyasztási adóhivatal s a városi tüzoltóság van elhelyezve. Mellette nyúlik el a régi Ring-kúria s e mellett a Fazekas Alajostól az 1860-as években alapított "Népkör". Ennek szomszédságában van a "Szipka- és táskagyár."
A piacz.
Ha most innét visszatérünk, néhány lépéssel a Kossuth-főutcza végére jutunk s bennvagyunk a Piacztéren, mely a város kereskedelmének s társadalmi életének élénk középpontja. Ez a kiskunfélegyházai népnek az, a mi a római népnek a Forum Romanum volt. Élete s külső képe sokban hasonlít is hozzá. Messze terjedő határaiból a városnak, hetenként háromszor özönlik ide a sok nép. Idehozza eladnivalóját s itt szerzi be a szükségeseket, no meg itt értesül mindenről, országos és városi politikáról. Erre azonban a hetivásáros napokon nem igen jut idő. A gyümölcsérés idején még meg sem pirkad a hajnal, máris megkezdődik a vásár s mire a város népe ébred, már akkor a tanyai nép legnagyobb része, hacsak a boltokban nem akad dolga, siet vissza a tanyára, hogy dologhoz láthasson. Legnagyobbak a hetipiaczok őszszel, százával állanak a kocsik egymás mellett. Felér ilyenkor a hetipiacz bármely országos vásár gyalogpiaczával.
Publikáczió.
De változatos a képe vasárnapokon. Ünneplőbe öltözve, százával állanak egy csoportba s vidám pipaszó mellett, melyben ott serczeg a jóízű dugott dohány, évelődnek, politizálnak, hányják-vetik a haza, a város sorsát. Szidják a magas pótadót, panaszkodnak, hogy nem jár az eső s a szőlő levelét lehervasztja a "fenerosszpora". Tíz óra után megsokasodik a nép a piaczon. Vége a nagy misének s a két templom ezrével ontja a népet. A gazdalányok színes selyemben, csoportosan vonulnak végig a széles aszfalton. E közben a városi szolgák kihozzák a városháza kapuja alól a szószéket s felállítják a piacz közepén. Tódul utánna az érdeklődő emberáradat. A zaj elcsendesedik, midőn a városi főjegyző jelenik 395meg a szószéken s megemelve kalapját, hangosan köszön: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Azután kezdetét veszi a "publikáczió". Először jönnek a közönséget érdeklő hivatalos hirdetések, azután a magánosok hirdetései, hol van eladó föld, széna s más termény. Ezek a nagyobb s drágább hirdetések. Azután jön a levéltárnok. Ezek az olcsóbb hirdetések. Már ez sokakat nem is érdekel, hátrább is húzódnak. Majd befejezi a publikácziót a városi dobos. Ezek a kishirdetések. Olcsóságára való tekintettel még kisebb lesz a hallgatóság gyűrűje. Mindnyájan csak akkor várakoznak türelemmel, ha a képviselő tart beszámolót s az őt lekísérő képviselők beszélnek, vagy valamely más népgyűlést, vagy épen ünneplést hirdetnek a nagybetűs falragaszok. Ezután bemennek a Koronába egy-egy pohár sörre, úgy hogy mire az intelligenczia "szagos miséjének" vége, vagy délre szól az ó-templom harangja, üres a piacz. Siet mindenki haza, mert a gazdanép délután már újra siet ki a tanyára, az nem ér reá délután elmenni a polgári borozókba, vagy a "körbe." Ez az a piacztér, melyen 1848-ban Kossuth Lajos, később a város díszpolgára, üdvözölte "a viharos csaták tüzében megbarnult haragos kunokat."
Városháza.
A piacztér nyugati oldalának sarkán áll a városnak még Mária Terézia idejéből származó czímerével, a toronyban álló alabárdos kunnal díszített régi városháza nagy, zöldre festett emeletes épülete. Már a Kossuth-utczai árkádos homlokzata, hatalmasan imponáló új épület. Még a munkáskezek dolgoznak rajta. A régi is nemsokára eltünik. Ezt is le kellett volna már bontani. De felebbezés alatt áll. A nép egy része ragaszkodik hozzá kegyeletből, bár látja, hogy a megépített részhez sehogy sem illik hozzá. De hát azért mégis fellebbez. A városi politikában ez már így szokás. Már csak rövid idő kérdése a döntés s a bontó csákány ezt is eltünteti a föld színéről. Tehát mondjuk el régi történetét. Az első települők a legrégibb helységházát a régi nagy vendéglő mellett építették fel. Ez azonban hovatovább a hivatalok és a lakosság szaporodásával mind kisebb lett. Ugyannyira, hogy már 1820-ban, mivel a régit kijavítani nem volt érdemes, újnak építését tervezgették. A következő évben fel is szólították Fischer Ágoston és Novák Gergely kecskeméti építőmestereket a terv és költségvetés elkészítésére, a mely szerint az építés 23 és fél ezer forintba került volna. A nádor sem kifogásolta, sőt még olcsónak is találta. Csak azt nem akarta, hogy a réginek a helyén építsék, mert ez nem volt a kiszögellő véndéglő vonalában. Erre azután megkezdődött a deputálás, kapaczitálás, kérelmezés, udvarias kitérés, felfolyamodás. Végre is a nádor megengedte, hogy hát építsék a régi városháza mellett. Siettek is az építkezéssel s következő bejegyzést tették a tanácsi jegyzőkönyvbe: "Az utódoknak emlékezetül jónak találtuk bejegyezni, hogy új városháza épületünknek az első talpköve 1823. év május hó 6-án reggel 10 órakor tétetett le." Az építkezéssel siethettek, mert még ugyanaz év november elsején a bírói restaurácziót benne tartották meg s Móczár Ferencz ord. notárius jelentése szerint 28.913 frt 4 krajczárba került.
Korona-szálló.
A városháza tőszomszédságában, szintén a Piacztér nyugati oldalán, emelkedik a város tulajdonában levő díszes és impozáns méretű Korona-Szálló, régi kedvelt helye az ide jövő idegeneknek. Nemrég restaurálták s új bérlője, Decker János, a legnagyobb kényelemmel és fénynyel rendezte be. Szép kupolás díszterme színházul szolgál s itt zajlanak le a vidám farsangi mulatságok s a nagyobb bankettek. Ebben az épületben van a helyisége a még Széchenyi korába visszanyuló "Uri Kaszinó Egyesületnek." Ennek a Korona-Szállónak a helyén állott, bár hatalmasan kiszögelve a piacztérbe, Kiskunfélegyházának messze vidéken híres régi vendéglője, az öreg "Duttyán". Szépítési szempontból már a múlt század huszas éveiben le akarta bontatni a nádor, de ebbe a városi tanács nem ment bele. Alázattal kérte a nagy urat, hogy irgalmazzon meg az öreg "Duttyán"-nak, mert "azon vendéglő erős anyagból van készítve s gyönyörű pinczével ellátva, igaz, hogy az utczába dísztelenül benyúlik, de másrészt dicsekvés nélkül elmondható, hogy ezen Bécstől Erdélyig vonuló főútvonalon Pesttől Szegedig hasonló szép vendéglő nincs és köztapasztalat szerint igen szükséges." Valóban igazat mondott az igen tisztelt tanács, mert bizony köztapasztalat szerint igen szükséges volt az. A városháza mellett lévén, ők maguk is gyakorta átjártak néhány "halbseitlira" és a régi "delizsánsz" utasai, kik Erdély felé utaztak, hol melegedtek volna meg a csúnya, zimankós időben. Azután meg mikor a régi "szédriák" tartására összesereglett a kerület színe-virága, no meg egy-egy híres 396agarászat után hol lehetett volna jobban mulatni, vagy vagyont nyerni a "csendes" mellett, mikor még az is járta, hogy az asszonyt is feltették a "blatt"-ra. Hát még a zajos farsangi mulatságok hogy lettek volna meg az öreg "Duttyán" nélkül, hol szépséges szépanyáink egykor oly észbontó kecsességgel járták a menüettet, vagy ropták a tüzes csárdást. Dehát bódító is volt az, mikor az öreg Tanges czigány húzta...
A piacztér házai.
A Korona tőszomszédságában emelkedik a Kocsis-féle emeletes ház. A Népbank bérháza, földszintjén a magy. kir. adóhivatallal. A Piacztér keleti oldala mind kereskedés, még pedig a legnagyobb üzletek vannak itt. Középen emelkedik ki a régi "kvártély-ház" helyén Hoffer Imre úri háza, a város egyik legszebb emeletes épülete. Ennek a földszintjén levő gyógyszertár a város legrégibb gyógyszertára. A Hoffer-féle ház mellett a városházával épen szemben emelkedik a kis városháza, melynek két térre nyuló földszintjét üzletek s a Közgazdasági Takarékpénztár foglalják le. Udvari részén az árvaszék, emeletén pedig az adóhivatal s a városi közpénztár van elhelyezve azokban a helyiségekben, melyek régente a Kaszinó helyiségeiül szolgáltak. Ez az épület is egyik legrégibb háza a városnak. Midőn látta a város, hogy a görög boltosok kezében levő kereskedelem mindinkább élénkül, szükségesnek látta, hogy a bolthelyiségek részére bérházat építsen. Ekkor emelte 1772-ben a kis városháza épületét, melyet először csak földszintesre tervezett, de már 1777-ben emeletesre épített ki. A mai kis városháza azonban nincs meg eredeti alakjában, mert a kisárusok részére eléje épített fedett boltíves folyosót lebontatta.
A Hattyu.
A Piacztér déli részén két régi ház áll. Egyik a "Hattyu"-épület, mely még 18 évvel ezelőtt vendéglő volt. Ma üzlethelyiségek vannak benne. Nevezetes ez az épület azért is, mert ez volt az a "Hattyu"-hoz czímzett városi kocsma, melyet 1822-ben Wagner József és Göizvein János társaságában bérelt ki Petrovics István, Petőfi Sándor édesatyja. Ebben az épületben volt az egyik mészárszék is, melyet a költő akkor még vagyonos atyja az 1824. évi "közbeneficiumok licitatio"-ján bérbe vett 550 "váltóczédulabéli forintokban." A másik mészárszék pedig azon a helyen állt, hol most az új városháza ama sarka emelkedik, mely a Nagy Gyuláné-féle házzal szomszédos. A másik régi ház pedig, melynek homlokzata már belenyúlik az Egyháztérbe, a régi Draskovits-féle ház, mely a fiágon kihalt Pojéni és Balmazújvári Draskovits család nemesi kúriája volt.
Holló Lajos-utcza.
A Piacztér éjszaki felétől egy-két lépésre már a Holló Lajos-utczában járunk. Azelőtt Kecskeméti Nagy-utcza volt, de újabban - minthogy ebben az utczában született Holló Lajos dr. ellenzéki politikus, a városnak 23 éven át országgyűlési képviselője - róla nevezték el érdemei jutalmául ezt az utczát. Hoffer József háza mellett emelkednek az Endre-féle nemesi kúriák. Ez az utcza különben az "ügyvéd-negyed", mert minden házban van egy-egy ügyvédi iroda s már ez is sejtteti velünk, hogy közeledünk a birósági épülethez. Csakugyan, az utczában egy hatalmas, régi stílű, zöldre meszelt, erkélyes és emléktáblás emeletes ház köti le figyelmünket. Ez a történelmi nevezetességű régi kerületi ház. Hatalmas telken épült. Közepén emelkedik egy nagy, emeletes, négyszögletű épület. Ez a kerületi rabok börtöne. Ma is úgy áll, mint a régi időben. Szűk folyosójáról hatalmas vaslakatú ajtók nyílnak, pincze-börtöneibe szűk nyilások vezetnek le. Szomorú idők emlékei e néma falak. Itt ért véget a betyár-romantika s a súlyos rabbilincsek ma szomorú emlékei a Városi Múzeumnak. A szú-ette "pricscseken" hány betyár pihent utóljára, kik a szabad rónán születtek s a budapest-orsovai vonal melletti akasztófa dombján temetkeztek el. Beszédes itt minden, a boltíves barokk kápolna, a vasajtós levéltár, a padláson nyugvó kínzó "hegedű." Ezt a székházat a Kiskunkerület nyolcz városa építtette. Itt bíráskodtak, itt székelt a kerületi kapitány, itt gyültek össze a szédriákra. A Kiskunság önállásának megszüntével a vármegye tette reá a kezét. Most a járási szolgabíróságnak, a telekkönyvnek, a kir. járásbíróságnak s azok rabjainak ad helyet. A kerületi házzal szemben van a közjegyzőség, mellette magasabb parton a Boczonádi Szabó nemesi kúria, mely valamikor régen az ezen az utczán keresztül húzódó budai úton az első postaház volt. Az utcza további részében csinos úriházak emelkednek, melyek között méreteivel is kitünik Jenovay Dezső úriháza. Még néhány száz lépés az artézi kúttól s kiérünk az utcza végére, melyet határ gyanánt vág át az egy kilométernél hosszabb Esterházy-utcza, mely egyrészről a "nyomásföldeket", másrészről a szolnoki vasúti vonalon belül rohamosan 397épülő új városrészt, az V. kerületet választja el a várostól. Ide a Holló Lajos-utcza végébe kapcsolódik be a két felső temető között s a szegényház előtt elvivő kis Szegedi-út, a tégla- és jéggyár mellett elvivő kövezett Kecskeméti-út s a czigányváros, úgynevezett "Putrik" és a régi Félegyháza mellett elvezető, szélmalmoktól szegélyezett Kőrösi-út, mely Pákát köti össze a várossal.
Róm. kath. ó-templom.
A Piacz-téren a kisvárosháza s a Draskovits-féle ház keleti sarka között megállva, kinyílik előttünk az Egyház-tér és Petőfi-tér. Ennek kellő közepén áll, velünk és a Piacztérrel szemközt, sugár tornyával égfelé emelkedve, a város legrégibb temploma, az ó-templom. Ezt az ó-templomot az Ellésről jött első plebános, Krizsanóczy János buzgólkodására 1744-ben kezdték építeni s nyolcz év alatt elkészült, azonban boltozat nélkül. 1754-ben a templom tornya ledőlvén, a templom tetejét keresztültörte. Egyéb szerencsétlenség nem történt. Ujból megépítvén, a város 1755-ben plebánia-lakot is épített a templom mellé, mely a mai emeletes parochiának földszintje. Majd pedig 1761-ben Galanthai gróf Esterházy Károly váczi püspök a Sárlós Boldog Asszony tiszteletére felszentelte, a kegyúri jogokat pedig átruházták a templomot építő városra. A vallásos hívek áldozatkészsége minden időkben szép ajándékokkal látta el e templomot. A templom jobb oldalán álló bánatos Jézus szobrát 1775-ben állították fel. Mostani plebánosának: Kolozsváry Mihály menedékkői prépostplebánosnak buzgólkodására a templomot a város restauráltatta, új sekrestyével és oratoriummal látta el, környékét pedig parkirozta. Plebánosát az egyház és tanügy terén kifejtett buzgólkodásáért a váczi székeskáptalani stallumba emelte a királyi kegy.
Iskolák.
Az Egyháztér baloldalán van az úgynevezett fehér ház, mely egyszersmind az elemi fiúiskola hat osztályát fogadja magába. Ennek az iskolának a története visszanyúlik egészen a település idejéig, mert a közoktatásra a város mindíg sokat áldozott. 1768-ban már ez iskola sokat fejlődött s 1779-ben a helytartótanács "Nemzeti Iskolák" czímén a budai kir. tankerület főfelügyelősége alá helyezte. Nagyobb fejlődést adott az iskoláknak Már András kerületi kapitány, kinek buzgólkodása következtében építette fel a város e központi iskolát, a ferenczszállási pusztatemplom még fennálló falainak köveiből. Kiskunfélegyháza városa róm. kath. elemi iskoláinak ma 41 tanítója s tanítónője van s az elemi iskolákra évenként 51.803 K 66 fillért költ.
A központi elemi iskola mellett áll, a nagy tér éjszaki oldalát betöltve s benyúlva még jobban a Iskola- és Petőfi-utczába a szegény iskolanénék vezetése alatt álló "Constantinum" leánynevelő-intézet. Ennek az épületnek az iskola-utczai része még Már András alatt épült a gimnázium czéljaira. Itt is volt az, főgimnáziummá növekedve, egészen 1907-ig az állami tanítóképzővel. Ezek az intézetek új palotákat kapván, az elemi iskola költözött bele, majd pedig Schuster Konstantin váczi püspök 40.000 forintos alapítványának és időközi kamatainak felhasználásával a város nagy anyagi áldozatokkal felépítette a Petőfi-utczai szárnyat is. Ebben a messze földön párját ritkító iskolában van most a polgári leányiskola, világi tanerők, négy elemi leányosztály és a tanítóképző apáczák vezetése alatt. Az iskolával-kapcsolatban van egy nagy internátus is, mely messze vidék leányait fogadja magába. Erre a város évenként 42.500 koronát költ.
Petőfi-ház.
Az ótemplom körüli tér keleti oldalán áll a Szabó-féle nemesi kúria, e ház a "Petőfi-ház", mert ennek helyén állott az akkoriban még törpe, rozzant, nádfedelű, az udvarra benyúló épület, melyben Petőfi Sándor "nyurga, barnás bőrű, vézna fiúvá nőtt." Itt, ez előtt a ház előtt játszadozott sokat a "Sándor gyerek" a szomszéd Móczárék Lajos fiával, meg a Szarvas fiúval, az öreg Fazekas Gergely unokájával, meg az Endrész Marival. A város a nagy költő iránti tiszteletből a tér e részét Petőfi-térnek, az utczát Petőfi-utczának nevezte el s a ház falába Pásztor Ferencz buzgólkodására, a pesti irodalmi körök részvételével, 1861-ben szürke márványtáblát helyeztek el, melyen aranyos betűkkel ez áll: "Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisztelői. 1861."
Inasiskola.
Az Egyháztérnek a templommal szembe néző oldalán van a trachomás tanulók elemi iskolája, s az iparos- és kereskedő-inasok iskolája, melyet 55.000 korona költséggel épített meg a város a Fazekas-féle házból, melyben az öreg Fazekas Gergely lakott, ki Petőfi Sándornak gyártotta a fűzfasípot, melyről édes elmerengéssel énekli a Félegyházán irt Szülőföldemen czímű költeményében: "lovagolok, fűzfa-sípot fújva." Itt áll a város legrégibb artézi kútja.
398Csongrádi-utcza.
Ha most a parochiánál keletre fordulva, a kövezett úton folytatjuk útunkat s csinos házak sora között elhagyjuk a Jókai-utczát, mely a városi parkba vezet, a Csongrádi-utczába érünk, melybe két oldalt beszögellenek a Petőfi-, Szőlő-, Arany-, Dobó-, Zsinór- és Szarvas-utczák, majd a gőzmalom és a Tarjány-féle nemesi kúria mellett a Kálvária- és Kún-utczák. A Jász-utcza ismét egy új városrészt választ el a várostól, mely néhány év alatt kiépülvén, a "Röktön" elnevezést kapta a néptől. A Csongrádi-utcza itt két kövezett útra válik. Egyik a Csongrádi-út, mely a Kálvária felé vezetve, beleolvad a baja-aradi nagy transverzalis műútba, a másik az Alpári-út, mely a Közvágóhíd felé vezet, elhaladva a még egyedül maradt szárazmalom mellett, mely ma olajütő. E két út közötti nagy területet a város feltöltette a Kórház elhelyezésére. Itt véget ér a város s a háttérben festőien emelkednek a szélmalmok forgó vitorláikkal.
Gabonapiacz. Csirkepiacz.
Hátra van még a város déli része. A városháza sarkán déli irányban érintkezik a Piacztérrel a nagy Gabonapiacz, melyet a város 1908-ban köveztetett ki koczka-kővel, 100.000 kor. költséggel. E tágas téren halad át a nagy szegedi út s a Hattyú háta mögött elválasztja a Gabnapiacztól a Tejpiaczot s a Félegyházi Takarékpénztár, a legjobb hírű "öreg takarék" épületét s a Fazekas kapitány-féle nemesi kúriát. A térnek nyugati oldalán áll a Közgazdasági Takarékpénztár új palotájának egyik szárnya, a Szent János-téri elemi leányiskola, a Szabó Béla és Tarjány Kálmán-féle nemesi kúria, melyben ma a Tulipán kávéház van s a Kereskedelmi Egyesület helyiségei. Ez előtt áll Nep. Szent János szobra, melyet a város 1799-ben állított fel azon a helyen, hol az a régi fatemplom állott, melyet Krizsanóczy János hozott át Ellés faluból. E mellett áll a Szent János kútja, hova a gyermek Petőfi Sándor járt szilaj nádparipáját megitatni. Itt a Schweiger-féle vendéglőnél kezdődik a széles Szegedi-utcza s ér össze a Gabona-piaczczal a Csirke-piacz. Míg az előbbin százszámmal állanak hosszú rajvonalban a hetivásárra bejött gabnásszekerek, az utóbbinak máskor néma csendjét a vásárra hozott baromfiak tízezrei verik föl.
Itt is már kora hajnalban megkezdődik a vásár. Százával állanak itt a baromfit szállító tanyai kocsik. A tér közepén nagy garmadában állanak a csirkenagykereskedők szállító kosarai, melyek már délre egész tehervonat-szállítmányt szolgáltatnak, hogy a külön baromfi-szállításra berendezett vasúti kocsik innét fussanak szét a külföldi piaczokra, vagy a leölt baromfiak ezreivel teli ládák a tengeren túl Londonba. Erről a piaczról kerül karácsony körül 35.000-40.000 pulyka Londonba s innét látják el a legtöbb németországi és tengeri fürdőt csirkével, kappannal, libával, tojással. Toll-kereskedése pedig kinyúlik Párizsig. Sok százezer korona ennek a piacznak az évi forgalma.
Kalmár-kápolna.
E piacz mentén vannak a Szent Antal gyógyszertár, a Tábyak úri házai, az Ipartestület háza, s a magánházak között a megboldogult özv. Kalmár Józsefné házai, melyeket mintegy másfél milliós jótékony hagyományokkal szeretett városának hagyott a 90 éven felül élt nemesszívű, dúsgazdag úriasszony. Lakóháza a Kalmár-kápolna lelkészének a lakása, kinek ellátására olyan alapítványt tett, hogy felér egy jóravaló plébániával. E tér déli végén van egy artézi kút, a Kalmár kútja, melyet a nemeslelkű nő fúratott e vidék lakosainak. Ezzel szemben pedig a saját lelkészének gondjaira bízott Kalmár-kápolna emelkedik, melyet a múlt század 80-as éveiben a család tagjainak temetkezési helyéül építtetett s a Szent Háromság tiszteletére szenteltetett fel. Ez a kis kápolna márványozott falaival és gazdag felszerelésével egész kis építészeti remek. A múlt év óta az elköltözött nagyasszony, ki fejedelmi adományaival örökre emlékezetessé tette nevét, szerető családjához megtérve, itt aluszsza örök álmait.
Kukucska-piacz.
E kápolnától a Szegedi-utcza ama szakaszáig, hol a tranzverzális műút vágja át, terjed el hosszan az árnyékos gömbakáczok alatt a Zsibpiacz, a nép nyelvén "Kukucska-piacz." Ez a város régiségeinek változatosan klasszikus kirakata. Száz és száz házi kofa, bejáró asszony árul itt a széttánczolt fehér-selyematlasz czipőtől a rozsdás egérfogóig, a divatját múlta tánczsarkantyútól a kóczmadzagra kötött macskáig minden, de minden kigondolható dolgot, barátságos ajánlgatás és marakodó alkudozások közepette.


Részletek a Kossuth-utczából Kiskunfélegyházán.

Kiskunfélegyháza. - 1. Posta- és távirópalota. - 2. Szélmalom. - 3. Gőzmalom.
A műút környéke.
E kukucska-piacz végében húzódik keresztül az egész városon a Kossuth-utczával majdnem párhuzamosan a nagy transverzális müút Kiskunmajsától Csongrád felé haladva, a Dunát a Tiszával összekötve. Ezen kívül és a csongrádi viczinális között fekszik a Szegedi-út mellett a Krausz-féle gőzmalom telke, ettől 401a Jókai-utcza végéig a hosszan elnyúló akáczás Alsótemető, a szőlővel beültetett Bikahegygyel. A Jókai-utcza végén a Csanyi-út mellett húzódik el a valamikor lövöldéül szolgált Városi park, ligeteivel, tavával, nyári mulatójával és tennisz pályáival. A Szőlő-utcza végében a műút hosszában fekszik a bekerített sertéspiacz s ezen belül pedig egészen a Kálváriáig terjednek a Közelszőlők, melyek csinos verandás épületeikkel nyaralóhelyei a város intelligens közönségének, mely szívesen keresi fel a drága luxus-szőlőket és gyümölcsös kerteket, hogy napi fáradalmait itt, az ózondús és pormentes levegőben pihenje ki.
E négy főútvonalon végig haladva és megtekintve a mellékutczákban épült csinosabb és nagyobb házakat, melyek a gazdálkodók kisebb bogárhátú házaival sűrűn váltakoznak s tekintetbe véve a főútakba egyenesen beszögellő széles és fásított utczákat, a várost kellőleg rendezettnek találjuk, mi az idegenre kellemes hatást gyakorol.
Lakosság.
A város népessége a legutóbbi népszámlálás alkalmával meghaladta a 35.000-et, tekintetbe véve az évi szaporodást s leszámítva belőle azokat a rajokat, melyek már a szomszédos határok területére benyomultak, vagy az újabb időben parczellázott messzebb pusztákra kitelepültek, az 1910. évi népszámlálásra valószinűleg megfogja ütni a 40.000-et. Ennek azonban körülbelül fele a tanyákon lakik. A künt lakó gazdák legtöbbjének van a városban háza. Ide látogat be vasárnap és a hetivásáros napokon. Tél idején, a munka szünetelésével, hoszszabb időre is beköltözik. Távollétében a házra a lakó ügyel. A nép rendkívül takarékos, szorgalmas, vagyont gyűjtő, eleme a gazdálkodás s "földéhes" lévén, a földnek nagy ára van, különösen a város közelében. Munkás népe is rendkívül kitartó és munkabiró; azért, ha takarékos, könnyen kereshet egy-egy láncz szőlőt s több "czimborával" társaságban egy-egy házat. Mivel sokszor egy házban négy czimbora is lakik, a lakások túlzsúfoltak. Ezen segíteni az állam támogatásával épülő munkásházak hivatvák. Földmunkásai nagyon keresettek, viszik őket a haza határain túl is, Horvátországba, Szerbiába, de az sem ritka, hogy a "kubikusokat" Csehországba is kiviszik. E munkások között terjed a szocziálizmus, de annak nem veszedelmes fajtája. Fő eledelük a szalonna és a tarhonya. Aratás idején a mezei munkások keveset alszanak. Még holdvilágnál is dolgoznak s a hasadó hajnal már ismét munkában találja őket. Télen azonban pihennek, házi iparral csak azóta foglalkoznak, a mióta az állam rendszeres tanfolyamokat rendez. Azelőtt inkább pihentek a banyakemencze mellett. Ilyenkor járják a tanyai bálok. Egy-egy dohány-kertésznél jönnek össze s a tambura hangja mellett járják szilaj jókedvvel és kitartással a csárdást. Vannak a hatóságoknak be nem jelentett dugott bálok is, melyek a karczos hatása alatt néha parázs verekedéssel vagy szurkálásokkal végződnek, ha már nagyon ágaskodik némelyik kis legényben a "virtus." Új borra kötik a házasságokat s ekkor hosszú sorokban mennek a templomba, muzsikaszó mellett, vagy a "magyar banda" rézfúvósaitól kisérve. Fogy ilyenkor a fonott kalács, a birge-paprikás, a fordított kása, a karczos meg a "czibar." "Piczbe" szorítva ott füstöl az még a 10 éves gyerek szájában is. A kérő esti órákban járnak azután lámpa mellett a "kárlátók."
A köznépnek nincs valami különös színes ruhája. A férfiaknál a rendes "kékbeli" járja. Az asszonyok ugyan nem czifrálkodnak, de szeretik azért a selymet. Különös típusuk nincs, mert több helyről letelepedve, összevegyültek. Baksay Sándor éles megfigyelése szerint: "a kis-kun középtermetű, zömök, barna, sok helyt erősen barna, tatárra húzó; rövid kerek fej, éles fekete szemek, vékony és kidomborodásra hajló orr, szép metszésű száj, kissé kiemelkedő pofacsontok, kerekded áll, erős, vastag nyak, zömök törzs, izmos, de szabályos végtagok jellemzik." Lelki világa inkább komoly, mint lobbanékony, de élénk humora találó. Beszédében szereti a zárt hangokat, így bizonyos tekintetben palóczos kiejtése sejteti, hogy a Mátra aljáról szakadt ide nagy része. Túlnyomó részben római katholikus. Van két plebániája, két temploma, egy kápolnája, van egy búcsújáró helye: a Ferenczszállásán levő Szent Kút, hol a pünkösdi búcsúra messze vidéknek mintegy 20-30.000 embere szokott megjelenni. Kiskunfélegyháza esperesi kerület székhelye s kerületébe hat plebánia esik. Van egyesült protestáns egyháza is, 225 ref. és 57 ág. ev. hivővel. Az izraeliták ennek kétszeresénél is többen vannak.
Közoktatásügy.
A város közoktatási ügye fejlett. A város belső területén van négy kisdedóvó, a római kath. elemi iskolákban működik 24 tanító, a kerületi iskolákban 4023, a Constantinumban van 4 elemi osztály. Mind a neolog, mind az orthodox izr. hitközség külön iskolákat tart fenn. Van ezenkívül a tanítóképzővel kapcsolatban gyakorló iskola s a határ különböző pontjain 13 tanyai iskola s tárgyalás alatt még 16. Van vasárnapi ismétlő-iskolája. Iparos- és kereskedőinas-iskolájának 400-on felüli tanulóit két igazgató vezetése mellett 12 személyből álló tantestület tanítja. Ez iskola új helyiségében Iparos Otthon is van az inasok részére. Van négyosztályú polgári leányiskolája, nyolczosztályú főgimnáziuma, internátusokkal összekötött állami tanítóképzője s tanítónőképző intézete.
Közművelődés.
A közműveltség terjesztésére alakult a Kiskunfélegyházai Közművelődesi Egyesület, mely, hogy rövid néhány évi fennállása óta mennyire hódította meg az intelligens társadalmat s mennyire közszükségletet pótol, legjobban mutatja az, hogy ma már tagjainak száma meghaladja a 700-at. Ugyancsak a közművelődés szolgálatában áll a Városi Múzeum, mely szélesebb körű hatását akkor fogja igazán éreztetni, ha az özv. Kalmár Józsefnétől hagyományozott alapból a megfelelő helyiségekbe jut s kiegészítést nyer egy nyilvános közkönyvtárral. Sajtóját két hetilap képviseli, a Félegyházai Hirlap és Egyesült Félegyházi Hiradó, és a Félegyházi Közlöny. Az olvasási kedv fokozására kölcsönkönyvtárakat tartanak fenn a könyvkereskedések, a Kaszinó, Népkör, Gazdakör, jól berendezett könyvtárai vannak továbbá a tanintézeteknek is.
Egyesületek.
A társadalmi élet élénkítésére szolgálnak az egyes körök és egyesületek. Legrégibb társaskör az úri Kaszinó, mely gróf Széchenyi István hatása alatt keletkezett Félegyházi társalgó-egylet czímmel. A 60-as években keletkezett a Népkör. Egyéb egyesületei: a Függetlenségi és 48-as Kör, a Gazdakör, a Kereskedelmi Egyesület, a Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete, az Iparos-Ifjak Egyesülete, a Kiskunfélegyházi Daloskör, a Korcsolyázó- és Labdázó Egyesület, Temetkezési Társulat, Ipar-Társulat, Fiat, Juventas. Asztaltársaságok: a Petőfi, Baglyok, Sasok, Haladás asztaltársaságok. Jótékony czélú társaságok: a Szanatorium-Egyesület, az Erzsébet Jótékony-Nőegylet, a Vörös kereszt-nőegyesület, a Teleki Blanka-Egyesület, a Petőfi Ifjusági Segélyző-Egyesület.
Földmívelés.
A város lakosságának legnagyobb része földmívelő, ki a tanyai gazdálkodást űzi. Minthogy a városnak határai messze kiterjednek, ez bizonyul leginkább czélravezetőnek és eredményesnek. A város határában nagy uradalmak nincsenek, ezer holdon felüli gazda is kevés van, de sok a középbirtok s a lakosság az ország egyik legvagyonosabb lakossága. A város belterülete 1036.1208, külterülete 43681.1325, Páka puszta 11596.406, Fülöp-Jakab 4031.224, Csólyos 6074.722, összesen tehát a határa 66420.685 katasztrális hold. Ha a gazda nem lakik künn a tanyán, akkor a tanyai épületbe lakót fogad s ennek a kötelessége az állatgondozás vagy baromfinevelés. Sok helyen feles szántó végzi a gazdálkodást, a dohánytermesztő tanyákon pedig a "kertész." Nagyobb mértékben termesztik a búzát, rozsot, árpát, kukoriczát, babot és burgonyát. A nagyobb gazdák nagymennyiségű dohányt is termelnek a kincstár számára. Nagy gondot fordítanak a jövedelmező állattenyésztésre is, de ujabban inkább a disznóhízlalásra és a baromfinevelésre fordítanak gondot. A szőlőt nagy kedvvel telepítik az immunis homokon. Ma már nagykiterjedésű szőlők vannak. Ilyenek a Selymes, Csordajárás, Halesz, Galambos, Öreghegy, Szabóhegy, Ringhegy, Jakab. A szőlőültetésnél, ma már ültetik a jobb fajokat, azért a bor minősége egyre javul, csemegeszőlője pedig keresett áruczikk. Folyton fejlődik gyümölcstermelése s így a baraczk, üvegmeggy, pogácsaalma igen keresett piaczi czikkek. A kerti gazdaság terén a földbérlő bolgárok vezetnek. A földet "zsákkal", a szőlőt "lánczczal" mérik. Az Alföldön a nyári hónapokban kevés a lecsapódás. A meteorológiai intézet legújabb adatai szerint az 1907. évben Kiskunfélegyházán az évi csapadék 417 mm, a 24 órai maximum 37.2 mm, s a 0.9 mm csapadékon felüli napok száma 68 volt.
Kereskedelem. Ipar.
Fejlett a városnak a kereskedelme is. A nagyobb kereskedő-czégeknek a környéken fiókjaik vannak. Gabnakereskedelme elsőrendű. Állatkereskedése régóta híres s "kupeczei" messze vidéket járnak be. Gyümölcse nagy mennyiségben megy ki külföldre. Borából évenként több ezer hektolitert szállítanak el s szüret alkalmával a Felvidékről jött szüretelők nagy mennyiségű "kóser bort" gyártanak. Évenként mintegy 30-35.000-re tehető az elszállított hízott sertések száma. De legnagyobb piacza van a szárnyasokból. Külön tehervonatok szállítják ki az apró jószágot egész Londonig. A szárnyas-kereskedés föllendítette a 403tojáskereskedelmet, de főleg a toll-kereskedést. A Schweitzer Lajos-féle czégnek összeköttetése van úgyszólván az egész világgal; Ausztria, Sveicz, Németország, Hollandia, Svéd és Norvégország, sőt még New-York is vásárol innét. Dísztoll-anyaga főleg Galicziából és Párizsból keresett. Az évenként elszállított toll értéke meghaladja, az egy millió koronát. Gyapjuból elszállítanak évenként 200.000 korona értékűt. Nagyobb kivitele van babból s ebből még Amerikába is szállít. - Iparban még csak a kisiparnál tart. Szíjgyártó-, szűcs-, lábbeli-, kovács- és kerékgyártó-ipara régóta híres. Szövőipara hanyatlóban van, de újabban az állam gépekkel szerelt fel több takács-műhelyet. Van néhány gyára is. Van két műkő- és czement-gyára, szivarszipka- és táskagyára, jéggyára, téglagyára, igen jónevű gyufagyára, továbbá három gőzmalma.
Pénzintézetek.
Ipar és kereskedelmének támogatására van több betéti-társasága és három pénzintézete. Legrégibb ezek között a Félegyházi Takarékpénztár, mely 1868-ban alakult 400 darab 200 koronás részvénynyel. Ma alaptőkéje 400.000 korona, tartalékalapja 189.732 korona, a múlt évi betétek összege 4,362.990 korona volt, a múlt évi tiszta nyereség pedig 118.550 korona. Igazgatósági elnöke Szabó S. József, igazgatója Hoffer Imre. Az 1883. évben alakult a Kiskunfélegyházi Népbank Részvénytársaság 1000 darab 100 koronás részvénynyel. Ma alaptőkéje 400.000 korona, tartalékalapjai 145.202 korona, múlt évi betétek összege 3,349.118 korona volt, múlt évi tiszta nyeresége pedig 88.125 korona. Ez év január elsejétől kezdődőleg e pénzintézetbe olvadt be a felszámolt Mezőgazdasági Bank, mely e pénzintézet tevékenységét nagyban fogja emelni. A pénzintézet elnöke Szabó János, igazgatója ifj. Feuer Béla. A legfiatalabb intézet a Közgazdasági Takarékpénztár Részvénytársaság 2500 darab 200 koronás részvénynyel alakult. Ma alaptőkéje 500.000 korona, tartalékalapja 75.000 korona, múlt évi betétek összege 2,100.996 korona volt, mult évi tiszta nyeresége pedig 60.080 korona. Az intézet vezérigazgatója Frank Miksa.
Közigazgatás.
Kiskunfélegyháza a település idejében közigazgatását ama városok fejlett közigazgatása mintájára rendezte be, melyekből települtek. Az 1744-1749-ig terjedő összeírások szerint a város első bírája Czakó István és első jegyzője Mihálovits Márton voltak. A redimálás után már a tanácscsal találkozunk, mely a közigazgatásban nagy szerepet játszott, minthogy ez kezelte a község jövedelmeit, kezében volt az igazságszolgáltatás s a polgári ügyek intézése. Fellebbviteli forum voltak 1786-ig a kerületi kapitányság és a főkapitányi szék. II. József a bűnvádi pereket a jászberényi kerületre ruházta át, egyéb ügyekben a városi tanács intézkedett. 1799-től a közigazgatás menetét a megerősített Jász-Kun statutumok írták elő egészen az 1848. évi XXIII. t.-cz.-ig, mely a közgyűlést elkülöníti a tanácstól. Az első közgyűlést Kiskunfélegyházán 1848 június 13-án tartották meg, Szabó János főbíró elnöklete alatt. Kiskunfélegyháza ma rendezett tanácsú város. Tisztviselői: Molnár Béla dr. polgármester, Seres István alpolgármester, Gerenday József rendőrkapitány, Markgráf Vilmos adótanácsnok, Szabó István gazdasági tanácsnok, Dóczy Pál mérnök, Kukányi Lajos árvaszéki ülnök, Molnár József dr. tiszti ügyész, Rády Lajos dr. főjegyző, Táby József dr. és Kranovitz Dezső dr. tiszti orvosok, Csák Kálmán tb. főjegyző, Cserényi Géza katonai nyilvántartó, Steibl Mihály számvevő, Molnár Dezső pénztáros, Pál Sándor ellenőr, Sallay József közgyám, Paár József és Molnár Andor alkapitányok, Nagy F. László levéltáros, Kremzer József kiadó, Szerelemhegyi Dezső iktató. Van ezenkívül még 8 számtiszt, 11 irnok, 1 városi gazda, 3 végrehajtó, 7 szülésznő. Rendőrök és szolgák száma 50, más alkalmazottaké 11. Ezek illetéke évenként 133.929 kor. 42 fillér. A város évi összkiadása 623.606 kor. 79 fill., összbevétele 371.952 kor. 84 fill. Kiadási többlete 251.653 kor. 95 fillér, melyet 93%-os pótadóval fedez. E nagy áldozatot a város fejlődése érdekében hozza meg, mert tudja, hogy a Duna-Tisza közötti városok rohamos fejlődésével csak így biztosítja szebb jövőjét.
Források: Gyárfás István: A jász-kunok története. - Szerelemhegyi Tivadar: Kis-Kun-Félegyháza város monografiája. - Holló László: A félegyházi vár. kath. főgimnázium történelme. - Ferenczy Zoltán: Petőfi életrajza. - Kiskunfélegyháza város 1910. évi költségvetési előirányzata. - A városi levéltár és a Városi Múzeum adatai.

« CZEGLÉD. Irta Hübner Emil dr. KEZDŐLAP

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye II.

Tartalomjegyzék

KISKUNHALAS. A történeti részét irta ifj. Reiszig Ede dr., a mai viszonyok ismertetését Nagy József dr. »